Népszabadság, 1994. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-01 / 204. szám

1994. szeptember 1., csütörtök KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Magyar-ukrán katonai megállapodások Keleti György fogadta Anatolij Lopata tábornokot Nincs politikai akadálya a magyar-ukrán haditechnikai együtt­működésnek - mondta Anatolij Lopata vezérezredes. Az ukrán vezérkari főnök tegnap tárgyalt az őt fogadó Keleti György hon­védelmi miniszterrel. Megállapodtak, hogy idén negyvenmillió forintos barterüzlet keretében gyógyszerért fegyveralkatrészeket kap a magyar hadsereg. A megbeszélések után elhang­zott: a fegyver- és alkatrészszál­lítások jövőbeli mértékét a két hadsereg gazdasági lehetőségei határolják be. Amennyiben sike­rül megtalálni a kölcsönös elszá­molások mindkét felet kielégítő rendszerét, a magyar hadsereg harckészültségének fenntartását kedvezően befolyásoló szállítá­sokra kerülhet sor. Lopata tábornok elmondta, a magyar és az ukrán hadseregnek is hiányoznak bizonyos termé­kek, áruk. Keleti György hozzá­fűzte: ma a gazdasági, pénzügyi gondok a meghatározók. A mos­tani tárgyalások legfőbb ered­ménye, hogy kölcsönösen meg­határozták a szállítandó áruk körét. A magyar félnek fegyve­rekre és méginkább alkatrészre, az ukránnak az első körben gyógyszerekre van igénye. A tárgyalások során három fő kérdés került napirendre. Az egyik a közép-európai fegyver­zetcsökkentési és leszerelési megállapodások keretében uk­rán részről megsemmisítendő fegyverzet egy részének átvéte­le. Az ezzel kapcsolatos magyar javaslatokról a vezérkari főnök tájékoztatja kormányát és mi­niszterét, így kialakulhat a vég­ső formula. A másik kérdéskör a barterügyletek feltételeit érintette. Negyvenmilliós szál­lításról megállapodás született. Keleti úgy értékelte, hogy ez va­lamivel kedvezőbb konstrukció a készpénzes fizetésnél, ezért a jövőben igyekeznek ezt a lehe­tőséget bővíteni. Megállapod­tak a készpénzes, dollárelszá­molású alkatrészvásárlások kö­réről is. A fizetés a jövő évben lesz esedékes, hiszen idén a hadseregnek nincsenek felhasz­nálható tartalékai. A Népszabadság kérdésére Lopata tábornok elmondta: szükségesek, és lesznek is közös vezérkari, törzsvezetési gyakor­latok, amelyek a NATO béke­partneri programjába illesz­kednek. Meghívta a meglátoga­tott szolnoki zászlóalj egyik szakaszát Ukrajnába a személyi kapcsolatok elmélyítése céljá­val. Mint Deák János vezérezre­des, a Magyar Honvédség főpa­rancsnoka hozzáfűzte, a Kárpá­tokon túli és a kárpátaljai kato­nai körzetek egységei és magyar egységek között fejlesztik az együttműködést a katonai biza­lom erősítése céljával. A légide­­szant-kiképzésben lehet ez kü­lönösen gyümölcsöző, és szoro­san illik a békepartnerség prog­ramjába. Keleti és Deák kifejtették: a most elhatározott együttműkö­dés nem válthat ki aggodalmat egyetlen szomszéd részéről sem. Magyarország nem fegyverkezik, a szükséges harckészültségi szin­tet próbálja biztosítani, a legszi­gorúbb összhangban a vonatko­zó párizsi megállapodásokkal. M. Lengyel László Tarján Balázs, a Földművelésügyi Minisztérium Agrárrendtartási Hi­vatalának elnöke szerint megfelelő üzleti ajánlat esetén elképzelhető, hogy az esetleges ukrajnai barter- üzletben a magyar fél élelmiszerek szállításával vesz részt. Hivatalo­san még nem érkezett megkeresés a földművelésügyi tárcához. Ám az egyértelmű: csak olyan konstruk­ció lehet célravezető, amelyben a termelők és az árutulajdonosok pénzhez jutása biztosított. Ezért előfordulhat, hogy tőkeerős közve­títő céget is be kell kapcsolni az esetleges üzletbe - mondta a hiva­tal elnöke. Az MNB elnöke Japánban MTI-JELENTÉS A Magyar Nemzeti Bank elnö­ke arra ösztönzi Japánt, hogy növelje beruházásait Magyar­­országon, ahol egyenletes ütemben halad előre a piacgaz­daságra való áttérés. Ezt emel­te ki a The Japan Times abban a cikkében, amelyet a szigetor­szágban tartózkodó Bod Péter Ákossal készült interjú alapján közölt csütörtökön. Magyarország ideális célterü­let a csúcstechnológiát képvise­lő termékek előállítására, mert jól képzett és viszonylag olcsó munkaerővel rendelkezik - ál­lapította meg a bankelnök. Bu­dapest földrajzi fekvése ugyan­csak ideális az üzleti tevékeny­ségek szempontjából, mert kö­zel van Dél-Németországhoz, Észak-Olaszországhoz, Ukraj­nához és a Balkánhoz, vagyis találkozási pont a Kelet és a Nyugat között - fűzte hozzá. Bod Péter Ákos emlékezte­tett arra, hogy a Magyarorszá­gon eszközölt külföldi tőkebe­ruházásokból Japán mindössze két százalékkal részesedik, vi­szont a kölcsönök és hitelek formájában megvalósuló finan­szírozásból 30-35 százalékkal. Visegrádiak a békepartnerségről Csúcstalálkozót tartanak a vi­segrádi országok védelmi mi­niszterei szeptember 5-én Po­zsonyban. Az MTI érdeklődésé­re szerdán Erdélyi Lajos alezre­des, honvédelmi szóvivő el­mondta, hogy a szlovák kezde­ményezésre létrejövő találkozón a NATO-hoz való közeledésről, a békepartnerségi programban való részvételről, valamint a térség biztonsági kérdéseiről lesz szó. Várhatóan lehetőség nyílik rövid, kétoldalú találko­zókra is. Diplomáciai forrásból az MTI úgy értesült: egyelőre még bizonytalan, hogy Csehorszá­got a védelmi miniszter képvi­seli-e. A korábbi hasonló talál­kozókon Prága alacsonyabb szinten vett részt. Budapest várja Clintont az EBEÉ-csúcsra Szent-Iványi István államtitkár bécsi tájékoztatója Aktivizálja magát a magyar külpolitika Európa biztonsági ügyeiben - közölte Szent-Ivá­­nyi István külügyminisztériumi államtitkár Bécsben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet diplomatái, illetőleg külföldi újságírók előtt. Az ak­tivitás abból a tényből is fakad, hogy hamarosan Magyaror­szágnak kell átvenni az elnöki tisztet az értekezleten. Az elnöki funkció révén Bu­dapest befolyást gyakorolhat­­annak érdekében, hogy minél több, térségünk szempontjából alapvető fontosságú témával foglakozzanak a politikusok. Az államtitkár szerint a kato­nai kérdések ma már akár kissé háttérbe is szorulhatnak, a nemzetek biztonsága szem­pontjából oly fontossá vált gaz­dasági, emberjogi és kisebbségi probémáknak kell előtérbe ke­rülniük. Szent-Iványi hangsú­lyozta azonban: az új kormány el kívánja oszlatni azt a széles körben elterjedt vélekedést, hogy a magyarok mindenek elé helyezik a magyar nemzetiséget érintő kisebbségi témákat. Vi­lágossá kívánjuk tenni, hogy ezen túl mindent az európai stabilitás érdekének kell alá­rendelni - mondotta Szent-Ivá­­nyi. Hozzátette: fenntartjuk az osztrákokkal közös javaslatun­kat az európai országok egymás közötti magatartásával foglal­kozó kódex elfogadására. E kó­dex alapján rendszeresen lehet ellenőrizni, hogy az értekezle­ten részt vevő államok tartják­­a magukat szavakban vállalt kötelezettségeikhez. Magyarország számára a kö­zeljövőben a legnagyobb kihí­vások egyike az EBEÉ csúcsér­tekezletének megszervezése lesz. December első felében 52 ország állam- és kormányfői, valamint külügyminiszterei - beleértve a nagyhatalmak első embereit - kell vendégül látni. Elhangzott: Budapest reméli, hogy Clinton is eljön a találko­zóra, persze az amerikai vagy a francia elnök részvétele függ majd attól is, várható-e igazi eredmény. Z. P. Havel novemberben hazánkba jön Kovács: Adottak a feltételek a jó együttműködésre Prágával A cseh és a magyar külügymi­niszter tárgyalásaik végeztével tegnap délben Prágában sajtóér­tekezletet tartottak. Kovács László összegezte kétnapos láto­gatásának eredményeit. Kovács László mindenekelőtt azt emelte ki, hogy nem csak Jo­sé­ Zieleniec külügyminiszter­nél, de az előző napon Havel el­nöknél, Klaus kormányfőnél és a cseh törvényhozás vezetőinél a Magyarország felé megnyilvá­nuló rokonszenven túl hangsú­lyozott bizalmat érzékelt az új magyar kormány iránt. A kül­ügyminiszter szerint a két or­szág adottságai és a nemzetközi feltételek egyaránt lehetővé te­szik, hogy nagyon jó partnerek­ként működjünk együtt. „Euró­­pa-konform” államok vagyunk - mondta, hozzátéve: stratégiai célunk az európai integráció. Kovács újfent aláhúzta, hogy az Európai Unióba történő bejutá­sunk esélyeit növeli, ha erre nem egymással rivalizálva, hanem erőfeszítéseinket összehangolva törekszünk. Kovács László leszögezte, hogy bár a cseh és a magyar kor­mány politikai összetétele elté­rő, a kérdések mindkét oldalon tapasztalható gyakorlatias, ideo­lógiáktól mentes kezelése jó fel­tétel a kapcsolatépítésre. Ennek konkrét megnyilvánulása lesz Havel elnök november 1-jén ese­dékes magyarországi látogatása, elkezdik továbbá a kormányfők találkozójának megszervezését. Zieleniec Budapestre szóló meg­hívást fogadott el, egyetértve az­zal, hogy a külügyminiszterek évente legalább egy alkalommal találkozzanak. A cseh diplomácia irányítója felsorolta a tárgyaláson áttekin­tett témákat: a korábbi szerző­dések jogutódlását, a gazdasági együttműködésre vonatkozó megállapodások rendszerezését, a beruházásvédelemről és a ket­tős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények mielőbbi megkö­tését. Méltatta, hogy Budapest Prágával azonos módon tekint a regionális együttműködésre, ke­rülni kívánva a semmit mondó frázisok gyártását. A Népszabadság azt kérdezte, hogy a külügyminiszterek meg­beszélésükön kitértek-e a két or­szág közös szomszédjára, Szlo­vákiára? Kovács elmondta, hogy­­tájékoztatta partnerét a magyar külpolitika fő cselekvési irányai­ról, amelyben helyet kapott a kapcsolatok rendezése szomszé­dainkkal, így Szlovákiával is. Beszámolt Horn Gyula pozsonyi látogatásának tapasztalatairól, amelyek budapesti megítélés szerint érezhető elmozdulást hoztak a magyar-szlovák vi­szonyban. A választásokat nem érintették, de a magyar vezetés természetesen kész azzal a szlo­vák kormánnyal együttműköd­ni, amely a szavazók bizalmából a szomszéd ország élére kerül - tette hozzá. Kérdésre válaszolva Kovács leszögezte: Prágában nem kerül­tek szóba a benesi dekrétumok, Pozsonyban a Horn-látogatás idején viszont a magyar fél jelez­te, hogy kedvezően befolyásolná az ottani magyar kisebbség lelki­­állapotát, ha megkövetnék azért, mert a második világháború után kollektíven bűnösöknek nyilvánították őket. A magyar külügyminiszter utalt az Európa Tanács elvárásaira is, amelyeket Szlovákia ET-felvétele alkalmá­val fogalmaztak meg. F. J. Gy. Bukarest bizakodik a Melescanu-vizit előtt BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Bukarest bizakodóan ítéli meg a Románia és Magyarország kö­zötti viszony alakulását. Meles­­canu nem a kétoldalú alapszer­ződés készülő szövegéről kíván konkrét tárgyalásokba bocsát­kozni Budapesten, hanem a ma­gyar külügyminiszterrel együtt teljes körűen áttekinti a ro­mán-magyar kapcsolatok rend­szerét, melyben a keretszerző­dés „lényeges kérdés” - hangoz­tatta a román külügyi szóvivő. A román diplomáciai tárca szokásos heti sajtóértekezletén Mircea Geoana tegnap főinfor­mációként jelentette be Meles­­canu szeptember 5-i hivatalos budapesti látogatásának prog­ramját. A külügyminiszter üze­netet visz magával Budapestre a magyar vezetőknek. A román szóvivő szerint most kedvezőek a politikai feltételek a két ország viszonyának átfogó és távlatos rendezésére. Az alapszerződés függőben levő szövegrészeivel kapcsolatos tárgyalásokról azt mondta a bukaresti szóvivő, hogy azok célja „a kölcsönösen elfogadha­tó megfogalmazások kimunká­lása egyrészt a határok tiszte­letben tartását és a területi sért­hetetlenséget, másrészt pedig a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaival összefüggő kérdéseket illetően”. Ami a szö­vegváltozatokkal kapcsolatos javaslatokat illeti, Geoana úgy fogalmazott, hogy „ebben a te­kintetben ugyanott tartunk, mint néhány nappal vagy né­hány hónappal ezelőtt. Vagyis várjuk az általunk budapesti kollégáinknak 1993-ban át­nyújtott szövegjavaslatainkra vonatkozó válaszukat”. Szlovákiai vita a nacionalizmusról Az ITAR-TASZSZ orosz hír­­ügynökség szerdai pozsonyi tu­dósítása szerint az Ősi nép­­ új állam című új történelemkönyv vihart kavart tudósok és peda­gógusok között. A hírügynök­ség szerint a könyvet többen nacionalizmussal vádolják. Dusán Kovácnak, a Szlovák Tudományos Akadémia Törté­nelemtudományi Intézete igaz­gatójának az a véleménye, hogy a könyvben nyíltan nacionalis­ta irányzat jelentkezik, márpe­dig ez ellentmond a népek köl­csönös tisztelete és a jószom­szédság elveinek. Szerelvény Az orosz katonákat szállító utolsó szerel­vény azokban a percekben hagyta el a nyugati hadseregcsoport wünsdorfi főha­diszállásának pályaudvarát, amikor néhány kilométerrel távolabb, Berlin központjában Borisz Jelcin és Helmut Kohl ünnepélyes külsőségek között jelképesen is elbúcsúztatta az egyenruhásokat, akik egykor győztesként érkeztek, meg­szállókként maradtak és most, mint újdonsült barátok tá­voztak. Elmentek hát a katonák, s napokon belül a nyugati győz­tesek utódainak is búcsút intenek a németek. Számukra ezek a szimbólumokkal és érzelmekkel teli napok vitatha­tatlanul történelmiek: az ő szemükben a berlini fal leomlása óta semmi sem fejezi ki jobban egy korszak - igen, a háború - lezárultát és szuverenitásuk helyreálltát, mint az orosz (és az amerikai, a brit, a francia) katonák távozása. Mást jelent a búcsú az oroszok számára. Nekik az utolsó wünsdorfi szerelvény (no meg a Baltikum „feladása”) a bi­rodalom végét jelenti, még akkor is, ha Borisz Jelcin az egyenrangú partner és barát szerepében nagy méltósággal celebrálja az eseményt. Tudja, hogy odahaza nagyon sokan vereségként élik meg a kivonulást (és talán igyekeznek ma­guknak belpolitikai tőkét kovácsolni belőle). Nekik - és nem annyira német hallgatóságának - üzente Berlinből az elnök, hogy a háborút - a forrót és a hideget - senki sem ve­szítette el. .­ ....... Moszkvában (meg másutt is) nem kevesen tartanak tőle: Németország, megszabadulva az egykori ősellenségtől, most majd új modort vesz fel, s takarékra állítja az újsütetű né­met-orosz barátság lángját vagy egyenesen diktálni próbál. Alighanem alaptalan félelmek, rossz - bár nem érthetetlen - beidegződések ezek. Az Ostpolitik mély gyökereket eresz­tett, s Bonnban komolyan gondolják: a két országnak létér­deke az, hogy szoros együttműködésével előmozdítsa a kon­tinens tartós stabilitását és békéjét. (Nem véletlen, hogy Né­metország - NATO-beli partnereivel együtt - mindent elkö­vetett azért, hogy a békepartnerségnek Oroszország is ré­szese legyen. Nyilván semmi olyant nem fognak tenni, ami­vel gyengíthetnék Moszkva biztonságérzetét.) Bonnban az­zal is tisztában vannak, hogy bár ez számukra komoly meg­terhelést jelent, lehetőségeikből adódóan mindenki másnál erőteljesebben kell hozzájárulniuk Oroszország gazdaságá­nak talpra állításához, mert a további züllés a legfőbb biz­tonsági kockázattá válhat. A tény, hogy Németország az utóbbi években - a kancellárt idézve - utcahosszal megelőz­te nyugati partnereit az Oroszországnak és más szovjet utó­dállamoknak nyújtott támogatásban (hivatalos bonni ada­tok szerint több mint 90 milliárd márkát adott vagy ígért) ékes bizonyíték erre. A németek, persze nem oldhatják meg Moszkva helyett Oroszország temérdek bajait. Ahhoz, hogy valóban partnerivé váljon a viszony, a másik félnek is fel kell tudnia nőni e szerephez. Léderer Pál Piac és oktatás Kezdődik a tanév. Kezdődik az örökös, minden szeptemberi baj­lódás. Ez kell, az kell, amaz kell. Tudom előre, naponta újabb igényekkel jönnek haza a gye­rekek. Még jó, amíg csak a könyveket gyűjtögetik meg a fü­zeteket. Mert aztán következnek a tan- és tornaszerek. Mind­inkább piaci áron. De semmi kedvem végigdalolni a régi panaszokat. Azo­kat, amelyek már akkor is joggal zengtek, amikor még vala­melyest ingyenesnek lehetett tekinteni az oktatást. Ma már azonban ott tartunk, hogy miközben a felsőoktatásban ta­nuló gyerek után családi pótlékot nem kapunk, folyvást a tandíjjal ijesztgetnek. Most ugyan elhalasztották egy évvel, a feltételek hiánya folytán, de fogalmam sincs, miből gon­dolják, hogy a körülmények jövő ilyenkorra alkalmasabbak lesznek. Honnan lesz meg akkor az a pénz, amiből meghite­leznék a költségeket? Ki és miért adna inkább, mint eddig. Az elvonások, a megszorítások, a szigorítások idején kinek lesz rá pénze? A felsőoktatásért kiszabni tervezett tandíj azonban csak jellegzetes példája az oktásügyet is sújtó gondolkodásmód­nak. Ott akarnak piaci szellemet érvényesíteni, ahol nem le­het. Ahol a piac törvényei csakis pusztítást vihetnek végbe. Miközben azokon a területeken, ahol a legfontosabb lenne szigorúan érvényesíteni a kereslet és kínálat törvényeit, te­hetetlenül toporog mindenféle kormányzat. A szocializmus ideológiája és a nép-nemzeti eszmerendszer egyaránt fen­nen hirdette az oktatásügy, a kultúra kiemelt fontosságát. De gyakorlatában mindkettő megtorpant akkor, amikor pénzt kellett volna rászánni. Mindkettő megriadt a nagyobb erőkkel szemben, gondjait a legkisebb ellenállás irányában próbálta megoldani. Azaz, nem onnan vette el a pénzt, ahol arra a legkevésbé volt szükség, ahol az a legkevésbé haszno­sult, hanem ahonnan a legkönnyebben megtehették. Mindig a kultúra, az oktatás, ezek a hosszú távú és hasz­nukat csak roppant áttételesen meghozó beruházások húz­ták a rövidebbet a nagy osztozkodásnál. S ezen a piaci vi­szonyok aligha változtathatnak. Sőt. De hát ezt nagyjából mindenki tudja, mindenki elismeri. Mindenki hangoztatja, mindenki mindig elismétli, hogy csakis az oktatásügybe történő hatalmas befektetés hozhat döntő változást mindennapi nyomorúságunkban. Csakis az nyújthat valamelyes reményt a jövőre. Ismerjük a nemzet­közi példákat is, olvassuk, mondjuk, hol milyen oktatási költségek hoztak később, végül nagyszerű gazdasági ered­ményeket. Gyakorlati következtetést azonban mindebből nem von le senki. Kormányaink szellemüktől, ideológiájuk­tól, céljaiktól függetlenül tűzoltó politikát folytatnak. S persze mit is tehetnének, ha egyszer tűz van. Csak hát egy­szer, valamikor ebből az ördögi körből mégis ki kellene tör­ni. Mert az a tűz, amit itt-ott oltogatunk, évtizedek óta pusztít. S a fészkétől egyre távolabb vagyunk. Végre már komolyan kellene venni egy nagyszabású, jól átgondolt nemzeti programot. Amelyben ott érvényesülné­nek a piaci törvények, ahol valóban jótékony lehet a hatá­suk, és szigorúan kitiltanák őket onnan, ahol csak árthatnak. Zappe László Göncz fogadta Constantinescut Gál Zoltán, az Országgyűlés el­nöke tegnap a Parlamentben fogadta Emil Constantinescu szenátort, a Romániai Demok­ratikus Konvenció elnökét, a bukaresti egyetem rektorát, aki az európai rektorok budapesti konferenciáján vesz részt - je­lentette az MTI. A találkozón áttekintették a két ország gaz­dasági-politikai helyzetét, a magyar-román kapcsolatok je­lenlegi állapotát. Göncz Árpád, a Magyar Köz­társaság elnöke is fogadta Constantinescut.

Next