Népszabadság, 1999. április (57. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-24 / 95. szám

•­ A mi galaxisunk Szentpéteri József (szerk.): Magyar Kódex. Az Árpádok világa Őseinket felhozod­­ és László Gyulával megrajzoltatod, hogyan. Ha nem ódz­kodnánk a túlzásoktól (mert szerencsé­re a Népszabadság egyik szponzora a könyvnek), akkor himnikusnak minősí­tenénk az egész kódexet. Szép, nagy, kemény kötésű darab, hátsó borítóján kompaktlemez is megbújik, hogy talál­kozhasson Gutenberg és Gates világa. Egymással és velünk. A magyar mű­velődéstörténet (ismert) kezdeteivel, a nemzetté formálódás (immár) romanti­kusan is újraélhető fő mozzanataival. Ám szerencsére az Árpád-korral véget érő kötet ódzkodik a túlzásoktól. Szép, rövid, keménykötésű mondatokban fo­galmaz, tárgyilagosan és precízen ma­gyarázva. Külön érték a sok táblázat, szószedet és kiemelés, amelyet grafikai bravúrok­kal sikerült összehangolni az ómódi ké­pekkel és domborműfotókkal. Ahogy a szöveges tudósok, úgy a képszerkesz­tők is eltalálták a mértéket. A „kézzel írott középkori könyv” mai utódaként megjelent Magyar Kódex talán legjobb újítása az írásos emlékek elénk tárása, példákkal, elemzésekkel és apró azono­sító jelekkel üdítve. Ízlés dolga, nekem legjobban a zenetörténeti rész tetszett, mert erről bizony keveset tudtam e könyv elolvasásáig - most pedig vi­szonylag sokat tudok. Ne vegyék sze­rénytelenségnek, ez a kódex érdeme. Az is, hogy néhány veretes oldalon megismerkedünk tánchistóriánk alaplé­péseivel. A Táj és nép című fejezet és az Élet­mód bekezdései szemet gyönyörködte­tő rajzsorral és olyan belső „látással” ajándékoznak meg bennünket, amely már-már napi időszerűségű: a korabeli és a korombeli nemzettudat fő elemei­vel. A soknyelvű, sokszokású ország előnyei nem modernnek erőltetett mul­tikulti, hanem ezeréves, kisemberi hét­köznapok létformájában tárulnak fel. S megtudjuk azt is, mit segített a cso­­roszlya és a kormányvas együttes hasz­nálata nemzeti nagylétünk táperő-ki­­használásában. Még azt is, hogy a prédiumokon kinek a prédája volt a kú­ria. Ám ne tévedjünk el a fejlődési fő iránytól: a jurt(a) és a veremház, a ne­mesi kötött szabadság és a Kitekintés című fejezet európaisága kimondatlan, de nyilvánvaló. Aki nem hiszi, nézze meg a kunok bírájának, mellesleg sop­roni (!) ispánnak a szabadságlevelét. Ha eljut idáig (382. oldal), akkor már nemcsak érti, hanem érzi is: érdemes kilós kódexeket lapozgatni. „Desszert­nek” finom az időrend és a forrásgyűj­temény, de ez már maradhat a szakem­berek asztalán. Miként az is, hogy hi­bát találjanak a köznép szemében alig­hanem makulátlan könyv betűi, rajzai és bitjei között. Utódainkat bízvást „felhozá” ez a kódex. (Kossuth, 437 ol­dal, 6600 forint) Füzes Oszkár Kép a könyvből: A hét gyászmagyar (László Gyula rajza) Szívügyek Van Észak-Amerikában egy különleges, kutyákat támadó élősdi, amit heatworms­­nak - szívféregnek - hívnak. Ezek a fér­gek betelepszenek a kutyaszívbe, ott el­szaporodnak, míg végül a szív felrob­ban, mint a gránát. Egy amerikai kutya­klinika várótermében, a vitrinben láttam egy ilyen kutyaszív modelljét. Töltött paradicsomra emlékeztetett, melyből mindenfelől kilóg az olvadt reszelt sajt, mint az angyalhaj. A második évezred végén nemcsak az amerikai kutyák szíve veszélyeztetett. Úgy tűnik, hogy a világ szívével sincs valami rendben. Ha az orvosok meghall­gatnák ezt az óriásdobogást, ki tudja, mire jutnának. Nekem úgy tűnik, hogy a világ szíve kitágult, elfáradt, és némi­képp aritmikusan ver. De én laikus va­gyok, és ez a szakemberekre tartozik. A második évezred végén meg a har­madik elején élek, és ha valaki megkér­dezné tőlem, hogy mi pillanatnyilag a globális metafora, habozás nélkül rávág­nám. A SZÍV. Korunk kulturális rögesz­méje a szív, ami engem óvatosságra int: a világ szívével valami nincs rendben. Mert a szívnek ma egyre több a reklám­ügynöke, és egyre hevesebb képviselői, egyre odaadóbb papjai és egyre rajon­­góbb alattvalói vannak. Ha csak az utóbbi két-három évet néz­zük, a szív három megahercegnőt szült. Diana hercegnő, aki a médiákban az egyszerű emberi szívet tette meg a maga királyi emblémájává, az egyszerű embe­ri könnyek hallatlan áradását idézte elő a halálával. Ophra, az amerikai nézőkö­zönség jó tündére is a szívet választotta emblémának. A mindközönséges Break your lég! helyett Ophra legutóbbi fellé­péseit nemritkán a Break your heart! va­rázsformulával fejezi be. Nemrég Ma­donna is a szívet választotta arra a célra, hogy új aurát teremtsen magának a mé­diákban. Dianára, Ophára és Madonnára, a ha­talmas megacsillagokra, az évtized tö­megkultúrájának szimbólumaira mág­nesként tapadnak a szív filozófiájának egyéb reklámügynökei is. Paolo Coehlo brazil író, akinek vagy százmilliós olva­sóközönsége van, szintén a szív média-Dubravka Ugresic író, irodalomtudós 1949. március 27-én született Kutinán. A zágrábi bölcsészkaron összehasonlító irodalomtörténet és orosz szakon vég­zett, majd a helyi Irodalomtudományi Intézet munkatársa lett. Legsikeresebb műve, az Átkelés a regény folyamán című regénye négy díjat nyert. 1993 óta Amszterdamban él, emellett minden év­ben hosszabb időt tölt az Egyesült Álla­mokban is. Munkáit angol, német, hol­land és magyar nyelvre is lefordították, guruja. (Nem véletlen, hogy Madonna „a saját írójának” tekinti Coehlót, és ki­jelenti, hogy a brazil író „szellemileg serkenti”.) Coehlo könyveiben és inter­júinak tömegében nyíltan reklámozza a szív intelligenciáját (az agyé helyett), és Diana meg Ophra példáját követve kö­nyörületesen megválik jövedelme egy részétől Brazília szegény gyermekeinek javára. Mellékesen szólva Ophra és Coehlo, az emberi szív szakemberei szí­vesen élnek angyali szimbolikával: Ophra megalakította az „Angels net­­work”-öt a­ szegény sorú tehetségek megsegítésére, a Coehlo könyveire jel­lemző „spirituális keresés” pedig volta­képpen megtestesült angyalok után ácsingózik. A szív kortárs megametaforájára egé­szen természetes módon tapad az őszin­teség ideológiája (az agy nem lehet őszinte, csakis a szív!). Az őszinteség rögeszméje uralkodik korunkban. Az őszinteségből él a kiadói ipar (a piacon jelenleg az intim vallomásoknak, az emlékezéseknek, a real stories-nak, a memoároknak van a legnagyobb kelet­je), meg a televíziós ipar (tv-gyóntató­­székek Operától Springerig, ahol a résztvevők „őszintén” elmesélik élettör­téneteiket). Ami engem illett, nekem is vannak problémáim a szívemmel. Az orvosok szerint „fáradt” szívem van. Nem bor­zasztó, dolgozik rendesen, csak kitágult és megdagadt, végleg elvesztette ifjúko­ri rugalmasságát. Észrevettem, hogy egyre könnyebben sírva fakadok, és egyre többet sírdogálok. Még a legbu­tább film is, melyben a végén törvény­szerűen győz az igazság, könnyeket csal a szemembe. Igaz, csak régi filmeket né­zek. Mert csak a régi filmekben győz vé­gül az igazság. Azt hiszem, itt van a kutya elásva, ugyanis felcserélődtek a fogalmak. Az emberek észre sem vették, hogy az igaz­ságosság régimódi fogalma eltűnt a tö­megkultúra színpadáról, csakúgy, mint a mindennapi életből. Csupán arra figyel­tek fel, hogy valami nagyon fontos hiányzik nekik, és­­az igazságosság sú­lyosabb, merevebb fogalmát felcserélték a szív könnyebb, puhább és nyúlósabb fogalmával. Ebből az észrevétlen és ra­vasz fogalmi tranzakcióból, a „felcserélt edényekből” megszületett a globális an­gyali testvériség, a globális szappanope­ra, melynek megvannak a maga terme­lői játékosai és fogyasztói. Eközben ho­mályossá vált (mi több, mindeggyé vált), mi voltaképpen a valóságos élet, és mi szimuláció. Egyszóval ömlenek a könnyek, a világ szappanhabban fürdik, és persze tökéletes, mint mindig. (Radics Viktória fordítása) Dubravka Ugresic 1­9­9­9. ÁPRILIS 24., SZOMBAT Adómúzsa Magyar író adóbevall. Leül, számol, ekumlál, melyik vershez mennyi villanyt, mennyi fűtést használt, melyik próza mennyi útiköltséggel, hány telefonnal ké­szült. Magyar író nagy rafinált, tudja ő, mitől döglik a légy. Addig számol - nem volt ő rossz matekos ugyebár -, míg kijön az előnyös végösszeg. Visszaigénylünk, mama - mondja a magyar író a magyar írófeleségnek -, de vissza ám, no persze nem százezreket, csak tízeseket, de hát magyar író jövedelméhez képest az is nagy szó. Így j­ár-kel az utcán hetekig, ha kérde­zik, azt mondja: Én? Hát én visszaigény­­lek. Szégyenli, de mikor kimondja a visszaigénylők szót, boldog mosoly sza­lad végig az arcán. Mégsem olyan balfék­ő, mint eddig gondolták barátai a bank­szférából meg a magánszektorból. Az öntelt pöffeszkedés egészen addig tartott, míg levél nem érkezett az adóhiva­taltól, ahol felfigyeltek magyar író igé­nyére. Vissza? - gondolták. - Ippeg neki? Nézzünk csak a körmére ennek a magyar írónak! Este még dölyfösen visítozott a magyar író: Mit képzelnek! Küszöbszinten kopo­gott, asztalmagasságban ment végig az irodán orrával kicsit súrolva a padlósző­nyeget. - Na ez az alany - gondolta a hivatal­nok, csak így, hogy alany, az állítmányt persze nem ismerte -, ez aztán egy petá­kot sem fog visszakapni. De a magyar író ismerte ám a pszicho­lógiát. Rögvest előkotorta régi módszerét: ajkát idétlenül félrecsapta, szemébe mély­séges ürességet festett, s az egész arcon szinte megjelent a mondat: Nagyon, na­gyon hülye vagyok. A hivatalnok kicsit hitetlenkedett - mégiscsak magyar író, meg egyetem, meg ilyesmi -, de végül el­fogadta a felkínált helyzetet. Magyar író megnyugodott. Ez sikerült - gondolta ma­gában­­, most jönnek a papírok. A férfi akkurátusán végigszámolt min­dent. Hihetetlen volt számára, hogy ez a nagyon bamba tekintetű alany meg bírta oldani a feladatokat. Biztosan segítettek neki, gondolta, s már-már minden rende­ződött volna, amikor frenetikus észrevéte­le volt. Ő­­ kiáltott váratlanul­­, több bevallás, mint ami papíron igazolva van. Igen - mondja a magyar író -, volt egy munka, amiről nincs papír, mert a cég megszűnt, és el is tűnt, nem lehet utolérni (stb.), de én emlékszem az összegre, és persze az adót levonták belőle rendesen, másként, mint tudjuk (ezt rögtön kijaví­totta azt hiszemre), nem lehet kifizetni. - Hm, ham­­­morgott fejcsóválva a hi­vatalnok. Rögvest ellenőrzött, utánané­zett, de a kifizetésnek nem tudott nyomá­ra akadni a számítógépes rendszerben. Mit lehet tenni? - kérdezte a felettesét, az­tán a felettes is megkérdezte a felettesét, az meg feltette magának a kérdést: Mit le­het tenni? A válasz ezen a rögös úton ér­kezett vissza. Azt elhisszük - mondta a hivatalnok -, hogy kapott ilyen összeget az alany - tollával a számításra mutatott -, de azt nem hihetjük, hogy belőle adót is vont a kifizető. - Azt nem? - kérdezett vissza a sötét véget sejtően az író. - Azt nem - válaszolta megint a hiva­talnok, és rögvest számításba fogott. Alig percek múlva kiderült, hogy mi minden hibás a bevallásban, legfőképpen persze a visszaigénylés. Tehát ez az igény, ez nin­csen - mondta -, helyébe jön egy másik igény a hivatal részéről. Magyar író nagyon bánatosan koslatott hazafelé. Úristen - gondolta -, milyen na­gyon, nagyon hülye magyar író vagyok. Mi lesz ennek a vége? Talán aforizmákat fogok írni egy folyóiratnak, vagy politikai pályára lépek? - Ilyen gondolatok forog­tak a fejében, mikor hazaért. - Na, mi van? - kérdezte a magyar író felesége -, mi ez a sötét rosszkedv? - Lemínuszolt az adóhivatal - mondta magyar író bánatosan. - Ugyan már - tart kedvesen a magyar író felesége a magyar író hajába - nincs itt semmi baj , csak a cirógatások miatt nem anyázott a magyar író, az neki jólesett, de azért visszakérdezett: hogyhogy semmi? - Hát a rosszkedv egy alanyi szerzőnek - mondta a magyar író felesége - az ugye­bár munkaeszköz, mint a hóhérnak a kör­tél, a kőművesnek a vakolókanál... Ah-ha-ha — nevetett kényszeredetten a magyar író, aztán váratlanul - talán a fele­ség szavainak következtében - valami el­kezdett átbucskázni a lebutult magyar író­agyon, valaki vállalkozott rá, hogy átszel­je a sivataggá pusztult fertályt. Fekete öl­tönyben volt, kezében pikkpakk-záras tás­ka. Nem volt szép, se vonzó, meg külön­ben se nő volt, hanem férfi, de hát: aján­dék múzsának ne nézd a fogát - gondolta a magyar író, és tiszta oldalt nyitott a szá­mítógépen.Háy János VÁLOGATOTT KÖNYVJEGYZÉK Március 20-tól április 17-ig FILOZÓFIA, PSZICHOLÓGIA Steiner, Rudolf FILOZÓFIA A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei Genius, 131 oldal, 846 forint Easwaran, Eknath Meditáció PSZICHIÁTRIA, PSZICHOLÓGIA Édesvíz, 169 oldal, 1100 forint Grant, Wendy Steinert Ágota (szerk.) Ki az úr a háznál? Szomáli bölcsességek Édesvíz, 193 oldal, 990 forint Terebess, 46 oldal, 299 forint Neuhaus, Cordula OKKULTIZMUS Hiper- és hipoaktivitás, figyelemzavar Chora, Deepak Kairosz, 256 oldal, A varázsló mágiája Könyvklub, 176 oldal, 1590 forint 1090 forint VALLAS Lindenau, Christof A gyakorló ember. Az antropozófia stúdiuma, mint VALLÁS a modern szellemi iskolázás A szent Biblia kiinduló pontja Könyvklub, 124 oldal, Genius, 125 oldal, 692 forint 1590 forint Redfield, James­ Adrienne, Carol Beaumont, Émilie A mennyei prófécia Biblia gyerekeknek Könyvklub, 304 oldal, 1100 forint Passage, 123 oldal, 1860 forint

Next