Népszabadság, 1990. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-14 / 12. szám
1990. január 15., hétfő NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP „Terror, katonák, vér és összeomlás” Csurka-dráma a Rádióban (Munkatársunktól.) — Elmúlt az őszirózsás forradalom, ez már a Kun Bélák időszaka, még akkor is, ha Lenint szidják az új Leninfiúk — állította Csurka István író, a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja a Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Miközben Romániában törvényen kívül helyezték a kommunista pártot, az író szerint Magyarországon, főiképpen vidéken, házról házra járnak az MSZMP és a szocialista párt aktivistái és kezdik „visszaagitálni az elfásult veteránokat”. Csurka megítélése szerint a volt apparátus „úgy vár valami rendkívüli eseményre, mint a németek vártak a csodafegyverre”. Ez a csodafegyver az anarchia, amely „mintha már ott is volna a kezükben”. „Terror, katonák, vér és végső összeomlás” fenyegeti — a jegyzet írója szerint — a nemzetet. A katasztrófahelyzet okaként Csurka a gátlástalan érdekérvényesítést nevezte meg első helyen, ez a „népnemzeti gerincű magyarokat” rágalmak ezreivel teszi lehetetlenné. „A megkülönböztetés alapelve a klikkhez, a szektához való tartozás”, „egy törpe kisebbség el tudja fogadtatni az egész társadalommal, hogy minden, ami az ő körén kívülről jön, elvetendő”. Csurka megfogalmazása szerint ez a „radikálisan liberálisnak mondott irányvonal ugyanazokból a marxista, lukácsista, baloldali gyökerekből táplálkozik, mint a Kádár—Aczél korszakban”. A józan közép határozottságára van szükség — mondta a jegyzet —, mert a magyar társadalom „zuhanófélben” van. Budapest „városállam” megkísérli az országra kényszeríteni akaratát. A magyar sajtó azon munkatársai, akik kifogásolják azt a módot, ahogy leváltották Aczél Endrét, a Televízió Híradójának éléről, az elmúlt évtizedekben „hazudtak, hazudtak és hazudtak” és „egy vakkantás erejéig” sem kívánták szolgálni a demokrácia ügyét. „Ébresztő, magyarság, megint félrevezetnek” — állította Csurka, s csak akkor lesz a társadalomnak szerencséje, ha a „lényegileg kommunistáktól és bolsevikoktól” elválnak az útjai.* A Híradó Aczél-ügyét dobbantódeszkának használja Csurka István, annak igazolására, hogy egy törpe kisebbség (ez a sajtó egy része is) rákényszeríti akaratát az öszszességre. Emiatt aztán az „anarchia itt van a kapuban, ha nem a falakon belül”. Csurka jegyzetét — anarchiakiáltását, magyarságébresztését, a „bűnös város” és a „tiszta vidék” szembeállítását, a kommunisták, szocialisták és „radikális liberálisok” egybemosását — a választási kampány első hangütésének lehetne értékelni. Erről a hangütésről szomorúan mondhatjuk: némely tekintetben ismerős, és mint értékelés, minden szempontból igaztalan. Akkorhangzik el, amikor a leromlott gazdaság a többségtől rendkívüli erőfeszítéseket kíván a megélhetés biztosítására. Akkor, amikor újra kellene keresni a többpártrendszeri vetélkedés és együttműködés tisztességes kereteit. És amikor pattanásig feszült a nemzetközi helyzet (gondoljunk csak a szomszédos országok labilis, friss demokráciáira). Jobb volna nem valami rosszízű kampánymúltat idéző megfogalmazások, kirekesztő indulatok nélkül, amelyek az ellenfelet ellenségnek tekintik, és mindjárt törvényen kívül akarják helyezni. Jobb volna, ha valóban a józan közép határozottsága jellemezné a választásokig következő heteket és az éveket a választások után. Tévés személyiségek nyilatkoznak Kinek az érdeke? (Munkatársunktól.) Tegnap két televíziós személyiséget kérdeztünk meg a Magyar Televízióban folyó átszervezésekről. SZINETÁR MIKLÓS, a tévé volt főrendezője: — Január 4-én Pozsgay Imre hívatta a televízió három elnökhelyettesét és engem. Közölte velünk, a Minisztertanács úgy döntött, hogy az elnökhelyettesi állások megszűnnek. — Mivel okolták a döntést? — A televízió átszervezésével. — Felajánlottak önöknek másik állást? — Nem. A többi elnökhelyettes rendelkezési állományba került, én pedig először azt hittem, hogy nekem csak az elnökhelyettesi besorolásom szűnik meg, főrendezőként maradok. Aztán kiderült, erről sincs szó. A Magyar Televízió elnökségétől 28 évi tévés múlttal nem kaptam semmilyen állásajánlatot. — A nemzeti médiák irányítására két hónapja létrehozott kuratórium beszélt önnel? — Nem tárgyaltak velem, sem működésem alatt, sem utána. ÉRDI SÁNDOR, volt művészeti vezető, a Stúdió ’90 főszerkesztője: — Nehezen tudnám értékelni az utóbbi napok eseményeit, ahhoz ugyanis tudnom kellene, mi van a háttérben. Én a napokban jöttem meg Amerikából, egy hónapi távollét után, és a repülőgépen olvastam, hogy elnökség került a televízió élére. — Az ön neve fel sem merült, amikor összeállították az elnökséget? — Állítólag én is szóba kerültem, a Minisztertanács át is kérette a személyi anyagomat, de felkérni arra, hogy legyek az elnökség tagja, nem kértek fel. Lehet, hogy csak túlzsúfoltak voltak a telefonvonalak, és nem értek el Amerikában. — Mégis, mit szól a múlt napok történéseihez? — Csak ülök, nézelődöm, és nem értek semmit. Én úgy gondoltam, ha végre létrejön egy szakemberekből álló testület a televízióban, akkor azzal fognak foglalkozni, hogy helyére kerüljön az intézmény, és megszűnik a letiltások, kitiltások kora. Most az elnökségben ülők olyan nyilatkozatáért menesztették Aczél Endrét, aminél ők — korábban — sokkal keményebbeket mondtak. A dolgok belső logikáját nem látom át, nem értem, hogy most — a választások előtt — kinek az érdeke ilyen mértékű instabilitást előidézni a televízióban. — A kuratórium beszélt önnel, kérte a véleményét a televízió átszervezéséről? — Nem kerestek meg. Bizonyára azért, mert a nyilatkozataim alapján tisztában lehettek a véleményemmel. TOVÁBBRA IS HÍRADÓ Murányi nyílt levele A Magyar Nemzet szombati számában olvashattuk, hogy a Tv Híradó egykori munkatársát, Murányi Lászlót Aczél Endre, a leváltott főszerkesztő nem engedte be a sajtótájékoztatójára. Szerkesztőségünket felkereste Murányi László, hogy ismertesse, mi történt. Elmondta, hogy volt főnöke, Aczél Endre a pénteki sajtótájékoztatóján megállította őt a Nimród különterme előtt, s nem engedte be az ajtón, majd a sajtótájékoztatón Aczél a jelenlevőknek bejelentette, hogy Murányi Lászlót nem hívta meg a tájékoztatóra, s egyébként sem a Magyar Televízió munkatársa már, mert eltávolították a tévétől. — Mi történt ezután? — Kétszer megkérdeztem a kollégákat, szólhatok-e. S miután nem kaptam választ, elmondtam, hogy Aczél állítása nem igaz, mert az MTV munkaügyi döntőbizottsága január 9-én felmentett volt főszerkesztőm vádjai alól, és megsemmisítette az azonnali hatállyal elbocsátó fegyelmi határozatát. — Miért bocsátotta el Aczél Endre? — November 23-án egy nyitt levelet fogalmaztam hozzá, és ezt kifüggesztettem a Tv Híradó szerkesztőségében. Két nap múlva felfüggesztett állásomból, majd december 14-én megkaptam a fegyelmit is. Huszonhat évet megéltem a „cégnél”, és soha semmilyen büntetésem nem volt. A munkámat mindig becsületesen elvégeztem. Ugyanakkor a határozatban — tessék, itt a másolat — az szerepelt a felmondás indokaként, hogy munkaköri kötelezettségemet vétkesen megszegtem. Valójában azonban Aczél a nyílt levélre válaszolt ily módon. — De hát mit tartalmazott ez a levél? — Szóvá tettem benne azt, hogy a televízió híradója etikátlanul járt el Pozsgay Imre államminiszterrel szemben, amikor őt egy rádiós nyilatkozata kapcsán bocsánatkérésre késztette. Köztudott, hogy Pozsgay a múlt év október végén, november elején Kanadába, az Amerikai Egyesült Államokba látogatott. Amikor hazaérkezett, kifogásolta, hogy a Tv Híradó az útjáról szóló híradásokban nem az első helyen foglalkozott az amerikai elnökkel folytatott tárgyalásaival. Ebben az esetben nem volt igaza, a november 2-i Pozsgay—Bush találkozóról a Híradó mindhárom kiadásában elsőként tudósítottuk a nézőket. A Híradó szerkesztősége ezért bocsánatkérésre késztette, viszont arról már megfeledkezett a vezetésünk, hogy valóban voltak olyan napok, amikor az útról egyetlen hírt sem közöltünk, más napokon viszont Pozsgay útja az ötödik-hatodik volt a hírek sorrendjében. — Muszáj volt megvédenie Pozsgayt? — Nem az ő személyéről van szó, hanem az etikátlan eljárásról. Semmiféle érdek nem fűz az államminiszterhez. Hasonlóképpen jártam volna el akkor is, ha Szűrös Mátyásról vagy más, hasonló rangú személyről lett volna szó. Nézetem szerint ezzel, hogy Pozsgayt bocsánatkérésre késztette a Híradó, a nézők millióit csaptuk be, s ez inkorrektség. Azért, mert ennek kapcsán a Híradó szerkesztősége fontosnak tartotta közölni a bocsánatkérő interjút felvezető mű-,sorvezetői szövegben, hogy „Pozsgay Imre kanadai, ame-rikai látogatása a Híradó valamennyi aznapi kiadásában, első hírként szerepelt”. — Aczélt tájékoztatta-e ar-ról, hogy ezt a nyílt levelet kifüggeszti? — Nem. Korábbi kapcsola-tünk, autokratikus vezetési stílusa, úgy éreztem, ezt nem te- szi szükségessé. Pór Vilmos !* Egyébként híreink szerint a Híradó hét vezetője közül pénteken a hatodik is lemondott : Kapuvári Gábor rovatvezető.! AZ IFJÚSÁG NEM KELL A PÁRTOKNAK Szombaton kis híján felrobbant a MISZOT Többórás jogvita, bizalmatlanság Demisz-vétókkal A magyar ifjúság helyzete rossz, és minden jel arra utal, hogy az elkövetkező néhány évben még tovább romlik. Hiszen a mai tizenévesek még a régi iskolarendszerből lépnek ki a nagy betűs életbe, amely viszont már korántsem olyan, mint amilyennek tanították. És nincs elegendő lakás, vannak viszont foglalkoztatási gondok, és van infláció is. A ’90-es évek elejének Magyarországán az élet minden területén szűkülő lehetőségekkel kell számolni, sikert elérni nehéz, szinte lehetetlen lesz a „statisztikai” fiatal számára. Csakhogy a fiatalok — számszerűit majd kétmillióan — a kudarcokkal terhes átmeneti években is itt élnek majd, ebben az országban, s ha senki sem törődik velük, a gondjaikkal, a holnapjukkal, félő, hogy fen ékestől felforgatják a társadalmat. Erre a következtetésre jutott az a kutatócsoport, amely a MISZOT megbízásából elkészítette az ifjúság helyzetéről szóló legfrissebb jelentést. Kéri László a kutatók nevében szombaton, a MISZOT beszámoló közgyűlésén mindehhez hozzátette: az ifjúság képviselete ma egyetlen párt célkitűzései közt sem szerepel. A közgyűlés a jelentést nem tárgyalta, mivel az, a nyomdai átfutás elhúzódása miatt, később került a szervezetek képviselőinek kezébe. Az elmúlt tizenhárom hónap munkájának értékelésén is hamar túljutottak: mindenki elégedetten elkönyvelte, hogy — mint az Stumpf István elnök beszámolójából kitűnt — a szervezet tevékeny részt vállalt a korábbi hatalmi rendszer felbontásában. Ezt követően kellett volna megválasztani a MISZOT új vezérkarát. Csakhogy a Demisz azzal állt elő, hogy csak azok a szervezetek lehessenek teljes jogú MISZOT-tagok, amelyek bejegyeztették magukat a bíróságon, a Demisz ugyanis csak ezekkel hajlandó tárgyalni. Aztán felvetődött, hogy módosítsák a MISZOT alapszabályát, s ellentétben az eddigivel, ezentúl ne csak szervezetek képviselői lehessenek tisztségviselők, hanem olyan személyek is, akik mögött nem áll senki. Egyértelmű volt, hogy a jelenlévő 25 tagszervezet többsége Stumpf István újraválasztását szerette volna elérni — más jelölt egyébiránt nem is volt. Rabi Béla, a Demisz képviselője azonban bejelentette, hogy megvétózza ezt a javaslatot, ha szavazásra kerül a sor. (Meg is tette.) Aztán többórás jogértelmezési vita következett, ki így, ki úgy forgatta az egyesülési törvény paragrafusait. A helyenként személyeskedésektől sem mentes vita végére kiderült: a Demisz neheztel Stumpf Istvánra, mivel ő — úgymond — nyilatkozataiban a maga véleményét mondta, s nem a MISZOT-ét. De más oka is volt a Demisz obstrukcióinak. Legalábbis erre utal, hogy Stumpf a vita hevében fontosnak tartotta kijelenteni: egyik párt színeiben sem indul a márciusi választásokon. Igaz, addigra már odáig fajultak a dolgok, hogy többen a Demisz MISZOT-tagságának megszüntetését is felvetették. A bizalmi válság végül is megoldódott. A Demisz ugyanis nem vétózta meg azt a javaslatot, hogy Stumpf István legyen az ülés levezető elnöke. Megszavazták, majd felfüggesztették a közgyűlés munkáját, amelyet a tervek szerint február végén folytatnak. Addig a MISZOT elnöki teendőket Stumpf István ügyvezetőként látja el, s mindenki dolgozik a Demisz kezdeményezte alapszabály-módosításon. Végül is minden jó, ha a vége jó. Szombaton, több mint négyórás szócséplés után, nem omlott össze a MISZOT. Még létezik. Csakhogy e kettőnek vajon tényleg van-e köze egymáshoz? Fekete Gy. Attila Ismét van képviselője a budapesti 14. választókörzetnek 42,85 százalékos részvétel Győzött a szabad demokraták jelöltje (Munkatársunktól.) Sikeres volt az országgyűlési képviselő pót-pótválasztás szombaton a főváros V. kerületében lévő 14. számú választókörzetben. A második nekifutásra — az első decemberben volt — 7942 választópolgár, a szavazásra jogosultak 42,85 százaléka végre eldöntötte a mandátum sorsát. (A választójogi törvény értelmében a második fordulóban a választásra jogosultak negyedének az érvényes szavazata is elég lett volna erre.) Várkonyi Péter exkülügyminiszter parlamenti képviselői székét a ciklusból még hátralévő időre Tamás Gáspár Miklós, a Szabad Demokraták Szövetségének jelöltje foglalhatja el. Az ellenzéki politikus, civilben jogfilozófus, az érvényes szavazatok 54,9 százalékát kapta. A második Balázs Péter független jelölt lett, 33,61 százalékkal, míg a harmadik helyezett Szalma Béla 11,5 százalékot kapott. — Nem vagyok csalódott — válaszolta vasárnap szerkesztőségünk kérdésére dr. Balázs Péter. — Már az előjelek sem azt mutatták, hogy nekem áll a zászló vagy akárcsak szoros versenyben maradok majd alul. A választókkal folytatott beszélgetéseim alapján azt már biztosan tudom: aki nem szerepel a tv képernyőjén, annak nem sok esélye van. Rólam pedig igazán nem lehet azt mondani, hogy a médiák felkaptak volna. Még azt a választások előtt egy héttel készített riportot sem mutatta be nemzeti médiánk, amelyben Kondor Katalinnal különböző szakmai — értsd banki, kultúrafinanszírozási — kérdésekről beszélgettünk. — És most hogyan tovább? Legfőképpen az érdekelne, hogy indul-e a márciusi választásokon? — Tanácstagként folytatom azt a munkát, amit elkezdtem, amellyel az emberek egy részének elnyertem a bizalmát. Továbbra is azon leszek, hogy végre ebben az országban is a kutya csóválja a farkát és ne fordítva. Nem adom fel, és természetesen a márciusi választásokon is ringbe szállók. Hiszen — mint azt a mostani végeredmény is bizonyítja — sokan bíznak bennem ... Röviden : Szombaton a Közalkalmazottak Szakszervezete XI. kongresszusának több mint 300 küldötte többórás heves vita után döntött a Közalkalmazottak Szakszervezetének megszüntetéséről, s egyúttal a részvevők megalakították a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségét. Az új szakszervezeti szövetség elnökének Szabó Endrét, a Közalkalmazottak Szakszervezetének volt főtitkárát választották meg. Horn Gyula külügyminiszter meghívására vasárnap este kétnapos hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Jacques Poos, a Luxemburgi Nagyhercegség külügyminisztere. Az Egyetemes Imahét országos megnyitó istentiszteletét tartották meg a Kálvin téri református templomban vasárnap este. Az istentiszteleten részt vett Emilio Castro, az Egyházak Világtanácsának főtitkára, aki Tóth Károly református püspöknek, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökének meghívására érkezett hazánkba. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek és Tóth Károly református püspök hirdetett igét. 5 Kemény küzdelem kezdődik Választásra készül a Viharsarok (Megyei tudósítónktól.) Aki magyar, velünk tart! !— így fejeződik be az MDF helyi szervezetének a ma esti tüntetésre hívó közleménye a részben szlovákok lakta Békéscsabán. Az áremelések, a kedvezményes lakáshitelek kamatadója és a veszteséges vállalatok támogatása ellen tiltakozók a megyei tanács épülete elé vonulva követelik majd a rendszerváltást hitelessé tevő elitváltást, akárcsak a múlt szombaton Szeghalmon megrendezett hasonló ellenzéki akción. Tekintettel arra, hogy ez a demonstráció alig két hónappal előzi meg az első szabad választásokat, a Magyar Szocialista Párt békéscsabai szervezete a szombati városi és megyei választási aktívaértekezleten úgy foglalt állást, hogy az MDF e megmozdulását olyan választási propagandafogásnnak tartja, amely fölöslegesen kelt hangulatot, zavart, és veszélyezteti az átmenet békés jellegét. A magyarországi átalakulás békés jellegét emelte ki legfőbb történelmi értékként a napjainkban zajló folyamatokat elemezve az aktívaértekezleten mondott beszédében Vastagh Pál, az MSZP országos vidéki titkára. Kifejtette, hogy ez nagymértékben múlott és múlik azon, hogy ezt az átalakulást akarják és akarták, segítették és segítik a szocialisták is. A közelgő választásokról szólva megállapította, hogy a tét nemcsak azért óriási, mert kormányváltás következik be, hanem mert egyúttal az ország továbbfejlődésének iránya is eldől. Azt is látni kell, hogy a kelet-európai fejlemények fényében külön jelentősége van a magyarországi baloldal talpon maradásának. Meruk József, az MSZP választási kampányfőnöke a felkészülési időszak legfontosabb tudnivalóiról és teendőiről adott tájékoztatót, megvilágítva, hogy igen kemény küzdelem kezdődik. Ezt máris igazolja a lehallgatási botrány MSZP ellen irányított politikai bombája is. Aláhúzta, hogy a csüggedést keltő híresztelések ellenére a párt egyáltalán nem tisztes vereségre, hanem győzelemre törekszik, és minden egyéni választókörzetben saját jelöltet indít. Békéscsabán a szombati aktívaértekezlet dr. Simon Imrét, az MTA regionális kutatások központja alföldi csoportjának osztályvezetőjét jelölte. K. E. P.