Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-20 / 301. szám

1989. december 20., szerda NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT Lezárt román határok­­ Bukarestben járőröznek (Folytatás az 1. oldalról.) kevés információ jut el Buka­restbe. Változatlanul olyan hí­rek keringenek, hogy a várost továbbra is erős katonai és rendőri ellenőrzés alatt tart­ják, de árusítanak a boltok, nyitva vannak az éttermek és nincs fennakadás a szállodai forgalomban. Javarészt eltün­tették a tüntetések nyomait is. A rendkívüli biztonsági in­tézkedések továbbra is érvény­ben vannak, azok kiterjednek az ország nagy városaira és határövezeteire is. A román külügyminisztérium konzuli főosztálya diplomáciai képvi­seletek érdeklődésére közölte, hogy Románia lezárta hatá­rait, átmenetileg szüneteltetik a beutazásokat. Csak diploma­ták és szolgálati, tehát hivata­los ügyben utazók léphetnek be az országba. A TASZSZ jelentése alapján az amerikai CNN televízió azt közölte, hogy immár Bukarest­ben is géppisztolyos járőrök lepték el az utcákat. A hír sze­rint a román fővárosban tanu­ló egyetemisták támogatásuk­ról biztosították a temesvári és aradi tüntetőket. A Reuter brit hírügynökség jelentése szerint kedden Ro­mánia jelentős részén szemmel láthatóan rendkívüli állapot mint a bukaresti repülőtér volt érvényben, az utakat el­ környékén egyaránt fokozott lepték a katonák és a katonai készültség volt tapasztalható, járművek. Ezt elsősorban az Egyelőre nem lehet megerőst­­országból érkezett szemtanúk teni azokat a híreket, misze­­beszámolóira alapozta. Esze­­rint kedden ismét lövöldözés mint Temesvár, Brassó, vala- volt Temesváron. Az APA osztrák hírügynök­ség megszólaltatott egy grazi orvost, aki hétfőn jött el Te­mesvárról. A férfi beszámoló­ja szerint a zavargás szombat éjjel a diáknegyedben kezdő­dött, ahol fiatalok kiáltoztak Ceausescu-ellenes jelszavakat. A hatóságok kikapcsolták az utcai világítást, és rendőrau­tókat vezényeltek a helyszín­re. Ekkor még sikerült a tün­tetést viszonylag szűk terület­re korlátozni. Vasárnap dél­előtt azonban már többezres tömeg gyűlt össze, és egy hí­don át a városközpontba igye­kezett. Amikor szuronyos ka­tonák állták útjukat, repülni kezdtek az első utcakövek. Délután már tombolt az erő­szak — mesélte az orvos. Mint mondta, saját szemével látott egy tankot, amely a tömegbe hajtott és embereket taposott el. Délután négy órakor el­­dörrentek az első lövések. Az emberek menekültek, majd újra összeverődtek. Este hét­kor a városközponttól mintegy fél kilométerre a katonák össz­tüzet nyitottak a román zász­lókkal menetelük első soraira. Mindenütt rér és ruhafoszlá­nyok — mondta az osztrák or­vos. Még hétfő hajnali négy órakor is gépfegyversorozato­kat lehetett hallani. Szomorú csend üli meg most a magyar—román „zöld ha­tárt” — ahol a menekülők szoktak át­szökni —de az iga­zit, a hivatalosat is. A nyír­bátori határőrkerület Romá­niával szomszédos, majdnem 160 kilométer hosszú szakaszán az utolsó két jövevény vasár­napra virradóra érkezett — jelentette tudósítónk, Rác­z. János. Sikerült­­beszélnie az­zal a dunántúli vállalkozóval, aki hétfőn Magyarországra visszaérkezve elmondta: ő Nagyváradon háromtagú jár­őröket látott az utcán, s az áruházakban is ott volt a ka­tona—milicista—önkéntes hár­mas. Arról is szólt, hogy eb­ből a városból és más települé­sekről is vezényeltek­­karhatal­mi erőket Temesvárra. Vissza­­útban Borson­ összesen négy hazatérő kocsit látott, kifelé pedig egy NSZK-bali mikro­busz és egy magyar személy­autó indult volna, ám mind­kettőt visszairányították. A nyírbátori kerületben — mivel a román oldalon most sem látnak a korábbihoz ké­pest sűrűbb vagy erősebb jár­őrözést —, arra következtet­nek, hogy a határőrizetet mély­ségben, azaz beljebb erősítet­ték meg. Korábban naponta legalább 10—15 menekült ér­kezett, az utóbbi két napban viszont egy sem. Vonaton és buszon ugyanígy szünetel a forgalom mindkét irányban. Ami Románia többi határát illeti, a TASZSZ hírügynök­ség kedd este hivatalosan is megerősítette, hogy Románia nem engedett be területére sem szovjet turistacsoporto­ Feltűnő csend a zöld határon kút, sem pedig egyéni utazó- mindazokat, akik turistaként dúljanak el, mert a bolgáro­kat. A bolgár külügyminisz- vagy rokonlátogatóba készül- román határon is leállt az­térrium közleményben kérte nőnek Romániába, hogy ne i­­ utasforgalom. Reménytelen várakozás a nagylaki határállomáson. ­ Értse meg... Kedden kora délután fel­hívtuk a ron­ániai országos magyar nyelvű napilap, az Előre bukaresti szerkesztő­ségét­— Halló, itt a Népszabad­ság szerkesztősége Buda­pestről. Beszélhetnénk Szi­lágyi főszerkesztő úrral? — Pillanat, rögtön utána­nézek ... Sajnos,­ Szilágyi elvtárs nincs itt, lent van a nyomdában, nem elérhető. — És valaki mást az új­ságíró kollégák közül a te­lefonhoz tudna hívni a kis­asszony? — Nem, nincs már senki a szerkesztőségben. — A főszerkesztőt mikor kereshetjük? —Mikor jön vissza a nyomdából? — Ezt nem tudom. — Fontos lenne vele be­szélni, hátha tud mondani valamit a Temesváron tör­téntekről. Itt nekünk főleg csak közvetett információ­ink vannak, s szeretnénk valami hivatalos tájékozta­tást is kapni. — Mi nem tudunk, ké­rem, semmiről. — Van az Előrének te­mesvári tudósítója? Mi a te­lefonszáma? — Nincsen tudósítónk. Telefon sincs ... — Akkor meg tudná mon­dani a temesvári magyar lap, a Szabad Szó szerkesz­tőségének a számát? — Nem, ezt sem tudom megmondani. És hiába kér­dezősködik, nem tudok, nem tudunk semmit. Ez az egész nem is tartozik ránk, értse meg végre ... F. J. Gy. Tudnánk, ha elhagyták volna laktanyáikat Magyar honvédelmi miniszterhelyettes nyilatkozata lapunknak A tegnap reggeli rádió- és MTI-értesülések szerint a ro­mán hadsereget készültségbe helyezték, és a magyar—ro­mán határ romániai oldalán tankokat vonultattak fel. — Igaz-e a hír? — kérdez­tük Szombathelyi Ferenc ve­zérőrnagyot, honvédelmi mi­ni­szterhelyettest. — Ilyesmiről nem tudunk, a határőrség sem jelzett ilyen mozgolódást. A határon egyéb­ként szinte nincs is forgalom, a Romániából átszökők száma is megfogyatkozott. Valószínű­nek tartom egyébként, hogy a sajtóban megjelent és elhang­zott híradásokban összekeverik a román katonai és a karha­talmi erőket. A belső bizton­sági­ erők Romániában nagy létszámúak, s a felszereltségük is igen magas technikai szín­vonalú. — Tudnak-e újabb hírekről, mi történt Temesváron? — Olyan jól szervezett a ro­mán hírzárlat, a területzárás, hogy újabb információhoz ed­dig nem jutottunk, így az on­nan érkező hírek egyelőre szó­beszédnek minősülnek. Azt azonban biztosan mondhatom, hogy katonai erőket ott nem vetettek be. — Miből állapítható ez meg? — Erről többet nem mond­hatok, de a mai technikai szín­vonalon sok minden kimutatja, hogy hol tartózkodnak a ka­tonai erők. Legyen elég any­­nyi: tudnánk, ha elhagyták volna a laktanyáikat. „Egyesüljön Kelet és Nyugat Ceausescu ellen" A világot megrázta a temesvá­ri vérengzés híre. Számos or­szág vezető tisztségviselői és po­litikai pártjai a Ceausescu-re­­zsim elszigetelésére, Kelet és Nyugat határozott együttműkö­désére szólított fel. Miközben az amerikai hír­közlő eszközök kedden a Ti­­enanmen térihez hasonlítják a temesvári vérengzést, az USA a Fehér Ház szóvivője által felolvasott nyilatkozat­ban, majd a külügyi szóvivő külön hivatalos állásfoglalá­sában ismételten legerélye­sebben elítélte az ott történ­teket — jelentette washingto­ni tudósítónk, Serény Péter. A temesvári tüntetést — hangsúlyozzák a közlemények — az emberi jogok, ezen be­lül a magyar kisebbség jo­gainak sorozatos és durva megsértése váltotta ki. A ro­mán hatóságok brutális fellé­pése teljesen megalapozatlan, és — mint mindkét nyilatko­zat külön is aláhúzta — nem­csak a helsinki­­ záróokmány előírásait sérti, hanem éles ellentétben áll a Varsói Szer­ződés összes többi országában megvalósuló politikai refor­mokkal és gazdasági nyitás­sal. A Fehér Ház nyilatkoza­ta követeli, hogy a román kormány hagyjon fel a bru­tális elnyomással, nyissa meg határait, tartsa tiszteletben a helsinki záróokmányban is rögzített emberi jogokat, s engedjen be nemzetközi meg­figyelőket Temesvárra és minden olyan településre, ahol atrocitások történtek. Fitzwater elnöki szóvivő azt is elmondta, hogy a Ceauses­­cu-rezsim politikáját Bush el­nök a máltai csúcstalálkozón felvetette Gorbacsov szovjet vezetőnek, de egyelőre a leg­frissebb fejlemények kapcsán a NATO-szövetségesekkel való konzultációt és egyeztetést minősítette közvetlen tenniva­lónak. Értésre adta, hogy a bukaresti követségi beszámo­lóra várva szankciókat fon­tolgatnak. A NATO tagállamai, a „ti­zenhatok” kedden mélységes megdöbbenésüket fejezték ki a temesvári események miatt a két bécsi tárgyalófórum közös tájékoztató ülésén. Románia képviselője ugyanakkor két­ségbe vonta e fórum illetékes­ségét ebben a kérdésben. A Közös Piac miniszteri ta­nácsa (külügyminiszterek tes­tülete) nyilatkozatában a le­hető legnagyobb határozott­sággal ítélte el a brutális meg­torlást. A mostani események fényében a tizenkettek fenn­tartják maguknak a jogot a „megelőző intézkedések” meg­hozatalára — hangoztatja a Párizsban közzétett nyilatko­zat. Csak nagyon vázlatos hí­reim vannak bizonyos vissza­tetsző eseményekről, de sem­milyen pontos információt nem kaptam. Hogyha igaz az, hogy emberéletek estek áldozatul, akkor ezt csak mélységesen sajnálatosnak nevezhetem — mondotta Brüsszelben Eduard Sevardnadze szovjet külügy­miniszter, amikor a Manfred Wörner NATO-főtitkárral va­ló keddi találkozója után a ro­mániai eseményekről kérdezték véleményét az újságírók. A Népszabadság Vilniusban tartózkodó tudósítója megkér­­­dezte Justas Baleckist, a Litván Kommunista Párt KB ideoló­giai osztályvezetőjét, mi a vé­leménye a Ceau­sescu-rezsim véres terrorakciójáról. — Tragédia, amely miatt mélyen felháborodtunk. Elítél­jük, és mély meggyőződésün­ket hangoztatjuk, hogy a Szovjetunióban ilyen már nem lehetséges, ezt a szakaszt már meghaladtuk. Természetesen ez a szuverén Románia ügye, de azt akarjuk, hogy mások is hallják véleményünket. A Szovjetuniónak egész nemzet­közi befolyását latba kell vet­nie, hogy ilyen dolgok ne tör­ténhessenek — mondotta a lit­ván politikus. A lengyel parlament, a szejm kedden egyhangúlag, tartózkodás nélkül határozat­ban ítélte el az alapvető em­beri jogok romániai megsérté­sét — jelentette varsói tudósí­tónk, K. Nyirő József. Kedden hozta nyilvánosság­ra Lech Walesa azt a levelét, amelyben Tőkés László hétfői segítségkérésére válaszol. Wa­lesa egyebek­ között­­leszögezi, hogy őszinte tisztelője annak, amit Tőkés László véghezvisz a diktatúra szorításában levő országban. A szabad emberek feladata — írja Walesa —, hogy ennek jogát követeljék mindazok számára, akik nem élveznek szabadságot. A Szoli­daritás vezetője felhívással for­dul minden jóindulatú ember­hez, különösen a Nobel-béke­­díjasokhoz, hogy kezdjenek kö­zös akciót Tőkés László vé­delmében. Szófiában többezres Ceauses­cu-ellenes tüntetés volt kedd este a román követség előtt. „Ennek a könyörtelen re­zsimnek a napjai meg­ vannak számlálva, és nekünk mindent meg kell tennünk, hogy siet­tessük bukását — jelentette ki William Waldegrave brit kül­ügyi államminiszter kedden a BBC rádiónak. — „Remélem, hogy minden ország — Kele­ten és Nyugaton egyaránt — egységesen fog fellépni a ször­nyűséges cselekmények elíté­lésében” — mondta Walde­grave. Kedden az osztrák kormány is hivatalosan tiltakozott Ro­mániánál az emberi jogok sú­lyos megsértése miatt. Eugene Ionesco, a világhírű román származású drámaíró a France-Info rádióállomás­nak adott nyilatkozatában nemzetközi akciót sürgetett a népelnyomó rendszerrel szem­ben. Személy szerint Mihail Gorbacsov közbelépését kérte az általa kegyetlen elnyomó rendszernek minősített rezsim­mel szemben, mérhetetlen tra­gédiának minősítve a tüntetők ellen alkalmazott erőszakot,­ de egyúttal a Romániában ki­alakult helyzetet is. „Egyesüljön Kelet és Nyu­gat Ceausescu ellen” címmel közölte kedden a The Times Ion Ratiu román emigráns po­litikus, a párizsi székhelyű Szabad Románok Világszövet­sége elnökének cikkét. A második világháború győztes nagyhatalmainak ha­ladéktalan közbelépését kéri a magyar kisebbségek és az em­beri jogok védelmére Párizs­ban működő bizottság. Vlafsthval kötve mint a kéve A Securitate emberei hangtompítós pisztollyal lőtték le a temesvári tüntetés hangadóit, valamint azokat a ka­tonákat, akik a parancs ellenére sem voltak hajlandók a tömegre lőni. Ezt mesélték a gyulai határátkelőhelyen azok a nyugatnémet állampolgárok, akik szemtanúi vol­tak a temesvári mészárlásnak. Hangtompítóval vagy anélkül — biztosan nem tudjuk, csak azt, hogy lőttek. Meghaltak tízen, vagy százan, vagy többen — még nem derült ki, csak az, hogy áldozatok vannak. Romániát szin­te hermetikusan elzárták a világtól. A híreket hallgatva azon tűnődöm, vajon mire gon­dolhattak a tűzpa­rancs kiadói és a jelszóskandálókra vagy a habozó kisikatonákra lövöldöző secus emberek a nagy hangzavarban, városházi gyújtogatásban Temesvár főterén. Semmi kétség, maguk s gyermekeik jövőjére gondoltak. Romániában ugyanis alapvetően más a helyzet, mint Kelet-Európa vérontás nélkül megbukott puha diktatú­ráiban. Amikor a végső döntésre került a sor, sem Milos Jakes, sem Erich Honecker nem mert a honfitársaira lö­vetni. Todor Zsivkov Bulgáriájában nem is jutott idáig a helyzet. Pedig, amint a hírekben szerepel, a középső Zsiv­kov alaposan gyanúsítható egy népszerű tv-bemondónő meggyilkolásában való részvétellel, a volt bolgár pártve­zető unokája pedig, úgy hírlik, csoportos nemi erőszak aktív szereplője volt. Mindazonáltal ezek a kedves papák és nagypapák amatőr diktátorok voltak. Miközben mind­ezeket tették vagy eltűrték, azt hitték, szereti őket a né­pük. Amikor kiderült, hogy mégsem, fogcsikorgatva — már­ akinek még volt mit csikorgatnia — félreálltak. De vajon mire megy lázadozó népével egy profi dik­tatúra? Egy olyan vezetőség, amelyik az erőszak mester­embereiből áll. Amelyik jól tudja, hogy képmutatás a pártkongresszusi vastaps: a látszatot igényli, de azt nem, hogy tényleg szeressék. (Megelégszik a puszta engedel­mességgel.) Amelyik megvalósította azt, amit József At­tila így fejezett ki: népe, „magával kötve mint a kéve”. Kit emlékez­nk már a Tienanmen téri vérfürdőre?! A Magyar Televízió híradójában is látni lehetett, amint a sötétbe borult téren a nyomjelző lövedékek fényében megindultak a tankok, és keresztülgázoltak a tömegen. Egyszer láttuk ezt a képsort — soha többé. Mintha meg sem történt volna. A ,,szabad világ” azóta is szép haszon­nal kereskedik Li Peng miniszterelnök kormányával. Az Amerikai Egyesült Államok dúsított uránércet ad el Ro­mániának is — tudományos célokra. Hát körülbelül így számíthat a külvilág támogatására Tőkés László és családja — ha még élnek. Egy kemény diktatúra ugyanis nem omlik össze kártyavárként. A tűzparancsot kiadóik, a hangtompítós pisztollyal lö­völdöző beosztott titkosrend­őrök fordulat esetén ugyanis nem számítanak — nem is számíthatnak — izgalomra. Aki ilyesmit elvállal — és egy nyomorgó országban egy árnya­latnyi jobblétért mennyien lehetnek ilyenek? —, azt már önnön döntése fogja. Talán az életét, sőt családja, gyer­mekei jövőjét tette föl a diktatúra fennmaradására, ők már nem a Ceausescu család hatalmát védik, hanem ön­maguk életét és gyermekeik jövőjét. Ez a valódi diktatúra csapdája, és a romániai tragé­dia alapkonfliktusa. Tanács István ­ Éhségsztrájk a követség előtt — Párton kívüli vagyok, de magyar — mondja a budapes­ti román nagykövetség­­ előtt éhségsztráj­kolók egyike. A követség Thököly úti kapuját zárják el ültükben, s azt mondják, addig folytatják — bejelentett — akciójukat, míg nem érkeznek megnyug­tató hírek Temesvárról, és Tőkés László sorsáról. Hozzá­teszik: úgy vélik, a magyar törvényhozás nem tesz meg mindent a külföldön élő ma­gyar nemzetiségekért, s a kü­lönböző pártok sem ezzel a kérdéssel foglalkoznak most elsősorban. A követség másik kapujá­nál lakatlan sárga sátor. Az éhségsztrájkolóké, de a rend­őrség megkérte őket: csak az egyik kaput torlaszolják el, hogy a vízumaikat intéző em­berek bejuthassanak a követ­ségre. Ám — mint az egyik posztoló rendőrtől megtudtuk — a követségen szinte senkit sem fogadnak, még a hazánk­ban tartózkodó román állam­polgárokat sem. Az éhségsztrájkolók előtt elhaladó autók dudálással fe­jezik ki együttérzésüket. Az éhségsztrájkolók visszainte­nek, újabb és újabb gyertyá­kat gyújtanak, egyikük meg­fogalmazza hitvallásukat is: „odaát nem tiltakozásból éheznek az emberek. Mi ez­zel tudjuk kifejezni a szoli­daritásunkat. Lehet, hogy nem otthon töltöm majd a kará­csonyt, de nekem az ünnepi gyertyafény is Temesvárt, az erdélyi magyarokat juttatja eszembe. És azt, hogy Euró­pában van egy ország, ahol még mindig büntetlenül sárba tiporhatják a demokráciát.” * A magyarországi pártok egy­behangzóan megdöbbenéssel és felháborodással ítélték el a vérengzést. Az erélyes tilta­kozáshoz csatlakozott több tár­sadalmi szervezet, így a Ma­gyar Írószövetség és a Magya­r PEN Klub, amely nemzetközi tiltakozásra szólított fel a ro­mániai terror elleni. A Ma­gyar Szocialista Párt Békés megyei koordinációs tanácsa úgy döntött, hogy a temesvári és aradi véres események mi­att azonnali hatállyal megsza­kít minden kapcsolatot a test­vérmegye, Arad RKP-szerve­­zetével. Válságstábot hozott létre a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csa a temesvári vérengzés miatt, valamint Tőkés László és Családja életéért aggódva. Az ország több városában gyertyás virrasztást kezdemé­nyeztek az erdélyi magyarsá­gért. 3

Next