Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-19 / 300. szám

1989. december 19., kedd NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT Katonaság a tüntetők ellen Temesváron Az alábbiakban tudósítóink és a hírügynökség jelentése alap­ján kísérelünk meg képet adni a romániai fejleményekről. Mint bukaresti tudósítónk, Oltványi Ottó jelenítette, Ro­mániában a tömegtájékozta­tási szervek nem adtak hírt a temesvári fejleményekről. A televízió hétfő esti híradója be­számolt Nicolae Ceausescu irá­ni hivatalos baráti látogatásá­nak első napjáról. Az tény, hogy Romániában rendkívüli intézkedéseket lép­tettek életbe. Ez elsősorban a határok zárlatára vonatkozik. Diplomáciai forrás szerint a turistaforgalom egyelőre szü­netel, turistákat nem enged­nek be az országba, legalább­is a normális, megszokott for­mákban. Hétfőn több mint 50 izraeli állampolgár érkezett az otopeni repülőtérre, de nem kaptak beléptetési engedélyt. Az NSZK elektronikus tö­megtájékoztatása szerint Tő­kés László református lelkész letartóztatása és tervezett ki­telepítése ellen több tízezren tüntettek szombaton és va­sárnap Temesvárott — jelen­tette bonnni tudósítónk, Győri Sándor. A tiltakozó tömeg Ceausescu-ellenes jelszavakat kiabált, s elégették a román vezető könyveit és portréit. A hadsereg és a biztonsági szol­gálat, a Securitate rohamosz­tagai páncélosokat és heli­koptereket is bevetettek a megmozdulások leverésére. Minthogy ez eredménytelen­nek bizonyult, vasárnap dél­után szemtanúk állítása sze­rint a biztonsági erők belelőt­tek a tömegbe. A tudni vélt 300—400 halott mellett állító­lag több százra rúg a sebesül­tek száma. A SZER müncheni központ­jának román szekciója a Nép­­szabadság kérdésére hétfő es­te elmondta: habár a halálos áldozatok számát nem tudja megerősíteni, de az informá­ció forrása, William Török író, hitelt érdemlő, megbízható ember. A SZER, csakúgy, mint Düs­seldorfban élő ellenzéki román csoportok információja szerint Dél-Romániából folyamatosan irányítanak át katonai egysé­geket Nagybánya, Arad és Nagyvárad körzetébe. Temes­vár mellett ebben a három vá­rosban legfeszültebb most a helyzet. Egyes értesülések sze­rint a legproblematikusabb körzetekbe már nem a klasz­­sziikus katonai egységeket kül­dik, hanem a biztonsági szol­gálat uniformisba bújtatott tagjait. Hasonló csapatmozgás észlelhető Kolozsvár és Bras­só környékén i­s. Ugyanakkor Mihnea Berin­­dei, a romániai emberi jogok ligájának párizsi képviselője az MTI tudósítójának nyilat­kozva eltúlzottnak nevezte a hírt, hogy a román karhatalmi fegyveres erők és a tüntetők vasárnapi összecsapásának Te­mesváron 300 halálos áldozata lenne. Mint mondotta, ez a hír „megbízhatatlan, nem szavahi­hető” forrásból származik. Annyi azonban bizonyos, hogy az összecsapásnak sok sérültje és esetleg halottja is van, mi­vel a tüntetés helyszínére nagyszámú mentőautó érke­zett. Az is bizonyos, hogy igen sok tüntetőt vettek őrizetbe. Románia nagyvárosaiban hét­főn a Párizsba érkezett meg­bízható hírek szerint teljes volt a karhatalmi készültség. Berindei értesülései alapján a következőképp számolt be az MTI tudósítójának az esemé­nyekről: még pénteken mintegy kétszáz helyii lakos vette körül élő védőgyűrűként a kitelepítésre ítélt Tőkés László lelkész házát. Az őrzők száma szombaton a felszólítá­sok ellenére egyre gyarapo­­dott, és szombaton éjfélre már mintegy ezren voltak, köztük nemcsak magyarok, hanem nagy számban románok is. A rendőri erők megpróbáltak be­avatkozni, kisebb összecsapá­sok is voltak, de akkor még ál­dozatok nélkül, és a tömeget nem osztották szét. Vasárnap délelőtt Tőkés László, őrzői védelmében, meg tudta tartani, az önitens tisztel­e­tet. A tömeg tovább nőtt, s ekkor már Ceausescu-ellenes jelszavaikat is kiabáltak. „Éb­redj, Románia népe” — kiál­tozták a tüntetők, „Le az erő­szakkal” volt a másik jelszó. Délután már mintegy tízezer emberből állt a tömeg, majd a megyei tanács épülete elé vo­nult, s estére el is foglalta. A tüntetők leszaggatták és szét­szabdalták Ceausescu képeit, a román zászló közepéből kivág­ták a címert, berendezési tár­gyakat törtek össze, vörös zász­lókat égettek. A tüntetők ellen előbb a rendőri erők vonultak ki, majd erősítésként tűzoltók érkeztek fecskendőkkel, végül megje­lentek a karhatalmi katonák, akik feltűzött szuronnyal tá­madtak a megmozdulás rész­vevőire. Lövések is eldördül­tek ... Berindei közlése szerint a te­mesvári események nyomán kisebb tüntetés volt Aradon, de ebben csak mintegy ezren vettek részt. Nagyarányú kar­hatalmi készültség van Brassó­ban és Bukarestben, Temesvá­ron hétfőn napközben ismét voltak kisebb megmozdulások. Mint belgrádi tudósítónk, Márkus Gyula jelentette, Mir­­ko Atanackovics temesvári ju­goszláv főkonzul a városban lezajlott tüntetésekről a követ­kezőket mondta a Tanjugnak: A tüntetők és a rendőrség közötti kétnapos csatározás után Temesváron hétfő reg­gelre megnyugodott a helyzet, és a jelek szerint a rendőri erők ismét teljesen ellenőrzik a várost, amelyben hétfőn lé­nyegében nyugalom volt, bár a legforgalmasabb pontokat biz­tonsági alakulatok ellenőrzik. Diplomáciai körök értesülése szerint a román hatóságok el­határozták, hogy új év utánig turistákat sem egyénileg, sem csoportosan nem engednek be az országba. Egyes informá­ciók szerint kisebb megmozdu­lások voltak Aradon is. Ami a román—jugoszláv ha­társzakaszt illeti: az újvidéki Magyar Szó ügyeletes külpoli­tikai szerkesztője, Vadócz Ká­roly, a Népszabadság telefon­érdeklődésére elmondta, bá­náti tudósítójuk jelentése sze­rint a jugoszláv állampolgáro­kat a román határőrizeti szer­vek visszaküldik. A szerbcser­­nyei átkelőhelyen mindössze néhány szovjet rendszámú sze­mélygépkocsit engedtek át. A határzár okáról a román fél semmilyen tájékoztatást nem adott. Szófiai tudósítónk, Nagy Ká­roly jelentette: a bolgár tv­­híradó hétfőn képes tudósítás­ban számolt be arról, hogy reg­gel óta nem engedik be a bol­gár területről érkező külföldi és bolgár utasok nagyobb ré­szét Romániába. Mint a ruszei illetékesek elmondták, előze­tesen semmiféle figyelmezte­tést sem kaptak arról, hogy változásokat terveznek a ha­tárforgalom kezelésében. A hi­vatalos bolgár érdeklődésre azt válaszolta a román fél, hogy a belépési tilalom ideiglenes, s csak a Romániába utazó sze­mélyekre vonatkozik, a tran­zitutasok előtt nincs akadály. A valóságban azonban a tran­zitutasok nagyobb részét is visszaküldték. Magyar—román határhelyzet Hétfő délután a román vasutak forgalmi igazgató­jának aláírásával távirat ér­kezett a MÁV vezérigazga­tóságához. Eb­ben közlü­k, hogy az illetékes román hatóságok döntése alapján, azonnali hatállyal — to­vábbi intézkedésig — korlá­tozást vezetnek be a nemzet­közi vasúti utasforgalomban. A korlátozás valamennyi olyan egyéni és csoportos uta­zásra kiterjed, amely romá­niai célállomásokra irányul. A közlemény szerint nem vo­natkozik a korlátozás a diplo­matákra, a szolgálati vagy üz­leti céllal utazókra. Nem vo­natkozik a rendelkezés a tranzitutasokra és a Romániá­ban tanuló külföldi diákokra sem. A gyulai határátkelőnél — mint Kőváry E. Péter je­lenti — hétfőn, néhány autós román állampolgár kivételé­vel, csak a kamionok jutot­tak át Romániába, de ezek is csupán rendkívüli lassúság­gal. Az esti órákban már fél­száz sorakozott belőlük a ha­társorompó előtt. Személygép­kocsi odaátról egy sem­ érke­zett. A nemzetközi vonatok­ról is leszállították a magyar állampolgárokat Lökösháza után, Kürtösnél. A Kürtös fe­lől érkező vonatokkal pedig a románokat nem engedték át Magyarországra odaátról. A Gyulánál magyar földre érke­zett kamionosok egybehangzó­an állítják, hogy Temesvárt katonaság zárta körül, Arad­nál pedig állandó az igazol­tatás. Az már a Békés Me­gyei Népújság értesülése, hogy vasárnap az esti gyorssal egy NSZK-állampolgár érkezett Temesvárról Lökösházára, aki elmondta: szombat este 10 óra körül csaknem ötezer ember gyűlt össze Temesvár főterén, ahol pajzzsal és vízágyúval felszerelt rendőrökbe ütköz­tek. Ő mondta azt a hírt is, hogy Tőkés Lászlót vasárnap hajnalban a Securitate „ki­lopta” lakásából. A nagytoki átkelőhelyről — mint Tanács István jelenti — a határra éjfél után nem sok­kal­ érkezett három­­fiatalem­ber, akik vasárnap este beju­tottak Temesvár külvárosába, ott azonban a rendőrség meg­állította és kiszállította őket a kocsiból. Kihallgatták, meg­verték őket, fényképezőgépü­ket összetörték s kötelezték őket arra, hogy a legrövidebb időn belül hagyják el az orszá­got. Négy osztrák fiatalemberrel sikerült beszélni, ők azt ál­lították, hogy vasárnapról hét­főre virradó éjjel újabb, az előző éjszakainál is nagyobb tüntetés volt Temesváron. A hadsereg lezárta a város köz­pontját, csaknem 20 ezres tö­meg igyekezett a külvárosokból és a körny­ező település­ekről a centrumba, a városi tanács és a pártbizottság épületéhez. Köziben balitokat­­törte­k föl, gyújtogattak. A hadsereg állí­tólag kézi fegyverekből rál­őt­t a tüntetőkre, és a város belte­rületét megszállva tartó páncé­lozott járművek a tömeg közé hajtottak. Felháborodott tiltakozások világszerte Az Egyesült Államok — mint tudósítónk jelenti — fel­hívja a román kormányt, hogy hagyjon fel Tőkés László lel­kész és híveinek üldözésével, akik emberi és lelkiismereti jogaikat gyakorolják — mond­ta Tutweiler amerikai külügyi szóvivő hétfőn, a legfrissebb bukaresti hírekre reagálva. Arra a kérdésre, hogy a román biztonsági erők általa is brutá­lisnak minősített temesvári fellépése nyomán készül-e az amerikai kormányzat valami­lyen szankcióra Bukaresttel szemben, a szóvivő azt vála­szolta, hogy a tiltakozás for­májának megválasztása ame­rikai részről még folyamatban van. Közlése szerint egyébként az Egyesült Államok bukares­ti nagykövetét a román biz­tonsági erők megakadályozták abban, hogy felkeresse Tőkés Lászlót, így ezzel kapcsolatban előkészületben van a tiltako­zás. A román állami és pártveze­téshez intézett nyilatkozatot fo­gadott el hétfői ülésén az NDK nemzeti kerekasztala — jelenti tudósítónk. — A parlamentben képviselt pártokat, valamint egyéb társadalmi szervezeteket, ellenzéki és alternatív mozgal­makat felvonultató kerekasztal részvevői szolidaritást vállal­nak a román néppel és szabad­ságharcával. Az NDK saját ke­serű tapasztalataira hivatkozva követelik a román vezetéstől: hagyjon fel a brutális erőszak alkalmazásával saját népével szemben és ne álljon a demok­ratikus fejlődés útjába. Azonnali hatállyal megtil­tották az osztrák állampolgá­rok beutazását Romániába — jelentette be hétfő délután Bécsben az osztrák külügymi­­nisztérium. Az intézkedésről a minisztériumot a bécsi román nagykövetség egy képviselője tájékoztatta, közölve, hogy a tilalom egyelőre két hétre szól, s csak a szolgálati ügyekben utazókra nem vonatkozik. A bukaresti osztrák nagykövet­séggel a külügyminisztérium hétfő dél óta nem tud kapcso­latba lépni telefonon. A diplo­máciai képviselet teleben je­lentette Bécsbe, hogy a buka­resti repülőtérről az új ren­delkezés nyomán két osztrákot máris visszafordítottak. Helmut Zilk, Bécs polgár­mestere, a bécsi román nagy­követhez intézett levelében til­takozását fejezte ki a temesvári tüntetés vérbefojtása miatt. Tüntetés a Hősök terén (Munkatársunktól.) Tegnap késő délután hatal­mas tömeg gyülekezett a Hő­sök terén, az SZDSZ, a Fidesz és az MDF szervezte nagygyű­lésre, melyet a Tőkés László sorsáért adódók rendeztek. A szó-'-'Vlatok megkezdésekor a téren mintegy 40 ezer ember volt, s mire megindultak a ro­mán nagy­követség felé, körül­belül kétszeresére emelkedett a részvevők száma. Elsőként Csurka István író, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja szólott, mél­tatva Tőkés László emberi nagyságát, s azt, hogy szilárd kiállása politikai tömegmoz­galmat indított el a diktatóri­kus berendezkedésű Romániá­ban. A szónokok között volt Tamás Gáspár Miklós, Erdély­ből áttelepült filozófus is, aki az újjáéledő magyar—­román barátságról, a két nép közös érdekeiről és céljairól szólt. Üdvözölte a tömeget és meg­köszönte Magyarország ven­dégszeretetét a Románia Libe­ra politikai szervezet vezetője is. A szónoklatok vége felé Bánffy György színművész, or­­zsággyűlési képviselő felolvas­ta a Magyar Köztársaság tör­vényhozásának tegnap délután elfogadott nyilatkozatát, misze­rint a kormány tegyen lépése­ket az emberi jogok romániai helyreállítása érdekében. Mielőtt a tömeg a román nagykövetség felé vonult vol­na — hazánk, Románia és az Európai Közösség zászlajaival, kifejező transzparensekkel — a rendezők bejelentették, hogy jelen van a téren a (gaulle-is­­ta) francia RPR parlamenti frakciójának csoportja is. A fegyelmezett tömeg ezt köve­tően a Dózsa György úton át a Thököly útra vonult, Tőkés László nevét és a „Szabadságot Romániának” jelszót Skandál­va. V­alamivel több, mint két­­ éve, hogy Romániában megmozdult a föld. Brassóban túlcsordult a pohár. A Vörös Csillag Kamiongyár munkásai az utcára vonultak. „Kenyeret akarunk!” és „Le a diktátor­ral!” jelszóval. Évtizedek óta nem fordult elő ilyen román városban: tömegtüntetés ott, ahol még a ius murmurandi, vagyis a morgolódás joga is tiltva vagyon. A rendőrség, ahogy a szakzsargon mondja, helyreállította a rendet, és több százan kerültek tömlőc­be. És most: Temesvár. Ha hinni lehet a jelentéseknek a véres hétvégéről, úgy a politi­ka tektonikus mozgásainak Richter-skáláján ez összeha­sonlíthatatlanul nagyobb erejű rengés. Ha hinni lehet a jelentések­nek? Nem a hírközlő orgánu­mok tehetnek arról, hogy ilyen óvatosan vagyunk kénytelenek fogalmazni. Abban a korban, amikor Európát a szabadság kísértete járja be, amikor Hel­sinki szelleme valóban kitel­jesedik, amikor másutt átvág­ják a vasfüggönyt és megbont­ják a falat, Románia hermeti­kusan lezárja határait a kül­földiek előtt. Egy szófiai je­lentés szerint, „mint az állato­kat” kergették vissza a határ­ról az érvényes úti okmányok- Brassó, Temesvár...- kal rendelkező bolgárokat. Bu­karesti utasításra elvágják egész nagyvárosok telefonkap­csolatát, és még a hírek áram­lását is megakadályozzák. Il­letve megakadályoznák... A hírek természete ugyanis olyan, hogy előbb-utóbb kiszi­várognak. Ezért annyit bízvást elmondhatunk, hogy Temesvá­rott a múlt hét végén a Ceau­­sescu-rendszer leplezetlenül mutatta meg igazi arcát. Akik a vízágyúkat működ­tették, és — a jelentések sze­rint — tüzet vezényeltek a tömegre, annak az embernek parancsa szerint jártak el, aki talán az utolsó totalitárius re­zsim feje Európában. Hiszen Tőkés László lelkész letartóz­tatása, tervezett kilakoltatása szülővárosából letagadhatatlan kihívás a világ közvéleménye ellen: e bátor humanista a két és fél milliós erdélyi ma­gyarság eleven lelkiismerete, helytállásával szimbolikussá vált alakja. Egy helyi kiski­rály tehát nem dönthetett az ő ügyében. Minden jel arra mutat, i­tt hidegvérűen pro­vokálták az embereket, hogy lesújthassanak azokra, akik tiltakoztak e gyalázatosság el­len. Nagyon is valószínű: a Conducator a vak érzelme­ket, a nacionalizmust akarja felszítani e cinikusan elterve­zett akcióval, hogy elűzze ott­honából, hogy földönfutóvá tegye Európa legnagyobb nem­zeti kisebbségét, és újraraj­zolja az etnográfiai térképet. De a hozzánk eljutott hírek­ből most úgy tűnik, e terv nem egészen válik be. Temes­vár józan román lakói, a gro­­zai gondolkodás örökösei, ma­guk is részt vettek a Tőkés László háza körüli élő lánc­ban, a tüntetésiben. A Conducator Teheránban a mullahok vendégeként a saj­tófényképészek kedvéért mo­solyog. De valószínűleg ő sem nyugodt. Lehet, hogy elnézte az évszámot? A történelem már látott rezsimeket, nem is olyan régen, amelyek csi­korgó lánctalpakkal demonst­rálták erejüket, mielőtt a nép haragja megbuktatta őket. Brassó, Temesvár ... Ezen az estén amidőn fáklyáktól fé­nyes a Hősök tere, amikor szí­vünk Tőkés Lászlóval van, sejtjük, a folytatás nem lehet nagyon messze. V. P. 3 Gorbacsov vagy Meiny Megelőző néhány lapszámunk legalább egy szem­pontból elképzelhetetlen lett volna egy évvel ezelőtt. A kelet-európai hírek, a Berlinből, Varsóból, Prágából, Pozsonyból, Szófiából, sőt immár Temesvárról érkező je­lentések szinte minden mást kiszorítanak az újság külpol­itikai oldalairól­. Minden közép-kelet-európai ország más­képp éli meg a tegnap életképesnek hitt modell ellehetet­lenülését, és teljesen érthetően mindegyik országban a ha­zai történések állnak a figyelem homlokterében. Mégsem volna helyes figyelmen kívül hagyni, hogy mindabban, ami az összes többi országban — nálunk is — történt, óriási szerepet játszottak a Gorbacsov nevéhez fűződő szovjetunióbeli fejlemények. Nem a „tegnapi mó­don” játszottak szerepet, nem úgy, hogy a szovjet politika közvetlenül beavatkozva adott volna ösztönzést valami­lyen változásnak. A glasznoszty és a peresztrojka — a szputnyik óta legelterjedtebbé vált orosz szavak — ha­tottak a jerikói harsonák erejével ott is, ahol vastag falak álltak... S éppen, mert a Gorbacsov-jelenség ha­tása ilyen nagy volt, elengedhetetlen, hogy odafigyel­jünk Moszkvára. A gorbacsovi reformok hajója — ez bizonyos — a ko­rábbinál viharosabb vizeken halad. Korán jött a hideg tél Moszkvába, ahol sok rubelért is keveset kapni. Az ellátási nehézségek óriásiak, a polcok üresek, a sorok hosszúak. A belkereskedelem csődje nyilvánvaló, s az a tény, hogy immár alapvető cikkekkel sem tudják ellátni az országot, minden korábbinál radikálisabb irányváltásra kényszerí­tette a vezetést. A források átcsoportosításának — amit Rizskov miniszterelnök jelentett be a múlt héten — az a lényege, hogy a gazdaság többi részében vállalják a stag­nálást, cserébe a fogyasztási cikkek és szolgáltatások nö­veléséért. A vezető szovjet reformközgazdászok egyike történelmi párhuzammal ezt (az első világháború utáni nehéz békeszerződésre célozva) gazdasági Breszt—Li­­tovszknak nevezte. S nemcsak a szovjet belgazdaságról van szó. Az NDK új kormányfője a minap közölte az ame­rikai külügyminiszterrel, hogy bizonyos energiahordozók­ból a Szovjetunió nem fogja tudni leszállítani a korábban tervezett mennyiséget, nem a szándék híján, hanem mert a vártnál kevesebb áll rendelkezésre. Mindez pedig a Szovjetunió más partnereit is érintheti... A második kérdés a nemzetiségi megmozdulásoké. Az ország egyes részeiben továbbra is csak a fegyveres erő képes fenntartani a rendet. Közben néhány köztársaság gyakorlatilag teljes önállóságot követel, és éles vita dúl országszerte: föderáció vagy konföderáció. A harmadik kérdés újabb keletű és különösen bonyo­lult. A gorbacsovi reformok — amint erre utaltunk — a változások élesztői voltak másutt, és ez a „másutt” most visszahat a Szovjetunióra! A korrupciós ügyek, a­­hatalom­mal való visszaélés feltárása, az ezekre reagáló konkrét lépések és érzelmi megnyilvánulások (legutóbb az NDK- ban) — mindez nem kerüli el a tizenhétmilliós szovjet­unióbeli nagy hatalmú irányító apparátus, az úgynevezett nomenklatúra figyelmét. E réteg egy része, a glasznosztyot a maga javára fordítva, nyíltan is fellép Gorbacsov ellen. Az apparátus saját privilégiumai érdekében szívesen em­legeti a lenini örökséget, a történelmi vívmányokat. Így történhetett meg, hogy egy szibériai területi párttitkár, bizonyos Melnyikov megrótta Gorbacsovot a KB-ülésen, amiért a Nyugat kegyeit keresi, sőt a pápa áldását kéri. Ám Gorbacsov nemcsak a pápa áldását kapta meg, hanem az egész törvényhozásét. Igaz, a politikai vihar ott sem szünetel. Az egyik oldalon Melnyikov elvbarátai, a má­sik oldalon Jelcin és a vele egyetértők aktívabbak, mint valaha. Milyen utat választ ilyen körülmények közt a Szovjet­unió? A gazdasági Breszt—Litovszk józan és racionális döntés. A vezetés olyan gesztusai, mint a fegyverszállítá­sok megszüntetése bizonyos latin-amerikai országok után Kambodzsába is, további jelzések a Nyugatnak, hogy Moszkva átértékeli gondolkodásmódját, amely az igazsá­gosnak tekintett (népi felszabadító) háborúik feltétlen, köte­lező támogatásának leegyszerűsítő téziséből indult ki. Gor­bacsov a kezében összpontosított óriási hatalmat minden jel szerint arra használja fel, hogy a folyamatok szabá­­lyozhatóságát biztosítsa, a párt megújítását folytassa, a peresztrojka folyamatát erősítse. S az, hogy sikerrel jár­jon, hogy a Szovjetunió stabilizálódjon, felbecsülhetetlenül fontos a világ és kiváltképp régiónk számára. Ennek az alternatívája ugyanis egy messze, a hatá­rokon túl is érezhető hosszú hideg tél, dermesztő sze­lekkel Melnyikov szülőföldjéről. Mindenei, aki vigyázó szemét Moszkvára veti, bízvást reméli, hogy nem ezt hoz­za a jövő. Vajda Péter

Next