Népszabadság, 1995. december (53. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-09 / 289. szám
-f • • NÉPSZABADSÁG • ■ - - ■ - — | ■■■ ■ 1 .... ,• Megjelenik H J| jj JjJjjjjJ 1995. december 9., havonta \ ^ Wf A&'4 |ff|#w |... ■ f| II. évfolyam, KKIMKL Sm Wf Km JSlfest JUSSW 12. szám A sors ismert. Szabadkai úrifiú, Kosztolányi unokaöccse. Művész és orvos. Novellista, drámaíró, zene- és irodalomkritikus. Politikai publicista, művészeti tárcaszerző, elmekórtani szakíró. Harminckét évet él. Tizennyolc-tizenkilenc évesen pompás novellákat ír. Huszonegy-huszonkét évesen remekműveket. Poszter György írása Csáth Gézáról a 3. oldalon Magyar krónika Beszélgetés Glatz Ferenccel ■ - A Magyarok krónikája a rendszerváltás után megjelenő első átfogó, nagy terjedelmű szintézis Magyarország történetéről. Vajon érződik-e a könyvön az, hogy megváltozott politikai környezetben jelenik meg? - Valóban ez az első nagy szintézis, de - főként oktatási célból - születtek rövidebb áttekintések. A legnagyobb hiba, amit egy ilyen könyv szerzője elkövethet, az, ha azoknak az elődöknek a nyomába lép, akik a magyar vagy egyetemes történeti összefoglalókban végleges ítéletrendszert akartak adni a nemzeti vagy a világtörténelemről. Engem, aki a keresztanyámtól érettségi ajándékba kapott töltőtollal a szócikkek jegyzékét és a kronológiát összeállítottam, az a szándék vezérelt, hogy az olvasót végleges ítéletek helyett történeti műveltséghez juttassuk. Nem elsősorban lexikális adatokhoz, hanem a történelemről való gondolkodás művészetéhez. A történelemről sokféleképpen szoktak gondolkodni. Van, aki a gazdaság fejlődését tartja a legfontosabbnak, van, aki a szellemtörténetet. Megint mások politikatörténeti szempontokat, politikai intézményeket vizsgálnak, és létezik történetírói iskola, amely az ember hétköznapjaiból indul ki. Egy ilyen méretű szintézis esetében minek kell a főszerepet játszania? - Minden történész szubjektív, minden történésznek van egy képe a világról, a világ fejlődéséről. Ez különbözteti meg a történészt a történetírótól. Az én felfogásom szerint a történelemben a politikai intézményeket, a technikai infrastruktúrát azon a mércén kell mérni, hogy mennyire szolgálták a kor emberének, legteljesebb emberi mivoltának kifejlődését. Azok az életmegnyilvánulások állnak a könyv középpontjában, amelyek az ember anyagi és szellemi újratermelését segítették. Nem gazdaságpolitikával foglalkozunk benne, hanem a gazdálkodás történetével, a mesterségekével. Ezeket próbáltuk inkább megjeleníteni. A mindennapi gondolkodás, az írott és a szóban rögzülő gondolkodás típusai szerepelnek benne, így sokkal több a művelődés- és a társadalomtörténet ebben az áttekintésben, mint a korábbiakban. A politikatörténet e szempontoknak van alárendelve. A másik lényeges szempont az volt, hogy az olvasó próbálja meg a jelenében is továbbgondolni a történelem tapasztalatait. Az előbb a rendszerváltást említette. A rendszerváltással együttgondolkodó értelmiségieknek látniuk kell, hogy a rendszerváltás nem azonos a politikai többpártrendszer, vagy a piacgazdálkodás bevezetésével. A rendszerváltásnak a fejekben kell végbemennie. A huszonegyedik századi Magyarországnak egy más típusú polgárra van szüksége, mint amelyik az elmúlt évtizedekben és évszázadokban itt kialakult. Ennek a polgárnak újra kell gondolnia a közösséghez és a politikai intézményrendszerhez fűződő viszonyát. A könyvben ahhoz próbálok segítséget nyújtani, hogy pozitívan vagy negatívan értékelhesse az olvasó e viszonyt abból a szempontból, hogy ez az ő emberi kifejlődéséhez ma mennyire járul hozzá. Ilyen értelemben nem tagadható, hogy a politikai és a történeti koncepciók között van átjárhatóság, de a történészt gondolkodásában nem vezethetik pártpolitikai meggondolások. A rendszerváltás előtti hasonló szintézisek problematikus pontja az volt, hogy az 1945 utáni Magyarországról kialakított képük elnagyolt volt. Aki ezzel akart foglalkozni, óhatatlanul a politikai tabuk falába ütközött. De a közelmúlt történelmének vizsgálata a történész számára azért is mindig nehéz, mert előbb-utóbb átcsusszan a napi politizálás mezejére. Hol, a történelem mely pontján érezte úgy, hogy le kell tennie a történetírónak a keresztanyjától kapott töltőtollat? - A Krónika-sorozat egyik sajátossága az, hogy mindig a legutolsó időszakig követi az eseményeket. Ez a technika, az opera, vagy a film esetében nem jelent problémát. Mi a Horn-kormány hivatalba lépéséig tárgyaljuk majd a történelmet. De az utóbbi harminc év történetében nagyon sokszor arra kényszerültünk, hogy mellékmondatokban föltüntessük, amit most mondunk, azt a csak részben rendelkezésre álló források alapján mondjuk. Tudjuk a szakma korlátait az elmúlt évtizedek tárgyalásakor. Szerencsére az elmúlt években egyik politikai irányzat sem kér számon egy kulcsra járó történelemszemléletet. Ezért nem politikai gyávaság, ha valaki erről vagy arról a témáról nem ír. Bizonyos összefüggéseket nem ismerünk még fel, amikor a hetvenes-nyolcvanas évek eseményeit vizsgáljuk. Nem tudjuk, hogy 1989-ben az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió politikai vezetése milyen titkos politikát követett a magyarországi átalakulással kapcsolatban. Az olvasónak őszintén el kell mondanunk, mi az, amit nem tudunk. Elmondhatom, hogy ez a munka sok vonatkozásban egyéni, de nem kizárólagos felfogást tükröz, más vonatkozásban viszont kollektív munka. A történész középgenerációé. Ez egyben kísérlet is arra, hogy képes-e a kutató-történész a kutatott témáját a szélesebb közönség számára is érthetően megfogalmazni. Nekem nagyon lesújtó véleményem van a huszadik század végi túlspecializálódott társadalomtudományokról. Szem elől vesztettük a múlt század társadalomtudományának egyik legfontosabb követelményét, azt, hogy a társadalomtudományoknak csak akkor van értelmük, ha azok valakinek szólnak. A tudósnak és az értelmiséginek. A magyarok krónikája most ebből a szempontból is vizsgázni fog. Kiderül, hogy mi, a nemzetközi szakkonferenciák világában élő kutatók képesek voltunk-e közérthető és világos fogalmakba öntött magyar történelmi szintézist adni az olvasó kezébe. Izgulunk, mint a kisdiákok. J. GYŐRI LÁSZLÓ A CÍM, amelyben magát nevezi meg a szerző, természetesen önironikus. Gábor Miklós dokumentumfilmen nézi azt a harmincöt éves fiatalembert, aki negyvenegy évvel ezelőtt volt. A film a naplója. Önportré, 1954-ből, áprilistól decemberig. A napló olvasása közben széljegyzeteli önmagát. Olvassuk a naplót, és olvassuk a ritka kommentárintarziákat. Olykor a köztes időből, de általában a mából, 1995-ből. Néha a kommentár kommentárját. A film ilyenkor szellemképessé válik, a főhős, mint Woody Allen az Annie Hallban, némi időjáték közbeiktatásával kilép saját figurájából és érdeklődve figyeli a valaha volt fiatalembert. Van mit figyelnie. 1954 Gábor Miklós életében a kiábrándulás éve. A felszínen csak annyi látszik, hogy a Nemzeti Színházból átszerződik a Madáchba, tavasszal még Jágót játssza a Nemzeti bemutatóján, az év végén már Rómeó szerepébe ugrik be új társulatában. A két Shakespeare-szerep - az intrikus és a romantikus ifjú - között leszámol önmagában a „sematikusan párthű komcsi”-val, aki korábban volt. A naplórészlet elején Gábor még a Nemzeti Színház párttitkára, de már vereséget szenvedett abban a hatalmi harcban, amelyet Major Tamással vívott. Úgy dönt, el kell mennie a színházból, ahol rosszul érzi magát, és önmaga előtt el kell számolnia „bolsevik múltjával”, a Párttal, amelybe apja, a polgári „mozis” ellen lázadva lépett be. Számvetését árnyalja az ország rossz hangulata, az ’53 júniusi kormányprogramot 1954-ben követő Nagy Imre-Rákosi konfliktus. Azt ne higgyük, hogy a napló és a kommentár politizál, netán magyarázkodik, utólag „tisztázza a dolgokat”. Gábor Jágójának megoldatlanságáról beszél, a próbák gyötrelméről, Bessenyei Othellójának elsöprő erejéről, Nádasdyról, Gellért Endréről, ebédekről a New Yorkban, vacsorákról a Szigeten, a polgáritársasági életforma mindennapjairól (mintha nem is 1954-ben volnánk Magyarországon), kontrasztként Soós Imre alkoholos, gátlástalan önfeledtségéről, arról, hogy Saskia (Ruttkai Éva) levágatta a haját, balatoni nyaralásról, fogfájásról, egyéves kislányáról, barátokról és mindenekelőtt a színészetről, ami mindig is önelemzésének legfőbb tárgya volt. De az Egy csinos zseni mégsem „színészkönyv”. Gábor Miklós - azt hiszem, ezt már valamikor leírtam róla — színész, következésképp mit érdekli őt a színészet maga. A legritkább eset, hogy szerepet elemez, játékstílusról, megoldási módszerekről, színészi technikáról elmélkedik. Furcsán, zavartan, idegenül viszonyul saját színészetéhez. Mondhatni, nem tud mit kezdeni önmagával mint színésszel. „...gyakran érzem, hogy csak azért lettem színész, mert írónak vagy festőnek - embernek? - tehetségtelen vagyok”, írja egy helyen. Ez, persze, nem igaz, bizonyíték rá - többek között - épp az 1954-es napló, lüktető, friss olvasmányosságával, könnyed, színes alfresco stílusával, az odavetettség látszatát keltő, magvas, aforisztikus megfogalmazásaival, amelyek éppúgy pontosan és „véglegesen” jellemzőek, mint korabeli skiccei. De Gábor mégsem hazudik, és a legkevésbé sem mórikál, nem játssza meg magát - tényleg van benne valami nem színészi. Egyrészt a színészt „valahol” csak kell, hogy érdekelje a szerep, ha másért nem, hát hogy „átélje”, „beleélje” magát, Gábor viszont bevallja — 1995-ben —, „hogy semmi sem érdekelt annyira, mint saját személyem”, s bár ez a nárcizmus alapvetően színészies, Gábor színészete annyiban mégis alapvetően más (ezt nem a naplója alapján mondom, abban expressis verbis nincs benne), hogy nem a szerepbe lényegített önmagát, hanem primér önmagát, a „figuráját”, a fiússágát, az érzékenységét, a kecsességét, a szüneteit, a hanghordozását, fejének vagy csuklójának egy mozdulatát viszi színpadra, és eközben éppen úgy kívülről, bizonyos távolságból, mintegy tükörben figyeli önmagát, önmaga hatását, mint „azt” a harmincöt éves fiatalembert a naplójában. (Valószínűleg így volt már akkor is, amikor a naplót írta, különben nem írt volna naplót.) Ez az önreflexió érteti meg, hogy Gábornak a siker is mást jelent, mint általában a színészeknek, tetszeni vágyást természetesen, de nem a tapsokért, a népszerűségért, a pénzért, hanem önmagáért, azokért a kivételes pillanatokért, amikor azonosul önmagával a színpadon, amikor úgy érezheti, hogy „én vagyok Rómeó”, s mert „nem akad tollforgató ember, aki vallomást tegyen róla”, még ezt is neki magának kell megtennie, írásban, különben „egyetlen nyomtatott sor sem őrzi majd nyomát annak, amit én ezekben a drága órákban átéltem”, így hát ez a szemérmesen exhibicionista, kitárulkozásokkal és elhallgatásokkal átitatott (kommentált) napló egy rendhez, kényelemhez, polgári életformához szokott „csini szépfiú és gunnyasztó könyvmoly” paradox önvallomása a megmutatkozás vágyáról, ami egy tőről fakad a szerepléssel. És ennyiben mégiscsak az „érzéki zsenialitás”, a színészet regénye. KOLTAI TAMÁS Találkozás egy fiatal színésszel Gábor Miklós: EGY CSINOS ZSENI MAGVETŐ FOTÓ: FEJÉR GÁBOR Kérek egy autogramot KAJÁN TIBOR KARIKATÚRÁJA KIS MAGYAR TÖRTÉNELEM Elza Kft. Eximpo-Trade Kft. Ferencvárosi Autószerviz Ferencvárosi Autószerviz G3 Motor Bt. Garagent Irídium Autó Kft. Interag Autó Kft. Itt a legmegfelelőbb pillanat, hogy autót vásároljon. A Daewoo Motor most kamatmentes feltételekkel áll a vásárlók rendelkezésére. Autó Bánhida Kft. Autó Mihók Autó-Motor Trans Kft. Autóház Vác C-Mobil Kft. Car-Men Kft. Carbont Kft. Csaba „X” Autó Kft. Daewoo Center Kft. Daewoo Center Kft. Daewoo Center Kft. Daewoo Halász Daewoo Pápa Kft. Daewoo-Kecskemét Kft. DKM Kft. 2800 Tatabánya, Komáromi u. 30. Tel.: (34) 312-119. 8900 Zalaegerszeg, Bíró Márton út 28. Tel.: (92) 320-146 6200 Kiskőrös, Izsáki út 13. Tel.: (78) 312-982 2600 Vác, II. sz. főút, 32-es km Tel.: (27) 316-872. 6728 Szeged, Napos út 6/C Tel.: (62) 311 -489. 4031 Debrecen, Széchenyi u. 57/A Tel.: (52) 311-010. 7630 Pécs, Kiskőszeg u. 2-4. Tel.: (72) 327-573. 5600 Békéscsaba, Dobozi u. 108. Tel.: 06 (60) 385-906. 1149 Budapest, Mogyoródi út 32. Tel.: 220-508. 1095 Budapest, Soroksári út 38-40. Tel.: 216-1190. 1039 Budapest, Rákóczi út 31 .Tel.: 06 (20) 427-227. 7090 Tamási, Szabadság u. 92. Tel.: 06 (60) 363-494. 8500 Pápa, Fő tér 24. Tel.: (89) 313-754. 6000 Kecskemét, Gyulai Pál u. 14 Tel.: (76) 320-327. 9700 Szombathely, Vasút u. 13. Tel.: (94) 312-784. Kapós Járműgyártó Kft. Karzol Kft. KOR-Autó Kft. Molnár + Molnár Kft Nag-OK Kft 8000 Székesfehérvár, Nagyszombat u. 1/a. Tel.: (22) 305-585. 7100 Szekszárd, Rákóczi u. 45. Tel.: (74) 319-331. 1097 Budapest, Táblás köz 4. Tel.: 280-6749. 1146 Budapest, Dózsa György út 19. Tel.: 141-3579. 6800 Hódmezővásárhely, Pf. 333. Tel.: (62) 346-568. 1012 Budapest, Márvány u. 16. Tel.: 156-7255. 1134 Budapest, Váci út 100. Tel. 169-3129. 8200 Veszprém, Pápai út (8201 Veszprém, Pf. 171). Tel.: (88) 425-604. 7400 Kaposvár, Füredi út 180. Tel.: (82) 321-944. 2200 Monor, 34-es km. Tel.: (29) 411-539. 8648 Balatonkeresztúr, Iskola u. 64. Tel.: 06 (60) 362-594. 2339 Majosháza, Rákóczi út 1/B Tel.: (24) 376-055. 4400 Nyíregyháza, Matróz út 1. Tel.: (42) 315-011. Plattman Kft. Postaautó Debrecen Kft. Ranex Kft. Sárospataki Autójavító Kft. Sigma 2000 Kft. Síva Bt. Soproni Autójavító Szilfa Kft. Tarján Szalon Autó Korda Woopi Kft. Daewoo Duna, Tusják Kft. Dalama Kft. Csepel Kft Ékes Dinasztia 3300 Eger, Külsősor u. 8. Tel.: (36) 310-836. 4030 Debrecen, Monostorpályi út 35/A Tel.: (52) 449-674. 5002 Szolnok, Pf. 26. Tel.: (56) 371-105. 3950 Sárospatak, Árpád út 9-11. Tel.: (47) 311-821. 3200 Gyöngyös, Mérges út 1. Tel.: (37) 313-606. 5100 Jászberény, Réhely út 38. Tel.: 06 (60) 387-304. 9400 Sopron, Győri út 42. Tel.: (99) 314-441. 3531 Miskolc, Kiss Ernő u. 9. Tel.: (46) 412-481. 3100 Salgótarján, Alkotmány út 9. Tel.: (32) 316-133. 1118 Budapest, Budaörsi út 60. Tel.: 209-3212. 2000 Szentendre, Kőzúzó u.,3. Tel.: (26) 311-940. 2400 Dunaújváros, Tamási Áron u. 12. Tel.: (25) 323-011. 1173 Budapest, Pesti út 151. Tel.: 256-4386. 1211 Budapest, Kossuth u. 12. Tel.: 277-1725. 9028 Győr, Fehérvári út 75. Tel.: (96) 417-664. ■y. u. C4