Népszabadság, 1994. október (52. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-22 / 248. szám
a 00Ay így fosztogatott a pesti nép - betört üveg, teli kirakat ARCHÍV AMATŐR FELVÉTEL 30 NÉPSZABADSÁG Mint folyóban a vízcsepp Beszélgetés Mécs Imrével Mind többször hallani a jelszót: „Vissza ’56-hoz!”. Mi a véleménye erről az egykor halálra ítélt Mécs Imrének, hiszen megint mások azt mondják, hogy elmúlt az idő 1956 fölött. Milyen rárakódott sallangoktól kellene megszabadítani a forradalmat? - A magyar társadalom mind a mai napig nem tudta helyére tenni 1956-ot. Nem tudta igazán érvényesíteni ’56 értékeit. Egyszerűen azért, mert a társadalom rettenetes traumán ment keresztül. A szovjet agresszió, majd az ancien régime visszatérése, a szörnyű megtorlás mind-mind ilyen volt. Az emberek vagy elmenekültek az országból, vagy megkötötték a maguk kis egyszemélyes kiegyezéseit. Ez utóbbi persze nem volt deklarálva, csak tudomásul vette őket mindenki. A tankönyvek, a Fehér Könyv mocskos és véres ellenforradalmi lázadásról adtak hírt. Később Kádárék még ezt is háttérbe szorították, egyszerűen nem beszéltek 1956-ról. Ez az a bizonyos amnézia, amelyről annyian és annyit beszéltek, de amelyet igazándiból nem beszéltünk ki. - Ezután jött 1989. június 16. - A nagy temetés és az eufória, majd az a periódus, amelynek kapcsán Mécs Lászlót, költő nagybátyámat idézhetem, aki egy 1945-ös versében így írt: „Én is így gondoltam, mégsem így gondoltam’. Beléptünk a demokrácia világába, megnyílt előttünk a remények kapuja. Kiderült, hogy most kezdődik igazán az élet. Előjöttek azok az emberek, akik évtizedeken át el voltak nyomva, akik főként emiatt, de a saját szerencsétlenségük okán is perifériára kerültek. Egyesek elkezdtek hangoskodni, és a sok-sok tisztességes ember mellett nagyszájú emigránsok is hazajöttek. A hőbörgés odáig fajult, hogy 1992. október 23-án az egykori ’56-os köztársasági elnökünket egy ’56-os veteránokból álló csoport kifütyülte. Legyünk őszinték, nem a néhány tucat kis skinheadgyerek okozta igazán a botrányt. Nem csoda, hogy a mai fiatalok az említett okok miatt csak legyintenek ’56-ra. Most van igazán szükség arra, hogy ’56-ot a maga teljes valójában felmutassuk. Ehhez elsősorban a fiatal kutatók segítségét kérjük. - Mi az az érték, amit mi is átvehetünk 1956-ból, ami ma is aktuális? - Az ’56-os követelések egy része valóban megvalósult, egy részük fölött elrepült az idő. Ilyen a semlegesség, hiszen ma már Ausztria is be akar tagolódni Európába. Elszállt az idő a bibói és az 1956-os egyetemista-értelmiségi munkás harmadik út felett is. Hiszen 1956-ban pillanatok alatt kialakult a munkástanács-mozgalom. Ez akkor előremutató volt, ma már nem az. Annak idején mindez szép volt, de csírájában elfojtották, nem tudjuk, hogy mi lett volna belőle. - Mi az, ami ma is él ’56-ból? - Él az egység illúziója. Akkor, 1956-ban a teljesen atomizálódott társadalomban az emberek pillanatok alatt egymásra találtak, és a közös ügyekben hallatlan egység alakult ki. - A forradalom szélsőséges helyzet, ma azonban hétköznapian unalmas az életünk... - Föl kell ismerni, hogy mikor van szükség az egységre. Az egységgel együtt jár a bizalom. Mi 1956-ban bíztunk egymásban, elfogadtuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk. Tudomásul vettük a másságot és elfogadtuk egymásban a közöset. Ezek nagy szavak, de tényleg így volt. 1956. október 23-án én ezt éreztem a Kossuth téren. A magyarság összefogó tényező volt, azt jelentette, hogy demokráciát akarunk. Péterffy Miklós például, aki a rabtársam volt, és szintén halálra volt ítélve, és tíz évvel ezelőtt szívinfarktusban meghalt, nos, ő írta, hogy akkor úgy érezte magát, mint vízcsepp a folyóban. Az egyik vízcsepp mozgatja a másikat, együtt vagyunk a sodrás, a forradalom. 1956 másik nagy példája a közösségalkotás, amire most nagyon nagy szükség van. Akkor órák alatt szerveződtek meg az emberek, létrejöttek a munkástanácsok, a nemzeti bizottságok. Még a Legfőbb Ügyészségen is alakult forradalmi bizottság. A mai fiatalok, ha máshonnan a nem is, de mondjuk Kása Ferenc A másik ember című filmjéből tudhatják, hogy a vidék miként fogott össze a fővárossal. Hozták fel az élelmet. A József körúton egyszerűen megállt a teherautó, és kenyeret, lisztet, krumplit osztogattak róla. Ugyancsak nagy példát mutatott ’56 az öntevékenységben. Az emberek nem vártak utasításra. Amikor október 30-án deklarálták, hogy győzött a forradalom, elkezdtük a romokat takarítani, még lelkesebben, mint 1945-1946-ban. Hittünk abban, hogy győztünk, pedig előtte szétvert társadalom voltunk. - Ma megint atomizáltak vagyunk... - Ma sokkal súlyosabb a helyzet, mert nem külső erővel, nem erőszakkal történik a dolog, hanem a puha diktatúra több évtizedes idomításának, szívós aprómunkájának az „eredménye” a mostani atomizáltság. Nézze meg, mennyi értelmes, tájékozott ember él szerte az országban, és mégsem moccannak. Csak a saját „fajtámról”, a mérnökökről beszélek. Eltűntek a korlátok, és az egyik legpasszívabb társaság a műszaki értelmiség, de folytathatnám a sort. Ma azt várják az emberek, hogy valahol eldöntsék a sorsukat, pedig tudják, hogy nekik kellene azt megtenniük. Nos én ebben látom 1956 újabb tanulságát: az embereknek magukat kell belülről felszabadítaniuk. Én úgy emlékszem, hogy a börtönben megtartottam ezt a fajta felszabadultságomat. Az ember a börtönben lelkileg volt felszabadult. Ugye furcsa? - Nemrég beszélgettem Rácz Sándor Istvánnal, az '56-os Magyarok Világszövetségének új ügyvezető elnökével, az ön egykori zárkatársával. Ő azt mondta, hogy az előző kormánynak nemcsak az 1956-os reformkommunisták, hanem a túlélő hősök, a pesti srácok is kellemetlenek voltak. Magyarán nem tudtak velük mit kezdeni. A „kis” Rácz Sanyinak igaza van, mert az előző kurzusban volt egyfajta nem elég megalapozott ötvenhat tisztelet, de ez elsősorban a túlélőkre vonatkozott. Az előző kormány sem ’56 valódi bemutatására nem törekedett, sem a szociálisan nehéz helyzetben lévő ’56- osokon nem segített. Hangzatos, görögtüzes ’56-kultusz folyt. Csak érdekességként említem meg, hogy a 301-es parcellába mi éveken át kijártunk, amikor ott még bozót volt, és a rendőrök kergettek el bennünket. Nos, amikor Jelcin orosz elnök ott járt, hogy fejet hajtson Nagy Imre és a forradalmárok sírja előtt, én nem kaptam meghívót, mert „nem fértem fel a protokoll-listára”. Nem sértődtem meg, külön kimentem a temetőbe. Az ’56-osok kárpótlására utolsóként került sor. Pedig többször mondtam a parlamentben: első az élet, második a szabadság és csak a harmadik a vagyon... Pogonyi Lajos HÉTVÉGE 1994. október 22., szombat »« Ötvenhat szócikk 1956-ról (Folytatás a 29. oldalról) Az ügyében nyomozó ügyészeket később, az általuk elkövetett törvénytelenségek miatt elbocsátották. Egyikük öngyilkos lett. TÁNCZOS GÁBOR: 1928-ban született, tizenhét évesen lesz a Magyar Kommunista Párt tagja. Népi kollégista, diákszövetségi vezető, egyetemi tanársegéd az ELTE-n, majd a Dolgozó Ifjúsági Szövetség, a KISZ elődje - főiskolájának tanára. 1956-ban a Petőfi Kör titkára. Novemberben a Nagy Imre-csoporttal együtt Romániába deportálják. 1958- ban, húszesztendősen 15 évi börtönre ítélik. 1962-es szabadulása után oktatásszociológiával és az erdélyi magyarság problémáival foglalkozott. 1979-ben öngyilkos lett. TÉNYFELTÁRÓ BIZOTTSÁG: A Magyar Köztársaság kormánya 1993. jan. 21-én kelt határozatával az elmúlt rendszer éveiben elkövetett egyes bűncselekmények feltárására bizottságot hozott létre. A bizottság tagjai: Kahler Frigyes elnök, Alföldi Vilma, Borosy András, Kapronczay Károly, M. Kiss Sándor, Pálmány Béla, Sándorfi György - tevékenységének célja feltárni. 1956. okt. 23. után hol, mikor, milyen sortüzek voltak Mo.-n, milyen megtorlás követte a forradalmat és szabadságharcot. Sortüzek - 1956 címmel két jelentést adott közre eddig a bizottság, melyek ráirányítják az igazságszolgáltatás figyelmét a törvénytelenségekre. Kahler Frigyes, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője az 1994-es választások utáni kormányváltás után büntetőbíró lett Veszprémben. De a bizottság nem hagyta abba a munkát, a Horn-kormány állja költségeiket, decemberben várhatóan elkészül harmadik jelentésük. TOLLAS TIBOR: Sz.: 1920-ban a Borsod megyei Nagybarcán. Eredeti családi neve Kohlmann, édesapja ezredes. Katonai pályára lép, a háború végén röplapokat, németellenes írásokat terjeszt. 1947-ben hamis vádak alapján letartóztatták, tíz év börtönre ítélik. 1956 júliusában szabadul, az Astoria Szállóban helyezkedik el fűtőként. A forradalom idején a Nemzetőrség összekötő tisztje, nov. 4-én gyalog indul Ausztriába. Decembertől ott jelent meg az általa szerkesztett Nemzetőr, melynek hasábjain az emigráns szerzők elszántan tiltakoztak a megtorlások ellen. 1989-ben látogatott haza először. TUDOMÁNYOS, KULTURÁLIS SZERVEZETEK AZ EMIGRÁCIÓBAN: 1958-ban Brüsszelben alakítja meg Heltai György igazgató, valamint Nagy Balázs és Sztáray Zoltán a Nagy Imre Politikai és Társadalomtudományi Intézetet, majd később, 1959. jún.17-én elindítják az esetenként angolul, franciául is megjelenő Szemle című folyóiratot. 1963-ban, az amerikai anyagi támogatás elfogytával az intézet megszűnik. Ugyancsak amerikai segítséggel működik a New York-i székhelyű Kossuth Alapítvány. Igazgatója Horváth János, egykori kisgazdapárti képviselő. Ötvenhatos szervezetnek tekinthető, noha korábbi emigránsokat is tömörít a Magyar Írók Szövetsége külföldön. Az 1957. márc. 15-17. között Londonban alakult szervezet adja ki az Ausztriában, majd Londonban, végül (1962 februárjától) Párizsban megjelenő Irodalmi Újságot. Belső ellentéteinek betudhatóan 1960 után a csoport fokozatosan megszűnik. Hősök tere: Nagy Imrének és mártírtársainak újratemetése 1989-ben . SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE ÚJRATEMETÉS: 1989. jún. 17-én a Hősök terén felállított ravataloknál - Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, és Szilágyi József földi maradványai, valamint az ismeretlen forradalmár koporsója előtt - mintegy kétszázötvenezer ember rója le kegyeletét. Nagy Imre koporsójánál többek között Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Medgyessy Péter áll díszőrséget. A szónokok sorában Orbán Viktor kijelenti: „Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni szent, kommunista tabuikkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával.” USZTA GYULA: Sz.: 1914, Nagygát. 1943-1944-ben a szovjet Fjodorov partizánosztagának tagja, majd önálló partizánegység-parancsnok. 1947-1948-ban Zemplén megye főispánja. Az 1981-ben megjelent Ki kicsoda? szerint 1956-ban részt vett az „ellenforradalom leveréséért folytatott fegyveres harcban”. 1956. nov. 5-én, vezetésével ötfős katonai tanács alakul, nov. 10-én a budapesti Kerepesi úti laktanyában tiszti gyűlésen jelenti be, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány hűségnyilatkozatot követel a tisztektől. 1994. okt. 11-én a Fővárosi Bíróságon az 1956. dec. 8-i salgótarjáni sortűz ügyében tanúként hallgatnák ki. A bíróság a 80 esztendős Úszta Gyula kihallgatását a Honvéd Kórház által kiadott igazolás megvizsgálása után - elmebeli állapotára való tekintettel (öregkori elbutulás) - mellőzte. Y VÉSZI JÁNOS: Sz.: 1927. Újságíró, író, művelődéskutató. Nős. Felesége Nagy (Alexandra) Erzsébet, Nagy Imre leánya. Vészi 1945-1948-ban az MKP tagja, a politikai rendőrség tisztje. Utóbb koholt vádak alapján kizárják az MKP-ból. Saját elhatározásából távozik a rendőrségtől. 1948-1954 között a sajtóban dolgozik vezető állásokban. 1954-ben Rákosi Mátyáshoz írott tanulmánya miatt eltávolítják a sajtóból. 1956-ban az Országos Széchényi Könyvtár Nemzeti Bizottságának tagja, a Magyar Nemzet és az Igazság szerkesztője. 1957-ben kizárják az újságíró-szövetségből. 1957-1962 fizikai munkás. 1962-1973 a bp.-i Árpád Gimnázium műhelyoktatója. 1989-ben feleségével létrehozza a Nagy Imre Alapítványt. A MUOSZ elnöksége rehabilitálja. 1994 októberében a MUOSZ etikai bizottsága elnökévé választják. VIDA FERENC: A megtorlások idején a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az elnökletével több pert folytatott le. Az írók perében másféltől kilenc évig tartó börtönbüntetésre ítélte Déry Tibort, Háy Gyulát, Zelk Zoltánt és Tardos Tibort. A Nagy Imre-per során négy halálos ítéletet és öt évtől életfogytiglan tartó börtönbüntetéseket szabott ki. Több per vádlottjait - Erdős Pétert, Mérei Ferencet, Fekete Sándort, Litván Györgyöt, Széll Jenőt, Hegedűs B. Andrást, Németh Lászlót - több tíz év börtönbüntetésre ítélte. 1972-ben saját kérésére, mint a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezető-helyettesét nyugdíjazták és a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével, majd 75. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki. 1989-es nyilatkozatában visszautasított minden olyan vádat, amely a bírák kényszerítésére, befolyásolására utalt volna. Az állította, hogy senki nem utasította, függetlenül, kizárólag az adott törvények alkalmazásával, meggyőződésből ítélkezett. z ZIMÁNYI TIBOR: Közgazdász. Törökszentmiklóson született 1922- ben. 1944-ben megszervezi Demokratikus Diákfront ellenállási csoportját, egyik alapítója a Magyar Diákok Szabadságfrontjának. Mindezért a nyilasok letartóztatják, de megszökik a börtönből. 1945 és 1947 között rendőrtiszt, kilépéséig - tagja a Magyar Kommunista Pártnak. Egy évvel később letartóztatják, 1950-ben internálják, Recsken raboskodik. 1952-1955 segédmunkás. 1956-ban részt vesz a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága munkájában, 1957- ben letartóztatják. Öt évre ítélik, 1960-ban szabadul. 1989-től a Magyar Demokrata Fórum tagja, a Recski Szövetség szervezője és főtitkára, a Pofosz társelnöke. 1991-től a Történelmi Igazságtétel Bizottsága alelnöke, 1993-tól elnöke. Zimányi vezeti továbbá a Magyar Ellenállási Szövetséget és a Független Rehabilitációs Bizottságot. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő (MDF), a költségvetési és a mentelmi bizottság tagja. 1992-től felügyelőbizottsági tag az OTP Bankban.