Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

NÉPSZABADSAG MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKE PEST-BUDAI BÁRSONYSZÉKEK Batthyányékról beszélt Urbán Aladár Talán a centenárium óta nem idéztük annyiszor és annyian 1848 márciusát, mint a legutóbbi egy-két esztendőben. Hogy is ne tettük volna, hogy is ne tennénk! Hiszen azon a forradalmas tavaszon fontos törvényeket hozva fejezte be örökre a munkáját a rendi országgyűlés, hogy azután a pesti-budaiak forrongását követő hetekben végre bársonyszékbe — 1990-től viszanézve: nem túlságosan kényelmes bársonyszékbe — üljenek az első független, felelős magyar kormány miniszterei. Tíz nappal a választások előtt kiváltképp időszerű, hogy ne csak az ismeretbővítés, hanem — ha lehetséges — közvetett, sőt néha talán közvetlen tanulságok kedvéért is megkérdezzük negyvennyolc egyik fontos mozzanatáról Urbán Aladár egyetemi tanárt, a történettudomány doktorát. — Milyen kormányzati rendszert, kormányzati szerveket örökölt a március 15. utáni Magyarország, az első kormány? — Az ország királyság volt. Része a Habsburg-birodalomnak, amelynek élén V. Ferdinánd császár és király állt. Az uralkodó azonban — fogyatékos szellemi képességű lévén — érdemben nemigen szólt bele birodalma ügyeibe. Volt nádorunk, a nemrég elhunyt édesapja, József nádor helyébe lépett István főherceg. Működött az államigazgatás három fontos szerve: Bécsben az Udvari Kancellária, Budán a Helytartótanács és a Kamara. Ezek kollektív testületek voltak. Osztályaik legföljebb a későbbi szakminisztériumok csíráinak tekinthetők. — Milyen kapcsolatot tartott velük az országgyűlés? — Az országgyűlés áttételeken, a Kancellárián keresztül volt kapcsolatban a királlyal. A Helytartótanáccsal pedig úgy, hogy a nádor egyszerre volt annak vezetője és az országgyűlés felsőtáblájának elnöke. De a Helytartótanács és a főképpen pénzügyekkel, gazdasági kérdésekkel foglalkozó Kamara inkább a Kancelláriához kötődött, mindkettőt Bécsből irányították. Bár azt hozzáteszem: a Helytartótanácsnak József nádor idején volt valamelyes önállósága. Udvari körökben nem is mulasztották el megjegyezni: „a nádor meg nem engedett ambíciókat táplál!”. Forradalom fegyverzaj nélkül — Mit változtatott ezen a rendszeren március 15.? — Az országnak szerencséje volt, hogy a pesti forradalom napjaiban Pozsonyban éppen ülésezett az országgyűlés. Így az ellenzék békésen, alkotmányosan érhette el a céljai java részét. Nálunk nem került sor fegyveres összecsapásra — ellentétben Párizzsal, Berlinnel, Béccsel, Milánóval. A nádor magától a királytól kapott szóbeli felhatalmazást arra, hogy kinevezze a kormányalakítással megbízandó miniszterenököt. A választás gróf Batthyány Lajosra esett, ő a főrendi ellenzék vezetőjeként már egy évtizede aktívan politizált az országgyűlésen. Mivel a kormány hivatalosan csak később alakulhatott meg. Batthyány március 23-án megbízta Szemere Bertalant, Klauzál Gábort és Pulszky Ferencet, hogy a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány tagjaként kapcsolatot tartson a Helytartótanáccsal és a forradalom hírére országszerte szerveződő különféle bizottságokkal. — Hogyan választotta ki Batthyány a minisztereit? Magyarországon akkor még senkinek sem volt országos szintű kormányzati gyakorlata. — A miniszterelnök és a tanácsadói természetszerűleg az ellenzék vezérkarából választották ki a legfontosabb tisztségviselőket. Mégpedig — és ez is nyilvánvaló — a nemesség, sőt a főnemesség soraiból. Az vitathatatlan volt, hogy az első felelős kormányt sem Kossuth, sem Deák Ferenc, sem Klauzál, sem Szemere nélkül nem alakíthatták meg. Ők már nevet szereztek maguknak az alsótáblán vagy az országos ellenzéki politikában. A kijelölt miniszterelnök nem feledkezhetett meg főrendű harcostársairól sem — közülük azonban csak báró Eötvös József került be a kabinetbe. Az utolsó pillanatban a maga külön útján járó Széchenyit is csatlakozásra kérte — bár ismerte az ellenzék ezzel kapcsolatos fenntartásait. A főnemességet képviselte a Metternichrendszerben félreállított herceg, Esterházy Pál is. A nem könnyen betölthető hadügyi tárca élére Mészáros Lázár személyében aktív huszártiszt került. Ami a kormányzati tapasztalatot illeti: Kossuthnak, Klauzálnak, Deáknak és az alispán Szemerének valóban csak megyei szintű igazgatási gyakorlata volt. Széchenyi azonban aktívan tevékenykedett a Helytartótanács közlekedési osztályán, Esterházy pedig tapasztalt diplomatának számított, hiszen több mint két évtizedig Londonban képviselte a monarchiát. Nyugaton, délen, keleten — Mi történt azután, hogy a király április 7-én kinevezte a kormányt? — A kabinet az utolsó rendi országgyűlés berekesztésének napján, április 11-én tette le esküjét. Ezzel nemcsak a felelős kormány lépett hivatalba, hanem az ország át is alakult alkotmányos monarchiává. A kormány hivatalba lépésével megszűnt a budai Helytartótanács és a Kamara, valamint Bécsben a magyar kancellária. Az érdemi munkáját április 15- én Pesten megkezdő kabinet miniszterei — a felelős kormány kormányzati elveinek megfelelően — önállóan döntöttek a maguk tárcájának ügyeiben. A minisztertanács ülésein csak a közös érdekű, országos fontosságú kérdésekben határoztak. Olyan ügyekben, mint Jellasics ellenszegülő magatartása, vagy az osztrák—magyar kapcsolatok addig nem tisztázott mozzanatai. — Kikből verbuválódott a minisztériumok szakembergárdája? — Az új kormányzat átvette a Helytartótanács és a Kamara legtöbb hivatalnokát. Nem személyi okok miatt akadozott májusig a minisztériumi rutinmunka, hanem azért, mert nehezen sikerült megoldani a minisztériumok elhelyezését, és nem volt könnyű az új ügyrend kialakítása. — Milyen sors várt a konzervatív, a forradalomtól félő, a változásokkal szembeszegülő politikusokra, igazgatási szakemberekre? — A legtöbben visszahúzódtak. Az abszolút rendszer kinevezte volt főispáni helytartók, az „adminisztrátorok” vagy a birtokukon éltek tovább, vagy Bécsben, Badenben gyülekeztek. Nem volt rossz a bécsi magyar kancellária vezető tisztségviselőinek sorsa sem, ők akkor is megkapták a régi fizetésüket, ha az új kormány nem vette igénybe a munkájukat. — Milyen nehézségekkel kellett legelőször szembenéznie a kormánynak? — Bécs a napóleoni háborúk idején tetemes összegeket vett föl angol, francia, német és osztrák magánbankoktól. Az ebből következő kötelezettségek 1848-ban pénzügyi csőddel fenyegették — ezért arra akarta rávenni Magyarországot, hogy vállaljon át az adósságokból tízmilliót. — Közbevetőleg: mit jelentett 1848-ban „Magyarország”? Mekkora területre terjedt ki a kormány hatóköre? — A Batthyány-kormány Erdély kivételével az úgynevezett történelmi Magyarországon vette át az igazgatást. De csak formálisan. Ugyanis a Magyarországgal társországi viszonyban lévő Horvátország — élén a frissen kinevezett bánnal, Jellasiccsal — szembefordult a magyar átalakulással. A déli határszéleken pedig katonai határőrvidék húzódott a török kiűzése óta — az közvetlenül a bécsi haditanács, illetőleg hadügyminisztérium irányítása alatt állt. Az 1848-as törvények intézkedtek ugyan e területek közigazgatási bekebelezéséről, de azt a lakosság ellenállása és a bécsi igazgatás megakadályozta. Erdélyre csak az ottani országgyűlésen is megerősített és a királytól is szentesített uniótörvény életbeléptetése, június 10. után terjedt ki a kormány illetékessége. De ez az egység nagyon is sajátságos volt. Egyfelől azért, mert a kormány érintetlenül hagyta a volt Erdélyi Nagyfejedelemség központi irányító szervét, a Guberniumot. Másfelől pedig, mert az erdélyi román és szász lakosság szemben állott az unióval. — Térjünk vissza az eredeti kérdéshez! Mi lett az adósságátvételi követelés sorsa? — Érdemi tárgyalásra az utolsó rendi országgyűlésen már nem jutott idő, hiszen a követelést csak április elején vetették föl. Az új kormány — Széchenyit is beleértve — nem hajlott a bécsi kívánság teljesítésére. A június elején összeülő első népképviseleti országgyűlés pedig csak szeptemberre érkezett el a költségvetés tárgyalásához. Akkor pedig már — Jellasics támadása, valamint a Béccsel véglegesen megromló viszony miatt — az államadósság kérdése nem került az országgyűlés elé. — Mekkora szerepe volt a kormány ellehetetlenülésében annak, hogy az ország nem teljesítette a bécsi követelést? — Nem ez volt a fő ok! Még csak nem is az ugyancsak eredménytelen kereskedelmi és vámtárgyalások. Sokkal inkább az, hogy a király nem szentesített két fontos, az országgyűléstől jóváhagyott törvényt. Az egyik a papírpénz-kibocsátásra, a másik az újoncállításra vonatkozott. E törvényeket Batthyány és Deák személyesen vitte Bécsbe. De mert visszautasításban volt részük, hazatérésük után azt javasolták, hogy mondjon le a kormány. A lemondást az országgyűlés szeptember 11-én elfogadta, majd Kossuthra és Szemerére ruházta a végrehajtó hatalmat. Ám ezt a kétségkívül forradalmi lépést a nádor megvétózta. Másnap pedig újra Batthyányi kérte föl kormányalakításra. A miniszterelnök feltételt szabott: rendeljék vissza a csapatai élén már elindult Jelacicot! A király ezt—tanácsadói javaslatára — attól tette függővé, hogy kiket kíván Batthyány új kormányába kinevezni... Ez a forradalomnak az a szakasza, amelyikben a bécsi udvari körök szándékosan meg akarják fosztani kormányától Magyarországot. Sőt már attól sem riadnak vissza, hogy újabb forradalmat provokáljanak. Az ugyanis lehetővé tenné, hogy véget vessenek az alkotmányos kormányzásnak, hogy katonai eszközökkel „teremtsenek rendet”. Amikor szeptember 28-án a pesti nép végzett a királyi biztosként kiküldött Lemberg altábornaggyal, már meg is volt a beavatkozási ürügy! Ebben a helyzetben Batthyány végleg visszalépett. Új kormány azonban nem alakult. Az Ausztriával való nyílt, fegyveres konfliktus felé sodródó országban immár az országgyűlés választotta Honvédelmi Bizottmányra hárult a nemzeti ellenállás megszervezése. Az erő kerekedett felül . — Mit tarthatunk igazán maradandónak az első független, felelős magyar kormány tevékenységéből? — Valójában csak a jobbágyfelszabadítást! Az áprilisban szentesített törvények többsége alig egy esztendeig volt csupán érvényben. Ezeket azután 1867-ben vették újra elő, a körülményeknek megfelelően módosítva őket. És nem hagyható említetlenül egy a maga nemében páratlan intézmény. A honvédség! Annak alapjait a már a nemzetőrség felállítását is ellenőrző Batthyány irányításával rakták le. A május derekán elkezdett toborzás őszig tizenkét önkéntes zászlóaljat szólított fegyverbe. Bennük nagyon sok a diák, a fiatal értelmiségi, ők hamarosan tisztek lettek. Az új nemzeti tömeghadsereg tisztjei. Ennek a császári-királyi hadseregtől teljességgel független haderőnek köszönhető, hogy szeptemberben a régi hadsereg nem volt képes hatalomátvételre. S ugyancsak a honvédség létrehozása volt a záloga az 1849-es hadisikereknek. — A Batthyány-kormány első hónapjai békés átmenetet ígértek. Miért nem teljesedett be az ígéret? — Szokás azt mondani: 1848 az a történelmi fordulópont Európában, amikor a történelem „elmulasztotta, hogy forduljon”. De van ennél konkrétabb magyarázat is. A békés átmenet nem belső okok miatt hiúsult meg. Hiszen a kormánynak számottevő konzervatív ellenzéke, kiváltképpen törvényhozási ellenzéke nem volt. Nem akart kormányt buktatni a baloldal sem. Az országgyűlési választások után sem. A fő okot az Ausztriától való gyakorlati függésben kereshetjük: a bécsi kormánykörök elképzelhetetlennek tartották, hogy Magyarország önálló legyen a birodalmon belül. És amikor eléggé erősnek érezték magukat, fegyverhez nyúltak. Ha pedig mindezt még szélesebben nézzük : az alkotmányos kormányzás eszméje az erőviszonyok aránytalansága miatt 1848-ban még nem kerekedhetett a Szent Szövetség kormányzati elvei fölé. Daniss Győző korabeli litográfia az első felelős, független kormányról. Balról jobbra az ülő sorban: Batthyány Lajos miniszterelnök, Széchenyi István, a közmunkák és a közlekedés minisztere, Klauzál Gábor földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Esterházy Pál (fejetlenül), a király személye körüli miniszter; az álló sorban: Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szemere Bertalan belügyminiszter, Kossuth Lajos pénzügyminiszter, Deák Ferenc igazságügy-miniszter és Mészáros Lázár hadügyminiszter. VÖRÖS SZILÁRD FELVÉTELE Csorba Győző: SZAVAK „Nyelvéből kiesve, létének céljából is kiesik az ember.” Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat. A szavak ... Rongyos, üldözött kölykök rossz felnőttek között. Kölykök: félénk riadt sereg, bújkálnak és menekszenek. S hol itt, hol ott fülük, szemük, karuk, lábuk — les mindenük, hogy meghallgassák, amit a Mester beszél, a Szó ura, kinek varázshatalma van, s ebben tud állni biztosan, ki látja, hogy e védtelen nyájat sarcolják féktelen, de tudja azt is: érzi ő, hogy ők az egyetlen jövő, s róván a rossz felnőtteket „Engedjétek" — szól „jöjjenek hozzám e gyermekek, hiszen ki nem lesz, mint most ők, ilyen, meg nem kaphatja semmiképp az én országom örömét. Engedjétek hát, jöjjenek hozzám e gyönge gyermekek, én számból nyújtok enniük, erőseknek kell lenniük, hogy épségben megérjenek, teremtő kedvvel éljenek. Száz év, ezer — maradjanak, szépülve szaporodjanak, s egy pillantás elég legyen, hogy fölnyíljék az értelem bennük, bent, mélyen, mint ahogy akikben egy vér szív dobog.”