Népszabadság, 1991. január (49. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-21 / 17. szám
1991. január 21., hétfő NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP - ÖBÖL-HÁBORÚ MAGYAR SZEMMEL NEW YORKBÓL Csökkenő olajár várható — Milyen hatással lehet az öböl-háború a gazdaságra? — erről beszélt Patkó András, a New York-i Magyar—Amerikai Kereskedelmi és Befektetési Társaság elnöke az MTI washingtoni tudósítójának, Heltai Andrásnak nyilatkozva. Véleménye szerint nemcsak politikai, hanem gazdasági érdekünk is, hogy a háború minél rövidebb legyen. Az olajárak — amennyiben a harcok nem húzódnak el — hordónként 16—24 dollár között alakulnak majd, tehát mindenképpen magasabban, mint Kuvait megszállása előtt. A háború után azonban valamilyenfajta közel-keleti rendezés alakulhat ki, ami tovább segíthet az árak csökkentésében. A háború — s megint csak főleg akkor, ha rövid — segíthet a recesszió visszaszorításában, de ez kevés. A G—7 csoport, a vezető nyugati országok pénzügyminiszterei és jegybanki vezetői hétfőn tanácskoznak, és várhatóan megállapodnak, hogy szükség esetén megtámogatják a dollárt. Ez magyar szempontból is fontos, hiszen az adósságállomány összetétele miatt a dollárárfolyam csökkenése, legalábbis minimálisan, növeli az adósság összegét. A recesszió enyhülése nem változtat azon, hogy Kelet- Európa országainak nehéz betörniük a piacra, és bele kell törődni, hogy amerikai állami segélyekre immár végképp nem lehet számítani. A helyzetből adódhatnak viszont új lehetőségek: a háború, majd a rendezés igen jelentős lehetőségeket nyithat olyan területeken, mint Szaúd-Arábia, és Kuvait, ahova Kelet-Európa eddig alig tudott bejutni áruival. Az óriási arab tőke keresi, a háború után még inkább keresni fogja a befektetési lehetőségeket. Most a szövetséggel szolidáris új demokráciák alighanem még amerikai hivatalos támogatásra is számíthatnak, hogy kiépítsék a gazdasági kapcsolatokat a Nyugattal együttműködő arab országokkal. Patkó András szerint a háború nem hat bénítóan az üzletre. — Figyelemre méltó egyébként — mondotta —, hogy itt a gazdaság most legalább annyira figyel a Szovjetunióban történő eseményekre, mint az Öbölre. A másik tanulság: miközben Amerikát leköti a recesszió és a háború, a háborútól lényegében nem érintett két erős gazdaság, a német és a japán tovább fejlődik, a tőkemozgásban jelentős változások várhatók. A FIDESZ-FRAKCIÓ ÜLÉSE SOPRONBAN Sikeres csapaton ne változtass? (Megyei tudósítónktól.) Zártkörű ülést tartott a Fidesz parlamenti frakciója a hét végén Sopronban. A jogszabályalkotó munkához szorosan nem kapcsolódó szervezeti kérdésekkel foglalkoztak. A vasárnapi sajtótájékoztatón a Szabad Európa Rádió munkatársa azt kérdezte, hogyan reagál a Fidesz Torgyán József hétfőre beharangozott, harciasnak ígérkező beszédére. Orbán Viktor szerint már a házbizottsági ülésen is szóba került a napirenden kívüli felszólalás. A Ház vezetősége — ahogy Orbán Viktor fogalmazott — pedagógiai eszközökkel igyekezett meggyőzni a Kisgazdapártot arról, hogy a felszólalás ne a közvélemény felajzására irányuljon. Orbán Viktor azt mondta: nem tud arról, hogy az ellenzék és a kisgazdák véleménye közeledett volna egymáshoz a földkérdésben. Hozzátette még: program hiányában nemigen tudja elképzelni a kisgazdákat az ellenzék soraiban. Személy szerint pedig nem volna elragadtatva attól, ha Torgyán Józseffel ülne együtt az ellenzékben. Lapunk megyei tudósítója azt kérdezte a frakcióvezetőtől, hogyan ítéli meg a Fidesz az ország közállapotát. Az a fő kérdés, válaszolta Orbán Viktor, hogy ebben a gazdasági krízishelyzetben képes lesz-e a kormány tisztességesen irányítani az országot. Ha a népharag túlterjeszkedne a demokratikus intézmények keretein, akkor a Fidesz nyugodt, higgadt politizálással mindent megtenne azért, hogy az elégedetlenséget visszaterelje a törvényes mederbe. H. F. PÁRBESZÉD CSOPAKON Nyaralók: több pénz, több jog (Megyei tudósítónktól.) Elválasztja vagy összeköti az embereket a fenyegető szegénység? Lehet, hogy a kérdés kissé anakronisztikus, hiszen akkor jutott eszembe, amikor az üdülőtulajdonosokat — köztük talán többszörös milliomosokat hallgattam, de hát mégiscsak azért utaztak le ezen a csikorgó januári szombaton Csopakra, mert híre ment, hogy lehetőség nyílik párbeszédre az önkormányzat vezetőivel. Nyolcvan-száz ember folytatott eszmecserét a moziteremben, s jogosnak látszik a következtetés: az anyagi fenyegetettség talán jó irányba tereli vendégek és őslakosok oly sok feszültséggel terhelt kapcsolatát. A polgármester eltudta fogadtatni: nevetségesen csekély összeg az, amivel eddig a település valamennyi szolgáltatását, no meg a szobakiadás hasznát élvező ideiglenes lakosok hozzájárultak a csopaki költségvetéshez. Az is természetes viszont, hogy a hétvégi házak többet fizető tulajdonosai ismerni, sőt befolyásolni szeretnék a döntéseket. Úgy határoztak, hogy az üdülők márciusig létrehozzák saját érdek-képviseleti szervüket, amely bejegyzett egyesületként együtt dolgozik majd a település vezetőivel. Máris több szakembert — építészt, közgazdászt, környezetvédőt — delegáltak, az önkormányzat mellett működő szakbizottságokba. A polgármester megígérte: a helyi adó megállapításához mindenképpen kikéri a hétvégi házak tulajdonosainak véleményét, s egyéb kérdésekben is számít rájuk. hasonlataiban is követi rettegett elődjét. Hitler is azzal vádolta a lengyel állam vezetőit, hogy „nem voltak hajlandók érdemi tárgyalásokra", és „sátáni rémuralom" alatt tartották az országukban élő nemzetiségeket. (Berlin, 1939. október 6.) Hitler is hangsúlyozta, hogy a tartós béke alapja csak az lehet, ha a nyugati demokráciák lemondanak Lengyelország szuverenitásának helyreállításáról. Miután a szocialista Szovjetunió és a nemzetiszocialista Németország 1939. szeptember 28-án „barátsági és határszerződést” kötött, a két kormány közös közleményt adott ki. Ebben olvashatjuk, hogy ez a szerződés: „... a lengyel állam felbomlásából adódó kérdéseket végérvényesen rendezte, és ezzel biztos alapot teremtett a kelet-európai tartós béke számára.” Hitler is rendkívül harciasan hangoztatta békevágyát: „Németországnak semmi oka a háborúra nyugati ellenfeleivel szemben. Ezek nevetséges ürügyeket hoztak fel a háború megindokolására. Németország azonban el van szánva arra, hogy békehajlandóságának elutasítása esetén felvegye a harcot, és mindenképpen végigküzdje azt.” (Berlin, 1939. október 10.) Egy hónappal később megerősítette: „Minden elképzelhető, csak az nem, hogy kapituláljunk.” (München, 1939. november 8.) A két diktátor érvrendszerének kísérteties azonossága tetten érhető akkor is, amikor a — szerintük — valódi háborús uszítókról beszélnek. Ezek pedig nem mások, mint a „nemzetközi zsidó kapitalizmus és zsurnalizmus” képviselői. Anglia és szövetségesei is jobban tennék, ha saját birodalmukkal törődnének, tanácsolta Hitler, majd így folytatta: „Palesztina példája mutatja, hogy jobb lenne, ha közelebbi kérdésekkel foglalkoznának (ti. Anglia vezetői — K. L.), és azokat oldanák meg józanul, semmint, hogy olyan problémákkal törődjenek, amelyek más népek élet- és érdekszférájába tartoznak, és amelyeket azok bizonyára jobban oldanának meg.” (Berlin, 1939. október 6.) Nem is az angol nép Németország igazi ellensége. „Mit vétettünk mi nekik? — kérdi Hitler, és azonnal válaszol is költői kérdésére. — Semmit. Mit vettünk el tőlük? Semmit ... Pénzmágnásaik, zsidó és nem zsidó nemzetközi bankbárók stb. azok, akik gyűlölnek bennünket.” (München, 1939. november 8.) Hitlert 1939-ben már csak háborúval, pusztító világháborúval lehetett térdre kényszeríteni. Ma már tudjuk, hogy a nyugati demokráciáknak 1935—1936-ban kellett volna őt megállítaniuk. Harsai László történész *m AZ ELNÖK SZERENCSEPÉNZT ADOTT Beleszólási jogot kér a Roma Parlament Tizennégy cigányszervezet összefogásával szombaton tartotta első kongresszusát a magyarországi Roma Parlament. A részvevők szeretettel fogadták a tanácskozáson megjelenő Göncz Árpád köztársasági elnököt, aki a teremben talált „szerencsét hozó” tízforintos érme átnyújtásával kívánt további eredményes munkát a küldötteknek. A száztagú cigányzenekar és a Kalyi Jag együttes műsora után a köztársasági elnök megnyitóbeszédében hangsúlyozta: e történelmi jelentőségű kongresszus érdek-képviseleti munkája akkor lesz a leghatékonyabb, ha nemcsak a cigányszervezetek többségét, hanem a cigányság egészét képes összefogni és képviselni.. Erős szervezetre van szükség ahhoz, hogy a Roma Parlament kellő súllyal tudjon fellépni a cigányság érdekeiért. Délután elfogadták a Roma Parlament alapító nyilatkozatát. Ebben rögzítették: a magyarországi Roma Parlament érdek-képviseleti, érdekközvetítői és kisebbségvédelmi fórum, amely nem párt, és nem szolgálhat pártérdekeket. Az egyöntetűen elfogadott állásfoglalásukban — amelyet az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságához is eljuttatnak — annak az igényüknek adtak hangot, hogy a nemzeti, etnikai kisebbségek támogatására a parlament által megszavazott összeg elosztásánál az ő véleményüket is hallgassák meg. Végül a magyarországi Roma Parlament elnökének Horváth Aladár országgyűlési képviselőt, főtitkárnak Osztöjkén Bélát, a Phralipe ügyvezető titkárát, szóvivőjének Zsigó Jenőt, a Cigány Művelődési Módszertani Központ igazgatóját választották meg. Zs. A. Figyelmeztető sztrájk Ózdon (Folytatás az 1. oldalról.) gazdálkodóegységként bizonyíthatják az új évben életképességüket, s később független társasággá alakulhat az üzemrész, a szép kilátások most egyszerre köddé váltak. Az OART a tavaly már látható bajok ellenére ígéretekkel hitegette a finomhengermű dolgozóit. A félrevezetés levét most a munkások iszszák meg, hiszen az ígéretek hallatán nem éltek a múlt év december 31-éig kínálkozó kedvezőbb lehetőséggel. Eddig az időpontig ugyanis az ÖKA az önként távozóknak szakképesítésük és szolgálatban töltött éveik alapján végkielégítést adhatott. Száznegyvenen 100—500 ezer forint közötti összeget kaptak így kézhez. Akiket viszont most bocsátanak el, azok munkanélküli-segélyre vannak kárhoztatva. Az OART vezérigazgatója nem érzi magát felelősnek. A feltételek drasztikus változásának tulajdonította a történteket. Szerinte az sem tenné a finomhengerművet nyereségessé, ha ugyanazon az áron számolnák a félkész termékeket, mint amennyiért a külföldi vevők kapják. Kijelentette: a jelenlegi létszámmal a legalapvetőbb feltételnek, a nullszaldó követelményének sem tudna megfelelni az üzem. A részvényesek kilátástalannak látják a finomhengermű jövőjét, s ezért nem akarják finanszírozni a bizonyítási kísérletet, azaz a biztos veszteséget. Kérdésünkre, hogy valójában elsorvasztják-e az ózdi finomhengerművet, a német tulajdonos követelésére, Lotz Ernő nemleges választ adott. Tudomása szerint a szóba került Donawitz cégben semmiféle érdekeltsége sincs a megnevezett részvényesnek. A munkások másik feltételezésére pedig, amely szerint a február 28-i elbocsátásokat később a hengermű bezárása követné, az OART vezérigazgatója úgy felelt, hogy egyelőre nem terveznek ilyen lépést. A gazdaságossági számításról a sztrájkbizottság tagjai — akik között középvezetők is vannak — elmondták, hogy szerintük ferdített adatokra épül. A központ rájuk erőltette a kedvezőtlen gazdasági mutatójú gyártmányokat, sőt sok esetben csak selejtmentésre kaptak lehetőséget, és nem valódi termelőmunkára. Tudomásuk szerint az egyik német részvényes azért szeretné a finomhengerművet felszámoltatni, mert érdekeltsége van egy hasonló ausztriai üzemben. Mire lehet számítani ezután? A finomhengermű figyelmeztető sztrájkjához csatlakozott a valamikori nagyvállalat dolgozóit összefogó szakszervezeti szövetség is. Mint megtudtuk, hosszabb-rövidebb időre ezek az üzemek is leállnak majd. Amennyiben nem hoz eredményt a tiltakozás, újabb figyelmeztetéssel kívánnak élni, mert — indokolásuk szerint — a várható intézkedések a finomhengerműhöz kapcsolódó egységeket is érintik. Kovács Lajos A frakcióvezető továbbra is Pető (Tudósítónktól.) Három napig tanácskozott zárt ajtók mögött a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója Pakson. A pénteken kezdődő és vasárnap a délutáni órákban befejeződő frakcióülésen számba vettek mindent, ami a parlamenti munkával kapcsolatos. A frakció működése, a szakértői bázis szélesítése, a politikai helyzet elemzése és természetesen a frakció vezetésének újjáválasztása is szerepelt a programban. Frakcióvezetőnek jelölték Tölgyessy Pétert, Mécs Imrét és Pető Ivánt. Péntek délután Tölgyessy Péter lapunk tudósítójának elmondta, hogy csak abban az esetben térne vissza a frakció élére, ha nagy szavazati aránnyal választanák meg. A választás első fordulójában Pető Iván többséget szerzett, a két ellenfél visszalépett, így maradt a Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési frakciójának vezetője. A frakció öttagú vezetőséget is választott: Hack Péter, Tardos Márton, Tamás Gáspár Miklós, Pető Iván és Szent- Iványi István személyében. A háromnapos zárt ülés után arra kértük Haraszti Miklóst, hogy összegezze a vita tapasztalatait. A legtöbb szó arról esett, nehogy ebben a rendkívül nehéz időben az egész demokratikus intézményrendszer áldozatul essen az elkeseredettségnek. Felelősséggel szóltak a képviselők arról, hogy szét kell választani a kormány felelősségét és a körülmények szorító hatását. Az pedig már az ellenzék felelőssége, úgy rámutatni a kormányzat hibáira, hogy egyben alternatívát is mutasson fel. Egyformán kell harcolni az illúziók és a reménytelenség ellen. H. B. J.* — Stabilizálódott a frakció helyzete, megnyugodtak a kedélyek — mondta Pető Iván munkatársunk kérdésére válaszolva az SZDSZ parlamenti csoportjának ülése után. — A tanácskozás jól elő volt készítve, és így mindenképp megnyugtató az eredmény. — Milyen lesz a továbbiakban az ön vezetési koncepciója? — A frakcióvezető primus inter pares, azaz első az egyenlők között, már ami az öttagú vezetőséget illeti. — Két vezetőségi tag — nevezetesen Tamás Gáspár Miklós és Szent-Iványi István — külföldön tartózkodik, Mexikóban, illetve Vilniusban. Mi lesz, ha nem vállalják a tisztséget? — Előfordulhat, hogy akkor változás lesz. — A politikai helyzetértékelést, amelyet most elfogadott a frakció, mikor ismerheti meg a tagság? — Február elején tartjuk az országos küldöttgyűlés második fordulóját, azon tovább folytatjuk a vitát. — Mennyire volt szoros a verseny ön és Tölgyessy Péter között a frakcióvezető-választáskor? — Meglehetősen fej fej melletti verseny volt az első fordulóban, majd Tölgyessy Péter visszalépett. —Szó volt-e az SZDSZ gazdasági programjáról a tanácskozáson? — Igen, de semmiképp sem szeretném elsietni a program közzétételét. — Reagáltak-e a kisgazdák legutóbbi álláspontjára a kormány kárpótlási törvénytervezetével kapcsolatban? — Sok szó volt erről is, s az a véleményünk, hogy a magyar társadalom ma nincs abban a gazdasági helyzetben, hogy az erkölcsi kárpótláson kívül érdemi kártalanítást tudjon nyújtani. Pogonyi Lajos Tizenhatan kapták a humánum nagyrendjét A jeruzsálemi Jád Vásem Intézet elismerő oklevelet és emlékérmet adományozott olyan magyar állampolgároknak, akik a második világháború alatt zsidó származású emberek életét mentették meg. Vasárnap, az ez alkalomból rendezett ünnepségen Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatója üdvözölte a megjelenteket: a hazai és a nemzetközi zsidó szervezetek képviselőit, a különböző magyarországi egyházak vezető személyiségeit, valamint Slomo Maromot, Izrael Állam magyarországi nagykövetét. A diplomata hangsúlyozta: immár második alkalommal mond köszönetet ily módon Izrael Állam magyar állampolgároknak azért a bátorságért, amit több mint 40 éve, a fasizmus legsötétebb korszakában, saját életüket is kockára téve tanúsítottak. A Jád Vásem Intézet egyik fontos feladata a jövőben is, hogy felkutassa azokat a személyeket, akik a vészkorszak idején emberi életeket mentettek meg. Ezután a nagykövet tizenhat magyar állampolgárnak, illetve a már elhunytak hozzátartozóinak nyújtotta át a világszerte a humánum .„nagyrendjének” tekintett elismerést. A kitüntetettek között van a közelmúltban elhunyt Ottlik Géza Kossuth-díjas író és felesége. (MTI) a Botrány után hosszabbítás? (Megyei tudósítónktól.) A miskolci színészeknek közömbös, ki lesz a következő évadban a főrendezőjük. Legalábbis erre lehet következtetni a péntek késő délutáni társulati ülésen megjelentek számából. Az állításnak azonban ellentmond az a tény, hogy tavaly ilyenkor éppen a vezetés körül forrósodott fel a levegő. Mivel magyarázható a társulat több mint felének távolmaradása ? Többen állítják: nem voltak tisztában az összejövetel céljával. A meghívó szövege ugyanis általában szólt a Miskolci Nemzeti Színház jövőjéről, feladatairól. Azt viszont senki sem közölte, hogy a polgármester azért kérte a találkozót, mert lényegében rájuk bízná a döntést. Ajelenlegi főrendezőnek, Galgóczy Juditnak júniusban lejárna a szerződése, s bár helyének betöltésére tavaly októberben pályázatot írtak ki, amelyre négyen is jelentkeztek, a Színészkamara sugallatára a polgármester más megoldást tartana célravezetőnek. Vagyis a főrendezőt egy évig még a színházban tartaná, s 1992 nyarán — eddig szól az igazgató szerződése — teljesen új vezetés venné át a színház irányítását. Ebben az esetben a hármas vezetői tagozódást is felszámolhatnák, a gazdasági vezető mellett az igazgatói és főrendezői funkciót összevonnák, s így a színház élén az igazgató-főrendező állna. A halasztást azért is indokoltnak látta a polgármester — tudhattuk meg sajtótájékoztatóján —, mert nem érzik sikeresnek a pályázatokat: koncepcionálisan, szakmailag és személyükben sem felelnek meg a jelentkezők az elképzelt színvonalnak. Kérdésekre válaszolva Csoba Tamás polgármester sajnálkozását fejezte ki, amiért a jelenlegi főrendező nem adott be pályázatot. Mindenesetre a jelenlegi hármasfogattal megállapodást kötött a város gazdája: amenynyiben a társulat elfogadja Galgóczy Judit egyéves hoszszabbítását, konszenzuson alapuló módszerrel viszik tovább a Miskolci Nemzetit. Vagyis hármuk aláírása hitelesíti majd az okiratokat. Arról viszont nem esett szó, hogy a későbbiekre nézve milyen hatással lenne, ha a társulat a másik variáció mellett állna ki, követelve, hogy a pályázatokat bírálják el. K. L. J. 5