Népszabadság, 1995. augusztus (53. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-19 / 194. szám
1995. augusztus 19., szombat: MAGYAR TÜKÖR. Záhony, a félig nyitott határkapu Várakozó kamionosok a határon - Egy héttel ezelőtt indultam el otthonról, Eindhovenből - mondja Coanna Takaró holland kamionsofőr. - A hét napból hármat ennek a rokonszenves magyar kisvárosnak, Záhonynak a határában töltöttem. Takaró úr gépeket visz Moszkvába. Amikor beszélgetünk, már a harmadik a záhonyi határátkelő előtti kamionsorban. Valószínű, hogy fél órán belül átjut a túloldalra, pontosabban ott lesz a senki földjén, a záhonyi magyar és a csapi ukrán közúti határátkelőt összekötő, rozzant állapotban lévő Tiszaládon. Aztán irány a gépekkel Moszkva, de előtte be kell várnia néhány holland kollégát, mert Ukrajnában a Kárpátokon átvezető szakaszon biztonságosabb konvojban túljutni. - Hallott-e arról, hogy Záhonytól Munkácsig száz dollárért vasúton is átjuthatna a rakományával? - kérdezem a németül kiválóan beszélő sofőrt. - Sajnos, nem - felelt őszinte csodálkozással. - Ha tudok róla, akkor nem ezt a szombattól hétfőig tartó országúti ácsorgást választom. Lehetséges, hogy ez a bolygó hollandi akkor sem jár jobban, ha Záhony előtt átgurul a Ro- La terminálra. Ez nem más, mint a július 1-jén elindult kombinált fuvarozás keretében a kamionokat Munkácsra indító, úgynevezett záhonyi 500-as átrakóállomás. Itt is vártak már ugyanis két napot arra, hogy a szerelvényenként 16 kamiont szállító vonatok rakománya összejöjjön. Vagy vártak rá még ennél is több időt... - A vasút annyira rugalmas, hogy most már hat teherautóval is elindítjuk a vonatokat - mondja Lőrincz Sándor, a MÁV záhonyi üzemigazgatója. - A számítások szerint ugyanakkor a legalább tíz teherautót szállító vonatok átküldése lenne a gazdaságos. Eredetileg napi két kombinált szerelvény átküldésére készültünk. Ezzel szemben a múlt héten csak hat vonat ment el, de az sem teljes terheléssel. Márpedig az ukránok a fogadásért szerelvényenként minimum tíz kamion átrakási árát elkérik, amire a speditőrök, a budapesti Dunakombi és az ukrajnai AVT szerződése jogalapot is ad nekik. A Munkács-Záhony útvonalra (a túloldali város az utolsó olyan pont, ahová a normál nyomtávú, európai szabványú tehervagonok még átjuthatnak) orosz szabványú, széles pőrekocsikat küld az ukrán vasúttársaság. Mivel azonban a túloldalról sokkal ritkábban van jelentkező a százdolláros tarifájú kombinált fuvarozásra, mint a magyarországi szakaszon, a pőrekocsik onnan meglehetősen kiszámíthatatlanul érkeznek Magyarországra. Ha többnapi telefonálgatás után néha sikerül átkönyörögnünk a széles szerelvényeket, azok többnyire üresen jönnek - állítja az üzemigazgató. - E hét első napján a reggeli órákban Záhony mellett hat kilométeres volt a kamionsor. A vánszorgó, inkább ácsorgó, mintsem haladó menet végén olasz teherautó-vezetőkkel beszélgettem. - Milánótól idáig két napig tartott az út - mondja Rodolfo Mercoldi. - Itt most háromnapi várakozásra készültünk fel. Aztán szépen megteríti a kis asztalkát a 4-es út terelővonalán. A kamion oldalsó rekeszéből elemózsia és üdítő kerül elő. A korai ebédre gyülekező, itáliai sofőrcsapat tagjaitól is megkérdezem: hallottak-e arról, hogy vasúti szállítással elkerülhetnék a hosszas várakozást? - Én hallottam róla a kollégámtól - válaszolja Alfredo Tison, aki Torinóból érkezett. - De figyelmeztetett: be ne ugorjak! Ő ugyanis lefordult az átrakóról egy, a maihoz hasonlóan hosszú sor végéről. Aztán két napig várt arra, hogy vonatra tegyék. Két napot viszont itt is lehet ácsorogni és araszolgatni, és még csak száz dollárt sem kell fizetni érte! Ahme Delic Szlovéniából szállít Moszkvába, s neki más a véleménye. Igaz, vele már az 500-as átrakón találkozom. A tüskehajú, fiatal sofőr az egyik kollégájától hallotta, hogy ezen a határon sínen is át lehet kelni. - Hat óra múlva Munkácson leszek - prognosztizálja a szlovén gépkocsivezető. - Így megspórolom azt a húsz liter gázolajat, amit Munkácsig elfüstölnek. Sőt a közúti átkelő előtti sorban a gyakori indítgatások, az alacsony sebességfokozat miatt ennél több is elfogy. - Én mindig erre járok - mondja Perjési Sándor, a tiszakécskei GMP Trans gépkocsivezetője. - Az igaz, hogy jó órában kell érkezni, különben itt is csak vakarózhat az ember. De ez megszervezhető, mert előre megkérdezem, hány kamion jött össze, begurították-e már a széles kocsikat. A vasúti átrakóhely büféjében két, egymásnak ábrával fordított plakát hirdeti ezt a szolgáltatást. Azt viszont csaknem minden érdekelt egyértelműen állította: a kombinált fuvarozásnak csapnivalóan rossz a propagandája. - Az unokaöcsém kamionos, és amikor errefelé járt, hallotta, hogy a kollégák az éter hullámain keresztül tanakodnak, vajon pontosan hány dollár, márka vagy forint ez a szolgáltatás - tudom meg Varga Tibortól, az üzemigazgatóság osztályvezetőjétől. - A speditőrök talán arra építenek, hogy ősszel valószínűleg úgyis megkezdődik a közúti híd felújítása. Annál hatékonyabb propaganda pedig nem kell, mint amikor az építkezés forgalomkorlátozásai miatt a közúton feltehetően az eddiginél is jobban elszabadul a pokol. - Én akkor is kivárom majd a soromat - mondja Dmitrij Jarovec zsitomiri sofőr. - Amíg ugyanis a magyar oldalon ketyeg az óra, addig valutában és nem a semmit sem érő ukrán kuponban kapom a napidíjamat. Ez is egy szempont. □ Lőrincz Sándor szerint a híd nagyon rossz állapotban van, és úgy szűk, ahogy van, ám azért nem lehet mindent arra fogni. - A kamionok itt akkor is csak ácsorognának és vánszorognának, ha hat sáv lenne - állítja. - Szerintem a vámvizsgálat akkor is lassú lenne. Ha rajtam múlna, én "Sokkal több vámost állítanék itt szolgálatba, akkor taláni gyorsabb lenne az áthaladás. Gondoljon csak bele, hogy ha bevezetik a vízumkényszert, akkor mekkora lesz itt a gatyázás! Márpedig valamilyen átlépést szigorító intézkedés előbb-utóbb mindenképpen életbe lép, mert ha az EU tagjai akarunk lenni, akkor nem Hegyeshalom, hanem Záhony lesz a Nyugat kapujában az utolsó szűrési pont. Czap István pénzügyőr őrnagy, a záhonyi vámparancsnok másképp látja: - Rohangálhat itt huszonnégy órán át akármennyi vámos, a híd attól még egy centivel sem lesz szélesebb és az ukránok fogadóképessége sem lesz nagyobb. Amikor a nagy forgalom miatt erősítést kértem, mindig átvezényelték ide valahonnan a szükséges létszámú csapatot, sőt a minap tizenhat ember saját hatáskörben való felvételére is lehetőséget adtak a feletteseim. De a létszámban rejlő tartalékok az előbb említett okok miatt végesek. Inkább a forgalom szervezésével próbálunk meg valamit javítani a helyzeten. Némileg megkönnyítette a munkánkat, hogy az úgynevezett Z-s kocsik - vagyis a nálunk oroszok és ukránok által vásárolt személyautók átkelését Beregsurányba és Tiszabecsre terelték. A túloldali bonyolult papírmunka miatt ugyanis ezeknek a járműveknek a leglassúbb az áthaladása. Amíg erre jártak, addig úgy volt, hogy a hárompályás út szélső harmadában mentek, vagyis inkább álltak a kamionok, középen a személyautók, a másik szélen pedig az összes többi jármű kínlódott. Például a mentő is... Az elhangzottak a másik fél véleményét tükrözik. Mégis megkérdezem a vámparancsnokot: nem lehetnének-e gyorsabbak? Válasza így hangzott: - Lehetni lehetnénk, megtehetnénk, hogy folyamatosan továbbot integetnénk a járműveknek. Ha ezt tennénk, az nem volna érdeke az országnak. Amíg tavaly július végéig alig több mint 800 jogsértő cselekmény ügyében kellett intézkedni, addig az idei év hasonló időszakában 2500 ilyen eset volt a záhonyi határponton. S vajon ebben a nehéz helyzetben mennyit segítene a kombinált fuvarozás elterjedése? - Nagyon sokat. Még akkor is, ha ez az alig ötven kilométeres szállítás nem sokkal több, mint egy meghosszabbított híd. De a vasúti szállítás alatt nem fogy az üzemanyag, kevesebb fogy a sofőr élelmiszeréből és főleg nem pocsékolódik el az idő a várakozással. Csakhogy nem szabadna a sofőrre bízni a választást, hogy közúton vagy vasúton lépi-e át a határt, hanem a cégeknek kötelezniük kellene őket a kombinált módszer igénybe vételére. A gépkocsivezető ugyanis a napidíj miatt ellenérdekelt abban, hogy igénybe vegye ezt a szolgáltatást. □ Sípos Istvánt, a MÁV vezérigazgató-helyettesét - aki már záhonyi üzemigazgató korában a vállalkozó vasútról beszélt - arról kérdezem: ha a keleti kapuban úgyis harmadára esett vissza a forgalom, vajon nem intézhetné-e a kombinált fuvarozás ügyeit - esetleg saját vállalkozás közbeiktatásával - a vasút. - A mai megoldás kétségkívül túl bonyolult, sok a felesleges áttétel - válaszolja Sípos István. - Éppen ezért ami eddig volt, az a vasútnak csak deficitet hozott. - Mi sem nyertünk rajta - mondja Virág Péter, a Dunakombi Rt. vezérigazgató-helyettese. - Ez inkább kísérlet vagy inkább referenciamunka, amibe annak reményében fogtunk, hogy talán hamarosan létrejön a Ljubljanától, illetve Trieszttől a Munkács alatti Szürtéig terjedő kombinált fuvarozási vasúti tengely. Ez a hosszabb táv már vasutat, fuvaroztatót, speditőrt egyaránt érdekeltebbé tesz a kamionok sínen való szállításában. Az pedig, hogy nem a túl nehéz orosz és ukrán pőrekocsikon, hanem erre a célra kifejlesztett normál nyomtávú vagonokon utaznak majd a kamionok, tovább csökkentheti a költségeket. Erre is készülődve most már folyamatos lesz a jelenlétünk a záhonyi átrakó-pályaudvaron, és a sorban álló sofőröket a közúton is tájékoztatjuk a kombinált fuvar lehetőségéről. A Dunakombi a Záhony-Munkács fuvarokat felkérés nyomán vállalta. A vasút egyik illetékes vezetőjétől megtudom: az új, a hosszabb távú Ro-La vonalra már pályáztatás lesz. Mire visszafelé indulunk a záhonyi határpontról, a reggeli hatkilométeres kamionsor hétkilométeresre növekszik. Ez itt nem is olyan sok. Ma csendes hétköznap van. Rác T. János Sorompóra várva RÉDEI FERENC FELVÉTELE A ZÁHONYI HATÁRÁTKELŐ FORGALMA • 1994 I. fél év 1995 1. fél év Növekedés %-ban Személygépkocsi 1 077 257 1 462 537 35,76 Autóbusz 14 830 15 801 6,55 Tehergépjármű 46 603 57 938 24,32 Motorkerékpár 1 633 1 794 9,86 Vasúti jármű 128 538 141 033 9,72 Közút személy 2 774 770 4 491 549 61,87 Vasút személy 145 366 214 869 47,81 Jármű összesen 1 268 861 1 679 103 32,33 Személy összesen 2 920 136 4 706 418 61,17 Családi kép Üveges András nem tudta, hogy három vagy négy éve halt-e meg az apja. Negyedik vagy ötödik válasz nélkül maradt levelét visszaküldte a híresen trehány brazil posta. „A címzett meghalt. ” Ennyi. Azért ez nem hivatalos értesítés. Nem is lepődött meg, amikor a görcsoldók kába álmában feltűnt az apja. Mégiscsak él? Olyan volt, mint egy bennszülött, valami kunyhó vagy szobácska sarkába húzódtak néhányan, amikor ifjabb Üveges András föltűnt az ajtóban. Szóval él, állapította meg. Semmi ujjongás. Az apja sem kiáltott: fiam! - ő sem kapott a szívéhez, apám! Csöndben konstatálták egymást. Négyéves volt, amikor 1942- ben idősb Üveges „elvált tőlük”. „Nyilalott”, ahogy az anyja mondta, Szálasi egyik bal keze volt, amihez új asszony illett. A német megszállás után főispán lett, a menekülés idején egyvagonnyi zsidóékszert kísért nyugatra. Ausztriában vagy Németországban német barátai kiszállították az autójából az árokpartra a terhes feleségével együtt. A vagonnak is akadt gazdája, s idősbeveges mosogatással tartotta el a családját. Brazíliában ügynökösködött, ismét elvált, s a fia, ötven év múltán, egy belügyminiszteri papírral látogatta meg, miszerint a magyar rendőri nyilvántartásban nem szerepel, akár haza is települhet. Két hetet töltött együtt apa és fia, de már nem volt mondandójuk egymás számára. - Hazamehetnék hozzátok meghalni? - kérdezte a fiától utolsó este. Ifjabb Üveges agyán átfutott, még a repülőjegyet sem tudnák kifizetni, lakatlan félszobájukra meg az igazi szülők inkább jogot formálhatnak. - Nem lehet - akarta mondani, de elmismásolta azzal, hogy utaltassa át a nyugdíját (tudta, hogy nem megy), s hogy néz neki valami szociális otthont a közelben (amire elég sem lett volna az a nyugdíj). Emiatt sem ujjongtak most, amikor kiderült, hogy idős Üveges András mégsem halt meg. A fia, az ifjabb András kifordult ebből az álombéli néma találkozásból a napra. S ott meg kit lát? Azt a brazil kamaszt, akivel együtt hullámlovagolt az aracajui tengerparton. - Te mit keresel itt!? - kérdezte tőle döbbenten. A srác felhúzta a vállát. - Elvinnél néhány, családi képet az apámnak a gyerekeimről, az unokáimról? - kérdezte hirtelen. - Elvihetem - felelte a fiú természetesen magyarul, de mit csinál vele a marhavagonban? Marhavagon? Üveges András elengedte a füle mellett a kérdést, s félálomban is válogatta a képeket, amiket majd elküld Brazíliába az apjának. Pünkösti Árpád I NÉPSZABADSÁG 9