Népszabadság, 1991. július (49. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-22 / 170. szám
1991. július 22., hétfő NÉPSZABADSÁG - HAZAI KORKÉP Nincs szó restaurációról (Folytatás az 1. oldalról.) nelmi párthoz a mai Kisgazdapártnak annyi köze van, mint... engedjék meg, hogy ne mondjak hasonlatot. A nap történetéhez tartozik egyébként, hogy a reggeli sajtótájékoztatón a szarvasi Városházán Deme Zoltán evangélikus lelkész, a település MDF-es országgyűlési képviselője bejelentette a szarvasiak baráti körével szemben a rendszerváltás igazi szellemét képviselő Szarvas város Baráti Társaságának megalakulását, melynek fővédnökségét Antall József vállalta. Ugyanezen a sajtótájékoztatón dr. Simon Imre, a megyei önkormányzat szocialista párti elnöke arról számolt be, hogy a megye hivatalosan is felvette a kapcsolatot az Európát behálózó alapítvány által működtetett Jacques Maritain Intézet trevisói igazgatójával, aki elképzelhetőnek tartja, hogy Szarvason nyissanak koordinációs irodát. A sajtótájékoztató részvevői ezt követően Örménykútra utaztak, ahol Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter felavatta azt a sajtüzemet, amelyet a MULAT délolasz tejipari vállalat és az itteni , a Szarvasi Állami Tangazdaság örménykúti kerületének munkástanácsa által alakított Milk Way Kft. hozott létre diétás sajtok gyártására. Antall József délutáni beszédében utalt a magyar—olasz együttműködés fontosságára, s méltatta Szarvas történelmi hagyományait. — Amikor az új Magyarországot építjük — mondotta többi között —, ezt úgy tesszük, hogy az szervesen kapcsolódjon a régi Magyarországhoz. De ez nem jelent egyet a régi struktúrák visszaállításával, restaurálásával, mint ahogy azt igyekeznek ránk fogni. Egy 21. századi Magyarországot akarunk, de a régi értékek megőrzésével, nem pedig egy idegen modell másolásával. Ez természetesen hosszan tartó, nehéz folyamat, de ebben a nehéz folyamatban nem tűrhető el, hogy akik a gondokat okozták, azok most azt állítsák fennhangon: a nehézségeket az új kormány idézte elő. A rendszerváltást a parlamenti és a kormányzati szint után az alsóbb szinteken is végig kell vinni. Kőváry E. Péter Kincsesbányán újabb éhező (Munkatársunktól.) Több mint egy hete éhezik Bátonyi Sándor, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség elnöke, szervezetének budapesti irodájában. Éhségsztrájkjának — ahogy minap munkatársunknak elmondta — két célja van: a szakszervezetekre vonatkozó törvényeket vonják vissza, és a munkásság mozduljon meg. — Ha elviseli a melós, hogy én itt földobom a talpamat, akkor ... akkor — kereste a szavakat — lesz egy mártír. Egyébként, amikor olvastam, hogy Göncz Árpád aláírta a törvényeket, úgy éreztem, nyakon csap a jeges víz. Mi azért nem fordultunk hozzá, mert bíztunk abban, hogy tudja, mi az alkotmányosság, mit jelentenek a nemzetközi szerződések. Bíztunk abban, hogy tudja: a szakszervezetek önkormányzatok, s ha velük meg lehet ezt csinálni, akkor a többi önkormányzatot is veszély fenyegeti. Arra a kérdésre, hogy érzi magát, azt válaszolta: — Éhségérzetem már nincs. Csak cudar nyomást érzek a gyomromban. Már spórolni kell a mozdulatokkal, s előbbutóbb bekövetkezik, hogy feküdni kell. Egy biztos: engem csak akkor válthatnak fel, ha elvesztem az eszméletemet. — Van, aki a helyébe lép? — Van. Egyébként Tóth Bencze József vájár, a kincsesbányai ügyvivő is szolidaritási éhségsztrájkot kezdett. De kaptam együttérzést, támogatást másoktól is. — Meddig csinálják ezt? A törvény visszavonására lehet, hogy nem is kerül sor. — Én, helyesebben mi, nem hátrálunk meg. És bízom abban, hogy a munkásság fegyelmezetten — nem az utcán, hanem a munkahelyen — demonstrálni fog a törvénytelen törvények ellen. — És ha ez nem következik be? — Akkor nincs értelme az egésznek. — Még egy kérdés: az ilyen önemésztő akciók vajon nem azt fejezik-e ki, hogy az ember a saját életösztönét könnyebben legyőzi, mint a politikai ellenfeleit? — Nem. Ez szolgálat. Újra hengerelnek Ózdon Megindult a termelés az Ózdi Kohászati Üzemek finomhengerművében, miután az Ózdi Acélmű Rt., amely közvetlen kapcsolatban állt az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalattal, kifizette mintegy 170 millió forintos adósságát az áramszolgáltatónak. Mint arról korábban hírt adtunk, július 2-án az ÉMÁSZ leállította a törzsgyár áramellátását, s ezzel megszűnt a termelés az Ózdi Kohászati Üzemek egyetlen működő egységében, a finomhengerműben is. Az Acélmű Rt. közgyűlése július 8-án új igazgatóságot választott, és megbízta a testületet, hogy vizsgálja felül: miképpen lehetne újraindítani a termelést? Az Acélmű Rt.-nek sikerült behajtania a kinnlevőségeit, s így kifizethette tartozását. (MTI) Vészfék A vonat váratlanul s viszonylag hirtelen megállt a nyílt pályán. Gyerekkoromban ez légitámadást jelentett. Mostanság inkább műszaki bajt, forgalmi akadályt, netán vörös jelzőlámpát sugall. Ezúttal: valaki meghúzta a vészféket. Ugyanis rosszul lett egy ember. Nagyon rosszul. Később magam is láttam, olyan jó negyvenes forma, sovány, szökés férfi volt. A kerek arcú kalauz asszony rémülten és segélykérően futkosott a szerelvényen végig („jaj, ezért nem kellett volna meghúzni a vészféket! a nyílt pályán! messze mindentől! ugyan ki segíthet, de ha van orvos a vonaton, azt előkerítjük, ha nem áll is a szerelvény” — így van, igaz, csak persze az együttérző pánik nem hidegfejű...) — előbb egy ápolónő kerül elő, az ablakon pillogok be, mintha szívmasszázst alkalmazna, közben újra elindulunk, az első állomáson már a hangszóró közli: „A beteg hátulról a harmadik kocsiban van”, nem is olyan sokára vijjog a mentőautó, de hát a peronra nyilván nem tud behajtani, a mentőorvos maga cipeli az irdatlan ládát, gyalogosan (vajon mi lehet benne? oxigénpalack? elektrokardiográf ? nem tudom), a nyakában megnyugtatóan csillog a sztetoszkóp — nem, nem halt meg, hál istennek, nem halt meg, már jobban is van, már szállítják lefelé a vasúti kocsiból. A kerek képű kalauz asszony, mert hogy az izgalomban és hőségben lekapta a fejéről a tányérsapkát, s mert arca csupa aggodalom és jóság, elvesztette minden hivatalos jellegét: kedves, jótét, ijedt és talpraesett szomszédasszony. A pályaudvari padon mérik a beteg vérnyomását, a vonat föllélegzik, rövidesen indulunk. Csak egy kék szemű, bajuszos, mord alak dühöng, hogy lekési a csatlakozást. (Útitársam szerint fölháborodottan motyogta: megálltunk, pedig meg sem halt!) Tízen torkolták le egyszerre, méltatlankodva , és én éleimben először élvezem emberek gorombaságát. lakitelek Kupa győzelmet remél Befejeződtek vasárnap a Magyar Demokrata Fórum szülőhazájában, Lakitelken rendezett falunapok. Mintegy tízezer részvevőjük volt. Az MDF helyi szervezete a Lakitelek Alapítvány támogatásával, ezúttal másodízben rendezte meg a faluhoz tartozó tősfürdői Holt-Tisza-parton a már tavaly is nagy sikerű juliálist. A lakiteleki falunapok közönsége a szó szoros értelmében politikai show-műsor részese lehetett a szombaton késő este kezdődött, éjszakába nyúló Belpolitikai antológiái című fórum kapcsán. A politikai estet Lezsák Sándor, a Lakitelek Alapítvány kuratóriumának elnöke vezette, s ennek során lényegében számvetésre és egy-egy üzenet megfogalmazására kérte a kormány jelen lévő tagjait, illetve a fórum vendégeit. Az utóbbiak közül Gálfalvi György, Marosvásárhelyen élő író, Géczky Iván, Svájcból érkezett közgazdász, Tollas Tibor, Münchenben élő költő elismerően szóltak a Magyarországon végbement változásokról. A legnagyobb figyelemmel érthetően a pódium miniszter vendégeinek szavait kísérte a népes számú hallgatóság. Balsai István igazságügy-miniszter — egyebek között — az egyházi vagyon rendezésével kapcsolatos törvény jelentőségéről szólt, kiemelve, hogy e rendezés végső soron az állampolgárok érdekeit szolgálja, így teremtődik lehetőség arra, hogy ki-ki vallásos meggyőződése vagy egyéb szempontok alapján megválaszthassa gyermeke számára az általa legjobbnak vélt iskolát. Bod Péter Ákos, ipari és kereskedelmi miniszter azt üzente a fiatal, menedzserszemléletű, vállalkozó kedvű és még tanulni sem rest értelmiségieknek, hogy a tárcához tartozó vállalatok vezetői posztjaira pályázzanak, mert — mint mondotta — csak ilyen szakemberekkel valósítható meg a valódi rendszerváltozás. Boross Péter belügyminiszter szerint arra törekszenek, hogy a belügy és a rendőr szavak ne összerezzenést váltsanak ki a tisztességes emberekből, hanem mindenkinek a megnyugvást és biztonságérzetet jelentsék. Für Lajos honvédelmi miniszter az évszázazadok óta áhított, s most végre kivívott függetlenség jelentőségéről, megőrzéséről és az ezzel járó felelősségről szólott. Gallov Rezső, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke hangsúlyozta: a régi sporthivatal a versenysport fellegvára volt, az új pedig — nem lemondva az élsport támogatásáról — a testkultúra, a szabadidősport és az iskolai testnevelés fejlesztője kíván lenni. E cél érdekében még ez év őszétől több mint hárommilliárd forint központi támogatással bevezetik a mindennapos testedzést az alsótagozatosok számára azokban az iskolákban, ahol nincsenek testedzésre alkalmas létesítmények. Kupa Mihály pénzügyminiszter szerint a költségvetést és a gazdasági kormányprogramot csak a bennünk való félelem veszélyeztetheti. Most fordulóponton vagyunk, áramlik be a külföldi tőke, sikerült megfékezni, sőt lefelé nyomni az inflációt. Nagyon fontos, hogy még nem szabad ellazulni, ezt az évet még ki kell bírni. — Teljesen bizonyos — mondotta befejezésül a közönség óriási tetszésnyilvánítása mellett —, hogy győzni fogunk, mert nincs más választásunk. (MTI) MUNKÁSTANÁCSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Vádak és viszonvádak a nagyválasztmányban (Munkatársunktól.) Botrányos jelenetekkel kezdődött, azzal is fejeződött be szombaton a Munkástanácsok Országos Szövetségének nagyválasztmánya. A gyakori indulatos megnyilvánulásokkal, helyenként nyomdafestéket nem tűrő kiszólásokkal és közbekiáltásokkal tarkított gyűlésen a szövetséget alkotó 203 munkástanács közül mindössze 87 képviseltette magát, így a választmány határozatképtelen volt. Fontos dolgokban kellett volna dönteni: a szakszervezetekre vonatkozó két törvény ügyében, a jövő tennivalóiról, illetve személyi kérdésekről, mivel a vezető választott tisztségviselők — Palkovics Imre elnök, Bajtay József és Simon Ervin alelnökök, Simon Sándor információs irodavezető és Juhász Attila volt felügyelőbizottsági elnök — ellen bizalmatlansági indítványt adtak be. A jelenlévők többsége láthatóan Palkovics Imrét támogatta. Tetszéssel fogadták a részvevők az elnök politikai beszámolóját, amelyben méltatta a szakszervezetre vonatkozó törvényeket, „ócska propagandának” nevezte azok „durva beavatkozásként” való beállítását. Utalt arra, hogy a szakszervezetek közötti választások kampánya tulajdonképpen megkezdődött. Mint mondotta, ezért kölcsönöket kívánnak felvenni, majd hozzátette, hogy ehhez a választmány felhatalmazása kell. Tudatta azt is, hogy 200 ezer példányban tájékoztató anyagot nyomtattak a szakszervezetekkel kapcsolatos törvényekről — ellensúlyozandó a „félrevezető” propagandát. Sajnálatosnak nevezte, hogy a munkástanácsok képviselői (még a törvénytervezet benyújtása előtt) aláírták a volt SZOT-vagyonra vonatkozó — hat szakszervezet által kötött — megállapodást. Bajtay József — láthatóan Palkovics legfőbb, és a gyűlésen abszolút kisebbségben lévő ellenfele — azonban magyarázatot adott az aláírásra. Érvelésének lényege: minden szervezetnek van pénze, ám a munkástanácsoknak nincs, és igen méltányos összeghez — 128 millió forinthoz — juthattak volna a megállapodással, hiszen 106 ezres munkástanácsi taglétszámot fogadtattak el, holott a hivatalosan bejegyzett létszám csak 19 605. Kijelentette : a munkástanács-szövetség működésképtelen. Simon Ervin alelnök rövid hozzászólásában lemondott, és elkeseredetten utalt rá, hogy a választásokkal megindulhat a szakszervezetek közötti harc és a „szembeköpősdi”. A felügyelőbizottság beszámolóját követően ismét felizzott a hangulat. Ugyanis a jelentés tájékoztatást adott Bajtay József, Simon Ervin, Simon Sándor, Juhász Attila jelentős — összességében több százezer forintos — állítólagos pénzügyi visszaéléseiről. A gyűlés végén — szavazással — a Palkovics ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt elutasították, a többit elfogadták. Ám amikor a MOSZ elnöke zárszavában kijelentette, hogy „nem vagyok boldog és nyugodt”, és hogy ezzel a választmánnyal jogilag semmi sem változott, hiszen az ülés nem volt határozatképes , újra hangzavar keletkezett, és botrányszagú megnyilvánulások kezdődtek. Az ülés elnöke ennek úgy vetett véget, hogy véget vetett a választmánynak. FIDESZ-TABOR, AGÁRD Szombat este - láz nélkül Igazából transzparensekre számítottam, hogy Üdvözöljük a Fidesz második nagytáborában vagy valami hasonló felirattal, de még egy eligazító tábla sem volt Agárdon. Mikor végre megtaláltam a Parkerdő kempinget, akkor pedig kiderült, hogy tábor sincs abban a hagyományos formában, amire én gondoltam. Éjszakánként százötven forintért sátorhelyet kaptak az érkezők a kempingben, s ez a jegy ingyen belépő a strandra, valamint jelentős kedvezmény az agárdi Popstrand koncertjeire. A tábort péntektől hirdették meg, szombat délutánig nyolcvanan érkeztek, estig még húszan, de sokan csak két-három éjszakára. Tavaly háromszázan voltak a Fidesz nagy táborában, az idén a szervezők töbet jeleztek a kempingnek. Hely lenne is bőven, mert az idegenforgalom a Velencei-tónál is visszaesett, s nem is lendítik föl azok a gyulladt szemű fiatalok, akik Agárd legforgalmasabb terén a piszkos aszfalton hevernek, az előző esti koncert élő maradványaként. A kemping büféje körül öthat asztal, napernyőkkel. Alig páran lézengenek itt, a többség a parton van, vagy a sátrak között leterített pokrócokon eszi a hazait, kolbászt, konzerv sóletet, ki mit hozott. A büfében harminc forint egy szendvics, a parton tíz deka sült hsilért negyven-ötvenet kérnek. A két szekszárdi fideszes a második vodkát issza a napernyők alatt, ők is, akár a többiek, nagyobb társasággal érkeztek — majd mindenki vonattal —, fejenként háromezer forint zsebpénzzel a tíz napra. Programot kifüggesztve sehol sem találunk, a fiúk úgy emlékeznek, lesz focimeccs, önkormányzati fejtágító, és majd mindennap pophangverseny. Ez a tábor fő vonzereje, meg a viszonylagos olcsósága — mondják —, nem a politika. Tavaly náluk is, Szekszárdon majdnem négyszáz aláíró tag volt, tagdíjfizető tizedennyi, aki meg dolgozni is hajlandó volt, még kevesebb. Némi nosztalgiával emlékeznek a választásra, a kampányra — akkor még mindenki lelkes volt. Hat fideszes is bekerült a képviselő-testületbe (tele SZDSZ-es támogatással), de hogy ott most mit csinálnak, arról még a kevés aktív tagnak sincs képe. A két görbeházi középiskolás lány véletlenül csöppent a táborba. Egyikük ápolónőnek tanul, de fogtechnikus szeretne lenni vagy külföldön dolgozna egy ideig. Terveiben sehol sem szerepel a politika. A tábor kerítésén kívül veri föl a sátrát Gál Álmos és barátja. Oroszlányból jöttek biciklivel, négy óra alatt megtették az ötven kilométeres utat. Az agárdi strandon este kilenckor vagy ötszázan gyülekeznek. A rendezők megkönynyebbülésére főleg nyaralók, kisgyerekekkel. Előző este Auróra volt és Pál utcai fiúk, némelyik rendező kezéről lejött a bőr, másik gázsprét kapott az arcába. De ma Demjén jön — már konferálják is fölé: „a sztár, aki még talpon van”. Illedelmes ováció. Körülsétálok az agárdi éjszakában, mert itt nagy élet van most, három komolyabb diszkóval, az egyik nappal önkiszolgáló étterem, de a színes reflektorok villózásában is annak látszik, a földig nyitott ablaknál a vasrácson át édesmeleg verejtékszag párállik az arcomba. A teraszon szalonzenekar, nyitva minden preszszó és étterem, mindenütt fiatalok, ki tudja, ki közülük fideszes, ki nem. Demjénnél már sajtból van a hold, mikor megint összefutok Almossal — jobb szereti, ha Szundinak hívják —, ismét a kerítésen kívül maradt, ide is drágállja a beugrót. (270 forint, táborlakóknak 120.) Pedig van megtakarított pénze, nyolc-tízezer forint, fél évig spórolt, mert nemsokára indulnak sátorozni Görögországba, stoppal. Egyébként pszichológus akar lenni, legalábbis ez a távlati terve. Fiatal kora ellenére már múltja is van: KISZ-titkár volt a középiskolában. Azt mondja, a KISZ több szempontból jobb volt, mint a Fidesz, mert a társaság végül is ugyanaz, de akkor társadalmi munkával jó pénzt kerestek, és ha odaállt az igazgató elé, hogy KISZ-titkárként ezt és azt szeretné, akkor legalább meg kellett őt hallgatni, ha meg csak a diákokra vagy a Fideszre hivatkozik, akkor semmi sincs. Azt már Sz. Szilvia teszi hozzá, hogy egy klubot szeretnének összehozni, de mióta az önkormányzatnak mindenből pénzt kell csinálniuk, nagyon drágák a helyiségbérleti díjak. A szerelemvonat elpöfögött, a kempingbe lassan szállingóznak vissza a fideszesek. Szolid sörözés az egyik asztalnál, két idősebb fideszes feje már a pocakjára bukik a másiknál. Még megpróbálkoznak egy A párttal, a néppel egy az utunkkal, aztán aludni térnek. — Nem számítottam nagyobb bulira — mondja Galambos Péter, aki Budapestről érkezett. — Tavaly még Deutsch Tamással mentünk diszkóba, nem azért, mert vezető volt, hanem mert olyan személyiség, hogy vitte magával az embereket. Most meg ők hárman (Deutsch — Fodor — Orbán) felszálltak, és nem olyanok a körülmények, hogy hozzájuk hasonló vezetők vigyék tovább a jónépet. Galambos Péter mindenesetre próbálkozott. Éjjel egykor, amikor eljöttem, még szervezte a bulit. Remélem, sikerült. Rehák Aranka MTV: Hűtlen kezelés gyanúja A Peugeot-ügy már ma kipattan ? (Munkatársunktól.) Értesüléseink szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányság még a mai napon, de legkésőbb kedden beszámol a nyilvánosság előtt a Magyar Televízióban — a hivatalos megfogalmazással élve — már évek óta folyó gazdasági viszszaélésekkel kapcsolatban elrendelt nyomozás első részeredményeiről. Mint ismeretes, a közelmúltban egy rendőrségi sajtótájékoztatón hivatalosan is bejelentették a tévé egyes (volt) gazdasági vezetőit is érintő vizsgálat tényét. A BRFK főkapitány-helyettese akkor csak a Peugeot-lízinget, három BMW „eltűnését” és a Bongó tévén belüli szponzorálási ügyével kapcsolatos anomáliákat említette. A főkapitánysághoz közelálló, magukat megnevezni nem kívánó személyiségek azonban korántsem tartják teljesen elképzelhetetlennek, hogy a pénzügyi viszszaélések után kutató nyomozók — már csak a tisztánlátás érdekében is — kénytelenek lesznek elővenni újra az 1988-as tévéügyet.Akkor értékes italok jutottak kézen-közön ismeretlen személyek tulajdonába. A sikkasztásgyanús ügyet azonban a rendőrség — bizonyítottság hiányában — kénytelen volt lezárni.) A legfrissebb gazdasági ügyletek közül ismereteink szerint a Peugeot-k lízingje áll a legközelebb a befejezéshez. Értesüléseink szerint napokon belül vádemelési javaslattal át is adja az aktákat a BRFK az ügyészségnek. A BRFK egyelőre nem hajlandó részletekbe bocsátkozni. Annyit azonban tudni lehet, hogy a tranzakció során legalább féltucat kisvállalkozáson keresztül jutottak el az autók a tévéhez, jelentősen megdrágítva így az állami pénzből beszerzett Peugeot-kat. Hivatalos források nem erősítették meg, de nem is cáfolták azt a korábbi értesülést, mely szerint az ügyben gyanúsítottként szerepelhet dr. Sándor Gyuláné, a Magyar Televízió volt gazdasági-kereskedelmi vezetője, és Horváth Loránd gyártási igazgató, F. Gy. A.