Népszabadság, 1994. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-22 / 222. szám
- Kedvezményes akciók___________ - ABC-ártükör___________________ - Piaci jelentés 18. oldal • Barátnőd leszek________________ - Civil pálya 19. oldal - Ültessünk fát!_________________ - Hurrá, gombászunk! 21. oldal • mm ^ NÉPSZABADSÁG itthon Családi és szabadidő-melléklet 1994. szeptember 22., csütörtök Kapitális rekordok évadja az ősz Költöző pecások: tóról tóra, vízről vízre A legtöbb horgász olyasféle, mint a költöző madár. Április elején megjelenik a vízpartokon, tavasszal hidegtől gémberedetten, nyáron naptól kókadtan gubbaszt botjai mögött. Szeptemberben azután eltűnik, s nyoma sincs tavaszig. A félmilliónyi pecásból vagy négyszázezren a nyaralás végeztével elcsomagolják a horgászbotot. Pedig nem kéne, igen szépek és eredményesek az őszi horgászatok is. A hazai halak rekordlistáját közel harminc éve vezetik a Magyar Horgász című újságnál. Ez idő szerint huszonnyolcfajta halat jegyeznek. Közülük háromnál nem ismert a fogás dátuma, a maradék huszonötből tízet szeptember és február között fogtak. Ha már a számoknál tartunk: a lap nyilvántartása szerint 1992. szeptember és október hónapjaiban 69 kapitális halat fogtak - köztük 37 pontyot. 1993 azonos időszakában 44 rekordhalat - felüli ponty. Megvan ennek az oka. A halak, érezvén a téli hónapok közeledtét, nagy kosztolásba kezdenek, hogy felhalmozzák a táplálékot az ínséges időkre. Ilyenkor pontyra a kukorica a legjobb csalétek. A profik átfúrt szárazkukoricával csalják horogra a Nagy Halat. A napokban hír érkezett a Gyékényesi-tóról; szeptember elején 38 kilós pontyot fogtak ezzel a módszerrel. Ha hitelesítették a hal súlyát, egy éven belül ötödször dől meg a pontyrekord. Az őszidő a ragadozó halak szezonja is. Októberre azonban eltűnik, búvóhelyre vonul az apróhal, így főképpen műcsalikkal csalhatjuk horogra a rablóhalakat. Immár évek óta a sárga twister a legeredményesebb eszköze a rablózásnak, emiatt hajlamosak vagyunk elfeledkezni a jó öreg körforgókról, billenőkanalakról - holott novemberben is van balin. És itt vannak a Rapala-wobblerek: ma már találunk köztük mélyjárásút, vízköztit, hupit és lilát, mindent, mi halszájnak ingere. Az áruk kicsit borsos, de igenigen fogósak. Az eleven kishalról se feledkezzünk azért meg. Az utóbbi időben hallatlan népszerűségnek örvend a gyöngyös razbora, mert meghökkentően sokáig eleven marad, és a szállítási viszontagságokat is jól tűri. Viszont razborát nemigen kapni a horgászboltokban. Marad, amit árusítanak, a háromcentis ezüstkárászok és bodorkák, lehet azokkal is süllőt, csukát fogni, de inkább az aprajából. - Nagy csalihal, nagy süllő! - így a Duna horgászai, s tartják is magukat a szállóigéhez. Nemritkán 8-12 centis snecit használnak csaliként. Igaz, ritkábban van kapás így, de ha jön a rabló , az darabos. Aki pedig nem nagyon szereti a fenekezést, pergetést, lökjön a saroglyába egy matchbotot, és irány Százhalombatta. Ismerek valakit, aki a múlt télen október vége és február közt 176 márnát fogott kenyérrózsával úsztatva, s amúgy mellesleg 42 paducot egyetlen napon. Végül javasolható a Tisza-tavi menyhalazás. Karácsony tájékán vétek lenne kihagyni. Gyulai Ferenc itthon SZABADIDŐ Csupa csonticsoda A rendkívül finom felszerelést használó keszeghorgászok tudják csak igazán, milyen nagy jelentősége van a jó etetőanyagnak. Világhírű cégek és neves versenyhorgászok dobják piacra az újabb és újabb keverékeket. Többéves tapasztalat alapján úgy vélem, hogy nincs nagy különbség köztük. Sőt a régebbiek fogasságát sem mindig múlják felül az újak. Élő csali - csonti, giliszta, szúnyoglárva - hozzáadásával azonban minden etetőanyag hatékonysága jelentősen növelhető. A legelterjedtebb „adalék” a csonti. Néhány éve még magunk „tenyésztettük” romló húsféléken, a család és a szomszédok legnagyobb tiltakozása ellenére is. Azonban az ősz beálltával - amikor eltűntek a legyek - a csontitenyésztés is abbamaradt. Lehetett ugyan vásárolni - de nem állandóan, nem mindig megfelelőt. Két éves ebben nagy szerepe volt a gödi Csepreghy Pálnak - gyökeresen változott a helyzet. Olasz csontokat importált, olyan minőségben, amelyre jellemző, hogy az idei Velenceitavi csapat-világbajnokságra a magyar gárdának - és jó néhány külföldinek is - ő szállította a csalit. Persze ma már többen is forgalmaznak csontit, amit Olaszországban nagyüzemi módszerekkel állítanak elő, zárt rendszerben. Azoknak, akik az őszi vizeken keszegezni akarnak, jó tudni, hogy a piros, sárga, zöld csontik - hűvös helyen - akár egy hónapig is eltarthatók. Sokan egyébként azért nem használják ezt a fogós - gyakran pontyot, ragadozó halat is horogra csábító - csalit, mert attól félnek, hogy fertőz. Ez nem igaz. Nyugodtan megfoghatjuk, semmi bajunk nem lesz tőle. Mint már említettük, a csonti nemcsak horogra jó. Próbáljunk meg egyszer 2-3 kg etetőanyaghoz fél-egy litert keverni belőle - meglepődnek majd az eredményességén. Rózsa József Horgászversenyek, mulatságok 1994. szeptember 24-én a Hokév Kupa-sorozat keretében horgászverseny lesz a fehérvárcsurgói víztározón. Nevezés: a helyszínen 6.45- kor. Kategóriák: csónakoó felnőtt, parti felnőtt, női, ifjúsági. □ A folyóvízi horgászat külön tudomány. Erről tehetnek bizonyságot azok a dunai horgászok, akik indulnak szeptember 24-én, a második alkalommal sorra kerülő Sporthorgász-Dreher Kupán. A verseny színhelye a Margit-sziget Pesttel szemközti partszakasza, a Casino étterem előtti sétány. A reggel 9 órától déli 12 óráig tartó versenyen bárki indulhat, bármilyen horgászkészséget használhat. Csupán annyi a megkötés, hogy csak egy horog lehet a zsinóron. Jelentkezni a helyszínen lehet reggel fél 7-től fél 8- ig. Nevezési díj: 500 forint. Azoknak is érdemes kilátogatniuk e versenyre, akik nem horgászok, hiszen érdekes látványosságot ígér a rendezvény, már csak azért is, mert különleges technikát igényel a cseppet sem könnyű feladat: gyors folyású vízben halat fogni. Akik itt sikerrel szerepelnek, azoknak majd nem lesz gond a Sporthorgász hagyományos balatoni évadnyitó versenyen a részvétel Balatonalmádiban, 1995 tavaszán. □ A Magyar Horgász szerkesztősége négy országos horgászversenyt rendez évente, másmás helyszínnel és jelleggel. A balatoni évadnyitó a balatoni fogási tilalom feloldását (május 20.) követő szombaton zajlik. Az idén a Balzer Hungáriával közösen megrendezett versenyen Balatonalmádinál a szerkesztőség három megjelölt nagy pontyot helyezett a vízbe. Aki ilyet fog, aranyhalat - egy kis emblémát - kap jutalmul. A Magyar Horgász Kupát hagyományosan a makádi Ezüstparton rendezik május utolsó vasárnapján. A horgászok napja majális jellegű, egész napos családi program. Érdemes szót ejteni az Egry József-emlékversenyről, amelyet a szerkesztőség a szeptember 20-át követő hét végén rendez a Zánkai Gyermeküdülő Centrummal közösen. Ez kétnapos, csónakos erőpróba. Az első napon békés halakra, a másodikon ragadozókra horgásznak a résztvevők. A Rapala Magyar Horgász Kupa ideje október közepe. Helyszíne a Tisza-tó, egyedülálló jellegzetessége, hogy pergetőverseny, s csak a Rapala cég valamely termékével lehet itt horgászni. E pénzdíjas versengés világpremier: az idén először rendezik. Nemcsak nálunk, hanem a Rapala Rt. történetében is az első ilyen jellegű verseny, amelyre október 10-ig bárki - akinek érvényes horgászengedélye van - jelentkezhet a Magyar Horgász szerkesztőségében vagy a Mohosz Tiszatavi kirendeltségén. Telepítés tavasztól mostanáig Horgásznak és tógazdának egyaránt érdeke, hogy jó fogást biztosító mennyiségű hal legyen a vízben. Ehhez bizony telepíteni kell. De mennyit és milyen fajokat? - kérdeztük a Kiskunlacháza melletti Blinker-tavak bérlőjétől, Blinker Katától. - Az idén márciustól szeptemberig 150 mázsa halat telepítettünk két 20 hektáros tavunkba - hangzott a válasz. - Tavasszal kárászt, keszeget, amurt, pontyot, szürkeharcsát, süllőt és csukát tettünk a vízbe. Utóbbit azért is, mert ősszel csukafogó versenyt szeretnénk rendezni. A telepített nemes halak méretesek, sőt - mivel tavaink adottságai az ívást, a természetes szaporulatot lehetővé teszik, s ezt az igen tekintélyes ősállomány is igazolja -6-8-10-15 kilós anyapontyokat is vásároltunk. A Blinker-tavak bérlője elmondta, hogy folyamatosan figyelik a fogási eredményeket, s ennek megfelelően határozzák meg a telepítési mennyiséget. A pontos „mérlegre” azért is szükség van, mert náluk nincs méretkorlátozás, az 550 forintos napijegy ellenében a horgász mérettől függetlenül két pontyot vagy amúrt, egy ragadozót és három kiló vegyes halat vihet el. Állami horgászjeggyel sem kell rendelkezniük a vendégeiknek ahhoz, hogy napijegyet vehessenek. A 14 éven aluliak ingyen pecázhatnak, a mozgássérültek pedig kedvezményeket kapnak. Tagsági igazolvány is vásárolható - tízezer forint egy évre -, amellyel az év minden napján lehet horgászni. - Az állomány folyamatos pótlásának és növelésnek köszönhetően nagyon szép a visszafogás - mondja Blinker Kata. - Egyébként a nagy őszi telepítés még hátravan. Szeptember végén, október elején újabb 50-80 mázsa halat - főképpen pontyot és mintegy ötnyolc mázsa balint helyezünk a vízbe. R. P. E. Süllő a parton ZÁKÁNY BOTOND FELVÉTELE - Betegirányító___________22. oldal - Gyalogösvényen 23. oldal - Ha jönne a betörő 26. oldal _____________________________________________ - Gubanc 27. oldal - Ma: Autópiac 32. oldal A harcsafogás szépségei Nemrégiben került a kezembe Soltész Kálmán A harcsafogás trükkjei című könyve. Sokáig gondolkodtam azon, hogy miért nagyon jó ez a könyv. Talán azért, mert szinte megérinthető közelségbe hozza a hazai vizek óriását, a harcsát? Kinyitja a száját és megmutatja az olvasónak, hogy mi van ott. Leírja a szokásait: szeret az árnyékos helyeken, gyakran sekély vizeken, alámosott partoldalakban, vízparti fák ázó gyökereinek takarásában hűsölni, rejtőzködni, máskor a mélységekben bujkálni, az elöntött hullámtereken csatangolni; sorban áll a legjobb ívóhelyekért, s ha fölbosszantják, kirívó esetben még az ember lábára is rárabol. Bemutatja, hogyan táplálkozik: általában nem lohol a halak után, nem hajtja őket, mint a süllő vagy a balin, hanem rejtekhelyén erős vákuumot idéz elő a szájával, és egyszerűen beszippantja még a termetes keszeget, pontyot is. A szerző azt sem tartja lehetetlennek - mivel tapasztalta -, hogy a harcsa nagy iszapfelhőt fúj maga elé, aztán az abban keresgélő kis halakat szívogatja. Arra is gondoltam, hogy azért tartom nagyon jónak a könyvet, mert a horgászoknak - különösen azoknak, akik a hét végi két méretes ponty és négy keszeg után is szebbeket álmodnak - hasznos tanácsokat ad arra nézve, hol keressék a harcsát, miről lehet észrevenni a jelenlétét. Itt gyöngyöző buboréksorokról olvashatunk, egymástól távolodó örvényekről, hangokról, amelyeket akkor hallunk, amikor a harcsa megpendíti a vizet. Pengő hangot ugyan nem ad a „bajszi”, hiszen buffog, lötyög, csattog, recseg - de más, amit hallunk, és más, amit érzünk. Aztán az is megfordult a fejemben, hogy a szerző személyisége emelte meg annyira a könyvet. Ugyanis kevés az olyan - végső soron szakmai ismereteket adó - leírás, amely történetek láncolatával, kalandokkal támasztja alá a „tananyagot”. Ez a mű pedig ilyen. S bár a leírt történeteknek az a céljuk, hogy bizonyítsanak valamit, mégis a hősök - a horgász és a nagy hal - küzdelme ragadja meg leginkább az olvasót. S az is, hogy a horgász ebben a könyvben nagyon sokszor veszít. Mégpedig azért, mert a harcsafogás nem „ha törik, ha szakad” súlyú dolog, hanem élmény, amelyben - még ha óriás is a hal - könnyedséget visz a természet. Tehát a horgász gyakran veszít, és nem átkozza ezért a harcsát. Példa erre az a történet, amely annak igazolására szolgál, hogy mennyire nehéz és jelentős pillanata a harcsafogásnak a bevágás. „Csónakból horgásztam - írja -, este 10-11 körül járhatott az idő, amikor megéheztem. Félkarnyi vastagságú szifolderből falatozni kezdtem” - így a harcsák szakértő ritkítója. Majd természetesen jön egy fergeteges, koppanós kapás. „Mivel az igen finom paprikás szalámit eldobni szentségtörés lett volna - folytatja a szerző -, más, okosabb dolog nem jutott az eszembe, mint hogy ráléptem a botra, nehogy a harcsa kihúzza a ladikból.” A nagy hal természetesen elment. A profi nem vágott be neki, mert szifoldert evett. Ebben van valami bájosan szép. Mint ahogy abban a történetben is, amely arról szól, hogy leúszott a víz alá, megszemlélni a meder tájait, növényeit és belebámult „egy jó nagy harcsa képébe. Illetve nem a képébe, mert a feje be volt dugva a hínárnyalábba... a kopoltyúfedele látszott, a sötét háta, meg az elefántfülnyi oldalsó úszói.” Rögtön visszavonulót fújt. Miért is tetszik hát ez a könyv? Azt hiszem, azért, mert az olvasó köré varázsolja a természetet. Még akkor is, ha éppen azt a fejezetet böngészi, hogy miféle rafinált úszóval lehet a csalit a felszínen tartani, hogyan lehet vágóhorgot, kutyogatót készíteni, milyen sebességgel kell a villantót húzni - valahogy látja az ember a tökleveles tó csobbanó történéseit, a Dráva örvényeit, az ősszel is fölpezsdülő harcsás vizeket. Ránki Péter Irigylésre méltó zsákmány