Népszabadság, 1992. július (50. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-01 / 154. szám
1992. július 1., szerda NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT AZ EURÓPA TANÁCS PARLAMENTI KÖZGYŰLÉSE Jugoszlávia nem „különleges meghívott” többé (Folytatás az 1. oldalról) Budapest szerint a nemzetközi szervezeteknek szükség esetén a kemény fellépést, a szankcionálást is vállalni kell az emberjogi, kisebbségi, illetve nemzeti önrendelkezési konfliktusokkal kapcsolatban. Antall aggodalmát nyilvánította a volt Szovjetunió és az egykori Jugoszlávia helyén kialakult és még lehetséges konfliktusok miatt, egyben reményét fejezte ki, hogy Csehszlovákiában a hasonló államjogi problémákat alkotmányosan sikerül megoldani. Szorgalmazta, hogy az aggasztó jelekre időben figyeljen fel a világ, s ne politikai indíttatású, alkalomszerű döntésekkel igyekezzen azokat - utólag - befolyásolni. Végül napjainkról úgy vélekedett, hogy a második világháború, illetve az 1953-57-es periódus után most kínálkozik a harmadik és legígéretesebb lehetőség Kelet-Közép-Európa gondjainak tartós megoldására. Figyelmeztetett azonban, hogy a régióban az átalakulás gyötrelmei feszültségeket idéznek elő, ezért (nem először) kétesélyesnek nevezte a további fejlődést. Felhívta a Nyugatot, hogy saját érdekében is működjön közre e problémák megoldásában, mert egy esetleges világgazdasági vagy szociális vasfüggöny nehezebben lenne kezelhető, mint a korábbi politikai-katonai volt. A délszláv válság témája kiemelten szerepelt a plenáris ülés vitájában is. A parlamenti közgyűlés kibővített elnöksége egyhangúlag úgy döntött, hogy megszünteti a jugoszláv törvényhozás 1989 óta meglévő különleges meghívotti státusát (az idén tavasszal már ilyen státust kapott Szlovénia és Horvátország is). A vitában a honatyák szenvedélyes szavakkal bírálták a belgrádi vezetést a tömeges megtorlásokért, emberek földönfutóvá tételéért, az etnikai egyneműség-teremtés erőszakos kísérleteiért. Ugyanakkor rámutattak, hogy a szerb nép nem hozható közös nevezőre a nevében ténykedő diktatúrával, s szükségesnek mondták, hogy vessenek véget azonnal a harcoknak, mert a pusztításban saját európai jövőjük is megsemmisülhet. Sok szó esett a menekültproblémáról. A szocialista csoport több tagja külön is figyelmeztetett arra, hogy minél gazdagabb egy ország, annál kevésbé hajlandó az áldozatokra. Nagyra értékelték Magyarország és mások menekültbefogadó készségét, és szinte kivétel nélkül a legnagyobb elismerés hangján szóltak Mitterrand elnök szarajevói vállalkozásáról. Egyúttal számos bírálat hangzott el az ENSZ és annak főtitkára, az ET tagországai címére, amelyek tétovázó magatartásukkal - ha akaratlanul is - a helyzet elmérgesedését segítették elő. A plenáris ülésen megvitatták az ET kibővítéséről szóló jelentést (nyolc ország élvez különleges meghívotti státust és hat további folyamodott ezért), de a hosszabb távra szóló megoldás érdekében nem hoztak határozatot. Abban egyetértettek: minden jelentkezőnek teljesíteni kell a felvétel előzetes feltételeit: a szabad választások kiírását, a demokratikus parlamenti rendszer kiépítését, az alapvető emberi jogok betartását. Kedden délben Göncz Árpád fogadta az Európa Tanács és a Budapestre érkezett delegációk vezetőit. Előzőleg rendkívül szívélyes hangú eszmecserét folytatott Catherine Lalumiére ET-főtitkár asszonnyal. A köztársasági elnök az ET-t az európaiság fokmérőjének nevezte. A Magyar Szocialista Párt elnöksége is vendégül látta az Európa Tanács szocialista képviselőit. A nagyszámú megjelentet Horn Gyula pártelnök köszöntötte, szavaira Peter Schieder (Osztrák Szociáldemokrata Párt), a parlamenti közgyűlés szocialista csoportjának vezetője válaszolt. Schieder méltatta a házigazdák szerepét a kelet-közép-európai átalakulás véghezvitelében és kifejezte meggyőződését, hogy az MSZP-t - már csak legutóbbi választási sikerei okán is - felveszik a Szocialista Internacionáléba. Farkas József György Az oldott hangulatú fogadásra eljött Martínez házelnök is, aki a Népszabadságnak elmondta, hogy bár a parlamenti közgyűlés tanácskozása kifogástalan körülmények között folyik, hasonló „kihelyezett” ülések megtartását a jövőben nem tervezik. A jelenlegit az indokolta, hogy a politikai Európa most töltötte ki a földrajzi Európa dimenzióit, s remény szerint ez már nem változik a jövőben. Mindebben kivételes szerepet játszott Magyarország, ezért született a kivételes budapesti tanácskozás gondolata. A kérdésre, hogy miért fogadta el az MSZP meghívását, Martínez úr kifejtette, hogy maga is a spanyol szocialista párt képviselőjeként került be az ET parlamenti közgyűlésébe, s azt is örömmel állapíthatta meg, hogy az MSZP képviselője a strasbourgi szocialista képviselőcsoport megbecsült és aktív tagja. Ő, mint a parlamenti közgyűlés elnöke pártsemlegességre kötelezett, de szívesen elfogadta volna egyéb - keresztény, liberális - politikai csoportosulás meghívását is. Ilyen azonban mástól nem érkezett - tette hozzá az ET házelnöke. A KÜLÜGYI SZÓVIVŐ TÁJÉKOZTATÓJA Többszintes magyar-román diplomácia (Munkatársunktól) - Tisztában vagyunk vele, hogy az EK lisszaboni csúcsértekezlete - miközben állást foglalt a kelet-európai országokkal való együttműködés bővítése mellett - összességében enWW"de új tagfffikálistáírtibeni követelményeket - mondta a külügyi szóvivő tegnapi tájékoztatóján. Hermán János bejelentette: Antall József miniszterelnök vezeti a magyar küldöttséget a július 9-10-i helsinki EBEÉ-csúcsértekezle ten. A magyar miniszterelnök Helsinkiben kétoldalú megbeszélést folytat többek között a finn, a horvát és és a csehszlovák államfővel. A csúcs résztvevői várhatóan külön nyilatkozatot fogadnak el a délszláv, a moldovai és a karabahi válságról, valamint a baltikumi orosz csapatkivonásról. A helsinki utótalálkozón a jelek szerint sikerült haladást elérni a Nemzeti Kisebbségi Főbiztos intézményének és a Gazdasági Fórumnak a létrehozásáról, valamint a Közéjfozjásyéstjelmi együttműködésről."■*'***"***" * Kis-Jugoszlávia EBEÉ-tagságával kapcsolatos végleges magyar álláspont - a délszláv helyzet bizonytalansága miatt - csak Helsinkiben alakul ki. Teodor Melescanu román külügyi államtitkár kezdeményezésére magyar-román külügyi konzultáció lesz július 2-án Aradon. A magyar küldöttséget Martonyi János külügyi államtitkár vezeti, tagjai pedig az egyes szaktárcák magas beosztású vezetői. Románia korábban már folytatott hasonló konzultációt Bulgáriával a Jugoszlávia elleni embargóról. Magyar részről a tárgyalásokon fel akarják vetni a battonyai és méhkeréki ideiglenes határátkelőhely időbeni megnyitását is. A magyar-román kitoloncolási egyezményről jelenleg Bukarestben folynak szakértői tárgyalások - közölte Hermán. A magyar és a román külügyi szóvivő a jövő héten konzultációt folytat Bukarestben. Ennek célja a korábban meglehetősen gyakran előfordult sajtópolémiák és félreértések tisztázása. A januári magyar-moldovai diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló megállapodás értelmében a napokban megnyílik a magyar külképviselet Chisinauban. Az ideiglenes ügyvivő Nagy József tanácsos lesz, aki korábban Bukarestben dolgozott. A moldovai válsággal kapcsolatban a külügyi szóvivő hangsúlyozta: Budapest a tárgyalásos rendezés híve. Ennek érdekében hasznos lenne egy az EBEÉ égisze alatt megrendezendő nemzetközi konferencia összehívása, amelyen az érdekelt felek mellett a szomszédos országok és a nagyhatalmak lennének jelen. A külügyi szóvivő közlése szerint Jeszenszky Géza külügyminiszter ma fogadja az Európa Tanács budapesti parlamenti ülése alkalmából hazánkba érkezett Catherine Lalumiére asszonyt, az ET főtitkárát, valamint Hikmet Cetin török külügyminisztert. Pénteken a magyar külügyek irányítója csehszlovák kollégájával, Jiri Dientsbierrel találkozik, aki az EBEÉ parlamenti közgyűlésén vesz majd részt. Dési András Kanada az egyik legnagyobb beruházó Interjú Derek R. T. Fraser nagykövettel A Magyarországon befektető államok között Kanada a legfontosabbak egyike. A politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok 1988 után kezdtek fejlődni, s azóta sem csökkent az ország érdeklődése és lelkesedése Magyarország iránt - nyilatkozta lapunknak Derek R. T. Fraser úr, Kanada magyarországi nagykövete abból az alkalomból, hogy az északamerikai állam július elsején ünnepli megalapításának 125. évfordulóját. - Nagykövet úr, hogyan jellemezné Kanada elmúlt 125 évét? - A 125 év történetének két kiemelkedő vonása van: a politikai fejlődés, melynek során brit gyarmatból kétnyelvű és sok kultúrájú országgá vált, a másik pedig gazdasági és társadalmi fejlődése. Kanada szabad elhatározásból létrejött politikai közösség, amelyet a politikai toleranciára és kompromisszumra alapoztak. Függetlenségünket békés úton és Nagy-Britanniával, való teljes egyetértésben értük el. Most érkeztünk talán annak a hosszú fejlődésnek a végére, mely azt tűzte ki célul, hogy egyenlőséget teremtsen az országban, amely életszínvonal tekintetében - az Egyesült Nemzetek jelentése szerint - a világelsők egyike. Kanada politikai függetlensége mellett rendkívüli módon összefonódott az USA gazdaságával. Népességének számát illetően Kanada kis országnak tekinthető. Éppúgy, mint a többi kis állam esetében, a mi gazdaságunk is erőteljesen függ a külkereskedelemtől, ahonnan jelenleg a bruttó nemzeti jövedelem 25%-a származik. Kereskedelmi kapcsolataink gyorsan fejlődtek az USA-val az elmúlt húsz évben. Az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem növelése tette lehetővé azt, hogy szabadkereskedelmi megállapodást kössünk velük 1988-ban. Ez a megállapodás nem hasonlatos az EK államok között létrejött együttműködéshez, ez egy szabadkereskedelmi megállapodás. Ennek kiterjesztése Mexikóra és a félteke más államaira csökkenti Kanada függőségét az Egyesült Államoktól. - A kanadai cégek az elmúlt négy évben jelentek meg beruházóként, tőkebefektetőként Magyarországon. Ám az eddig ideáramlott mintegy 180 millió dollár nem tűnik túl jelentősnek. - Véleményem szerint, ha az egy főre jutó befektetést nézzük, ez az összeg igen jelentős. Az Egyesült Államok egymilliárdot ruházott be, népessége viszont tízszer nagyobb a mienknél, Németország pedig 500 milliót, de ők is háromszor annyian vannak, mint mi. Mi a kelet-középeurópai békés átmenetet támogatjuk. Megfizettük Európa kettéosztottságának árát negyven éven keresztül, és ez nem fordulhat elő még egyszer. Mindezekért jelentős forrásokat áldozunk. Magyarországon több mint ötmillió kanadai dollárt költöttünk, hogy elősegítsük a folyamatban lévő reformokat, a munkanélküliek átképzését, a privatizációt, a menedzserképző központot, a bankári, a jogi és statisztikai rendszert. Már aláírtuk a kettős adóztatás megszüntetéséről és a beruházásvédelemről szóló szerződést. A kanadai üzletemberek jó néhányszor emlegetik a Northern Telecom esetét, amikor Kanada egyik legnagyobb és legfejlettebb vállalata vesztett a Matáv által kiírt tenderen. - Ez nagyon sajnálatos eset volt mind a kanadai, mind a magyar vállalat számára. Remélem, hogy a vállalat a jövőben is jelen lesz Magyarországon. - Újabb ajánlatok érkeztek önöktől, például atomerőmű építésére. Folynak erről hivatalos tárgyalások? - Az Atomic Energy of Canada már tett ajánlatot a magyar feleknek. Ehhez azonban előbb önöknek kell dönteniük az energiapolitikájukról, akarnak-e atomerőművet vagy sem. Ebből is láthatja: változatlanul nagy az érdeklődés és a lelkesedés Magyarország iránt. Lakatos Mária Hazánkba látogat a dalai láma ( Munkatársunktól) A Magyarországi Csan Buddhista Egyház meghívására július 20-án Budapestre érkezik a dalai láma. Mint azt Lotfi Farhadtól, a hazai fogadóbizottság perzsa származású elnökétől megtudtuk, a „buddhista pápa” látogatásának többek között az az apropója, hogy a távol-keleti utazó, Körösi Csoma Sándor halálának a 150. évfordulójára emlékezik idén a magyar buddhista egyház is. A láma július 25-ig tartózkodik majd Budapesten, s egyebek mellett az ő jelenlétében avatják fel a Tar község melletti Verestanyánban a 12 méteres buddhista szimbólumot, az úgynevezett sztupát Körösi Csoma Sándor emlékére. A lámát Demszky Gábor, a főváros főpolgármestere és az indiai nagykövet fogadja majd Ferihegyen. A második nap, délután kettőtől a Budapest Sportcsarnokban gyűlnek össze a vallás hazai hívei, ahol többek között a láma is imádságot, „tanítást” tart. A becslések szerint - három magyar buddhista közösségben 2000 aktív tag és közel 6000 szimpatizáns van. A környező országok magyar lakta vidékein további 10-12 ezer hívőt tartanak számon. A szervezők a béke és a megértés jegyében szeretnék vendégül látni a dalai lámát. Korlátos önfeláldozás Európa együttes felemelkedésének, illetve együttes bukásának vízióját - hol felemelő, hol dermesztő alternatíváját - festette fel a magyar miniszterelnök a minap honi hallgatóságának, s vele együtt, vélhetően, egy jóval népesebb közönségnek is. Hasonló víziók fogantak már vagy három évtizede politikussok és tudósok ajkán (meg tollán), csak akkor nem az atlanti szolidaritásnak Európa keleti felére való kiterjesztéséről, hanem Észak és Dél, a fejlettség és a fejletlenség, a gazdaság és a szegénység, a civilizáltság és az elmaradottság konfliktusáról volt szó. Kivált a szociáldemokraták játszadoztak el azzal a gondolattal, hogy az emberiség szempontjából nagyobb léptékű ügy az afrikai-ázsiai elmaradottság leküzdése, mint Kelet és Nyugat, a kommunizmus és a fejlett tőkés világ ellentétének feloldása. Akkortájt bukkantak fel az úgynevezett konvergenciaelmélet első nyomai; elég sok kiművelt emberfő vélte úgy, hogy miközben Kelet és Nyugat szembenállása valóban feloldódik a rendszerek egymáshoz közelítő fejlődésben (nem történt meg), a fejlődő világot, az afrikai és ázsiai embermilliárdokat fel kell emelni, különben olyan szakadékká tágul a fejletteket és a fejletleneket elválasztó rés, hogy abba beleszédülhet az egész emberiség. Mostanság a gondolkozásnak ehhez az iskolájához annyi lábjegyzet kívánkozik, hogy a vízió vízió maradt. Az a bizonyos Dél - relatív értelemben - egy jottányit sem került közelebb a legfejlettebb országok gazdasági, civilizációs teljesítményéhez, viszont a világ nem omlott össze. A Délt már nem is nevezik Délnek azok, akik hajdanán az apokalipszist hirdették - átkeresztelték perifériának. A fölemelés mint történelmi vállalkozás meg sem kezdődött - a Nyugat „tehetségéhez és lehetőségeihez mérten” segített csak, és ha szerény mértékű fejlődést tapasztalt, nem habozott a mellét enyhén megdöngetni. Nyugodtan mondhatja bárki, hogy ez rövidlátó politika volt (és ma is az), de hát a fejlett ipari társadalmak úgy vannak megszervezve, hogy a politikusoknak, kormányoknak, rendszereknek mind hazafelé kell bizonyítaniuk legelőbb; lidérces éjszakája egy mai miniszterelnöknek egy icipici kényszerű adóemelés perspektívájától van, nem pedig attól, hogy odalenn Délen ki mennyire nem fejlődik. És ezek az urak kiválóan berendezkedtek arra, hogy a kényelmüket és a jólétüket - ha kell, a világ minden más részétől elszigetelve (vö. izolacionizmus Amerikában) - politikai, katonai és gazdasági eszközökkel megvédjék. Egyáltalán nincsenek berendezkedve a közös bukásra. Negyven év munkája fekszik ebben. Ha kell - és ez már vízió -, úgy lehúzhatják azt a bizonyos függönyt az Ausztriával kibővült Közös Piac keleti határán, hogy a csontjuk fog ropogni a betolakodásra éheseknek. Soha nem tapasztaltam, hogy kissé barokkos ízlésű nyilatkozatokon túl igazi érzelmi viszonyuk lenne ahhoz a bizonyos „európai együttvirágzáshoz”, amelyet a magyar miniszterelnök említett, s amelyre tegnap az Európa Tanács parlamentje előtt is utalt. Viszont remekül be tudnak rendezkedni arra, hogy kivárják, mire mennek a hajdani vasfüggönyön túliak - jobbára - a maguk erejéből, ideértve a gazdasági talpra állást és a szociális gondok enyhítését (megoldását) is. Ha Magyarországot nyílt agresszió érné, egészen biztosan működésbe jönne a szolidaritásuk. Ennyiben nem kell félni és - talán - még áldozni sem. Egy kvázi szövetséges államba, Izraelbe az amerikaiak fél óra alatt odarepítették Patriot rakétáikat, amikor Szaddám Huszein útnak indította Tel-Aviv felé Scudjait. Ebben, és csak ebben az értelemben a Nyugat nem vállal bukást. De hogy a példánál maradjunk, az „együttvirágzás” előmozdítása meglehetősen diszkontált módon folyik: Bush megvont Izraeltől tízmilliárd dollárnyi hitelgaranciát, mert Samir arab politikáját nem találta üdvösnek, és nem szól bele abba, hogy az izraeli költségvetés valamely hányadát átcsoportosítják-e a munkanélküliség leküzdésére vagy sem. Ebben a világban mindenkinek tudnia kell, hogy éppen mi a maga dolga és miben számíthat másokra. Aczél Endre Szabad asszociációk Vannak még jó hangulatú politikai gyűldék is. Ilyen volt a szabad demokraták két plattformjának eszmecseréje a Kossuth-klubban. Volt pezsgő, voltak bugyborékoló szellemességek, sok mosoly és egyetértő taps. Olyan politikusok találkoztak itt szellemi és baráti hátországukkal, akik tudják, mit beszélnek, akiknek pontos elképzeléseik vannak arról, mit is kívánnak. És ez annál is érdekesebb volt, mert manapság a legtöbbször csak arról szoktak beszélni ilyen alkalmakkor, hogy mit nem akarnak. Sokat mondott a jelenlét - mármint, hogy kik voltak ott, kik tartottak referátumot, valamint az is, hogy ki nem volt jelen. Mindenekelőtt Tölgyessy Péter távolléte volt szembetűnő, valamint az, hogy a jelenlegi pártelnökről még csak szó sem esett, amikor felsoroltattak azok a szabad demokrata politikusok (Wekler, Magyar, Dornbach, esetleg Pető), akik alkalmasak lehetnek arra, hogy ősszel pártelnökké válva az SZDSZ-t egy kétéves ciklusban elvezessék az elkerülhetetlen választási győzelemig. Mert a szabad demokratáknak ez a köre bizonyos abban, hogy a jelenlegi kormánykoalíció nem éli túl a következő választásokat. A fő érvük a magyar demokrata kormányzat szakmai alkalmatlansága, egy emberre épített rendszere, valamint az, hogy a koalíció nagy előszeretettel használva a korábbi rendszer jogszabályait, tovább élteti azokat. A jó hangulat, a ki nem mondott poénok vétele kellemes közérzetet teremt a kívülálló megfigyelőben is. De azért el kell gondolkodni néhány párhuzamos jelenségen. Vajon összeegyeztethető-e ez az attitűd azokkal a zavarokkal, amelyeket a szabad demokraták a gyakorlati szinteken manapság elszenvednek? Mert mégis gond lehet, hogy képviselők sora távozik a frakcióból, hogy furcsa bonyodalmak vannak az eszdéeszes önkormányzatokban, az eszdéeszes képviselő-testületek sorra vesznek össze a szabad demokrata polgármesterekkel. Egyiket leváltják, a másikat kizárják, a harmadik magát zárja ki a pártból. Vajon ezek a helyi zavarok összefüggésben vannak-e a párt vezetőinek nézeteltéréseivel? Vajon a parlamenti kisebbségi szerep és az önkormányzatokban élvezett többségi hatalom hosszú távon összeegyeztethető-e? Pedig minden bizonnyal a helyi közigazgatás lehetne az a terep, ahol ízelítőt kaphat a társadalom a liberális hatalomgyakorlás előnyeiből. (Igaz, a koalíció mindent megtesz azért, hogy ezek a sikerek a lehető legkicsinyebbek legyenek, saját önkormányzatait sem kímélve eközben.) Ezért jogos a szkepszis. A derű és önbizalom persze jó benyomást kelt, segít elhinni, hogy a politikussá lett értelmiségiek pártja az elkövetkező két évben a konstruktív ellenzékiség ■ megnyerő ”példáját prezentálva teszi elfogadhatóvá az MDF- nek és szövetségeseinek a majdani kisebbségi szerepet. A bizonyítás az őszi politikai szezonra marad. Miklós Gábor 3.