Népszabadság, 1990. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám

1990. szeptember 29., szombat NÉPSZABADSÁG - HÉTVÉGE HERNÁDI MIKLÓS: Közhelyszótár ’90 ALAKUL Az időjárás bürokratáinak langyosra dédelgetett műszava, a Központi Statisztikai Hivataltól kölcsönözve („A jövedelmi viszo­nyok alakulása 1960—1980 között”), végső soron a német „sich gestal­­ten” szolgai átvétele. „Időjárásunk alakulásában nem lesz lényeges változás” . Olyan idő lesz, mint ma volt „A hajnali hőmérséklet 5—9 fok között alakul” , fog in­gadozni, lesz. Mint a rádiós időjá­rás-jelentések elmaradhatatlan végszava, jelt is ad a zene felúsz­­tatására. ANNYI ld. ENNYI ÁTMENTÉS Kellemesen határozat­lan szitokszó a megmaradt/meg­­újított hatalom vagy/és vagyon sejtelmes elkárhoztatására. Szé­­gyenbélyeg­ mivoltában, mint min­den közhely, ez is nyitva hagyja, kik, mit csináltak, mikor és mi­ért. Egyaránt alkalmazható az 1989 előttről származó munkavi­szonyokra, meg azokra, amelyek 1989 dereka után létesültek. Ld. még: LEBONTÁS. BÉKEDIKTÁTUM A trianoni béke­­szerződés legújabb, a korábbinál merészebb, haragosabb megneve­zése. Visszatérés a két háború köz­ti szóhasználathoz. BEVÁLLAL A „felvállal ’ parlagibb párja. Míg a „felvállal” valami eszmére, „embert­­próbáló” feladat­ra utal, „bevállalni” sok, túlságo­san is sok pénzes munkát szokás. Akik „mindent bevállalnak”, jasz­­szosan, kesernyésen sejtetik, na­­gy­on is rá vannak utalva a pénz­re. Mindkét kifejezés igekötője nélkül lenne magyaros, illetve mindkettőt az „elvállal” pótolhat­ná. BEVÁLOGAT Sportnyelvi használa­ta, amely tárgyas („beválogatták a keretbe, a kezdőcsapatba” stb.), csupán szokásosan szürke. Az újabb köznyelvben — talán a kö­rültekintő, s ezért sikeres „kivá­logatás” ellentéteként­— elhamar­kodott, be nem váló, balszerencsés választásokat írnak le vele, külö­nösen, ha ezek sorozatáról van szó. „Én mindig beválogatok’’ — számol be tegnap esti, újra csak balsikerű randevújáról barátnőjé­nek sok nő. „Így is, úgy is bevá­­logat az ember” . Választásaink­ban folytonos tévedésekre, csaló­dásokra vagyunk ítélve. „Aztán nehogy beválogass! ” Párkeresés (barátkozás) közben légy okos, tartsd nyitva a szemed! KORONGOS A nem egészen verőfé­nyes napok elmaradhatatlan jel­zője az időjárás-jelentésekben. Eredetileg esőre álló, esőbe hajló időt jelentett. Az időjárás bürok­ratáinak „igényes” szóválasztékát hivatott ezredszer is illusztrálni. Meg az­t, hogy tenger tudományos­ságuk közepette sem szakadnak el a nép egyszerű fiainak darabos, ám találó szóhasználatától : bo­rús, felhős, porás. CÁFOLTA, TAGADTA stb., HOGY VANNAK Az elszegényítő, elemi iskolás kijelentő mód a helyes feltételes mód helyett („hogy len­nének”) legtöbbször nyelvhelyes­ségi hiba. Ám helyenként mani­­pulatív célzatú, ti. nem a cáfolat tényét, hanem a cáfolt tényt kí­vánja sandán bedörzsölni a hall­gatóba vagy olvasóba. Idevágó közhelyes hiba a „mielőtt” vagy az „azelőtt, hogy” után kijelentő módot alkalmazni (pl. „mielőtt még beesteledett” ti. volna, „az­előtt, hogy számlázza” ti. számláz­ná). EBBEN AZ ORSZÁGBAN, ENNEK AZ ORSZÁGNAK stb. Vö. „Addig nem lesz rend ebben az ország­ban”, „Olyan törvényhozásra van szüksége ennek az országnak” stb. A közösködő „államunk”, „társa­dalmunk” használatot felváltva, ez a távolságtartó használat tárgyi­lagosságot, s ugyanakkor mester­emberi hozzáértést is sejtet­­ve. a fodrásznyelvben: „hadd lélegezzék az a fej, az a bőr”, a köznyelv­ben : „az a gyomor, az a szervezet megkívánja” stb.) A birtokosrág hiányzik, de végső soron beleért­hető az „enyém” is (vö. „az törté­nik ebben a házban” , az én há­zamban). A „miénk” („a mi orszá­gunkban”)­ már azért sem fordul elő, mert a birtoklásban osztozni kellene a kormánypártokkal, illet­ve­ az ellenzékkel. ELFOGADHATATLAN Az alkuha­táron túl elhelyezkedő politikai cselekmény vagy kijelentés effaj­ta aposztrofálása szilárdságot s ugyanakkor parlamentáris kor­rektséget is jelez. Bizonyos külső (morális, elvi) presszióra is követ­keztetni enged, kb. így: „Elfogad­nám én, hisz békeszerető, jórava­­ló ember volnék, csak éppen az el­vek, amelyekre fölesküdtem, meg­kötik a kezem. Így hát ne hara­gudjatok rám személy szerint, ha­nem inkább nézzetek magatokba, szégyelljétek magatokat, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hozta­tok.” Az alkalmatos, hatásos di­vatszó a kádárizmus elleni verbá­lis ostrom fölerősödése idején röp­pent fel, s azóta a pártközi viták­ba is átköltözött. ELHAGYJUK, illetve ELMARAD A nagymarosi vízierőmű körüli vi­ták közhelykincséből­­ nem épít­jük fel, nem épül fel. Népszerű utalással a „kihagy, kimarad” (ti. randevú) pajkos-gondtalan képze­tére. ELHATÁROLJA MAGÁT Elvi szi­lárdságot és parlamentáris kor­rektséget egyszerre sejtető divat­szó (vö. ELFOGADHATATLAN). Pártszónokok hívják fel ellenlá­bas pártjukat arra, hogy „határol­ja el magát” valamelyik hangadó­jának botrányos nyilatkozatától, elfeledve, hogy a botrány maga is része lehetett az elérni kívánt po­litikai célnak. A felhívásra azzal szokás felelni, hogy az illető párt „nem monolitikus”, vagyis tagjai egyénenként bármit hangoztathat­nak. ENNYI (ANNYI) A film- és tévé­szakmából közkinccsé vált divat­szó­t állja, vége, eddig, nincs to­vább. Használatában némi elké­pedés is megbújhat azon, hogy va­lakinek volt képe kurtán-furcsán elintézni valamit. Pl. „Kiadta a munkát és ennyi”. Utasítás után sztentori határozottságot, felettesi szigort is tükrözhet: „Négy órára el kell készülni vele. Ennyi.” S nincs mit hozzáfűznöm. Falusi vál­tozata: „oszt annyi”. Elvétve hely­zetimen is felbukkanhat, pl. nap­számos mondhatja kérdő formá­ban, ha a tenyerébe számolt ban­kóknak nagyhirtelen vége sza­kad. A anyukák, dadus nénik nyel­vében is előfordul: „Beütöd a fe­jed és annyi” , és véged. ESZTENDŐ A nemzeti eszme („esz­meiség”, „szellemiség”, „eszmélés”) felduzzadásával teret nyerő, az „év”-nél magyarosabbnak érzett időmegjelölés. Hasznosan váltja fel „az elmúlt időszakban” sütetű mellébeszélést, csupán az archai­­kus-tájnyelvi állapotból való hir­telen,­­tömeges előugrása divat­gyanús n­év. Ld. még: KOR­MÁNYZAT, EURÓPA-HÁZ Kevesen tudják, mi az de sokan emlegetik abban a hitben, hogy minél sűrűbben dörgölőznek hozzá, annál bizto­sabban rájuk ragad. FELDOLGOZ, ld. MEGÉL FELELŐSSÉG Eredetileg oroszból: „Ez felveti a felelősség kérdését” — Itt vér fog folyni. Újabban fi­nom különbségtevés büntetőjogi, ill. politikai felelősség között, mely utóbbit a lelkiis­meretre lehet (kell?) bízni. Idevág még: „A fe­lelősöket meg kell nevezni” — amire soha egyetlen név sem kö­vetkezik. „Minden felelősséget el­hárítunk magunktól”, „a felelős­ség azokat terheli, akik ...” stb. —­ jogi szakértőink kibúvót talál­tak a slamasztikából. HATALOMVÁLTÁS Nem egyenlő a rendszerváltással! Sem pedig emez amazzal! HOGYISMONDJAMCSAK Az ottho­nos oldottság csalhatatlan ismer­— Több a politika ezekben a szócikkek­ben, mint a Szótár korábbi kiadásaiban. Közhelyesebb lenne a politikai életünk, avagy szigorúbbak voltak a tiltások? — Én nem állok be azoknak a so­rába, akik most a cenzúra üldözte­téseire hivatkoznak. A korábbi ki­adásokba igenis bekerült sok politi­kai fordulat, az újságnyelv vulgár­­marxista történelemmagyarázatai­nak példái és más hasonlók. Volt is egy olyan szójelzés, hogy pol., azaz politikai. Megírtam én a nemzetisé­gekre, avagy a szovjetekre vonatko­zó szócikkeket is, ezek valóban nem jelenhettek meg. A mostani közhelyek természete­sen némileg mások, amennyiben a politikai élet is megváltozott. A sok archaizálás, a reformkori politikai szóhasználat arra a szándékra utal, hogy a beszélők jelezni kívánják: nekik semmi közük az előző kor­szakhoz, ők egy még korábbihoz kö­tődnek. Pedig a nyelvből nem le­het korszakokat kiiktatni. Egyébként a használt fordulatok, az alkalma­zott közhelyek elárulják azt is, hogy a beszélő milyen politikai nézeteket vall. — Hogyan kell ezt érteni? — Nehéz ezt illusztrálni megfelelő kutatás híján. Az alapellentét abból ered, hogy az egyik nagy parlamen­ti párt elsősorban a nemzeti érté­kekre hivatkozik, a másik pedig fő­leg az európaiakra. Az MDF-ben ve­zető szerepet vállaló humán értelmi­ségiek szívesen használnak archai­záló kifejezéseket, az SZDSZ vezér­szónokai pedig inkább élnek a kül­földi politológiai, szociológiai iroda­tetőjele a tömegkommunikáció­ban. Kizárólag feltűrt ujjú vá­szonzakóban, dragonyost megszé­gyenítő válltöméssel fordul elő. Idetartozik még riportban vagy csevelyben: „na, most”, „kérem szépen”, „hadd ne soroljam”, „tet­szenek tudni”, „engem borzasztó­an érdekelne ...”, „köszönjük, hogy elfogadták meghívásunkat” stb. ÍGY IGAZ , így van, erről van szó, így fest, ez a helyzet. KAMPÁNYFOGÁS Választási idő­szakokban a pártok minden moc­canása „kampányfogás”, csak a vak nem látja, hogy „kampánycé­lokat” szolgál. Kellemetlen igaz­ságokra jól felragasztható címke. KATASZTRÓFA „Következményei­nek felszámolására kormánybi­zottság alakul”. KÉZI VEZÉRLÉS , személyes be­avatkozás. KOMPROMISSZUMOK Lehetnek „elvtelenek” és lehetnek „jók”. Előbbieket „kerülik”, utóbbiakat „keresik”, többnyire „szüntele­nül”. Előbbieket ellenpártok, utóbbiakat saját pártok kötik. KORMÁNYZAT Reformkori irányú, az archaizálással is kommuniz­musellenes szóhasználat­i mi­­niszitérium, tárca. Egyúttal az amerikai „administration” magya­rítása. Idevág még: „alkotmányo­zás”, „pártosodás”, „honatya”, „nemzetgazda” stb. Várhatók még: „honfibú”, „érző kebel”, „hullám­zó rónaság”, „államalkotó géni­usz”, „„taszít”, „sújt”, „hant”, „szírt”, „bérc”, „vérzivatar”. KÖRNYEZETBARÁT,­­IDEGEN Szolgai átvétel a németből (um­­weltfreundlich, umweltfreund), amely a­­párti, illetve -ellenes képzőket váltja fel. Terjedése vár­ható. Indítványaim: „konszenzus­­barát — konszenzusidegen”, „al­kotmánybarát — alkotmányide­gen” stb. LEBONTÁS, esetleg: ELBONTÁS A pártállam fokozatos visszaszorítá­sa idején keletkezett használat. Egyszerre utal határozottságra és szakszerű kíméletre. Az „elbontás" kedélyesebb. Ld. még: ÁTMENTÉS LECSENG Közkinccsé vált hang­­technikai kifejezés a németből. Pontosan senki sem érti, de alap­lom fordulataival. Minden valószí­nűség szerint az idegennyelv-tudás is különböző a két legnagyobb par­lamenti frakcióban. Egyébként a nagy igyekezet a különbözőségre vé­gül odavezet, hogy jobban hasonlí­tanak egymásra, mint gondolnák. Ezt nem politikai, hanem nyelvi ér­telemben mondom. Ám szociológiailag alátámasztott hatpárti közhelyjegyzéket semmi esetre nem tudnék itt előhozni. Az biztos, hogy most ismét előbukkan­nak olyan, eddig elnyomott nyelvi patronok, mint az, hogy „ezeréves Magyarország”, „Szent István-i gon­dolat”. Ezek téli álomból ébredő kife­jezések, amik nem nagyon fordul­nak elő a liberálisok szóhasználatá­ban. Ehhez kapcsolódik egy mai, új­raéledő kérdés: van-e egyáltalán jo­ga a liberálisnak vagy annak, aki „nem hetedíziglen magyar”, ezt a terminológiát használnia? Nos, én úgy gondolom, hogy amiként a po­litikában senki nem sajátíthatja ki a nemzetet, úgy a nemzet nyelvére sincs örökség. Nemcsak Berzsenyi magyarsága hiteles, de Molnár Fe­rencé is az­ igazság bármivel kapcsolatban, hogy „idővel lecseng” , véget ér. Szerelemre éppúgy alkalmazzák, mint méregre vagy botrányra. LEVEZÉNYEL A pártzsargonbeli „levezet” (ülést, vezetőségválasz­tást stb.) pótlására. MEGÉL Franciás műveltségű, Berg­sonon nevelkedett pszichológusok behozatala („vécu”), amelyet a né­met „erleben” is megerősít. Az „átél” kárára való használata szakmai elkülönülést, misztifiká­ciót szolgál. Eredetileg múltbeli események átélését, átvészelését jelenti. Zavaró összeolvadás is le­játszódhatott a „megér”-rel, amely jövőbeli eseményekre, bizonyos (magas) életkor elérésére vonat­kozik. A riporteri kérdés: „Ho­gyan élte meg?” = Mit szólt hoz­zá, hogyan esett önnek? stb. Von­­zata a „-ként”, pl. „megaláztatás­ként élte meg” , megalázó volt a számára. MEGMÉRETTETÉS, helyesen MEG­MÉRETÉS = választások. MODELLÉRTÉKŰ, ld. PÉLDAÉR­TÉKŰ MONOLITIKUS, ld. ELHATÁROL­JA MAGÁT. NEM IGAZÁN Modoros újságírói használat az angol „not really” hatására, pl. „Nem igazán volt rá példa az utóbbi években, hogy az árak csökkentek volna.” Állítás és tagadás határát úgy mossa el, ahogy elődje, a „valahol” tette (pl. „valahol igazad lehet, mégis té­vedsz”). Kellemesen sejtet, ezért kapóra jön az effajta értékelő mondatokban: „Az ellenzék nem tartotta be igazán a megállapo­dást” stb. Közbeszédi használata („nem igazán a kedvencem” = „valahol nem a kedvencem” = utálom) szellemeskedő. A „nem igazán” közbeszédi elterjedését filmes és tévés szinkronfordítások­nak köszönhetjük a „csakugyan?” kérdéshez hasonlóan. A „nem iga­zán” szerkezet unos-untalan elő­fordul, ezért sokan ferdítéssel próbálkoznak: „nem igazából”, „nem igazándiból”. Kültelki és fa­lusi változata: „nem sűrűn”, „nem annyira”. NEM SEMMI - ez igen!, ez már dö­fi!, még ilyet!, nahát! ÖSSZEJÖN , sikerül. „Nem akar összejönni”, „végül nagy nehezen összejött” stb. turné, nagylemez, bajnokság, kinevezés, kiküldetés, újítás, találmány, randevú, gyerek, fiúgyerek stb. Eredetileg az „ösz­­szegyűlik” értelmében: nagyobb pénzösszeg, nagyobb gyülekezet. PÉLDAÉRTÉKŰ, esetleg: MODELL­ÉRTÉKŰ Olyasfajta badarság a — A Horthy-korszak közhelyeinek, for­dulatainak visszatérésére a politikai köz­nyelvbe, parlamenti szónoklatokba, azt jelenti-e, hogy az a gondolkodás is visz­­szatért? Vagy ez csak jelmez, amivel a közelmúlttól akarnak különbözni viselői? — A szavaknak saját helyi érté­kük van. Tehát más a keresztény politikai, a kurzusszavak helyi érté­ke 1990-ben, mint 1930-ban volt. De ha tényleges változás van az érte­lemben, akkor ki kell tenni a for­galmi rend módosulását jelző táb­lát, mert másként rettenetes lesz a zűrzavar. Én azt ajánlom, hogy min­denki mondja azt, amire gondol. Én például nagyon is helyeslem a ke­resztény értékeket, kivéve azokat, amelyek másokat, például a zsidó­kat avagy a mohamedánokat, a nem hívőket kizárják az értékek hor­dozói közül, tehát ha valaki ezt a kirekesztést nem vállalja, nevezze magát humanistának. — Van-e a szavaknak még erejük? — Minél több szó hangzik el, an­nál kevésbé. — Lesz ennek a­ most alakuló demokrá­ciának orwelli „újbeszél”-je? — Nem lennék eleve elítélő. A le­váltott korszak nyelvét én sokkal példaszerű, mintaszerű, követen­dő, példás stb. helyén, mint a „jó­jelű” a pozitív helyén. Fenemód értelmiségi használat. RÉGI-ÚJ Nem világos, régi is, új is, avagy se nem régi, se nem új, ha­nem valami más, de beavatottsá­­got tükröz a megnevezett személy vagy intézmény egykori, illetve mai szerepének összefüggésével kapcsolatban. Kötőjelessége olyan szerkezeteket másol, mint a párt­zsargon „bonyolult-összetett”, „gaz­dag-sokrétű”, „formát-alakít”, „ká­­rok-előnyök” stb. összetételei. RENDESEN Ironikus, az ellentétes­séget kiaknázó használat a klasz­­szikus magyar „szépen”, „szépen vagyunk” mintájára. Pl. No, ren­desen kisegítettél te is ...” SZÁMÍTHATUNK A német „muss mit... gerechnet werden” máso­lata időjárás-jelentésekben. Mit sem törődve a szó inkább pozitív, mint negatív töltésével (vö. vára­kozás), egyaránt alkalmazzák az időjárás javulására és romlására. SZERETNÉM MEGMONDANI Grósz Károly és Horn Gyula nyilatkoza­taiban a „szeretném elmondani” és a „szeretném megjegyezni” ke­veréke. SZÉTVER Csak tagadó szócskával el­látva használatos! „Nincs szó a termelőszövetkezetek szétverésé­ről”, „nem kívánjuk szétverni az önkormányzati (bírósági, egész­ségügyi, honvédségi stb.) appará­tus jól működő szervezeteit” stb. SZOLGÁLAT A frissen hatalomra kerülők világért sem hatalomként emlegetik új pozíciójukat, hanem „szolgálatként”, méghozzá „mély­séges alázattal a népfelség iránt”. TARTÁS Zsolozsmázó irodalomkriti­kus kedvenc reklámkifejezése a számára rokonszenves szerző po­litikai múltjáról: „A kötetet át­ható tartás (hűség) a versbeszéd megtartó erejeként stb.” , az il­lető világéletében utálta a kom­munistákat (románokat, szlávo­­kat stb.). A „tartás” természete­sen germanizmus (vö. magatartás), de hát a mai nép-nemzeti gerincet épp az különbözteti meg az 55 év előttitől, hogy „tartásában” nem németellenes. TŐKE Lehet „pénzbeni” és lehet „ap­port”. „Becsalogatják” Nyugatról. TUDJA ELKÉPZELNI Első megje­lenése: „Magyarország jövőjét csak az egy­pár­trendszer keretei között tudjuk elképzelni”. Erre következett: „Magyarország jövő­jét a többpártrendszer keretei kö­zött is el tudjuk képzelni”. A for­dulat óriási előnye, hogy nem tük­röz elkötelezettséget, még kevésbé eltökéltséget, csupán „nyitottsá­got” arra, hogy „nyissunk” vagy „lépjünk”. A nemrégi szovjet nyi­latkozat („A Szovjetunió jövőjét a többpártrendszer keretei között is el tudjuk képzelni”) átvétel lenne a magyarból? VALAHOL, ld. NEM IGAZÁN VALÓSZÍNŰSÍTHETŐ , valószínű. ZAVARTALAN (CSAKNEM ZA­VARTALAN) NAPSÜTÉS A csüg­­gesztő aszály hatodik hetében is diadalmas csengésével tesz erősza­kot a hallgatók nyelvérzékén. Ide­vág még: „A napsütést csak itt­­ott zavarja meg átmeneti felhősö­­dés.” Miért ne lehetne egyszer már (különösen aszály idején) a felhősödés zavartalan? A „csak­nem” (­ majdnem, szinte) szere­pe is fontos a hivatalos hatás föl­­keltésében, rosszabbnak tartottam — erre bi­zonyíték a Közhelyszótár is. A most alkalmazott beszédkészlet színesebb­nek ígérkezik. Nem lehet tudni, merre a megy, mennyire lesz frázis­­pufogtató. Mostani állapotában min­denképpen jobbat mutat az előző­nél. — De azért van esély a szótár újabb bővített kiadására? — Feltétlenül. És még valamit el akarok mondani. Ez a fogalom min­den európai nyelvben egy latin ki­fejezésre megy vissza, ennek tükör­­fordítása a magyar „közhely” is. Te­hát mindenütt a „hely” fogalmával élnek, mert mindenütt vannak „kö­zös helyek”, ahol sokan megfordul­nak. És minél nyilvánosabbá válik az élet — ezt a televízió is teszi — annál általánosabb lesz a közhelyek termelése, s nagyon valószínű, hogy a jövőben már más sem lesz, mint közhely. Erre szerintem példa az iro­dalom is. Száz évvel ezelőtt a valódi író úgy tudott írni, mint senki más. Ma csak a rendelkezésére álló szó­készletet mint kártyapaklit tudja ke­verni, hogy valamilyen saját kombi­nációt vessen ki belőle. A sémák szo­katlan egymás mellé helyezésével tud némi eredetit alkotni. Munkaeszközünk, a nyelv véglete­sen elközhelyesedett, és az a fajta írói hajlékonyság, amely száz évvel ezelőtt lehetséges volt, számunkra elérhetetlen, mint ahogy elérhetet­len az is, hogy valaki felüljön egy lóra, és a maga megszabta irányban, szabadon ellovagoljon. Miklós Gábor 21

Next