Népszabadság, 1992. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-05 / 184. szám

i) Kezdjük együtt a tanévet! A gyermek neve:....................................................................... Pontos címe (irányítószáma):........................................................ A gyermek életkora: év magassága: cm testsúlya: kg derékbősége: cm mellbősége: cm cipőmérete: .................. kedvenc színe: .................. Az 1992/93-as általános iskolai tanévet melyik iskolában kezdi meg (az iskola pontos megnevezése és címe)?........................................... Amennyiben a közjegyző jelenlétében megtartott húzáson gyermekemnek kedvez a szerencse, hozzájárulok nevének közzétételéhez. A szülő aláírása:....................................................................... 1992. augusztus 5., szerda NÉPSZABADSÁG - MOZAIK A MARGIT HÍD MESTERE Fél nap az út Budáról Pestre Fazekas Imre sétálva keresi a kenyerét. Nehogy irigyeljék ér­te, mert más dolog andalogni a hídon, s megint más kötelesség­ből végigmenni rajta minden áldott nap, ha esik, ha fúj... Márpedig Fazekas Imrének, a Margit híd hídmesterének ez a munkája. Pontosabban annak a könnyebbik része, mert heten­ként egyszer, sétára indulva hi­deg élelmet is csomagolhat ma­gának: egy teljes napjába telik meg Budáról Pestre, s onnan visszagyalogol. Olyankor ugyan­is a híd „alagsorában”, az út­test és a járda alatt közlekedik, a vasszerkezetek között. Igaz, ott senkit sem kell kerülgetnie, mert öt egyszemélyes, egymás mellett és fölött futó járdája van odalent. Az egyiken akár délcegen is végigléptethet, de van olyan is, amelyik az íveknél térdre kény­szeríti, s ott szinte a hátán jár­nak a hídon közlekedők. Fölöt­te járművek dübörögnek, em­berek tapadnak, ő viszont ma­gányos odalent. Legfeljebb sze­relőkkel találkozik néha a 637 méteres úton, akik vízvezeté­ket, postai kábelt javítanak. Őket ismeri, róluk hivatalból tud. Nagyon nem szeretné, ha idegent találna vaslabirintusá­ban. Nálunk (még?) nem divat a híd alatt lakni. Valószínűleg azért, mert elég nehéz a rácso­kon át odamászni, no meg tilos is. • A közlekedési gépésztechni­kus végzettségű hídmester szemmel és kalapácscsal vizs­gál. Mindent tud a rábízott építményről, észreveszi a legki­sebb repedést, rozsdafoltot, be­ázást is. A gyanús vasbetonré­szeket kalapáccsal vallatja: mennyit bír még a „mennye­zet”, milyen sürgős a segítség. A kisebb hibákat maga is kija­vítja, a komolyabb munkákat a hídgazda, a Fővárosi Közterü­letfenntartó Vállalat szakem­berei végzik el. - Milyen a híd állapota alul­nézetből? - Bírja még a strapát a Mar­git, bár mindig akad rajta vala­mi kisebb-nagyobb csinálni­­való. Most éppen alulról mos­datják, hamarosan jönnek a hegymászók is, akik a hídpillé­­rek fugázásán, megtisztításán dolgoznak. Az utak, járdák fol­tozása rendszeres, kellene már az egészre egy újabb réteg, mert ezt már alaposan elkop­tatták. Egyébként - ahogy mondja - legjobban a híd közepe hasz­nálódott el, ahol a sínek van­nak. Nem a nagy megterhelés, a sűrű forgalom okoz gondot, inkább az, hogy a sínek alatti szakaszt nagyon nehéz tökéle­tesen szigetelni, s az átszivárgó víz eszi a pályát - magyarázza a mester. Megtudom azt is, hogy az autók rongálják a leg­jobban a hidat. Nekimennek a kandelábereknek, elhajlítják, kitörik a korlátot. Ilyenkor azonnal intézkedni kell, nehogy valaki emiatt essen a Dunába. A pesti hídfőnél lévő raktárban van is néhány tartalék korlát­rész a pótláshoz. A víz felől mostanában csak egyszer fe­nyegette veszély a hidat: tavaly a budai kettes pillérnek csú­szott egy uszály. Benne több lett a kár, mint a hídban. A naponta átnézett épít­ményt negyedévenként még alaposabban megvizsgálják egy hídmérnök irányításával, éven­te egyszer pedig töviről-hegyire átnézik, hol, mit kell erősíteni, kicserélni rajta. - így kívülről nézve ráférne már a festés is... - Belülről sem különb. Csak­hogy ez nem úgy megy, hogy az ember kapja magát és lemázol­ja a kerítést. Legalább három esztendei munka a festés, no és temérdek pénz. Időnk talán még lenne... - mondja, s tudja, hogy nem kell befejeznie a mondatot. Vannak, akiknek házuk, tel­kük van, a Fazekas famíliának hídjai „vannak”, a hozzájuk tartozó szolgálati lakással. Im­re az édesapjától vette át a mesterséget, a hidat, s a tövé­ben lévő szerény lakást. A Lánchíd a testvéréé, akinek a fia a Szabadság híd mestere. - Önnek is van fia? - Fiam is van. Tizenhat éves, műszerésznek tanul. Egyelőre. Kónya József ott, a vastraverzek között vezetnek a hídjáró „rejtekútjai”. BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Aki próbálkozik - fennakad (Megyei tudósítónktól) Jelenleg harmincöt lakást, üzletet, áruházat, intézményt véd Pécsen a Hallgatag Lovag fantázianevet viselő riasztó­­rendszer.­­ A Cash Trade Kft. által üzembe helyezett japán-an­­gol-amerikai műszereket integ­ráló rendszer - nevéhez hűen - nem hallat vijjogó hangot, ha egy betörő behatol a védett ob­jektumba, hanem a társaság diszpécserközpontjában jelzi a bűncselekményt, majd egy mo­nitoron megjelenik a megsér­tett épület alaprajza, s azon egy pont követi a betörő(k) mozgását. Ilyenkor a vagyon­védelmi társaság ügyelete „for­ró dróton” értesíti a rendőrsé­get, illetve ha az ügyféllel kö­tött szerződésben ezt is vállal­ják, a kft. őrei szükség esetén a helyszínre sietnek, és vissza­tartják a tettest a rendőrség megérkezéséig. A június eleje óta működő rendszer eddig egyszer, az Apáczai Nevelési Központban jelzett betörőt, s akkor a három tettest a rendőrség a helyszínen elfogta. Jelenleg Pécsen mint­egy százhúsz megrendelő várja, hogy őket is rákössék a riasztó­­hálózatra, és hamarosan elkez­dik a rendszer kiépítését Tolna megyében is. NÉPSZABADSÁG-AKCIÓ Ajándékunk tíz általános iskolásnak Az idei tanévben több, mint egymillió-kétszázezer általános iskolás kezdi vagy folytatja ta­nulmányait. A tanévkezdés nagy - egyre több családban már-már elvi­selhetetlen - anyagi terhet ró a szülőkre. Szeretnénk segíteni. Ezért - csatlakozva laptársunk, a Reform kezdeményezéséhez - vállaljuk tíz gyermek tanév­kezdésének költségeit. Meg­vesszük iskolatáskáját, füzet­csomagját, teli tolltartóját, rajzfelszerelését, a szükséges körzőket, vonalzókat, tornafel­szerelését, iskolaköpenyét és - utólag, számla ellenében - kifi­zetjük tankönyvei árát. A mel­lékelt adatlapot kitöltők közül közjegyző jelenlétében augusz­tus 13-án sorsoljuk ki a tíz nyertest. Az ő nevüket - amennyiben szüleik hozzájá­rulnak - az augusztus 15-i szá­munkban tesszük közzé (ter­mészetesen valamennyiüket le­vélben is értesítjük­­ és ajándé­kunkat is postán küldjük el ne­kik). A kitöltött adatlapot augusz­tus 12-éig a következő címre kérjük elküldeni: Népszabad­ság, 1960 - Budapest. (A borítékra kérjük ráírni: Kezdjük együtt a tanévet!) Külföldi katonai kontroll Az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló Szerződés hatályba lépését követően első alkalommal érkeztek hazánkba külföldi katonai ellenőrök, hogy a helyszínen vizsgálják meg a Magyar Köztársaság által átadott adatok valódiságát. A brit fél kérésének megfelelően hét angol és két olasz katona érkezett Ferihegyre a királyi légierő katonai szállító repülőgé­pén. A csoportot a Honvédelmi Minisztérium Haderőcsökkentési Információs és Ellenőrzési Központ kirendelt kísérő állománya fogadta, ezt követően megkezdték a Szerződésben rögzített ellenőrzési feladataik végrehajtását. (MTI) Akadémiai emlékülés a Wallenberg-évfordulón Raoul Wallenberg születésé­nek nyolcvanadik évfordulója alkalmából a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, a lundi Raoul Wallenberg Intézet és a buda­pesti svéd nagykövetség rende­zésében tudományos konferen­cia kezdődött kedden az MTA Történettudományi Intézeté­ben. A tanácskozás az 1944-45- ben sok ezer budapesti üldö­zöttet megmentő fiatal svéd diplomata sorsával és az embe­ri jogok védelmének problémái­val foglalkozik. A konferencián neves svéd és magyar diplomaták, jogá­szok, valamint történészek tartanak előadásokat. A ta­nácskozást üzenetben köszön­tötte Cárl Bildt svéd miniszte­relnök. A konferenciát Kosáry Domokos, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke nyitot­ta meg. (MTI) Újsághír: Július 31-én eltűnt K. Andrea másodikos gimna­zista. Két nap múlva holtan ta­lálták Fadd-Domboriban, a Duna partján. Még aznap el­fogták a 22 éves Holler Lászlót, aki beismerte, hogy ő ölte meg a lányt - a szerelmét. * Kint ült a padkán, a kövek­kel kirakott terelőgáton. Arccal a Duna felé, Baja irányába néz­ve. A fején - mintha kendő vol­na - pokróc. Körülötte többen pecáztak. Nem is figyeltek a félmeztelen fiatalemberre. A rendőr alezredes - a nyo­mozás vezetője - lépett oda elő­ször. Megfogta a fiú csuklóját, de az beleugrott a vízbe, magá­val rántva a nyomozót, aki kis­vártatva kievickélt a kőgáthoz, ahol társai álltak. A fiú a víz­ben volt. Sírt. Közölték vele: nincs más megoldás, mint hogy önként megadja magát. A fiú - 180 centis, széles vállú fiatal­ember - kérte, ne bántsák. Közben potyogtak a könnyei. Nem is tudta, hogy Tolna és Bogyiszló fiataljai elálltak minden utat, azzal a szándék­kal, hogy rendőri kíséret ide, rendőri kíséret oda, meglincse­lik. Tisztában voltak azzal, hogy ő ölte meg a gimnázium kedvencét, Andreát, aki augusztus 23-án töltötte volna be 16. életévét. * Sokan voltak barátok. And­rea és barátnői Domboriban nyaraltak. A fiúk a hétvégi diszkózásra érkeztek. László - akivel Andrea „járt” - talán ar­ra gondolt, hogy viszonzatlan szerelmének hűvösében kifulla­dó kapcsolatukat sikerül meg­menteni. Azon az estén is együtt tá­voztak a diszkóból. Másnap reggel nem került elő Andrea. A barátnők aggódni kezdtek. Később megérkezett László is. Kereste a lányt. Át­kutatta az egész üdülőt. Buzgólkodásával feltűnést keltett. Ráadásul olyan feltevé­seket mondott a lány eltűnésé­ről, hogy egyre gyanúsabbá vált. A fiatalok megsejtették a tragédiát. * A fiú egy kölcsönvett Tra­banttal hagyta el az üdülőt. A többiek követték. Egyszer csak eltűnt előlük. Nem sokkal ké­sőbb jött visszafelé. Megállítot­ták. Ám amíg nem látták, Hol­ler az autó csomagtartójából elővonszolta Andrea holttestét, kezét összekötötte, műanyag zsákokba követ rakott, az egyi­ket a lány csuklójára kötötte. Valakik megzavarták. Otthagy­va mindent, menekülni próbált. Amikor megállították, azt mondta: „fürödtem egyet”­­ és elhajtott. A többiek a lányt keresték, a sóderbánya környékén, a par­ton. Éjjel volt és sötét. Érezték, nagy a baj. Két gépkocsi fény­szórójával pásztázták a sem­mit, aztán a víz felé fordultak, meglátták a holttestet. Rémületükben elfutottak. Egyetlenegy fiú maradt ott közülük, az kiabálta vissza őket. Döbbent rémületük kész­tetéseként meg akarták lincsel­ni a gyilkost.* Profik vették át az üldözést. Hétfő délután öt óra. Egy fiatalasszony közli, hogy a férje látta a fiút a bogyiszlói gáton a köveken ülni, csak úgy néz ma­ga elé. Úgy is volt. Az alezredes sze­rint őket várta. Ült a kövön, Baja felé nézve, a fején egy pokróccal. A táj ezen a szakaszon csodá­latos. A világhírű Gemenc sincs ilyen szép.* A kihallgatáson azt mondta László, hogy erősen ittas volt, felindult állapotba került, meg­szorította a lány nyakát és az­tán már csak azt vette észre, hogy halott. „Akaratlanul öl­tem meg” - diktálta a jegyző­könyvbe. Hazafi József Halálos szerelem 21 SZÓLAMOK Milyen hazafias volt a Népfront is, aztán mi lett a vége... ÚJRA ITT AZ ELDORADO Felfüggesztett versenytárgyalás, komoly érdeklődés a PG-re Komoly vevők jelentkeztek a Pestvidéki Gépgyár megvételé­re - közölte az MTI-vel kedden Sugár Dezső, a Reorg Rt. el­nök-vezérigazgatója. Leg­alábbis ez derül ki a hétfői ha­táridővel beadott, kiegészített pályázatokból. A felszámolás alatt lévő egykori hadiüzem teljes megvételére öt, részleges megvásárlására két pályázat érkezett. A versenytárgyalás még az elmúlt héten megkezdődött, de felfüggesztették, mivel a be­adott pályázatok hiányosak voltak: egyik sem tartalmazott fedezetigazolást. A felszámo­lást és értékesítést végző Reorg Rt. ezért kiegészítő információ­kat kért a pályázóktól. Ennek értékelése és egyeztetése most tart, és a tervek szerint a jövő hét második felében eldőlhet, ki lesz a sok vihart kavart üzem új tulajdonosa. Ismeretes, hogy a Pestvidéki Gépgyárra eredetileg meghir­detett pályázatot az Eldorádó Honvédelmi, Ifjúsági és Egészségvédelmi Diáksport Alapítvány nyerte meg, azon­ban az ügylet ellen honvédel­mi érdekekre hivatkozva vétót emelt az Országgyűlés Honvé­delmi Bizottsága. Az új pályá­zatra - amelyről úgy tudni, hogy nagyobb figyelmet fordít a honvédelmi érdekekre - je­­lenkezett az Eldorádó Alapít­vány is. A tilos parkolás is üzlet A főkapitány közbelép­­ a vállalkozók őszinte sajnálatára (Megyei tudósítónktól) Az érintett vállalkozók sze­rint nyereséges, de nem túl nagy üzletnek ígérkezik Győ­rött a forgalmat akadályozó, ti­los helyen várakozó autók el­szállítása. A Lakosságért Fuvarozó Gmk, valamint Horváth Péter autó­mentő kisiparos mondta ezt teg­nap azon a tájékoztatón, amelyen bejelentették: szeptember elsejé­től a folyóparti város közlekedé­sét veszélyeztető autókat elviszik egy telephelyre. A feladatra pá­lyázatot írtak ki, a legelőnyösebb ajánlatot az említett vállalkozó és a gmk együtt tette. A sajtóbeszélgetést megelőző szerződéskötés mégis késett egy órát. Borbély László megyei rendőrfőkapitány ugyanis sok­nak találta a fuvardíjat és eti­kátlannak a tervezet egyik pontját. Eredetileg ugyanis 2800 forintot plusz áfát akar­tak kérni a vállalkozók a kocsi­­tulajdonosoktól. Ebből ezer fo­rintot azonban befizettek volna a szerveződő Győr Közlekedé­séért Alapítványba. A főkapitány viszont úgy vél­te: nem tisztességes, ha a kény­szerszállítást megrendelő rend­őrség vagy a közterület-felügye­let akár közvetve is érdekelt ab­ban, hogy minél több tilosban parkoló autót fuvarozzanak el. Végül is ezer forinttal csökken­tették az árat, a vállalkozók pe­dig egész tevékenységük nettó árbevételének tíz százalékát fel­ajánlották az alapítványba. A 1800 forintos szállítási díjon és annak áfáján túl a pórul járt autósnak felszámolják majd a két darab polaroid fénykép árát is - 300 forint plusz áfa -, me­lyekre azért van szükség, hogy elkerüljék a későbbi vitát az autó esetleges sérüléseiről. A vál­lalkozók egyébként rakomány­­biztosítást kötnek a járművekre. Az autók tárolására a fővál­lalkozók szerződtek a hajdani AFIT-ból alakult Autóközpont Részvénytársasággal. Az első napi tárolási díj 450 forint, a többi napra 100 forintot és áfát számolnak fel. A járműveket fél évig őrzik, majd árverés út­ján eladják. A pályázatot nyert vállalko­zók számára valószínűleg a bal­esetet szenvedett kocsik elszál­lítása jelenti a nagyobb üzletet. Erre a feladatra is kizárólagos szerződést kötöttek velük, még­pedig öt évre.­­

Next