Népszabadság, 1993. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-28 / 98. szám
1993. április 28., szerda NÉPSZABADSÁG - PIAC - GAZDASÁG Biztosítják a farmereket is kártérítés akár díjfizetés előtt A Generáli biztosítót az ÁB társaként ismerte meg a magyar közvélemény. A házasság nem sokáig tartott, 1991-ben már önálló társaságként alakult meg a Generáli Budapest Biztosító Rt. Kínálatukkal elsősorban a vállalkozókat célozták meg és megalakulásukat követően rövid időn belül kiterjesztették a mezőgazdaságra is. A cég vezérigazgatójánál, dr. Vágó Zsoltnál erről érdeklődtünk. - 1991-ben, önálló társasággá válásunkkor határoztuk el, hogy több új ágazatra, például a mezőgazdaságra is kiterjesztjük a tevékenységünket. A gazdasági élet minden területén jelen szeretnénk lenni biztosításainkkal. 1992-ben már kilenc növény- és három állatbiztosítási módozatot kínáltunk. - Nem tartottak attól, hogy ezzel egy veszteséges üzletágat indítanak be? - Fő profilunk a vagyonbiztosítások mellett a jégkárbiztosítás és az állatbiztosítások. Az ország minden részén vannak ügyfeleink, s részben ennek a nagy területi eloszlásnak köszönhetően, részben pedig azért, mert az 1992-es év viszonylag kármentes volt, mezőgazdasági ágazatunk végül nem lett ráfizetéses. - A mezőgazdaság az egyik legkiszámíthatatlanabb biztosítási ágazat, hiszen nem becsülhetőek előre a károk. Nem becsülhetőek egy évre, de hosszabb távon lehet statisztikai előrejelzéseket készíteni, tehát lehet kalkulálni is. Az azonban igaz, hogy a statisztika ebben az ágazatban másként épül föl, mint például a lopásoknál, betöréseknél. - Növeli a kockázatot az a sajátos, átalakulásban lévő helyzet, ami ma a magyar mezőgazdaságot jellemzi? - Részben. Félő ugyanis, hogy emiatt a helyzet miatt a mezőgazdasággal foglalkozók kevésbé figyelnek a munkájukra. Egyszerűen azért, mert más köti le a gondolataikat. Ez a helyzet nem jó, némileg növeli a biztosító kockázatát is. Persze ettől nem függ, hogy lesz-e jégverés. Az viszont igen, hogy mennyire vannak ellátva az állatok, milyen az egészségi állapotuk. Például szinte minden balesethez hozzájárul valamennyire az is, aki elszenvedi, és ha kevésbé tud odafigyelni a munkájára, ennek megnő a veszélye. - A Generáli a nagyüzemek vagy a szaporodó farmergazdaságok között keresi inkább ügyfeleit? - A biztosítási értéket és a díjbevételt tekintve természetesen a nagygazdaságok vannak túlnyomó többségben, de ha a kötések számát nézzük, már nagyobb súlyt képviselnek a kis- és a közepes gazdaságok. Ahogy azonban a magyar mezőgazdaság átalakul, ezt nekünk is követnünk kell, mivel a mi dolgunk az, hogy a piacot szolgáljuk ki. - Másfajta biztosításokat jelentenek ezek más feltételekkel vagy lényegében ugyanazt? - Lényegében ugyanazt. - Ma a nagy- és a kisgazdaságok egyaránt jövedelemhiánnyal küszködnek. Nem rontja ez a biztosítási lehetőségeket? - Az egy évvel korábbinál kedvezőtlenebb a helyzetünk. Ezt azonban nemcsak a jövedelemhiány okozza, hanem a biztosítótársaságok között élesedő konkurenciaharc is. Bízunk azonban abban, hogy rövid idő alatt rendeződik a magyar mezőgazdaság helyzete, s meg tudjuk nyerni az újjászerveződött szövetkezeteket és a farmergazdaságokat. - A Magyarországon többé-kevésbé általános likviditási gondok mennyire rontják a biztosító helyzetét? - Az mindig rossz a biztosítónak, ha az ügyfélnek nincs pénze. De azért mindenki óvja annyira az egzisztenciáját, hogy nem teszi ki a váratlan csapásoknak, tehát megköti a biztosítást. Sok olyan hitel van emellett, amelynél a bank is ragaszkodik biztosítás kötéséhez. Alkalmazkodnunk kellett azonban ahhoz a furcsa helyzethez, hogy ügyfeleink egy része csak a termelési ciklus végén tudja a díjat kifizetni, így még az is előfordul, hogy előbb kap kártérítést, minthogy ezt megtette. - A hazai biztosítók sokat panaszkodnak a visszaélésekre. Tudnak-e önök ez ellen védekezni? - Amióta biztosítások léteznek, „bocsánatos bűnnek” számít a biztosítók becsapása. Mi jól felkészült, nagy tapasztalatú kárszakértőket foglalkoztatunk. Bízunk bennük, de bízunk ügyfeleink becsületességében is. Természetesen a bonyolult biztosítások kezeléséhez, a károk rendezéséhez részletes belső utasításrendszert dolgoztunk ki. A károkat a helyszínen is mindig ellenőrizzük. Lenkei Gábor Adópacka A derék magyar adószedők minden valószínűség szerint elhatározták: ebben az országban is rettegni fogják nevüket. A magánszemélyek persze még viszonylag biztonságban érezhetik magukat. Kivéve, ha botor fővel olyan részvényt vásárolnak, amit a hatóságok adókedvezményre méltatlannak ítélnek (például Balatel) és az adóellenőrök megszerzik a részvényjegyzők listáját és az ott szereplőket gondosan végigjárják. Az adóhivatalnál a névtelen feljelentés „iktatója” sem minden esetben a papírkosár. Mindez azonban elenyésző az idei évtől havi áfa-bevallásra kötelezettek kínjaihoz képest. Jó néhány vállalkozó ismerősöm panaszolta, hogy „packázik a hivatal”. Azt a feltételezést, hogy a kincstár a gazdálkodók filléreit akarja tartogatni, lehet rosszindulatúnak minősíteni, de egyértelműen megcáfolni aligha. Egyetlen történet: a tavaly novemberben esedékes százezer forint körüli áfa-visszatérítését az egyik vállalkozó még a mai napig nem kapta meg. Reklamációjára az ügyintéző papagáj módjára azt hangoztatta, hogy 1. azt az illető be sem adta, 2. rossz nyomtatványt töltött ki, 3. (a rossz, a nem létező papírt?) téves helyre vitte. A balga mit tehetett mást, az egész procedúrát kezdte elölről. Második pénzt hiányoló méltatlankodó kifakadására a válasz az volt, hogy a nyomtatványnál alaki hibát vétett. Újra aláírta tehát az - egyébként már egyszer szignált papírt és ismét várt. Az idő közben telt, múlt. Elérkeztünk napjainkig, mikor közölték az illetővel: a pénzt sajnálatukra mégsem tudják utalni, mivel arra a vállalkozás áfa-számlája nem nyújt fedezetet. Csodák csodája ugyanis, az APEH valahogy tévesen vezette át a múlt évi záróegyenleget és így a hivatal (önmagával sem) stimmel. A dolog egyelőre itt tart. B. V. J. Kezdetben voltak a különböző magasságú sípoló hangok vagy a süket csend, amikor a központ kezelője kapcsolt vagy a titkárnő várakozó állásba helyezte a telefont. Az utóbbi azért volt nagyon jó, mert az ember tíz perc után már sose tudhatta, hogy megszakadt-e a vonal vagy csak egész egyszerűen elfeledkeztek róla. Mindkét esetben érdemes volt újra megkísérelni a hívást, a kockázat csupán annyi volt, hogy az utóbbi esetben a telefon ekkor már természetszerűleg foglaltat jelzett. A rendszerváltást követően azonban fölemelkedtek az embargók vasfüggönyei, s megérkeztek a korszerű, szuper telefonközpontok. Először különböző vegyes vállalatoknál és kft.-knél lehetett találkozni velük, aztán villámgyorsan elterjedtek. Ma már minden magára valamit adó cég ilyenen fogadja a hívásokat. Tapasztalt telefonáló már tudja, hogy ha valahol a régi sípoló hangot hallja, amíg a főnököt kapcsolják, akkor vagy valaha jobb napokat látott, mára a csőd szélére került vállalattal, vagy pedig a tökéletes jelentéktelenségbe süllyedt, a múltból örökölt és csak feledékenységből meghagyott állami intézménnyel van dolga. Az új csodakészülékek a várakozási időben eleinte meglehetősen egyhangúan, egységesen ragtime zenét játszottak. Nem telt el azonban sok idő, s kiderült, hogy a zene a megrendelő kívánsága szerint átprogramozható. Ma már csak azoknak kis a kft.-knek a telefonján hallható a ragtime, akiknek nincs pénzük az átprogramozásra vagy a korszerűbbnél is korszerűbb központra, esetleg nem figyelnek megfelelőképpen a cég arculatára. Ez utóbbiak egyike lehet az oka, hogy például az egyik egyházi szeretetszolgálatnál meghagyták az eredeti ragtime zenét. Az egyházak az elmúlt időszakban ugyan sokat tettek modernizációjukért, ez mégis stílustörésnek tűnik. Ha nem is különösebben eredeti, de telitalálatnak minősíthető, hogy az egyik brókercégnél a „Money money” szól. A reklámhordozó igazán tudatos felhasználásának eredményét hallhatjuk viszont a Coca-Cola hazai leányvállalkozásánál, ahol a tévéből is ismert reklámdallam csendül fel a kagylóban. A telefonból hallható zene gyakran mélyebb tartalmak kifejezésére is alkalmas. A Külügyminisztérium vonalain lendületes induló színesíti a várakozás idejét. A Vállalkozók Országos Szövetségét hívók unalmát a „Köztársasági induló” igyekszik elűzni, finoman utalva a VOSZ és a Köztársaság Párt ha nem is közvetlen, de bizonyosan létező kapcsolatára. Lágy keringő gyönyörködteti mindazokat, akik a Magyar Nemzeti Bankban keresnek valakit, kifejezve a jegybank pénzpolitikájának pillanatnyi helyzetét. „A Szentek bevonulása” szól az egyik adóhivatalban, emlékeztetve az ügyfeleket arra, milyen irányba hajlanak azok a bizonyos kezek. Vannak nehezebben értelmezhető zenei üzenetek is. Mire vélhető például, hogy az Állami Vagyonügynökségnél a „Török indulót” játsszák? L. G. Kagylózene SIKERRE ÍTÉLVE NEMZETKÖZI TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VADÁSZATI KIÁLLÍTÁS 1996. AUGUSZTUS 15-TŐL SZEPTEMBER 8-IG, BUDAPESTEN A ború és a derűlátás harca volt eddig az 1996-os EXPO rendezvényeiben hívők és ellenzők vitája. Ilyen nagyszabású rendezvény sikeréhez a hátralévő három év csak igen feszített tempóban elegendő. Ezekről beszélgettünk dr. Egyed Istvánnal, a bizonyára sokakat érdeklő Nemzetközi Természetvédelmi és Vadászati Kiállítás rendezőjével. - Mit lehet ma a világ előtti megmérettetésre készülő „csapatról” megtudni? - Ez a kiállítás vállalkozói alapon szerveződik, a siker is ezen múlik- Konzorcium alakult, amelynek tagjai között szerepel a Hungexpo és az OTP is. A rendezés joga pályázat útján dől el, és igyekszünk olyan anyagot beküldeni, amely átfogja a természeti erőforrásokkal, értékekkel való ésszerű gazdálkodás egészét. Ezek is kimerülhetnek, ha csak az ember önző és nyereséghajszoló gondolkodásmódja kerül előtérbe. Az élővilág hatásos védelmén van tehát a hangsúly. Meggyőződésem, hogy sikerült a legjobb szakemberekből álló, lelkes csapat összeállítása. Rendelkezünk a szükséges anyagi forrásokkal és a helyszínnel is, s ez záloga a megvalósításnak. A C. I. C. - a Nemzetközi Vadászati Tanács - májusi, krakkói közgyűlésére terjesztettük be a tervezetet, és kértük rendezvényünk hivatalos támogatását. - Terveznek-e vidéki programokat? - Programajánlatainkban felsorolhatom az egyetemi városok tudományos rendezvényeit, a múzeumokat, a nemzeti parkokat, tájvédelmi körzeteket éppúgy, mirít világhírű vadászterületeinket. A nagyérdemű közönség dönti el, hogy azonosul-e a kiállítás gondolati tartalmával, a jelennek és jövőnek szóló üzeneteivel vagy sem. Erre köteleznek történelmi hagyományaink is. Annak idején a millenniumi kiállításnak is a korabeli források szerint a legnagyobb sikere az ősfoglalkozásokat, a természeti kincseinket bemutató anyagnak volt. Nem csupán vadászati, vadgazdálkodási sikereinket szeretnénk felvonultatni, hanem bemutatni azt a munkát is, ami lehetővé teszi, hogy az ember egészséges környezetben éljen, így válik lehetségessé, hogy horgásszon, vadásszon és jó levegőt szívhasson. A kiváló trófeák, horgászsikerek ebben a kérdéskörben csak következmények. A hangsúly a mindezeket lehetővé tevő tudatos emberi tevékenységen van. - Hogyan lehet ebből bármiféle üzleti vállalkozást kiépíteni? - A pályázat eldöntése után, a konzorcium társasággá alakul. Ezután kezdődhet az érdemi munka. Legalább ötven ország részvételére számítunk, amelyek szakemberei megmutathatják a világ számára hazájuk sajátosságait. Mindenki partnerévé szeretnénk válni, és igyekszünk a legjobb szakértőket megnyerni az ügynek. Bízvást támaszkodhatunk az 1971-es Vadászati Világkiállítás tapasztalataira, és a legszerényebb számításaink szerint is a látogatók száma milliós lesz. így válik lehetővé, hogy az üzleti szempontoknál magasabb rendű, általános emberi célokat is támogathassunk. Egyelőre a pályázat elnyeréséért folyik a harc, ötletekben, elképzelésekben - ha úgy tetszik, műfajokban is - széles a kínálat. Sokan vagyunk a porondon, de nekem az a véleményem, hogy értő, fogékony közönségnek éppúgy szükséges a sokszínűség, mint a zenében: lehet szimfóniákat és heavy metál zenét is előadni. Mindegyiknek meg van a maga tábora. (x) LASSAN KÖLTÖTTÉK A PÉNZT Gyorsít a környezetvédelmi Phare Nemrégiben az Állami Számvevőszék egyik vizsgálatában elmarasztalta a Phare környezetvédelmi programját azzal, hogy a végrehajtása nem megfelelő sebességgel halad. Az Európai Közösség eddig 45 millió ECU (körülbelül 4,5 milliárd forint) magyarországi segélyt hagyott jóvá, és ezt a pénzt három ütemben, 1996-ig kellene elkölteni. Környezetvédelmi problémánk van éppen elég, támogatást is kapnánk az EK-tól, mi akadályoz meg bennünket abban, hogy igénybe vegyük a segítséget? - erről beszélgettünk Csorba Zoltánná főtanácsossal, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Phare Programirodájának vezetőjével. Az ÁSZ nem a programirodát hibáztatta a lassúságért, hanem az egész eljárásrendet kifogásolta - kezdte Csorba Zoltánné. - Az a baj, hogy nagyon sok és lassú az adminisztráció a kormányközi segélyprogramban. Bennünket pontosan úgy kezeltek a programban, mint mondjuk Zimbabwét vagy Zaire-t, ahol az EK helyi képviselete kötelességszerűen, apró részletekbe menően ellenőriz és hagy jóvá minden egyes lépést. Nem túlzás, egy-egy feladat (projekt) végrehajtását legalább ötször ellenőrzik. Először megvizsgálják, hogy a projekt leírása támogatható célt tartalmaz-e, utána ellenőrzik a tender kiírását, jóvá kell hagyniuk a tenderajánlatok értékelését, s csak ezután kerülhet sor a szerződések megkötésére, amit természetesen szintén egyeztetni kell velük. Ez azt jelenti, hogy egy-egy versenykiírás lebonyolításának ideje az egy évet is meghaladja. Bár ebben is értünk el fejlődést - teszi hozzá az irodavezető -, mivel a korábbi átlagos 14 hónapról 10-re sikerült lerövidíteni a szerződések megkötésének idejét. Amikor azonban túljutunk az előkészítés hónapjain, az események felgyorsulnak, a beruházások végrehajtásában nem lehet kivetnivalót találni. Az ÁSZ-jelentésben nem szerepel ugyan, de igen sokan azzal is kritizálják a támogatási programot, hogy ezzel az EK tulajdonképpen saját magát segélyezi, hiszen ezekből a pénzekből többnyire saját szakértőinek vizsgálatait, saját tervezőinek terveit és saját vállalkozóinak külföldi befektetéseit finanszírozzák. A támogatott országok szakértői és gyártói igen keveset látnak ezekből a pénzekből. A magyarországi környezetvédelmi Phare-program három ütemében például a költségeknek 26-42-30 százalékát különféle tanulmányok elkészítésének finanszírozása teszi ki, és ezeket a vizsgálatokat az EK szakértői végzik el, ma már egyre növekvő magyar alvállalkozói segédlettel. A kilencvenes évek legelején, amikor a segélyprogram elindult - mondja az irodavezető -, sokan illúziókat tápláltak vele szemben, alapvető infrastrukturális problémák megoldását remélték tőle. A magyarországi vállalkozók busás hasznot vártak e programoktól, ám többnyire csalódniuk kellett. Ezen az új piacon az EK szakértői irodái és vállalkozói eleve előnnyel indultak. Egy dolgot azonban le kell szögezni: mind a tanulmányok, mind a nyomukban születő beruházások indokolt célokat szolgálnak, segítenek a honi környezetvédelem ügyének. A harmadik ütemben a központi környezetvédelmi alap mintegy harmadát a Phare fogja biztosítani. Az irodavezető az eddigiek közül az autóbuszok környezetvédelmi célú felújításának programját tartja a legsikeresebbnek, ez vélhetően elnyeri majd a többi között az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank támogatását. Ez olyan eljárás, amellyel a motor felújítása során jelentősen csökkentik a károsanyag-kibocsátást, és üzemanyag-megtakarítást is el lehet vele érni. A felújítás motoronként körülbelül 600 ezer forintba kerül és a tervek szerint Győrött, Pécsett és Budapesten 50-50 autóbuszon végzik majd el. További nagy jelentőségű munka az Ajkai Hőerőmű felújítása. Itt magyar licenc alapján két kazán felújítását finanszírozták Phare-pénzből. A települések hulladékkezelésével kapcsolatos program a tanulmányok elkészítésétől az eljárások megvalósításáig összesen hat projektet tartalmaz. A kétmillió ECU-s program feléből négy település hulladékának kísérleti szelektív gyűjtését és elhelyezését valósítják meg - ez szintén példa értékű vállalkozás. Az idő előrehaladtával remény van arra, hogy az engedélyezési eljárások meggyorsuljanak, s arra is, hogy a projektekbe minél több hazai szakembert és vállalkozót vonjanak be. Az EK ugyanis kedvező tapasztalatokat szerzett az eddigi projektek végrehajtása során, növekszik a bizalmuk a magyar partnerek, szakemberek és vállalkozók iránt, így vélhetően tovább rövidül a programok átfutási ideje. Ennek biztosítéka, hogy az EK jóváhagyásával a most induló harmadik ütemben a Phareforrást a központi környezetvédelmi alap szabályai szerint használják fel. K. L. 15 A Phare-program támogatásával indított energiatakarékossági kampány célja egyrészt a környezetszennyezés csökkentése, másrészt és ettől nem elválasztva a lakosság növekvő villany- és gázfogyasztásának mérséklése. Az első tapasztalatok szerint 18-ról 26 százalékra nőtt azoknak a száma, akik kikapcsolják a fűtést, amikor hosszabb ideig nem tartózkodnak a lakásukban, és több mint tíz százalékkal nőtt azoké, akik megpróbálják csökkenteni áram- és gázfogyasztásukat.