Népszabadság, 1997. szeptember (55. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-13 / 214. szám

28 népszabadság HÉTVÉGE 1997. szeptember 13., szombat Egy világra nyitott archívum Negyvenéves a Magyar Filmintézet A létrehozásának negyvenedik évfordulóját ünneplő Magyar Filmintézet egy világra nyitott archívum. Úttörő vállalkozá­sok bizonyítják ezt: a CD-ROM-on hozzáférhető magyar filmtörténet, a világhálón tanulmányozható­­ filmkultúra. A ma kezdődő CinéMémoire - FilmEmlékezet fesztiválon foly­tatódik a nyitás: nemcsak őrzik és folyamatosan felújítják a nemzeti mozgóképörökséget, hanem az európai archívu­mok gyönyörűen restaurált alkotásaival együtt meg is mu­tatják a közönségnek. „Andre Gide mondta, hogy a tu­dás csak az okosakat erősíti, a butá­kat megzavarja. Aki nem tudja, mit lehet várni a filmtudománytól, az feleslegesnek fogja érezni előbb a tudományt, azután azokat, akik művelik.” (Magyar Nemzet, 1984.) (Mozgóképmúzeum) A század elején sokat megsemmisítettek a tűz- és rob­banásveszélyes nitrocellulózból készült filmek közül, a hangosfilm megjelené­sének szintén áldozatul esett jó néhány forgalmazhatatlannak ítélt némafilm. Később a világon sok helyütt felismer­ték az akkor még pusztán a tömegek szórakoztatására alkalmas látványos­ságnak vélt mozgókép dokumentum- és művészi értékét, ezért kinematográ­fiai múzeumok létrehozását javasolták. Az első filmmúzeumot 1925-ben Pá­rizsban nyitották meg. Az ősfilmek ve­títése a békeidők iránti nosztalgiát szolgálta ki. 1933-ban Svédországban hozták létre az első filmarchívumot, melyet 1934-ben a londoni és a New York-i, majd 1936-ban a párizsi köve­tett. Budapesten akkor még csak film­raktárak voltak, egyikükben 1936-ban rengeteg nitrofilm égett el. 1938-ban jött létre a Filmarchívumok Nemzetkö­zi Szövetsége, majd 1943-ban meghoz­ták a mozgóképekre vonatkozó első kö­­telespéldány-rendeletet. Az alapító művelődésügyi minisz­ter szerint a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum fő feladata, hogy „a tudományos kutatás mód­szereivel, adatok és dokumentációk szolgáltatásával a magyar film szo­cialista fejlődése érdekében segítse a filmművészek alkotómunkáját és támogassa a filmszervek gyakorlati tevékenységét”. (Negyven év) Magyarországon Ba­lázs Béla 1946-ban kezdeményezte a Filmtudományi Intézet létrehozását, 1949-ben bekövetkezett halálával azonban megszakadt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán megkezdett munka. Az intézmény birtokában ak­kor hatvankét kópia volt, ezek lettek a Magyar Állami Filmarchívum első te­kercsei. 1957-ben jött létre a Színház- és Filmtudományi Intézet és Filmar­chívum. A két intézet két évvel később vált külön. Az intézmény jogutódja, a Magyar Filmintézet a Stefánia (ko­rábban Vorosilov, majd Népstadion) úti villából a Budakeszi útra költö­zött. 1984-től Nemeskürty István volt az igazgatója, 1989 óta pedig Gyürey Vera vezeti az intézményt, amely 1991-től már nemzeti közgyűjtemény­nek minősül. „A közönség alighanem az intézet gondozásában megjelenő folyóirat, a Filmkultúra olvasójaként ismer­kedhet és barátkozhat meg a filmtu­dománnyal.” (Magyar Nemzet, 1975.) (Filmkultúra az Interneten) A film­tudományi intézet lapja, a Filmkultú­ra 1965-től Bíró Yvette főszerkeszté­sében a magyar szellemi élet talán leg­progresszívebb folyóirata volt. A het­venes évek elején a ’68-as reformok visszafogása következtében a lap szer­kesztőit leváltották. Tavaly óta a Filmkultúra kizárólag az Interneten olvasható. A címe: http://www.film­­kultura.iif.hu:8080/. A hálózati lap­ban továbbra is közölnek kritikákat a premierekről, tudományos publiká­ciókat a filmművészetről, bemutatják - szép, letölthető felvételekkel - a fris­sen felújított filmeket. Beszámolnak az archívum mostanság beszerzett ré­gi filmjeiről, és a világhálón is keresik azokat a műveket, amelyekről tudják, hogy elkészültek, de legfeljebb töredé­kekkel rendelkeznek belőlük. Az álta­luk közölt hírekből pedig folyamato­san tájékozódhatnak a filmbarátok a nemzetközi fesztiválok díjairól, a ma­gyar művek külföldi szerepléséről és a készülő alkotásokról. „A Filmmúzeum tizennyolc év alatt kétezer filmet mutatott be ti­zennyolcmillió nézőnek. Nemcsak a magyar filmarchívum régebbi és újabb filmjeit mutatják itt be, hanem az élő filmművészet fő irányzatainak megismertetésére kifejezetten a Filmmúzeum számára megvásárolt filmeket is.” (Magyar Nemzet, 1975.) (Filmmúzeum és Örökmozgó) A Filmmúzeumba járni évtizedeken át szinte a tiltott gyümölcs, az egzotikus filmcsemege élvezetét jelentette. Az egykori és mai Broadway moziban gyakran évekig játszottak olyan, sehol máshol az országban nem forgalma­­zott műveket, mint a Decameron vagy a Nagy zabálás. A naponta hat-hét előadással, szinte folyamatosan telt házas vetítésekkel menő mozi jelentős bevételt hozott üzemeltetőjének, az intézetnek. A rendszerváltozással, a forgalmazási piac létrejöttével a kivé­telezett állapot megszűnt. A százhu­­szonnégy férőhelyes Mátra mozit Örökmozgó néven üzemelteti az inté­zet, kivételesen kedvező áron kínálva a páratlanul színvonalasan összeállí­tott programot. A kis mozi veszteséges működtetése kulturális misszió. A filmművészet klasszikusaiból életmű­sorozatokat, tematikus válogatásokat közölnek a programszervezők, a for­galmazásból kimaradó értékes alkotá­sokat kölcsönöznek néhány vetítésre, neves vendégek részvételével tartanak közönségtalálkozókat. „...a népi demokráciák filmjeit 2- 3 hétig játszhatjuk egy helyen, de a kapitalista filmvállalatok produk­cióit csak egy napig.” (Népszabad­ság, 1957.) (Az állomány) A filmintézet archí­vumának raktáraiban 7-8 ezer külföl­di és 1200 magyar játékfilmet, 1100 darab 1945 előtti úgynevezett kultúr­­filmet, 1044 darab 1924-1945 közötti filmhíradót, 2600 darab 1945 utáni heti híradót, 1300 animációs filmet, 7900 darab 1945 utáni dokumentum­filmet, 2500 archiválatlan rövid-, do­kumentum- és animációs filmet, vala­mint 13 ezer doboz úgynevezett nitro­­filmet őriznek. A teljes állomány mintegy 26 ezer tétel. A ország egyet­len szakkönyvtárában húszezer köny­vet, négyezer kötetnyi folyóiratot, há­romezer-ötszáz forgatókönyvet és harminc külföldi aktuális szaklapot tartanak. A plakáttárban hatvanezer plakátot, a fotótárban pedig kétszáz­ezer fényképet őriznek. „Az 1955 előtt gyártott filmek hordozóanyaga, a cellulóznitrát alattomos vegyület. (...) Évekig sem­mi jelét nem adja a változásnak, majd szinte egyik pillanatról a má­sikra megtörténik a baj. A „nitró” pusztulása három módon mehet végbe: a film elkocsonyásodhat, el­porladhat, illetve öngyulladás révén válhat az enyészet martalékává.” (Magyar Hírlap, 1986.) (Filmfelújítás) Világszerte a nyolc­vanas években kezdték meg a filmek tömeges felújítását. Visszafordítha­tatlan kémiai folyamatok következté­ben ugyanis a negatívok és a kópiák a leggondosabb tárolás mellett is pusz­tulásnak indulnak, így vesztette el színeit az első teljes egészében színes film, a Lúdas Matyi. A filmintézet ve­zetésének az utóbbi időben a filmfel­újításra fordítható pénz előteremtése az egyik legfontosabb feladata. A ma­gyar mozgóképörökség veszélyezte­tett darabjai közül a sok vetítés miatt különösen rossz állapotban lévő Kör­hinta volt az első film, amelyet resta­uráltak. Azóta felújították az 1945 és 1963 között készült játékfilmeket és az azután forgatott színes filmek zö­mét, valamint sok-sok híradóévfolya­mot. Az egyik utolsó nagyszabású munkájuk Bódy Gábor Psyché című monumentális alkotásának, az ötórás rendezői változatnak a rekonstruálá­sa volt. Egy híradóévfolyam felújítása négymillió forintba kerül. Hagyomá­nyos technikával 200-300 ezer forin­tot igényel egy film hangjának felújí­tása, korszerűbb számítógépes eljá­rással elvégezve ugyanez 700 ezer fo­rintot emészt fel. A felújításhoz hasz­nálatos technika is nagyon drága: 1993-ban tízmillióért vettek meg egy újonnan 36 millió forint értékű kopír­­gépet. ....ismeretterjesztő munka azon­ban nemcsak a Filmmúzeumban fo­lyik, hanem az ország mintegy negyven Filmművészeti Körében is. Az érdeklődő tagok számára nem­csak a filmeket vetítik le, hanem előadásokat tartanak és vitákat rendeznek.” (Magyar Nemzet, 1958.) (Mozgóképtár) Az intézet munka­társai négy éve nagyszabású vállalko­zásba fogtak: angol és magyar nyel­ven hatrészes magyar filmtörténetet kívántak összeállítani a legmoder­nebb technikával. A digitalizált, interaktív CD-ROM „filmlexikon” el­ső darabja már megjelent, 1944-ig szinte minden információt tartalmaz nemzeti filmgyártásunkról. Ezer film­ről kereshetők meg a legfontosabb adatok, amelyeket csaknem egyórá­nyi, ötven epizódból álló válogatás egészít ki. A multimédia segítségével így egyszerre olvashatunk Karády Katalinról, nézhetünk meg egy részle­tet valamelyik filmjéből és hallhatjuk egyik slágerét. Az egyedülálló vállal­kozás második részének anyaga is összeállt, azonban a program elkészí­téséhez és az adatok digitalizálásához még legalább négymillió forint hiány­zik. „...köszöntő helyett hadd írjam ide a nézői óhajt: jó lenne közelebb­ről is megismerni a filmtudományi intézet hatalmas gyűjteményét. Ta­lán a moziban is.” (Népszava, 1982, a huszonöt éves jubileumra) (CinéMémoire - FilmEmlékezet) A ’90-es évek elején párizsi filmtörténé­szek határozták el, hogy Ciné Mémoire címmel fesztivált rendeznek, ahol a nagyközönség számára restaurált, megőrzött filmtörténeti ritkaságokat mutatnak be. A magyarországi Fran­cia Intézet fennállásának ötvenedik, a Filmintézetnek pedig a negyvenedik jubileumi éve alkalmából a legrango­sabb európai archívumok hozzák el leginkább figyelemre méltó alkotásai­kat Budapestre, az Örökmozgóba. A szervezők a rendezvény idejére olyan vetítőgépet béreltek, amellyel a kü­lönböző sebességgel játszandó filmek mind levetíthetők. A szeptember 13. és 30. között tartott fesztiválon élő zenei kísérettel vetítenek le némafilmeket. A tervek szerint az Amadinda kíséri majd az amszterdami archívumban gyönyörűen restaurált Tizennegyedik című magyar filmet. Olyan filmritka­ságok láthatók még, mint a müncheni archivátorok által öt kópia alapján összeállított és felújított Bánatos utca, vagy a némafilmfesztiválok „sztárja”, Murnau Faustja. A két kézi festésű je­lenetet is tartalmazó Sztrogoff Mi­hályt is gyönyörűen restaurálták. A régi filmekből gyakran a moszkvai archívumban találhatók a legteljesebb kópiák. A toulouse-i filmintézet is a Goszfilmofondtól kapta Jean Renoir 1937-es Nagy ábránd című filmjének egyik eredeti negatívját. A sztálini történelemhamisítás és a sematizmus alapfilmje, a Berlin eleste, amelyből az 1950-es kasszasiker után 1953-ban Beriját a világon létező összes kópiá­ból, sőt még a negatívból is kivágták, nálunk fennmaradt viszont egy feke­te-fehér, szinkronizált kópia. Ezek a filmek is láthatók lesznek a FilmEm­lékezet fesztiválon. Sós B. Péter A megfagyott gyermek kópiáinak még jutott hely hetényi Zoltán felvétele RÁKOS SÁNDOR Noipló SCHEIN GÁBOR Betegágyból A ház angyala­­ a kövön félálomból rezzen A halott Szabó Lőrinchez s szeme elé kapja kezét A sötét házban szárnya alá hajtott s féltél te is tudom de úrrá lettél én születésem óta fejjel alszik egy angyal. Története |­ szorító félelmeiben elmúlásra képesített s véget ért. Tegnap vendégségben­­ mikor szíved görcsökt a rémülettől holtig tanulom voltak nála, akikre a ház utolsó láttad magad kívülről idegen megtanulhatatlan halálomat ---------------- lakója halála előtt gondolt. Mi­­ szemmel is mint egy lábad előtt rángó szigorú lesz vele, ha fölébred? A házat ■ bogarat (kínja már emberivé követelmények elfelejtik, a vendégek álmát a | magasodik) a közönyös világból nem lehet | halott után viszi a hajnali szél. || szabadulva Örök Semmibe lép osztályt ismételni túldekorálod Vedd tőlem ezt az angyalt. Szótlan , halott mester ima helyett ha félek holott egyszerű ül majd asztalodnál, néha fölemeli­­ gyöngeségem téged Bölcset idéz meg semmivel sem szemét, mintha repülni akarna, tanulni vágyván példádból halált titokzatosabb a születésnél ----------------- Ha meghal, nyisd ki házad minden­t megvető (drága áron vett) nyugalmat pőrére vetkőztettek ablakát. Most sötét van, virrasszunk,­­ elkotródnak a gyávító hatalmak ruháid védőpalánkja terjessze ki szárnyát a hajnal,­­ attól aki önmagára talált se takar már magad elé felsőbb énedet emeld oltalmul MAGYAR FILMEK FELÚJÍTÁSA * Az intézet a támogatások összegén felül - nem számítva a munkabéreket - a bevételeiből éven­te kb. hatmillió forintot fordít még filmfelújításra. Év Támogatás* (millió forint) 1991 2,6 1992 6,5 1993 3,0 1994 8,0 1995 9,0 1996 12,2 1997 23,2 FELÚJÍTÁSOK FILMTÍPUSONKÉNT ÉS KORSZAKONKÉNT 1945 előtti magyar játékfilm 50 1945 után, magyar játékfilm 217 Heti híradók, dokumentum-és animációs filmek fekete-fehér 2186 színes * A híradó- és dokumentumfilmek esetében a hosszú távú megőrzés érdekében több ezer kellékanyag is készül. Kópiaszám 44 A MAGYAR FILMINTÉZET KÖLTSÉGVETÉSE * A különbözet a Magyar Mozgókép Alapítvány, a Magyar Történelmi Film Alapítvány és a Kodak támogatásaiból, valamint az intézeti szolgáltatá­sok bevételéből adódik. (millió forintban) Év Teljes* Ebből állami támogatás 1990 59,9 9,9 1991 69,5 12,7 1992 105,4 43,0 1993 107,0 44,7 1994 106,9 31,5 1995 156,2 38,4 1996 158,3 40,5 1997 181,1 59,6 5

Next