Népszabadság, 1990. június (48. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-04 / 129. szám
1990. június 4., hétfő NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP KIS JÁNOS: Mi nem tehetjük azt, amit a Fidesz Helyhatósági választásokra készül az SZDSZ (Tudósítónktól.) Kétnapos zártkörű országos értekezletet tartott a hét végén a Szabad Demokraták Szövetsége a párt szervezői részére a Tolna megyei Tengelicen. Kis János pártelnök szombati tájékoztatása szerint azért vált szükségesé a tanácskozás, mert a párt létszáma a választások előtti 6500-ról 26 ezerre nőtt. Ezért feltétlen szükséges a szervezeti struktúra újbóli kiépítése. Az SZDSZ az országgyűlési és a helyhatósági választások közötti időszakot szeretné erre felhasználni. Ez a néhány hónap lehetőséget nyújt a szabaddemokratáknak, hogy felkészüljenek a választásokra. A pártelnök cáfolta azt a vádat, hogy ők csak budapesti és értelmiségi szervezet lennének. Véleménye szerint vidéken a kisgazdák után ők a legszervezettebb párt. Az értekezlet kezdete előtt pártszervezőkkel beszélgettünk. Szóba került, hogy több településen nincs egyetlenegy szoba sem, ahol összejöhetnének, nincs telefonjuk, írógépük. A helyhatósági választásokról szólva megfogalmazták a szervezők azt is, hogy ezeken a választók már a parlamenti szereplés alapján ítélik meg a pártokat. Félő — mondotta az egyik szervező —, hogy a „narancsok” megvernek bennünket, mert sokkal népszerűbbek a vidékiek és az idősebbek körében Orbán Viktorék. Ez utóbbi véleményt tolmácsoltuk Kis Jánosnak, aki így reagált: — Keményen kellene fellépnünk, mint ahogy azt a Fidesz teszi? — kérdezett vissza. — Tölgyessy Péter a kormányprogram vitájában ugyanazt mondta, mint Orbán Viktor, csak nem ugyanúgy. Mi nem tehetjük meg azt, amit a Fidesz, lévén az SZDSZ a legnagyobb ellenzéki párt. A stílusunkban mindenképpen különbséget kell tenni, és ezt a választók is megértik. — Mit válaszol majd a szervezőknek, ha felteszik önnek ezt a kérdést? — Ugyanezt, hozzátéve: amennyiben azt tapasztalják, hogy Tölgyessy úgy szólal fel a parlamentben, mint Orbán Viktor, akkor a kormánynak „ütött az órája”. — Mind többször tartanak a pártok vagy a parlamenti bizottságok zártkörű ülést. Értelmezhetjük ezt úgy is, hogy hátat fordítanak a nyilvánosságnak? — Pártunk nyilvánosságpárti. Mi azt szorgalmazzuk, hogy az újságírók legyenek jelen minden rendezvényen. Főleg a parlamenti bizottságok ülésein, mivel az érdemi munka ott folyik. A plenáris ülés szerintem inkább valamiféle showhoz hasonlít. Ugyanakkor azt is mondjuk: minden pártnak szüksége van arra, hogy zárt körben tárgyaljon, mert ami ott elhangzik, az nem tartozik a nyilvánosságra, és más pártokra sem. Ilyen rendezvény ez a tengelici is. Vasárnap délután Magyar Bálint ügyvivőtől kértünk tájékoztatást arról, hogy miilyen eredménnyel zárul a kétnapos tanácskozás. — Nagy tetszést aratott Kis János és Tölgyessy Péter előadása a politikai helyzetről és a parlamenti munkáról. Ma pedig — egyebek között — a helyhatósági választásokra való felkészülés volt a téma. Szóba került az SZDSZ őszi közgyűlése is. — Tárgyaltak-e a megyei lapokról? — A helyhatósági választások 30—40 napos kampánya során a helyi sajtó szerepe meghatározó lesz. Mi azt valljuk, hogy a hír szent, a vélemény szabad. Ezen az értekezleten is megfogalmaztuk, hogy a helyhatósági választásokig a megyei lapok érjék el a teljes függetlenséget, mert csak így lesznek képesek objektív tájékoztatásra. Hazafi József EGYSÉGHARC VIDRATANYÁN Zöldágra vergődtek a zöldek (Megyei tudósítónktól.) Hogy nem kevesebbről, mint a Magyarországi Zöld Párt tettéről volt szó a múlt hét végén, mindvégig érezhető volt a Szeghalom közeli, Sebes-Körös menti Vidratanyán, ahová az MZP harmadik kongresszusát összehívták. A másodikat februárban tartották, amikor is a párt novemberi megalakulásakor megbízott választmány helyébe hét ügyvivőt állítottak. A belső harcaik azóta bomlasztják a jobb sorsra érdemes és a világ haladó felének tapasztalatai szerint mindenképp parlamenti szereplésre hivatott pártot, amely éppen ziláltsága miatt a várakozásoknál sokkal rosszabbul szerepelt a választásokon. Az ellentétek okát sokan sokféleképpen fogalmazták meg a kétnapos, sokszor késhegyig menő vitában. Voltak, akik a torzsalkodás mögött egyszerű pozícióharcot látnak, mások a vidék és a főváros zöld mezbe öltözött, de régről ismert ellentétéről beszéltek. Megint mások politikai, ideológiai magyarázatokkal álltak elő arról, hogy a Zöld Pártba átállt régi kommunisták, az úgynevezett „görögdinnyék” csak kívül zöldek, de belül továbbra is vörösek, s ezek nem férhetnek meg egy táborban az „igazi” zöldekkel, vagy ha mégis, vezető pozíciót ne töltsenek be a pártban. De elhangzott az is ezen a szombatvasárnapi kongresszuson, hogy az MZP ugyanazt a krízist éli át, mint az SZDP. A februárban eltávolított vezetés tudniillik nemcsak hogy megkérdőjelezte a Vidratanyán megjelent 53 küldött tanácskozásának legitimitását (ezért is nevezte magát ez a tanácskozás kompromisszumként küldött kongresszusnak), de minden módon akadályozta a pártmunka kibontakozását, és időközben feljelentést tett a legfőbb ügyésznél a párt gazdasági vezetői ellen is. A küldöttkongresszus válasza: egyrészt beszámoltatta az érintett gazdasági vezetőket, és beszámolójukat elfogadva úgy döntött, felkéri a legfőbb ügyészt a feljelentés semmisnek vételére, miután azt a feljelentők illetéktelenül „követték el” a párt nevében. Másrészt a pártnak azt a hét tagját — Szekfű Andrást, Mangel Gyöngyit, Hajósy Adrienne-t, Kocsis Pált, Béres Zsuzsát, Lengyel Endrét és Hraskó Gábort —, akik szerintük tevékenységükkel az áldatlan állapotokat előidézték, ügyük kivizsgálásáig párttagságukból felfüggesztették. A kongresszus a Vidratanyán megkezdett vizsgálatot azért nem fejezhette be, mert a „hetek” — Szekfű András kivételével, aki szombat este a menet közben megválasztott etikai bizottsággal az együttműködést megtagadva távozott — a tanácskozáson meg sem jelentek. Mindenesetre Szekfű András távozása után a zöldek harmadik kongresszusa a szombati, véget érni nem akaró „elvi” viták után, vasárnap délelőtt már érdemi munkát is végzett. Elfogadták a párt alapszabályzatát, döntöttek abban, hogy a helyhatósági választásokon mindenütt helyben kell határozni az esetleges koalíciókról. A most kialakított kilenctagú elnökség élére Szita Károly kaposvári környezetvédő főmérnök, Gyulai Iván miskolci ökológus és Ilosvay György szegedi főiskolai tanár személyében három társelnököt választottak. S ami talán a legfontosabb: munkájának elvégzésével a tanácskozás — ha jó néhány tragikomikus mozzanattal, de — elejét vette annak, hogy az alig ezer tagot számláló Magyarországi Zöld Párt sok kicsi pártra hulljon. A helyi szervezetek ugyanis azzal jöttek el Szeghalomra, hogy önálló pártokként jegyeztetik be magukat, amennyiben a Vidratanyán sem vergődnek zöldágra a hónapok óta folyó perpatvarban. K. E. P. Az MSZDP kilép Petrasovits Anna, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke és Szilágyi János, a párt belpolitikai bizottságának elnöke tegnap nyílt levelet intézett a parlamenten kívüli demokratikus pártok konzultatív tanácsához. Ebben bejelentik, hogy pártjuk a továbbiakban nem kíván a tanács munkájában részt venni az alapvető véleménykülönbségek miatt. Petrasovits Annát ezekről a különbségekről kérdeztük. — Először is az említett politikai pártok rossz néven vették tőlünk, hogy mi tárgyalunk a parlamentben helyet foglaló pártok képviselőivel. Ugyancsak helytelenítjük azt az álláspontjukat, amelyet Trianon ügyében vallanak. Mi ehhez nem adjuk hozzájárulásunkat. S végül, de nem utolsósorban, mi elismerjük az Antall-kormány, illetve a parlament legitimitását, ők viszont nem. K. L. ■ Alapvetően változtatni kell a rendőrök megbecsülésén. Ám ez kétoldalú dolog. A rendőröknek megbecsülésre méltó módon kell dolgozniuk, másfelől a társadalomnak el kell ismernie erkölcsileg, anyagilag a rendőri munkát — jelentette ki dr. Horváth Balázs belügyminiszter, aki június 2-án részt vett a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyílt napján, amelyen az érdeklődőknek „a pincétől a padlásig” bemutatták a Deák téri épületet, és a közbiztonsági parancsnokság Mosonyi utcai telepét. ■ A gyógyszerellátás rendszerének megújítása magában foglalja a magánpatikák újbóli működését; az új egészségügyi törvénytől függetlenül elengedhetetlen a gyógyszerekre és a gyógyszerészekre vonatkozó törvény megalkotása — hangzott el a Magyar Gyógyszerészeti Kamara szombaton tartott küldöttgyűlésén a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elméleti tömbjében. Zwack úr: pozitív (Munkatársunktól.) A múlt hét végén elterjedt a fővárosban az a hír, hogy a távozó Várkonyi Péter helyett Zwack Péter lesz a washingtoni magyar nagykövet. Vasárnap este felhívtuk telefonon az ismert likőrgyárost, hogy megkérdezzük, igaz-e a hír. Ő igen udvariasan azt mondotta, hogy erre egyelőre nem kíván válaszolni, mivel ez még nem lenne időszerű. Ezek után tettük fel neki azt a kérdést, hogy ha hivatalos felkérés érkezne hozzá, hogy vállalja el a magyar diplomácia e kulcsposztját, negatívan vagy pozitívan reagálna-e. Zwack Péter válasza: pozitívan. A GAZDASÁGI KAMARA ÚJ ELNÖKÉNEK NYILATKOZATA Ügyrendi viszály után Rendhagyó módon kezdődött szombaton a Magyar Gazdasági Kamara április 28-i közgyűlésének folytatása, ugyanis Gábor András elnök bevezető szavai után Tóth József, a Mineralimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója óvással élt. Szerinte a kamara akkor még érvényes alapszabálya értelmében a szombati tanácskozás nem tekinthető az érdekvédelmi szervezet VIII. közgyűlésének. Tóth József törvényességi óvása a teremben levők zömében visszatetszést keltett, jóllehet, volt valami igazság a Mineralimpex vezérigazgatójának szavaiban. A demokrácia szabályait most tanuló jó néhány gazdasági vezető közül többen kemény szavakkal bírálták Tóth Józsefet. Végül a bizonytalankodó jogi szakértők — akik szerint a szombati tanácskozás az április 28-i közgyűlés folytatása —, valamint Gábor András szavai után: „ne váljunk nevetségessé”, a kedélyek viszonylag megnyugodtak, és elkezdődött az érdemi munka. Ennek első lépéseként Kis László, a Kisalföld Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat vezérigazgatója, az alapszabály-szerkesztő bizottság elnöke ismertette az új alapszabályt. Több módosító és kiegészítő hozzászólás után a kamara új alapszabályát a módosításokkal és kiegészítésekkel együtt elfogadták. Elnökké dr. Tolnay Lajost, a Dimag Rt. elnök-vezérigazgatóját, az Észak-magyarországi Regionális Kamara elnökét választották meg. A főtitkár a korábbi elnökhelyettes, dr. Fodor László lett. Vasárnap kértünk nyilatkozatot az MGK új elnökétől. Tolnay Lajos szerint a közgyűlést megzavaró ügyrendi vita félreértés, illetve az előkészítők kisebb hanyagsága miatt robbant ki. Ami pedig a majdani „törvényességi óvást” illeti, emögött szerinte valamiféle fondorlat van, de úgy véli, a kezdeményezőt sikerült eltéríteni szándékától. Tolnay vezérigazgatót megkérdeztük: miként illeszkedik majd az MGK az új gazdasági szerkezetbe? Hogyan tudja levetni azt a bélyeget, hogy a nagyvállalati érdekcsoportok képviselője? Nos, szerinte a szervezet a legjobb úton halad effelé. Akadály az, hogy a privatizációs törvény még csak készül, illetve, hogy sandán tekintenek az átalakuló cégekre. Azokra is, amelyek az átalakulási törvény paragrafusait betartva kerülnek társasági formákba. Az Állami Vagyonügynökség lényegében nem funkcionál, de ezt nem lehet a vállalatoknak felróni. Ezzel együtt a kormány által ígért privatizációs ütem, az új kis- és középvállalatok alakulása óhatatlanul átalakítja az erőviszonyokat, és a közvélemény is meggyőződhet majd arról, hogy az MGK-ban már néma nagyvállalatok dominálnak. Ami a kamara új versenytársait, a VOSZ-t és a GYOSZ-t illeti, ezekkel még nem vették fel a kapcsolatot, de természetesen nem zárkóznak el ettől. Most az új alapszabály a helyi kamarák alakítását teszi lehetővé, ami annál is fontosabb, hiszen a több mint tízezer gazdálkodónak csak ötöde MGK-tag. Tolnay Lajos szerint van hely az érdekképviseletben másoknak is. Arra a kérdésre, hogy mit jelent egy vidéki gazdasági vezető megválasztása most, azt válaszolta, hogy talán jobban tudja a szövetségivé alalkult kamarát képviselni egy nem budapesti menedzser. Sz. B. Lesz Suzuki, felesben A gyár Esztergomban épül fel (Tudósítónktól.) Ki ne emlékezne azokra a sikertelen próbálkozásokra, amelyek csak a legutóbbi évtizedben történtek hazai autógyártási ügyekben. Itt is, ott is felröppent a hír, hogy ez vagy az a cég honi leányvállalatot, összeszerelő üzemet létesít. E kísérletek sorra kudarcba fulladtak, ezért is kísérték megkülönböztetett figyelemmel a Suzuki magyarországi puhatolódzásait. Ismeretes az is, hogy az esztergomi Labor MIM keserves helyzetbe került, miután katonai megrendelések nélkül maradt az üzem. A vállalati csőd következtében százaknak kellett lemondani a biztos megélhetés jövőbeni reményéről. Nem csoda hát, ha e városban is izgatottan várták a Suzuki-üzemmel kapcsolatos fejleményeket. Néhány hete ugyan már sokan biztosra vették, hogy itt települ meg a japán gépkocsigyártás egyik legfőbb reprezentánsa. A döntés csak szombaton vált véglegessé, amikor a városi tanács dísztermében rendezett sajtótájékoztatón a cég külföldi beruházási igazgatója megerősítette azt. A létesítendő japán—magyar részvénytársaság alapító okiratát ugyan még nem írták alá, ám a tárgyalások jelen szakasza mégis reményt ad arra, hogy ez év szeptemberében megkezdődjék a mintegy 35 hektárnyi területet igénybe vevő beruházás. A tervek szerint a Suzuki magyarországi gyárának futószalagjáról 1992 októberében gördülnek le az első Swiftek, amelyekhez már az első évben fele-fele arányban gyártanak alkatrészeket. A japánok azt remélik, hogy a próbaév után a magyarok által szállított alkatrészhányad a 70 százalékot is elérheti. A beruházás hozzávetőlegesen négyezer embernek teremt munkahelyet, s természetesen számtalan, az alkatrészgyártással összefüggő vállalkozási lehetőség is megnyílik. A gyár kétfajta Swift-modellt kíván Magyarországon gyártani, a nagyobbikat 1300- as motorral szerelik. A japán üzletemberek kérdésünkre elmondták: annak ellenére, hogy a gyártandó modellek már két éve futnak, még 1992 végén is versenyképesnek tartják őket. Annál is inkább, mert a jövő évben kisebb típusmódosítást hajtanak végre rajta, s az esztergomi technológiát már ahhoz igazítják. Kovács Béla A pedagógusnap alkalmából szombaton a Parlamentben megtartott ünnepségen Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter 172 óvónőnek, tanítónak és tanárnak, valamint főiskolai és egyetemi oktatónak nyújtotta át a Kiváló Pedagógus kitüntetést. Az oktató-nevelő munkáért járó legmagasabb elismerést, az Apáczai Csere János-díjat 15-en kapták meg. „ Nem újabb oktatási reformot akarunk bevezetni, hanem továbbvinni, kiteljesíteni szeretnénk azokat a kezdeményezéseket, amelyek nem gúzsba kötik, hanem felszabadítják az iskolát, a pedagógusokat és a diákokat — mondotta egyebek között a miniszter, aki nemcsak köszöntötte a nevelőket, hanem egyúttal ismertette azokat az oktatáspolitikai elképzeléseket is, amelyek megvalósítását központi feladatnak tekinti a kormány és a művelődési tárca. A továbbiakban utalt arra, a cél: sokszínűvé tenni a magyar oktatást. Az állam magára vállalja a tanítás költségeit, a tanítás tartalmát, mikéntjét azonban a helyi igények alapján önkormányzatok, szervezetek, egyesületek maguk határozhatják meg — a nemzeti alaptantervben rögzített legfontosabb ismereteken felül. Apáczai Csere János-díjasok Dr. Brósz Róbert, az ELTE római jogi tanszéke ny. egyetemi tanára, tudományos szaktanácsadó; Cseh Géza, a budapesti I. István Gimnázium tanára; dr. cs. Nagy Miklós, a debreceni Agrártudományi Egyetem lektorátusának vezető nyelvtanára; Fekete Istvánná, a szombathelyi Hámán Kató Úti Általános Iskola igazgatója; dr. Ili Mártonná Pintér Mária, a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola tanszékvezető docense; Környei Ferencné, a budapesti XVI. kerületi Metró Utcai Általános Iskola tanára; dr. Kuknyó János, a nyíregyházi Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója; dr. Mészáros István, az ELTE egyetemi docense, a neveléstudomány doktora; dr. Orosz Ernőné, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanára; R. Szabó Lajos, a soproni 403. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanára, vezető pedagógus; dr. Strommer Gyula, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanára, a matematikatudomány doktora; dr. Szilágyi Imréné, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadója; Tolnai Gyuláné, a miskolci 12. Sz. Általános Iskola nyugalmazott tanára; Újvári István, a váci Löwy Sándor Ipari Szakközépiskola tanára, a Pest Megyei Tehetséggondozó Központ vezetője, valamit Vajnai János, a szekszárdi Garay János Gimnázium tanára, szaktanácsadó. Ehhez fokozatosan le kell bontani a régi korlátokat, s ahol a lehetőségek engedik, adják vissza a kistelepülések iskoláit, amelyeket a körzetesítések idején felszámoltak. Arra kell törekedni, hogy mindazok a régi, bevált hagyományok és az új kezdeményezések, amelyek a gyermek jellembéli, érzelmi-művészeti nevelését éppoly fontosnak tartják, mint képességeinek, tehetségének a kibontakozását, zöld utat kapjanak. Elhangzott: az általános képzés jelenlegi nyolcosztályos rendszerét a tárca fokozatosan tízosztályossá szeretné kiterjeszteni, amely előkészíti a középfokú iskolázás általánossá válását. A miniszter hangsúlyozta, megszűnik végre a kettős nevelés azzal, hogy a szülők — később maguk a diákok — szabadon dönthetnek hitük tanulása mellett, a hit- és erkölcstan immár beépül a tanrendbe. Aki ezt nem kívánja, ehelyett választhatja a vallástörténetet. A miniszter hangsúlyozta, mindezeket a terveket, törekvéseket aligha lehet megvalósítani a pedagógusok nélkül, tanítói példák, igazi nevelői személyiségek nélkül. Mert csak velük, általuk lehet Európát visszahódítani Magyarországnak. Ehhez azonban a nevelésnek vissza kell adni társadalmi rangját az oktatási intézményekben és a családban egyaránt. Gy. Sz. É. PEDAGÓGUSNAPI PROGRAMBESZÉD Sokszínű oktatás, szabad tanítókkal