Népszabadság, 1995. szeptember (53. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-13 / 215. szám
14 NÉPSZABADSÁG Világsztár lesz-e a Sexepil? Annak idején a megboldogult Erdős doktor riogatott bennünket azzal, hogy világsztárt csinál a Neotonból. Nem csinált. Kelet felé indult, és Koreáig jutott. Az LGT is próbálkozott hiába. Ahogy az évek telnek, úgy nőnek a régiek emlékezetében az Omega vörös csillagos nemzetközi sikerei. Számtalan erőtlen kísérletet említhetnénk még, kár vele kínoznunk magunkat: magyar rockvilágsztár nincsen, nem is volt sohasem. Hogy lesz-e, azt optimistán soroljuk a jövő kérdései közé. Persze, mindig csodát várunk magunktól. Pedig rockzeneileg még a régi nagyokra sem mutogathatunk. Nincsenek. Ennyivel nyomorultabb a magyar rock helyzete a magyar futballénál. És mégis reménykedünk. Pedig erős bajnokság nélkül... És ebben a bajnokságban Zámbó Jimmy, Demjén Rózsi, Zorán, Bródy az élcsoport. Vannak azért, akik más pályán fociznak. Illetve nem is fociznak. Nem szupersztárrockban, mainstreamben vagy nyüzsidizsiben próbálkoznak, hanem valami jobban, valami másban; na, ezeket hívjuk alternatívoknak vagy miknek. Mármost alternatív szinten is létezik világsztárság, bár az igazi, alternatívnak nevezett világsztárok abszolút értékben is világsztárok, milliós lemezeladásokkal, százezres koncertekkel, soknullás bankszámlákkal: RÉM, U2, Björk, Offspring satöbbi. őket már fősodornak is mondhatnánk. Hát igen, minden mainstreamer alternatív volt valaha, ha úgy vesszük. Ez az egész hülyeség a Sexepil miatt jut eszembe, merthogy manapság a Sexepil a magyar alternatívilágsztár-jelölt. Azért a cikk elején az Erdős Péter-es sztori kissé igazságtalan, mert a Sexepil többé-kevésbé normális viszonyok között lett jelölt, ellentétben a Neotonnal. (Kihagyhatatlan poén, hogy az új, állítólag sztárcsináló Sexepilalbum kiadójának, a Magneoton-Warnernek a főnöke Pásztor László, aki egykor a Neoton szerző-basszusgitárosa volt, és azóta az egyik legsikeresebb magyar kiadói szakemberré lett.) Tehát Sexepil. Nem is emlékszem már pontosan, hányadikos gimnazista lehettem, amikor rendszeresen jártam Sexepilre. (1985? 1986? 1987?) URH már nem volt, a Bizottság gyakorlatilag nem működött, nekünk a Sexepil volt az igazi underground zene. Hegyi Zoli (ének), László Viktor (basszus), Kocsis Tamás (gitár), Vangel Tibor (dob). Hegyi kitűnő szövegeket írt, és jól elő is adta őket (lehet, hogy énekelni nem nagyon tudott, de ez akkor tök mindegy volt), a zenekar pedig húzott rendesen, mint valami postpunk banda (az is volt), nyomták a What do you saytől az ETA-ig. (Merthogy a UK Subs-imitátor magyar őspunk ETA zenekar megidézése egykori tagjai által mindig a Sexepil-koncertek fénypontja volt.) Nos, az a Sexepil, amelyet én nagyon szerettem, amelyről azt gondoltam, abszolút világsztár (igaz, hogy akkor még nem jutottam nagy mennyiségben külföldi zenékhez) nem vitte sokra. Mondjuk ki: semmire sem vitte. Aztán Hegyi Zoli kivált, a zenekar instrumentálisan próbálkozott, és azt baromira untam. Aztán Hegyi visszajött, de az egész már nem volt az igazi nekem. Hosszú időre eltűnt számomra a Sexepil. Tudtam, hogy egy Mick Ness nevű ideiglenesen Magyarországon állomásozó holland expunk énekel már, és azt is tudtam, kábé milyen zenét játszanak, hogy teljesen angol nyelvre váltottak, hallottam a Love, Jealousy, Hate lemezről, aztán az Against Nature-ről is, meg arról is, hogy az MTV-nél Paul King nagyon szereti és nyomatja is időnként a 120 minutes című alterzenei műsorban, de nem érdekelt az egész. Drasztikusabban és sportriporteresebben: leírtam a Sexepilt. Aztán mit hallok egyszer csak, úgy 1994 tájékán? Hogy a Sexepil alternatív világsztár, vagy legalábbis nagyon közel van hozzá. Nosza, rohantam megint koncertre, és csalódtam. Húzós gitárzenét hallottam ugyan az új Epiltől, de az volt az érzésem, mintha valami MTV-ből szalasztott angloamerikai tucatzenekar játszott volna botrányosan rossz technikai feltételek között. Ugyan mitől volna ez a zenekar kvázivilágsztár? - kérdeztem. Elsősorban a menedzsment ügyes húzásaitól. Bekerült néhány klip az MTV-be, volt a zenekar mögött egy amerikai fesztiválsiker - ennyi elég volt, hogy itthon világhírről beszéljenek. Pedig a Sexepil egyáltalán nem adott el lemezszázezreket, nem turnézott stadionokban. Sőt, a zenekarnak igazán Magyarországon sem volt (nincs) nagy tábora. Ennek ellenére az új Sexepillemezt (Sugar for the Soul), úgy harangozták be, mint a leendő magyar világsikert. És ebben az anyagban tényleg van valami kitörési lehetőség, ha szabad ilyet mondani. Jó erők dolgoztak rajta. Az egyik producer Brian Anderson, aki nagy név a szakmában, főleg az alternatív (de utálom ezt a szót) vonalon, dolgozott a Nirvánával, satöbbi. A Sugar for the Soul egyszerre jelent meg Magyarországon és tizenegy európai országban, plusz Izraelben. Ilyesmi még nem fordult elő magyar albummal, összesen 15 ország jelezte, hogy lenne igény az albumra. Ez már önmagában is nagy eredmény. Az azóta kódolt MTV nyomta - még a lemez megjelenése előtt - a Jerusalem klipjét. Augusztus utolsó napján tehát megkaptam az új albumot, és napok óta hallgatom, gyűröm a fülembe, az agyamba. A lemezt jó föltenni. Megszólal. Hallatszik a profi stúdiómunka, az amerikai keverés. A hang nem teljesen kristálytiszta, hanem a legújabb divat szerint maszatos, főleg fölül, a cinek környékén. Az ének visszafogott, a gitár iszonyúan durva, a billentyű brutális zajhangszer végig. És az egész hangzás sötét. Jó sötét. Nagyon kemény kezdés. Point Blank, így kell nekiugrani a világnak. Agresszív, mégis intelligens gitárzene. Kissé grunge-os. Aztán jön a Jerusalem, a sláger. Kitűnő folytatás, visszafogott, dallamos nóta, Mick Ness az ilyeneket érzi legjobban: lefojtott, forrongó indulat, aztán kitörés, gitártörés-hangfalzúzás. Ezt a szintet még négy számon át tudja tartani a zenekar, aztán a Jaws of the Underground és a Bittersweet (a nyolcadik szám a tizenkettőből) környékén valahogy eltűnik a lemez. Az utolsó számokra már képtelen vagyok figyelni. Unalmasak. És még valami zavar. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó dolog vagy rossz: nem érzem, hogy ezen a lemezen magyar zenekar játszik. Nemcsak az angol nyelvű ének miatt. Hanem valahogy a zene is idegen egy kicsit. Importszagú - vádaskodnék kapásból, de meg nem tudom mondani, honnan származik ez az import. Mintha egy amerikai gitáros és egy brit énekes dalait hallgatnám. Néha azért ráismerek az én régi Kocsis Tamásomra. Mellékes, a borító szép. A belső füzetke kissé sovány. Magyar betegség. (Nyomdaköltség-megtakarítás?) Azért a dalszövegek megvannak rajta. De bírtam volna, ha néhány szó magyarul is áll ottan, és Vangel Tibor nem Tibor Vangel és László Viktor nem Viktor László. Még az izlandi Björk is odavetett néhány anyanyelvi sort új lemezére. Tehát jó ezt a lemezt föltenni. Sajnos levenni is. Elunható. Jó anyag, de nem nyúl tőle magához az ember. Én pedig szeretnék már magamhoz nyúlni. És csak akkor kiáltanám világsztárrá a Sexepilt, ha már megvan a kétszázezer eladott példány. Drukkolok. De amilyen fundamentalista, nosztalgikus egy barom vagyok, szívesen hallgatnám megint Hegyi Zolit a What do you sayjel. Uj Péter GÁBOR VARBA - RCYBOARDI TIBOR VANOCL - DRUMfi MICK NKB - VBCALB VIKTOR LÁSIIG- BAB* TAMÁS KOCBIB - BUJTARI Új Callas Párizsban A Nabucco Várady Júliával Várady Júlia személyében az opera megtalálta új Maria Callasát - erre a szinte egyöntetű megállapításra jutnak a párizsi zenekritkusok, akik elragadtatott hangnemben méltatják az erdélyi magyar származású szoprán teljesítményét a Nabucco női főszerepében. A Bastille téri Operában bemutatott Verdi darabban Várady Júlia a Le Monde szerint „az est nagy diadalát” aratta. Majd a lap arról ír, „gyakran bejelentették már, hogy megvan az új Callas. Ezen az estén ott volt a színpadon”. A kritika úgy fogalmaz, hogy a párizsiak akkor járnának jól, ha Várady Júlia - Dietrich Fischer-Diskau felesége - néhány szezont Franciaországban tölthetne, mivel „ő korunk legnagyobb drámai szopránja, és ennél még több is”. A Le Figaro Várady fellépésében „egy totális tehetség” bemutatását látja. A magyar származású művésznő a kritika szerint „meghaladhatatlan ”. A Libération úgy értékeli az előadást, hogy „a szoprán szó szerint megsemmisíti a környezetét. Ő az, aki kvázi-Callasként csillog a második felvonás kezdetén, és sokkal szebb a mérsékletben, mint a kitörésekben.”. A sajtóvisszhang az előadás egészét illetően is igen kedvező; a párizsi zenekritikusoknak a jelek szerint az a benyomásuk, hogy a Nabucco műsorra tűzésével az opera új igazgatójának, Hugues Gálinak az „uralkodása vitathatatlan sikerrel kezdődik”. Várady Júlia egyébként a tervek szerint még az ősszel Bartók Kékszakállújának női főszerepében is bemutatkozik Párizsban. Partnere várhatóan Polgár László lesz. Párizs, 1995. szeptember Kis Tibor KULTÚRA 1995. szeptember 13., szerda Igazság borban és könyvben Borban az igazság. Ez a megállapítás már a XIII. század elején sem lehetett maradéktalanul igaz: a bor nem filozófusok által keresett igazsága csak a jó borban rejtőzik. A természet eme termésének igazára engem Garamvári Vencel borász és borkereskedő tanított meg, hosszan értekezve arról, hogy kinek milyen bort áhít az egyénisége, az hogyan készül, mi különbözteti meg a pancsolt lőrét az igazi italtól. Ha egy borkereskedő lehet filozófus, akkor Garamvári az. Sikerült kibillentenie tagadásából egy antialkoholistát. A borokat, söröket továbbra sem kedvelem, de tudom, hogy az 1972-es évjáratú tokaji aszúeszencia a legjobb magyar bor. Hogy nem fogom a tokaji mámorától fátyolos szemmel tölteni napjaimat, arról maga az aszúeszencia biztosít. Egyrészt azért, mert az alkoholtartalma csupán 8,5 százalék, másrészt azért, mert ötezer forintba kerül a kereskedőnél egy félliteres palackkal, amelyből összesen 1200-at töltöttek meg. A bor igazának megismerését, a minőség megbecsülését Magyarországon meg kell fizetni. Évek óta hallani, hogy a borfogyasztás csökken, a bor nimbusza tovatűnt. Valójában már ez sem igaz, hiszen a magyar borok jó hírének megteremtéséért több társaság, kereskedelmi vállalkozás és termelő indult csatába. Lassan a (nem kocsmai) borivók, -fogyasztók is felsorakoznak mellettük. A Tiffán, Gere, Polgár nevek immár ismerősen csengenek nem csupán a borászok, hanem a vásárlók, pláne a külföldi vásárlók előtt is. Mert minden vásárlót nem győzhet meg egy borász, ezért adta ki a Borok könyvét a Kossuth Könyvkiadó. S jól láthatóan a bor kultúrájáért áldozni kell, a könyv ára csak 20 forinttal marad háromezer alatt. A Borok könyve nem kevesebbért szállt síkra, mint a magyar borkultúra újjáélesztéséért. A szerzőcsapat példás alapossággal tárja fel a borászati tudnivalókat, ízelítőt adva a világ és Magyarország borainak kínálatából, bemutatva a borászat kémiáját, a szőlőtermesztés és borkészítés mesterfogásait. Mégsem szakkönyv, hanem ismeretterjesztő olvasmány, amelyben kitérnek a borkóstolás és tálalás művészetére, az étel és bor harmóniájára, sőt a bor művészetekre gyakorolt hatásaira is. Borásznak evidencia, vásárlónak nem az, hogy a borok is meghalnak egyszer. A primőr borok egy-két év alatt, a gyümölcsös borok négy-öt év, az érlelt, testes borok tíz , a nagy vörösborok tíz-tizenöt, az aszúborok több mint húsz-huszonöt évet élnek. Ez alatt az idő alatt többféle kémiai folyamat alakítja szerkezetüket, ízüket, hatásukat, életük akár az emberé. A beomlott pincékben talált százéves boroknak már csak tíz százaléka fogyasztható. A közelmúltban megrendezett budapesti borfesztiválon mindenki kóstolhatott. A belépőjegy ára magában foglalt egy poharat és két szelvényt, amelyekért akár egy tokaji aszúeszenciát is fel lehetett hörpinteni. Ahhoz nem kell könyv, hogy az amatőr kóstoló a szájban szétáradó csodát, a szőlőszemek levének simogatását és csiklandozását érezze. A könyv ahhoz kell, hogy megtudja, miért van így, mit kell tennie, hogy ez az egyszeri érzés megmaradjon örök, kellemes emléknek. Dombi Gábor Danzi Ágoston: Váci szüret Szeretettel meghívja Önt a 39KVt szeptember 15-én játékos műsorral egybekötött gyáravatójára. HELYSZÍN: Az M7-es autópálya harmadik székesfehérvári leágazásánál az Autópályarendőrségnél IDŐPONT: 16.30 - 18.30 ^ Dévényi Tibor műsorvezető Felk Celsius, Szandi, ^Kiki, Zoltán Erika, Happy G, Sípos F. Tamás, Defekt Duó NYEREMÉNYEK: értékes STOLLWERCK ajándékok A rendezvény alatt STOLLWERCK termékek árusítása akciós áron.