Népszabadság, 1997. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-30 / 202. szám

24 NÉPSZABADSÁG M­agyar híd lesz-e a török hídból? „Olykor úgy tetszik nekünk, hogy az emberiség a tudat első villanásától, századokon át, millió változatban, lég­zésével párhuzamosan és szívverésének ritmusában ugyanazt a mesét mondja el önmagának. S ez az elbeszélés mint­ha azt kívánná­­ a legendás Seherezáde meseszövéséhez hasonlóan hogy megtévessze a gyilkost, hogy elodázza a tragikus sors elkerülhetetlenségét, amely fenyeget bennünket, meg azt is, hogy meghosszabbítsa az élet és a lét il­lúzióját.” Ezeket a szavakat az 1961-ben No­­bel-díjjal kitüntetett, Boszniában szü­letett szerb író, Ivó Andric mondta egy 1964-ben adott interjúban, amelyben arról faggatták őt, miért szól műveinek java része Jugoszlávia népeinek múlt­járól. A kérdésben kimondatlanul az is benne volt: miért a „vérzivataros” tör­ténelem az író tárgya és miért nem a „fényes” jelen? Erre így válaszolt: „Vé­gül is, a múltban, akár a jelenben is, nem találjuk-e magunkat szemben ha­sonló jelenségekkel és ugyanazokkal a problémákkal? Embernek lenni, aki tu­domása és akarata nélkül jött a világra, a lét óceánjába vetve. Úszni kénysze­rülni. Létezni. Viselni az azonosságot. Kibírni mindannak atmoszferikus nyo­mását, ami körülveszi az embert, az összes összeütközéseket, a magunk meg mások előre nem látható és előre nem látott tetteit, amelyek igen gyak­ran nincsenek arányban erőinkkel. S mindenekfölött, el kell még viselnünk a magunk elképzelését minderről. Rövi­den: embernek lenni.” Ha jól olvassuk Ivó Andricot, azt találjuk, hogy ez a zseniális művész több mint negyedszá­zaddal Jugoszlávia felbomlása előtt megsejtette a tragédiát. Pedig akkor a délszláv állam messze a többi szocialis­ta ország előtt járt a kulturális nyitott­ság, az emberi és a nemzetiségi jogok, az utazási szabadság és az árraellátás terén egyaránt. De persze ennél többről van szó. Arról, hogy ez a nagy író, nagy humanista létére, meglehetős kétke­déssel nézi az ember sziszifuszi igyeke­zetét. Sajnos a történelem őt igazolta, így aztán a riporter, Boszniába készül­ve, Andricot olvasva, még ha jó hírek­ről is készül lapjának beszámolni, nem túl rózsás hangulatban kél útra. Pedig a hírek egészen kiválóak. Arról szólnak, hogy a Száva folyó horvát ol­dalán elhelyezkedő Okucaniban tábo­rozó háromszáz fős magyar műszaki katonai egység nagyszerűen megállja a helyét. Munkájukat mind az SFOR ve­zető szervei, mind a helyi - a horvátor­szági és boszniai - lakosság nagyra be­csüli. Továbbá, épp az eredményesség nyomán, nagy az esélye, hogy a dél­szláv háború kiáltó értelmetlenségének jelképévé vált elpusztított mostari hi­dat magyar irányítással építik újjá, és a munkák oroszlánrészét is magyar szakemberek végzik. A tábor Okucaniban, mintha egy Rejtő-regény elevenedne meg. A Szá­vától nem messze eső terület vizenyős, mocsaras. Hogy a lakókonténerek sta­bilan álljanak, a híd- és egyéb építke­zéshez szükséges nehézjárművek, kü­lönféle gépek könnyen mozoghassa­nak, kőzúzalékkal töltötték fel a tere­pet. Sehol egy fa, de még egy szál fa sem. Irtózatos kopárság. Ha a nap úgy akarja, ötven fokra is felszökhet a hő­mérő higanyszála. A konténerekben, műhelyekben ugyanilyen a klíma, csak a levegő fülledtebb. A katonák többsé­ge persze nem itt tölti ideje java részét. Némelyek Szarajevóban dolgoznak egy konténerváros építésén, mások egy másfél kilométeres utat építenek Bo­­sanska Gradiskában. Ismét mások híd­­ellenőrzésre, illetve -karbantartásra vannak kirendelve. Mert nem elég a hi­dakat felépíteni, működésképes álla­potban kell tartani a gyorsan helyreho­zott átkelőket. Bosznia hídjainak egyébként kéthar­madát rombolták le a háborúban. Hogy ez hány híd valójában, azt csak sejteni lehet az ezernyi vad hegyi folyó országában. Most az SFOR elsősorban az őszi választásokra készül. Olyan ideiglenes hidakat kell építeni, majd pedig katonai erővel biztosítani, ame­lyeken a gyakran 40-50 kilométerről szállított választók a szintén az SFOR védelmét élvező buszokon eljuthatnak a szavazóhelyiségekbe. És olykor épp ellenkező a feladat. Banja Luka alatt például egy ideiglenes hidat kell elbon­taniuk a magyar egységeknek, hogy a polgári erők hozzáláthassanak egy ál­landó híd felépítéséhez. Mindemellett jut ideje a magyar műszaki alakulat­nak arra, hogy Okucaniban elvégezze az újonnan épülő hatalmas katolikus vallási központ földmunkáit, ami tíz­ezer köbméter föld megmozgatásával jár. Hogy felépítsen egy két és fél kilo­méteres utat ahhoz a Szarajevó közeli aprócska faluhoz, amelynek bosnyák lakóit már kétszer űzték el, de most ta­lán véglegesen visszatelepülhetnek. No és még ezen az úton is két hidat. Akárhogy forog a beszélgetés, min­dig a hidakhoz térünk vissza. Beszélge­tőpartnereim valósággal megszállottjai az itteni munkának. Létai Attila ezre­des július 1-je óta parancsnoka a tá­bornak, de az itt született ember biz­tonságával mozog a terepen. Veress Róbert mérnök alezredes, mint kollégái mondják, mindent tud a hidakról és a vizekről, amit tudni lehet. Tomolya Já­nos ifjú ember létére őrnagy, hadműve­leti főtiszt. Kiváló, saját készítésű tér­képekkel lát el bennünket. Mészáros Géza humánfőtiszt, szociológusi diplo­mával, nagy konfliktuskezelő készség­gel. Mellesleg a fia is itt van a tábor­ban. Az ifjú mesterlövész őrmesteri rangban szolgál. A Mostarba vezető utat azzal a kon­vojjal tesszük meg, amely az 1993-ban lerombolt híd Neretva medrébe zu­hant roncsainak felderítéséhez szük­séges eszközöket szállítja. Az értel­metlen pusztítás útját járjuk végig: a világ egyik legszebb táján, a Vrbas, il­letve a Neretva völgyén átvivő 287 ki­lométeren mindenütt tönkrelőtt há­zak. Hogy melyik volt szerbeké, me­lyik horvátoké, melyik bosnyákoké, nem tudni. Vannak köztük viszonylag épen maradt homlokzatúak. A vako­laton talán ezer géppisztolygolyó is otthagyta a nyomát. Azt beszélik, hogy az esztelen lövöldözés vágya annyira beleette magát az emberekbe, hogy mostanában tehetetlenségükben az eléjük kerülő kutyát lövik le. És Mostar még szörnyűbb, mint amit az úton láttunk. Mert itt tömegben van­nak a rommá lőtt épületek. A kertek­ben pedig kiszáradtan merednek az ég felé a lövésektől roncsolt fák. Persze a híd a legelszomorítóbb. Itteni híresz­telések szerint pénzért lőtték szét a horvátok. Állítólag valamelyik gazdag tévétársaság vagy képes magazin fize­tett volna a „szenzációs” rombolás fil­mezésének „jogáért”. Vagy így tör­tént, vagy nem. Számunkra az a lényeg, hogy mi építjük újjá a hidat. Ahogyan itt mond­ják, a Régi vagy Öreghidat. Amelyet Hajrudin, az Ivó Andric drinai hídját építő Szinan pasa tanítványa épített 1566-ban, amikor Szulejmán szultán elfoglalta Szigetvárt. Aztán múltak az évszázadok, és a mostari török hidat - mert így is hívták - egy magyar festő, Csontváry Kosztka Tivadar örökítette meg a legemlékezetesebben. Hogy mi­lyen jelentőséget tulajdonítanak ma a hídnak, azt egy plakát mutatja, ame­lyet Létai ezredestől kapunk: „Ha nem lesz híd, nem lesz Bosznia.” Ha raj­tunk múlik, lesz. Magyar búvárok szállnak le a Neretva medrébe, hogy hírt hozzanak, mi menthető meg az alázuhant hídtest anyagából. Először az 1969 óta búvárkodó Juhász Sándor merül alá, vele tart Demirovic Zijad, a helyi hidrográfiai hivatal főmérnöke. A kiváló szakember azt mondja, hogy a magyar hídépítők a világ legjobbjai közé tartoznak. Míg a búvárok a víz mélyén vannak, a Hídépítő Rt. jelen levő vezetőivel vál­tunk szót. A hatszáz embert foglalkoz­tató, évi 9 milliárdos forgalmú cég mér­nökei, Hoffmann György, Németh Kál­mán és Varga Ferenc alaposan tanul­mányozták a mostani híd építésének történetét, technológiáját. Kétfajta mészkővel dolgoztak az építők - mond­ják -, így újra kell nyitni a hajdani bá­nyákat, hogy eredeti anyagokból tör­ténhessen az újjáépítés. A hadtestben úgynevezett könnyítőüregek voltak, ide nem építettek be kőtömböket. Az egy­két tonna súlyú kőhasábokat vaskam­pókkal kötötték össze, azokat a réseket, amelyeket a mészhabarcs nem töltött ki, ólommal telítették. A bonyolult munka elvégzéséhez elegendő tudással rendelkeznek a cég szakemberei, akik eddig is sok elismerést szereztek Bosz­niában végzett munkájukkal. Az ő hoz­zájárulásuk az lenne az ország újjáépí­téséhez, hogy ingyen csinálnák a terve­zést, illetve az építést. A hídmaradvá­­nyok kiemelését a magyar SFOR-erők végeznék. Várják mások bekapcsolódá­sát is a munkába. Minél több nemzet vesz abban részt, annál nagyobb az esély a Neretva két partján élő horvá­tok és bosnyákok megbékélésére. Közben felszínre jönnek a búvárok. Jelentik: a folyó alján lévő kőhasábok 50-60 százaléka újra felhasználható. Veress mérnök alezredes már keresi a helyet a parton, ahol a majdan beszá­mozandó 456 régi és új kőtömbből le­­goszerűen kirakható lesz a hídtest. A mostari főmérnök még búvárruhában kiáltja nekem a Neretva vizéből: „Higgye el, a török hídból magyar híd lesz!” Hát majd meglátjuk. Addig még sok víz lefolyik a Neretván. E sorok írásakor érkezett a hír Mos­tarból: a magyar katonák szeptember végén kezdik meg a roncsok kiemelé­sét. Mostar, 1997. augusztus Hovanyecz László Szemle a mostari hídnál HETÉNYI ZOLTÁN FELVÉTELEI Magyar búvárok a Neretvában HÉTVÉGE Bővebb felvilágosítás a modellekről a MAZDA MOTOR HUNGARY e-mail címén: mazda@mazda.hu Budapest: MAZDA MOTOR HUNGARY, XIX. Hofherr A. u. Tel.: 282-6566 Fax: 282-9767 AUTÓ FOCUS Kft., XV., M3 autóp. 12. km. Tel./Fax: 307-3358 AUTÓ-ÓBUDA Kft., III., Vörösvári út Tel./Fax: 168-9620 PROFI BT, XIII., Reitter F. u. Tel.: 129-1604, Fax: 129-6087 SZABÓ AUTÓHÁZ Kft., XVI., Batsányi J. u. Tel./Fax: 403-0212 X., Kerepesi út Tel.: 261-9712 Ajka: EYRO Kft., Hársfa u. Tel.: 88/311-637 Balassagyarmat: GÁL és FIAI Kft., Kővári u. Tel.Fax: 35/314-355 Békéscsaba: AUTÓ-EXPANZIÓ Kft., Dobozi u. Tel.: 20/262-223 Fax: 66/323-155/30 Cegléd: ZAKAR és TÁRSA, 4. sz. Főút 69. km., Tel./Fax: 53/313-133 Debrecen: AUTO-TOLDY CENTER, Mikepércsi u. Tel./Fax: 52/314-162 Dunaújváros: TÓTH GYÖRGY, Arany J. u. Tel.: 25/281-351 Fax: 25/311-048 Gyöngyös: AUTÓ BALÁZS, Róbert Károly út Tel.: 37/301-626, Fax: 37/315-015 Győr: SILVER MOTOR Kft., Fehérvári u. Tel./Fax: 96/419-087 Rakasd: HILCZ és FIA Kft., Kossuth u. Tel./Fax: 74/431-825 Kaposvár: TÓTH és Tsa Kft., Damjanich u. Tel./Fax: 82/421-421 Kecskemét: DAKÓ TIBOR, Mindszenti u. Tel.: 76/485-715 Fax:76/487-810 Komárom: T-AUTÓ-MAX Kft., Petőfi S. u. Tel.: 34/345-453 Fax: 34/344-384 Miskolc: SZEGEDI AUTÓÉRTÉKESÍTŐ Kft., Repülőtéri út Tel.: 46/413-237, Fax: 46/413-238 Nyíregyháza: NAGY-AUTÓPARK Kft., Debreceni u. Tel.: 42/490-380, Fax: 42/462-375 Pécs: SCHNEIDER és SOÓS AUTÓS Kft., Buzsáki u. (a Budai Vámnál) Tel.: 72/239-890, Fax: 72/239-190 Soltvadkert: SOMA Kft., Kossuth u. Tel./Fax: 78/381-939 Szeged: MAZ­DA BT, Bajai út Tel./Fax: 62/323-626 Székesfehérvár: AUTÓ­FEHÉRVÁR Kft., Balatoni út Tel.: 22/340-150 Fax: 22/345-177 Szombathely: QUADROTA Kft., Vörösmarty u. Tel./Fax: 94/325-678 Vác- Sződliget: AUTÓ HORÁNYI Kft., Horgásztói út Tel.: 27/311 -186, Fax: 27/311 -203 Zalaegerszeg: AUTÓ PÉTER Kft., Balatoni u. Tel./Fax: 92/325-339 Azért, hogy ezt a két soha ne lássa: zsákot Egy IGAZÁN BIZTONSÁGOS üzlet: 3 139 000 FORINTÉRT egy autó, amely teljes mértékben gondoskodik az Ön biztonságáról! Minden eshetőségre készen a Mazda 323 F Safety-BEN szériatartozék a dupla amerikai légzsák és a beépített életvédelmi doboz. Szintén szériafelszerelés az ABS, hogy azért ne essen túlzásokba. Az egyetlen baj, ami a Mazda 323 F Safety­vel kapcsolatban ÖNNEL MEGTÖRTÉNHET, HOGY ESETLEG MÁR NEM JUT BELŐLE ÖNNEK.­­ ÍHG EZ AZ AJÁNLAT UGYANIS CSAK KORLÁTOZOTT DARABSZÁMRA ÉRVÉNYES. HA ÉN MAZDA LENNÉK 1997. augusztus 30., szombat

Next