Népszabadság, 1997. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-30 / 202. szám
24 NÉPSZABADSÁG Magyar híd lesz-e a török hídból? „Olykor úgy tetszik nekünk, hogy az emberiség a tudat első villanásától, századokon át, millió változatban, légzésével párhuzamosan és szívverésének ritmusában ugyanazt a mesét mondja el önmagának. S ez az elbeszélés mintha azt kívánná a legendás Seherezáde meseszövéséhez hasonlóan hogy megtévessze a gyilkost, hogy elodázza a tragikus sors elkerülhetetlenségét, amely fenyeget bennünket, meg azt is, hogy meghosszabbítsa az élet és a lét illúzióját.” Ezeket a szavakat az 1961-ben Nobel-díjjal kitüntetett, Boszniában született szerb író, Ivó Andric mondta egy 1964-ben adott interjúban, amelyben arról faggatták őt, miért szól műveinek java része Jugoszlávia népeinek múltjáról. A kérdésben kimondatlanul az is benne volt: miért a „vérzivataros” történelem az író tárgya és miért nem a „fényes” jelen? Erre így válaszolt: „Végül is, a múltban, akár a jelenben is, nem találjuk-e magunkat szemben hasonló jelenségekkel és ugyanazokkal a problémákkal? Embernek lenni, aki tudomása és akarata nélkül jött a világra, a lét óceánjába vetve. Úszni kényszerülni. Létezni. Viselni az azonosságot. Kibírni mindannak atmoszferikus nyomását, ami körülveszi az embert, az összes összeütközéseket, a magunk meg mások előre nem látható és előre nem látott tetteit, amelyek igen gyakran nincsenek arányban erőinkkel. S mindenekfölött, el kell még viselnünk a magunk elképzelését minderről. Röviden: embernek lenni.” Ha jól olvassuk Ivó Andricot, azt találjuk, hogy ez a zseniális művész több mint negyedszázaddal Jugoszlávia felbomlása előtt megsejtette a tragédiát. Pedig akkor a délszláv állam messze a többi szocialista ország előtt járt a kulturális nyitottság, az emberi és a nemzetiségi jogok, az utazási szabadság és az árraellátás terén egyaránt. De persze ennél többről van szó. Arról, hogy ez a nagy író, nagy humanista létére, meglehetős kétkedéssel nézi az ember sziszifuszi igyekezetét. Sajnos a történelem őt igazolta, így aztán a riporter, Boszniába készülve, Andricot olvasva, még ha jó hírekről is készül lapjának beszámolni, nem túl rózsás hangulatban kél útra. Pedig a hírek egészen kiválóak. Arról szólnak, hogy a Száva folyó horvát oldalán elhelyezkedő Okucaniban táborozó háromszáz fős magyar műszaki katonai egység nagyszerűen megállja a helyét. Munkájukat mind az SFOR vezető szervei, mind a helyi - a horvátországi és boszniai - lakosság nagyra becsüli. Továbbá, épp az eredményesség nyomán, nagy az esélye, hogy a délszláv háború kiáltó értelmetlenségének jelképévé vált elpusztított mostari hidat magyar irányítással építik újjá, és a munkák oroszlánrészét is magyar szakemberek végzik. A tábor Okucaniban, mintha egy Rejtő-regény elevenedne meg. A Szávától nem messze eső terület vizenyős, mocsaras. Hogy a lakókonténerek stabilan álljanak, a híd- és egyéb építkezéshez szükséges nehézjárművek, különféle gépek könnyen mozoghassanak, kőzúzalékkal töltötték fel a terepet. Sehol egy fa, de még egy szál fa sem. Irtózatos kopárság. Ha a nap úgy akarja, ötven fokra is felszökhet a hőmérő higanyszála. A konténerekben, műhelyekben ugyanilyen a klíma, csak a levegő fülledtebb. A katonák többsége persze nem itt tölti ideje java részét. Némelyek Szarajevóban dolgoznak egy konténerváros építésén, mások egy másfél kilométeres utat építenek Bosanska Gradiskában. Ismét mások hídellenőrzésre, illetve -karbantartásra vannak kirendelve. Mert nem elég a hidakat felépíteni, működésképes állapotban kell tartani a gyorsan helyrehozott átkelőket. Bosznia hídjainak egyébként kétharmadát rombolták le a háborúban. Hogy ez hány híd valójában, azt csak sejteni lehet az ezernyi vad hegyi folyó országában. Most az SFOR elsősorban az őszi választásokra készül. Olyan ideiglenes hidakat kell építeni, majd pedig katonai erővel biztosítani, amelyeken a gyakran 40-50 kilométerről szállított választók a szintén az SFOR védelmét élvező buszokon eljuthatnak a szavazóhelyiségekbe. És olykor épp ellenkező a feladat. Banja Luka alatt például egy ideiglenes hidat kell elbontaniuk a magyar egységeknek, hogy a polgári erők hozzáláthassanak egy állandó híd felépítéséhez. Mindemellett jut ideje a magyar műszaki alakulatnak arra, hogy Okucaniban elvégezze az újonnan épülő hatalmas katolikus vallási központ földmunkáit, ami tízezer köbméter föld megmozgatásával jár. Hogy felépítsen egy két és fél kilométeres utat ahhoz a Szarajevó közeli aprócska faluhoz, amelynek bosnyák lakóit már kétszer űzték el, de most talán véglegesen visszatelepülhetnek. No és még ezen az úton is két hidat. Akárhogy forog a beszélgetés, mindig a hidakhoz térünk vissza. Beszélgetőpartnereim valósággal megszállottjai az itteni munkának. Létai Attila ezredes július 1-je óta parancsnoka a tábornak, de az itt született ember biztonságával mozog a terepen. Veress Róbert mérnök alezredes, mint kollégái mondják, mindent tud a hidakról és a vizekről, amit tudni lehet. Tomolya János ifjú ember létére őrnagy, hadműveleti főtiszt. Kiváló, saját készítésű térképekkel lát el bennünket. Mészáros Géza humánfőtiszt, szociológusi diplomával, nagy konfliktuskezelő készséggel. Mellesleg a fia is itt van a táborban. Az ifjú mesterlövész őrmesteri rangban szolgál. A Mostarba vezető utat azzal a konvojjal tesszük meg, amely az 1993-ban lerombolt híd Neretva medrébe zuhant roncsainak felderítéséhez szükséges eszközöket szállítja. Az értelmetlen pusztítás útját járjuk végig: a világ egyik legszebb táján, a Vrbas, illetve a Neretva völgyén átvivő 287 kilométeren mindenütt tönkrelőtt házak. Hogy melyik volt szerbeké, melyik horvátoké, melyik bosnyákoké, nem tudni. Vannak köztük viszonylag épen maradt homlokzatúak. A vakolaton talán ezer géppisztolygolyó is otthagyta a nyomát. Azt beszélik, hogy az esztelen lövöldözés vágya annyira beleette magát az emberekbe, hogy mostanában tehetetlenségükben az eléjük kerülő kutyát lövik le. És Mostar még szörnyűbb, mint amit az úton láttunk. Mert itt tömegben vannak a rommá lőtt épületek. A kertekben pedig kiszáradtan merednek az ég felé a lövésektől roncsolt fák. Persze a híd a legelszomorítóbb. Itteni híresztelések szerint pénzért lőtték szét a horvátok. Állítólag valamelyik gazdag tévétársaság vagy képes magazin fizetett volna a „szenzációs” rombolás filmezésének „jogáért”. Vagy így történt, vagy nem. Számunkra az a lényeg, hogy mi építjük újjá a hidat. Ahogyan itt mondják, a Régi vagy Öreghidat. Amelyet Hajrudin, az Ivó Andric drinai hídját építő Szinan pasa tanítványa épített 1566-ban, amikor Szulejmán szultán elfoglalta Szigetvárt. Aztán múltak az évszázadok, és a mostari török hidat - mert így is hívták - egy magyar festő, Csontváry Kosztka Tivadar örökítette meg a legemlékezetesebben. Hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak ma a hídnak, azt egy plakát mutatja, amelyet Létai ezredestől kapunk: „Ha nem lesz híd, nem lesz Bosznia.” Ha rajtunk múlik, lesz. Magyar búvárok szállnak le a Neretva medrébe, hogy hírt hozzanak, mi menthető meg az alázuhant hídtest anyagából. Először az 1969 óta búvárkodó Juhász Sándor merül alá, vele tart Demirovic Zijad, a helyi hidrográfiai hivatal főmérnöke. A kiváló szakember azt mondja, hogy a magyar hídépítők a világ legjobbjai közé tartoznak. Míg a búvárok a víz mélyén vannak, a Hídépítő Rt. jelen levő vezetőivel váltunk szót. A hatszáz embert foglalkoztató, évi 9 milliárdos forgalmú cég mérnökei, Hoffmann György, Németh Kálmán és Varga Ferenc alaposan tanulmányozták a mostani híd építésének történetét, technológiáját. Kétfajta mészkővel dolgoztak az építők - mondják -, így újra kell nyitni a hajdani bányákat, hogy eredeti anyagokból történhessen az újjáépítés. A hadtestben úgynevezett könnyítőüregek voltak, ide nem építettek be kőtömböket. Az egykét tonna súlyú kőhasábokat vaskampókkal kötötték össze, azokat a réseket, amelyeket a mészhabarcs nem töltött ki, ólommal telítették. A bonyolult munka elvégzéséhez elegendő tudással rendelkeznek a cég szakemberei, akik eddig is sok elismerést szereztek Boszniában végzett munkájukkal. Az ő hozzájárulásuk az lenne az ország újjáépítéséhez, hogy ingyen csinálnák a tervezést, illetve az építést. A hídmaradványok kiemelését a magyar SFOR-erők végeznék. Várják mások bekapcsolódását is a munkába. Minél több nemzet vesz abban részt, annál nagyobb az esély a Neretva két partján élő horvátok és bosnyákok megbékélésére. Közben felszínre jönnek a búvárok. Jelentik: a folyó alján lévő kőhasábok 50-60 százaléka újra felhasználható. Veress mérnök alezredes már keresi a helyet a parton, ahol a majdan beszámozandó 456 régi és új kőtömbből legoszerűen kirakható lesz a hídtest. A mostari főmérnök még búvárruhában kiáltja nekem a Neretva vizéből: „Higgye el, a török hídból magyar híd lesz!” Hát majd meglátjuk. Addig még sok víz lefolyik a Neretván. E sorok írásakor érkezett a hír Mostarból: a magyar katonák szeptember végén kezdik meg a roncsok kiemelését. Mostar, 1997. augusztus Hovanyecz László Szemle a mostari hídnál HETÉNYI ZOLTÁN FELVÉTELEI Magyar búvárok a Neretvában HÉTVÉGE Bővebb felvilágosítás a modellekről a MAZDA MOTOR HUNGARY e-mail címén: mazda@mazda.hu Budapest: MAZDA MOTOR HUNGARY, XIX. Hofherr A. u. Tel.: 282-6566 Fax: 282-9767 AUTÓ FOCUS Kft., XV., M3 autóp. 12. km. Tel./Fax: 307-3358 AUTÓ-ÓBUDA Kft., III., Vörösvári út Tel./Fax: 168-9620 PROFI BT, XIII., Reitter F. u. Tel.: 129-1604, Fax: 129-6087 SZABÓ AUTÓHÁZ Kft., XVI., Batsányi J. u. Tel./Fax: 403-0212 X., Kerepesi út Tel.: 261-9712 Ajka: EYRO Kft., Hársfa u. Tel.: 88/311-637 Balassagyarmat: GÁL és FIAI Kft., Kővári u. Tel.Fax: 35/314-355 Békéscsaba: AUTÓ-EXPANZIÓ Kft., Dobozi u. Tel.: 20/262-223 Fax: 66/323-155/30 Cegléd: ZAKAR és TÁRSA, 4. sz. Főút 69. km., Tel./Fax: 53/313-133 Debrecen: AUTO-TOLDY CENTER, Mikepércsi u. Tel./Fax: 52/314-162 Dunaújváros: TÓTH GYÖRGY, Arany J. u. Tel.: 25/281-351 Fax: 25/311-048 Gyöngyös: AUTÓ BALÁZS, Róbert Károly út Tel.: 37/301-626, Fax: 37/315-015 Győr: SILVER MOTOR Kft., Fehérvári u. Tel./Fax: 96/419-087 Rakasd: HILCZ és FIA Kft., Kossuth u. Tel./Fax: 74/431-825 Kaposvár: TÓTH és Tsa Kft., Damjanich u. Tel./Fax: 82/421-421 Kecskemét: DAKÓ TIBOR, Mindszenti u. Tel.: 76/485-715 Fax:76/487-810 Komárom: T-AUTÓ-MAX Kft., Petőfi S. u. Tel.: 34/345-453 Fax: 34/344-384 Miskolc: SZEGEDI AUTÓÉRTÉKESÍTŐ Kft., Repülőtéri út Tel.: 46/413-237, Fax: 46/413-238 Nyíregyháza: NAGY-AUTÓPARK Kft., Debreceni u. Tel.: 42/490-380, Fax: 42/462-375 Pécs: SCHNEIDER és SOÓS AUTÓS Kft., Buzsáki u. (a Budai Vámnál) Tel.: 72/239-890, Fax: 72/239-190 Soltvadkert: SOMA Kft., Kossuth u. Tel./Fax: 78/381-939 Szeged: MAZDA BT, Bajai út Tel./Fax: 62/323-626 Székesfehérvár: AUTÓFEHÉRVÁR Kft., Balatoni út Tel.: 22/340-150 Fax: 22/345-177 Szombathely: QUADROTA Kft., Vörösmarty u. Tel./Fax: 94/325-678 Vác- Sződliget: AUTÓ HORÁNYI Kft., Horgásztói út Tel.: 27/311 -186, Fax: 27/311 -203 Zalaegerszeg: AUTÓ PÉTER Kft., Balatoni u. Tel./Fax: 92/325-339 Azért, hogy ezt a két soha ne lássa: zsákot Egy IGAZÁN BIZTONSÁGOS üzlet: 3 139 000 FORINTÉRT egy autó, amely teljes mértékben gondoskodik az Ön biztonságáról! Minden eshetőségre készen a Mazda 323 F Safety-BEN szériatartozék a dupla amerikai légzsák és a beépített életvédelmi doboz. Szintén szériafelszerelés az ABS, hogy azért ne essen túlzásokba. Az egyetlen baj, ami a Mazda 323 F Safetyvel kapcsolatban ÖNNEL MEGTÖRTÉNHET, HOGY ESETLEG MÁR NEM JUT BELŐLE ÖNNEK. ÍHG EZ AZ AJÁNLAT UGYANIS CSAK KORLÁTOZOTT DARABSZÁMRA ÉRVÉNYES. HA ÉN MAZDA LENNÉK 1997. augusztus 30., szombat