Népszabadság, 1990. november (48. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-29 / 280. szám

1990. november 29., csütörtök NÉPSZABADSÁG­­ ITTHON Mikulás: igazoltan távol közeleg „Mikulás”, azaz Szent Miklós emléknapja, de­cember 6-a. Emlékszem, gye­rekkoromban mennyire vártam e napot, amelynek közeledtével egyre jobb, engedelmesebb, szófogadóbb kislány lettem, ne­hogy véletlenül túl nagy virgá­csot kapjak, ami a rossz gyere­keket illette. Előző este izgatot­­­­tan tettem ki — fényesre suvik­­szolt — cipőimet az ablakba, hogy bennük másnap reggel mindenféle szépet és jót talál­jak. Bizonyságául annak­ éjsza­ka nálunk járt a Mikulás. Na­gyobbacska lévén, levelet írtam Hozzá, amelynek nyomán a sze­mélyes találkozás sem maradt el. Igaz, nem szánon jött, csak úgy betoppant a szobámba. Nem is hozott drága ajándéko­kat, mégis maga volt a csoda! No, de hagyjuk a nosztalgiát, térjünk a realitások talajára, lássuk: mi is van ma Mikulás „háza táján”? Szerencsére ma sem lehetet­len kívánság, hogy a gyerekek akár otthonukban, akár az ut­cán találkozzanak a Mikulással. Az előbbi természetesen a szü­lők pénztárcáján múlik, de az utóbbihoz sem elég csupán a jó szándék. A Gyermeklánc elnevezésű (kifejezetten a gyermekekért életre hívott) szervezet például az elmúlt évben még teljesen ingyen vonultathatta fel Miku­lásait, akik a felajánlásokból, gyáraktól kapott támogatásból apróbb ajándéktárgyakkal ked­veskedhettek a gyerekeknek. Idén azonban már más szolgál­tatásra kényszerül a szervezet. Mikulásait — bár nem túlságo­san magas összegért, de mégis­csak pénzért (350 Ft) házhoz küldi. Megrendelhető ajándék­­csomag is 100, 150, 200 forintos értékben. Más megoldás lehet, ha a szülő előzőleg személyesen juttatja el a szervezethez a cso­magot, vagy a helyszínen (laká­sán) adja át azt. A szolgáltatás díja változatlan — a feladatra vállalkozó fiatalemberek több­sége társadalmi munkában vál­lalja Mikulás szerepét. Tavaly még a Boy Szállítási és Szolgáltató Leányvállalat is végzett ilyen feladatot, mind­össze 180 forintért, ám mint megtudtuk, idén nem vállalkoz­hatnak erre. Nem tudják men­tesíteni eddigi „Mikulásaikat” — nemhogy egy napra, de még egy percre sem — a munkavég­zés alól, nincs fedezetük a ruha­kölcsönzés finanszírozására sem, az egyéni kiadásokról már nem is szólva. Fájlalják, de kénytelenek lemondani e ne­mes gesztusról, idén tehát sza­kítanak a hagyománnyal. Ami talán még ennél is sajná­latosabb tény, hogy a nagyáru­házak közül is csak kevesen vállalkoznak 1990. december 6-án a gyermekek megajándé­kozására. És vannak más jellegű, nem anyagi természetű gondok is, amiről Vida László, a Kispesti Centrum Áruház kereskedelmi igazgatóhelyettese számolt be, íme: — Régebben találtuk ki a gyerekek és szülők számára egyaránt eseményszámba me­nő, csupa öröm, csupa derű Mi­kulás-fogat indítását. A fogatra felszállhattak az apróságok, ajándékba pedig egy-egy fogke­fét, szaloncukrot, egyéb kis tár­gyat kaptak. Azt talán monda­nom sem kell, hogy­ mindezt szeretetből tettük, költségeit mi fedeztük. Idén sem akarunk szakítani a hagyománnyal, de egyelőre nem tudjuk indítani a fogatot, akadályoz bennünket az itt folyó építkezés. Tehát ha megkésve is, karácsony előtt — akkorra minden bizonnyal fel­szabadul az útvonal — indulhat a csilingelő fogat. Úgy legyen! Remélem, akkor majd nagy pelyhekben hull a hó, és Miku­lás régi fényében, varázslato­san oszthatja jóságát szerteszét — legalábbis Kispesten . . . Nagy Erzsébet Talán az idén is telik még hintóra. Legalábbis a gyerekek nagyon szeretnék ... Mi van a csomagban? Mi van egy Mikulás-csomag­ban? Nos, így ünnep táján en­nek jártunk utána. A budapesti belváros édességboltjainak kí­nálata: mi szem-szájnak ingere, külföldi csokoládék minden mennyiségben. A sok édesség közt szép, gusztusos kivitelű ka­rácsonyi zsákocskán akad meg a szemem. Tartalma: exportra készült Mikulás-figurák, apróbb függelékek (némelyek­nek elfogadható, de nem min­denki számára megfizethető áron): 110, 176, 231, és 473 fo­rint, mutatja az árcédula. Megyek tovább. ABC-k kö­vetkeznek, amelyekben általá­ban a Budapesti Édesipari Vál­lalat Csemege Édesipari Gyára által készített csomagok kínál­ják magukat. Mint például: 1. Csomag sima nejlonzacskó­ban: 1 db tejszínes Mikulás 1 db Napfény tábla (100 g) 1 db Africana (50 g) 1 db Maxi Sport szelet 5 db Gyümölcsszalon 3 db Banán szelet 1 db Mókus szelet 3 db Menthol­t 99,50 Ft 2. Mikulás-csizma (műanyag) tartalma: 7 db mártott hópihe szaloncukorka 1 db Muki csokoládészelet 1 db Andi csokoládészelet 1 db Meggyes csokoládészelet 1 db Lottó csokoládészelet 1 db Kapucíner csokoládészelet 168 Ft Még ez is kissé költségesnek tűnik, különösen a többgyerme­kesek számára, akiknek — saj­nos — igencsak meg kell gon­dolniuk, hogy mire és mennyit költenek. Az igazság azonban az, hogy ha a felsorolt édessé­geket külön-külön veszi meg a vásárló, s hozzá az 5,50—10 fo­rintért árusított celofánzacskót, rá kell döbbennie, semmivel sem járt jobban. Persze, lehet még szerényebben is vásárolni, minden édességből a lehető leg­olcsóbbat választani. Ám akár­hogyan nézzük is, így is drága, és úgy is az. Ha így haladunk, vissza kell térnünk a régi hagyományok­hoz, amikor is a gyerekeknek almát, „csörgő” diót­, néhány szem mogyorót, házilag előállí­tott szaloncukrot, apró süte­ményt húzott Mikulás Váci" Mikulás hét méretben: 17-től 306 forintig BOROS JENŐ FELVÉTELE RECEPTVERSENY Vegyes őszi saláta Előző számunkban versenyünk első fordulójának 3. helyezettjét, illetve receptjét mutattuk be. Most a „dobogó 2. foka” következik. Szöllősiné Szilágyi Julianna (Derecske, Marx tér 3.) pályaműve, a PÁROLT VEGYES ŐSZI SALÁTA Hozzávalók: 10 dkg fehér káposzta, 10 dkg vörös káposzta, 10 dkg kelkáposzta, 4 szál kisebb répa, 2 szál kisebb petrezselyem, férfiökölnyi karfiol, ugyan­annyi karalábé, kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fok­hagyma, köménymag, 1 evőkanál ecet, só, cukor (íz­lés szerinti mennyiségben), esetleg kevés citromlé. A fehér és a vörös káposztát vékony csíkokra dara­boljuk és annyi vízbe tesszük fel főni, amennyi ellepi. Kevés sót, cukrot, kö­ménymagot és ecetet adunk hozzá. Amikor már majdnem megfőtt, belerak­juk a laskára vágott kelkáposztát és a rózsáb­a szedett, előzőleg sós vízben kiáztatott karfiolt. Külön sós vízben megfőzzük a karalábét, a répát és a pet­rezselymet, majd leszűrjük ezeket. Fokhagymát és vöröshagymát adunk hoz­zá úgy, hogy előbb mindkettőt lereszeljük és kb. 10 percig meleg vízben áz­tatjuk (így nem lesz túl erős az íze és nem ropog a hagyma a fogunk alatt). Ezek után hozzáadjuk a káposztához, kelkáposztához és karfiolhoz. Kihűlve sült húshoz találjuk, de adhatjuk sült krumpli mellé is. (Húslevesből kiszedett főtt zöldségből is készíthető.) Elkészítési idő kb. 1 óra, összköltség kb. 100 Ft (4 főre). Továbbra is várjuk karácsonyi és szilveszteri receptjeiket! Átrium Hyatt©Budapest Az év vége felé egyre gyak­rabban kerül szóba az adó­bevallás elkészítésének gondja­­baja. Ilyenkor jobban figye­lünk, keressük a kiskapukat, hogyan fizethetnénk kevesebb adót. Szerintem befektetéssel, mégpedig olyannal, amely két évnél hosszabb időre teszi nél­­külözhetővé a befektetésre szánt összeget. A személyi jöve­delemadó-törvény szerint ugyanis az év utolsó napján még birtokolt részvény, va­gyonjegy, kft.-üzletrész (törzs­betét), szövetkezeti üzletrész, il­letve vagyonrész megszerzésé­re fordított összeggel az adott évben csökkenthető az adóalap. Abban az esetben viszont, ha a befektető két éven belül értéke­síti részvényét, vagyonjegyét stb., az elmaradt adót — pótlé­kokkal együtt — meg kell fizet­nie. Ennél későbbi eladás ese­tén az értékesítés évének adóa­lapjához kell hozzáadni a jelen­ ADÓTANÁCSADÓ A befektetés légi csökkentés értékét. Ez a fajta — ideiglenes — adóalap­csökkentés nem haladhatja meg az összjövedelem 30 száza­lékát. Miért előnyös ez az adózási kedvezmény? Azért, mert az adókulcsok az elmúlt három év­ben folyamatosan csökkentek (a legnagyobb kulcs 1988-ban 60 százalék, 1989-ben 56 száza­lék, 1990-ben pedig 50 száza­lék). A tendencia vélhetően folytatódik, s feltételezhető, hogy mondjuk három év múlva ugyanazon összeg után keve­sebb lesz az adó. Tekintettel az inflációra, mi­nél később fizetjük ugyanazt az összeget, annak reálértéke biz­tosan csökkenni fog. Továbbá az ideiglenesen megspórolt adó is befektethető, s a tőke jövedelme (osztaléka) a magánszemélynek — és nem az államnak — fiadzik. Ráadásul a befektetett jöve­delem hozadéka kedvezménye­sen — a bankkamatok módjára —, 20 százalékkal adózik, s ezt a jövedelmet nem kell össze­vonni a többivel. A felsorolt előnyökkel szem­ben azonban hátrányként kell említeni, hogy a befektetés koc­kázatos, nem biztos, hogy nye­reséggel zárul egy-egy akció. Tudom persze, hogy befek­tetni csak a megélhetési költsé­gek után fennmaradó összeggel lehet, s mind többen vannak azok, akik a megélhetésért küszködnek. Nekik nem taná­csot, hanem pénzt kellene adni. Feltételezem, hogy a költségve­tés helyzetének javulásával a társadalom többet tud a szegé­nyek javára fordítani. Dr. Vámos-Nagy Szabolcs 15 Bécs — bezár a bazár? Tavaly ilyenkor csak elvétve lehetett német szót hallani a hí­res bécsi Mariahilfer Strasszén. Még az echte osztrák kereske­dők is megtanulták Árpád nyel­vét, vagy legalábbis annyit be­lőle, amennyi egy Gorenje hű­tőszekrény elpasszolásához fel­tétlenül szükséges. Piros-fehér­­zöld színekben tombolt a fel­­lampionozott utca — a kará­csony előtti Bécs hálásan ünne­pelte a magyar szalmazsákok­ból előkerült schillingeket. Jelentem: most Bécsben — úgy tetszik — bezár a magyar bazár. A Mariahilfer már nem a régi. Igaz, a közepe még mindig fel van szedve, a gépkocsiforga­lom nagyját elterelik a metróé­pítés miatt, parkolóhelyet talál­ni ugyanúgy reménytelen, mint a korábbi években, mégis azon­nal feltűnik a változás. Nem szólítanak le méterenként a ma­gyar „bedobóemberek”, akik arra próbálnak rábeszélni, hogy csak kukkants be egy percre az üzletbe, az se baj, ha nem vásárolsz. Feltűnően sok, korábban minden földi jóval megrakott kirakat bambul vak­­sin a világba. Bezárt a Vadas, a Judith shop, a Rádió Budapest pedig — amely korábban négy nagy kirakattal is tündökölt —, most szinte trafik méretűvé tö­pörödött. S ha be is lépsz kedves vásár­ló a megmaradt boltok valame­lyikébe — amelynek portálján most is ott virít a „Magyarul be­szélünk” felirat —, akkor is biz­tos lehetsz benne, hogy a keres­kedők egy jól artikulált „pro­­szim”?-mal érdeklődnek jövete­led felől. Bécs ugyanis napjainkban nyelvileg átképzi magát ma­gyarról szlovákra. Tetszik, nem tetszik, a magyarok kivonulása után a csehszlovák bevásárló turisták vették be Bécsnek büszke várát. S ennek hatása nem csupán a lingvisztikai vár­­ban, mint a Mariahilferen. Áld­­­ozásokban tapasztalható, Ka­­kelsdorf és Bruck — hogy csak nem a kínálaton is. E sorok íróját né­mely üzlet áru­készlete kísértetie­sen emlékeztette a nyíregyházi KGST-piac kínála­tára — mint utóbb kiderült: nem vé­letlenül. Ugyanis nagy tételekben itt vásárolják fel — a többnyire sötétbar­na bőrű — viszont­eladók a magyar KGST-piacok elektronikai és ká­vékínálatának nagy részét. Belő­lük élnek még meg úgy-ahogy azok a bécsi magyar bol­tok, amelyek tart­ják magukat. A csehszlovákok­nak ugyanis össze­hasonlíthatatlanul kevesebb a ke­ményvalutájuk, mint amennyi a magyaroknak volt a boldogult szebb időkben. A keres­let — ezért is — mindinkább az ol­csó árutól a bóvli felé fordul — így válik (legalábbis helyenként) KGST-piaccá a híres Mariahil­fer. Ezért aztán, kedves magyar utazó, ha netántán akadna még némi valutád, s karácsony előtt vásárlási kedved ismét felbu­zog, háromszor is gondold meg, érdemes-e ezúttal egészen Bé­­csig elkalandoznod. Mint ahogy a már Hegyeshalomnál nagy számban osztogatott prospektu­sokból kiderül, közelebb is kap­ható minden, ráadásul a leg­több esetben némileg olcsób­ e két, magyarok által leglátoga­tottabb falu nevét említsem — magyarokra szakosodott árukí­nálatával még mindig tárt ka­rokkal várja megfogyatkozó számú hazánkfiait. Háromszor gondold meg hát utazó, átruccansz-e karácsony előtt a sógorokhoz, már csak azért is, mert amit ott kínálnak, az néminemű utánajárással itt­hon is kapható. Forintért: K. L. ■ FEST I TAGE f Glasschmutk­­yt Glaskugolii ..Mr aJJBW Iar­ w Weihnachts fT\, Kerzen baum sort! 399.“ ",e"í 29." Uchterkette / f hristbaum \ ráríJi ALLES'WAS das hkrz begehrt Egy brucki­ áruház karácsonyi katalógusa Azt beszélik: nem lesz valuta Hiába reménykedünk, sok vi­hart megélt valutaellátmá­nyunk helyzete jövőre sem ke­csegtet semmi jóval. Régi szép idő volt, amikor megkaptuk a rózsaszín valutalapot, benne a három évre rendelkezésünkre bocsátott summával. Volt, aki ezt, sőt, még a nagymama valu­táját is azonnal eldorbézolta — a bécsi boltosok legnagyobb örömére. A „lustábbja” viszont, mire észbekapott, késő lett, mert ész­bekapott a kormány is: aki ta­karékosan megőrizte valutael­látmányának több mint a felét, már csupán évi ötven dollár tu­lajdonosa lehetett. A legspóro­­lósabbnak viszont vigaszdíj­ként jutalmat ígértek: ha nem nyúlt egyetlen centhez sem, há­rom év elteltével 300 dollár üt­heti a markát 1991. január else­jével. Ám most azt beszélik, hogy gazdasági helyzetünk miatt ez a 300 dollár kivehetetlen, illet­ve kivihetetlen lesz. — Áll-e még a legtakaréko­sabbaknak tett ígéret? — kér­deztük a hírt hallva Draskovics Tibortól, a Pénzügyminisztéri­um helyettes államtitkárától. — A kormányzat nyilatkozatai ugyanis mélyen hallgatnak er­ről a kérdésről. — Természetesen az összeg jár mindazoknak, akik eddig nem vették igénybe a valutake­retüket — hangzott a megnyug­tató válasz. — Ha nem beszél­tünk erről, az csak azért történt, mert magától értetődőnek tart­juk azt, hogy beváltjuk az ígére­tet. .. s. M / 1 KASSZA , itthon

Next