Népszabadság, 2001. július (59. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-26 / 173. szám
8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2001. JÚLIUS 26., CSÜTÖRTÖK A BUDAPESTI FESZTIVÁL PRÓBAJÁTÉK-FELHÍVÁS A Budapesti Fesztiválzenekar kürt próbajátékot hirdet: 1. Első kürt 2. Harmadik kürt első váltó kötelezettséggel 3. Mélykürt második és negyedik kürt kötelezettséggel A próbajáték ideje: 2001. szeptember 22., délelőtt 10.00 óra. A próbajáték helyszíne: a BFZ próbaterme (1034 Budapest, Selmeci u. 14-16.). Sikeres próbajáték esetén a BFZ a pályázót állandó zenekari tagként kívánja szerződtetni. Jelentkezéseket Krizsán Sarolta zenekari titkár várja telefonon: 06 (30) 989-6116 vagy e-mailen (krizsan@mail.datanet.hu). A zenekari részletek kottái átvehetőek a BFZ irodájában (1123 Budapest, Alkotás u. 39/C, telefon: 355-4015), munkanapokon 9 és 16 óra között. SZEREZZEN ÁLLAMI SZAKKÉPESÍTÉST TÁVTANULÁSSAL! Konzultációk, gyakorlatok háromhetente szombaton. KERESKEDELMI MENEDZSER, MARKETING- ÉS REKLÁMMENEDZSER, LOGISZTIKAI SZERVEZŐ, IRODAVEZETŐ. Kérje részletes tájékoztatónkat! [^Hungary European Distance Education 1146 Budapest, Thököly út 58-60. Tel./fax: 478-0391, tel.: 478-0392 edehu@elender.hu www.edehungary.hu Másképpen borozgatók Egyes évjáratokért fél-, egymillió forintot is elkérnek A hölgyek bekapcsolódtak a kóstolásba Ha Olaszországban vagy Franciaországban beülsz egy akármilyen kisvendéglőbe (kocsmába, bárba stb.), és rendelsz egy palack bort, biztos lehetsz benne, hogy az iható lesz. Ez nemcsak a százéves Chateau de Pope-ra igaz, hanem bármilyen asztali vörösre is. Itthon viszont hasonló helyzetben jó esélyed van rá, hogy azonnal átvernek. Vagy hamis borral, vagy jobbik esetben egy gyengébb kategóriával, mint amit rendeltél. Egy belga barátom kérdezte, hogy lehet az, hogy a bortól másnap fáj valakinek a feje - hiszen az természetes, tiszta ital, attól még senki sem volt másnapos. Párszor megvacsorázott velem egy-egy budapesti - nem is a legrosszabb — vendéglőben, és megértette (idézet egy „ borbarát” internetes levelezőfórumból). A jó bor valóban tiszta, nemes ital, ám azzal, hogy valaki Magyarországon megbízhatóan jó minőségű borra találjon, nem biztos, hogy vendéglőben kell próbálkoznia. Lényegesen jobbak az esélyek, ha az ember — mondjuk egy üzleti jellegű összejövetel résztvevőjeként - egy borházba kopogtat be. Hogy mi a különbség a vendéglő (rosszabb esetben a borozó) és a borház között, azt az avatatlan, műfajidegen szemlélő is első pillantásra felfedezheti. A borházban nincs savanyú ivószag, a levegő aromáját a tisztán tartott antik pince és a nehéz tölgybútorok saját illata határozza meg. A bor párája nem érzékelhető, mert az ital palackba zárva várja felfedezőjét. Az igazi borház leginkább múzeumra, vagy más megközelítésben banki értéktárra emlékeztet azzal az eltéréssel, hogy itt a polcokon pihenő drága régiségek kizárólag folyékony halmazállapotúak. Ez persze semmit nem von le a gyűjtemény értékéből: egy-egy nagyobb borparkkal rendelkező műintézet raktárkészlete - forintban kifejezve — könnyen elérheti a tíz-, sőt százmilliós nagyságrendet. Ha a jó bor nyomában járva rábukkanunk a megfelelő helyre, onnan ismerjük meg, hogy alapvetően kétféle itókát kínálnak: van „forgalmi” bor - persze nem valami kommersz pancs normál palackban zárjeggyel, ahogy kell, és van „évjáratos”, vagy muzeális bor is, amelyre csak akkor kerül fel a zárjegy, amikor a dugó kihúzása közeleg. Szabó Zsuzsa, az Első Pesti Borház pincemestere szerint az előbbiek mellett egy harmadik kategória is előfordulhat: saját borcsalád, olyasmi, amivel a vendég sehol máshol nem találkozhat. A kívülálló számára a legérdekesebb kétségkívül a muzeális bor, amely legalább ötéves, kiemelkedően jó évjáratból származik, s tulajdonságai - például az alkohol-, sav- és cukortartalma - alkalmassá teszik a hosszabb pihentetésre. Az öt év egyébként inkább csak amolyan elvi határidő (bár a bortörvény rögzíti): az igazán ígéretes borokat a palackozás után különválasztják, és 10-15 évre lefektetik. A fekvő helyzet létfontosságú, ellenkező esetben ugyanis a dugó összeszáradhat, és a levegővel érintkező bor károsodhat. A reményteljes bort tehát sötét, hűvös helyen gondosan fektetik, legfeljebb időnként állítják talpra, hogy szemrevételezéssel ellenőrizzék az állagát. Nem mindegy ugyanis, hogy mikor kerül ki a nedű a palackból: csak akkor szabad megízlelni, ha az „utóérés” során elérte a minőségi csúcspontot. Aki a „csúcs”-érzésre vágyik, semmiképpen se legyen szűkmarkú. A szóban forgó borház legdrágább portékája jelenleg az 1964-ből származó leányka, amelynek 0,75 literes palackjáért közel 20 ezer forintot kérnek. Hasonló árfolyamon cserélhet gazdát egy-egy üveg 1981-es Cabernet Sauvignon is. Ezek természetesen érmes, vagyis komoly borversenyen dobogós helyezést szerzett itókák. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a borházba borversenyeken keresztül vezet a borok útja. Rangos versenyt minden nemzetközileg elfogadott borminősítési rendszerrel rendelkező bortermelő ország, valamint a világkereskedelmi gócpontnak számító városok sora rendez, van ilyen megmérettetés például Bordeaux-ban, Szófiában, Ljubljanában, Madridban, Londonban, sőt - Vinagora néven — Budapesten is. Ezeken a versenyeken a neves szakértőkből álló nemzetközi zsűri akár 50-60 bort is megkóstol. Nem szoros egymásutánban persze, hiszen azt a legnagyobbak közül is csak kevesen bírnák - annak ellenére, hogy a bort ilyenkor a megízlelés után általában kiköpik. Kóstolni egyébként többféleképpen is lehet, a pesti borház pincemestere például a lenyelős változatra esküszik, mondván: nemcsak a nyelv, hanem a garat is érez. Szabó Zsuzsa szerint a hozzáértő hazai szakemberek között manapság egyre több a hölgy, a korábban erősen elférfiasodott pályán kezd helyreállni a nemek egyensúlya. Legalábbis ilyen örvendetes fejlemény, hogy — talán divatból, talán a borkultúra terjedése miatt - évről évre nő azok tábora, akik hajlandóak megadni a módját (és persze megfizetni az árát) a bor igényes élvezetének. A neves borházak hűvös pincéi - amelyek közül nem egy a fővárosban, a belváros szívében található — egyre-másra megtelnek jól öltözött urakkal és hölgyekkel, akik délutániesti program gyanánt végigkóstolják az aktuális „bormenüt”. Egy kör , szaknyelven sor négy-öt, de legfeljebb nyolc borból áll; többet a tapasztalatok szerint nem érdemes sorba állítani, mert a vendég úgymond elfárad. A fáradtság ebben az esetben nem a fejre vagy éppen a nyelvre értendő — az íz- és illatérzékelő apparátus az, ami nem bírja a túlterhelést. A másképp borozgatók tábora egyre népesebb, igen szűk viszont az a réteg, amely megengedheti magának a valóban antik, ritkaságszámba menő borok birtoklását (pláne az élvezetét). Nagyon drágán csak a nagyon régi és nagyon ritka bort lehet eladni. Hogy kinek mi számít drágának, az relatív, de az azért biztosan sokakat szíven üt, hogy egy palack 1888-as Chateau Laffett - amelyből legfeljebb néhány palacknyi ismert - 4200 dollárba, azaz több mint egymillió forintba kerül. Ha nem is a milliós sávba, de igen magas árkategóriába tartozik néhány magyar bor is: létezik olyan, mindössze 8 éves tokajiaszú-eszencia, amelyből fél liter 100 ezer forintot kóstál, a Tokaj Kereskedőház 1940-es vagy akár 1912-es aszúi pedig ennek is többszörösét érik. Hargitai Miklós A borházban nincs savanyú ivószag, a levegő aromáját az antik pince és a tölgybútorok illata határozza meg. A szertartás a borkultúra része A fekvő helyzet létfontosságú «®)a KNORR-BREMSE Ukramtamk Kft. A KNORR-BREMSE AG - a világ első számú vasúti és haszongépjármű-fékrendszerek gyártója - világszerte több mint 9000 főt foglalkoztat. A konszern haszongépjárművek fékrendszereinek gyártásával, fejlesztésével és értékesítésével foglalkozó kecskeméti leányvállalata keres RENDSZERFEJLESZTŐ munkatársat budapesti Kutatás-Fejlesztési Intézetébe. Feladatai: • a haszonjármű forgalomirányítási rendszer kutatási-fejlesztési feladataiban történő részvétel • a kutatási projekt szervezésével kapcsolatos koordináció. Követelmények: • műszaki egyetemi vagy főiskolai végzettség • fuvarozási, logisztikai ismeretek • kommunikációs szintű angolnyelv-tudás, a németnyelv-tudás előny • magas szintű felhasználói PC-ismeretek, adatbázis-programozási végzettség előny • legalább 2 éves hasonló területen szerzett munkatapasztalat. A sikeres pályázónak a társaság kiemelt jövedelmet, biztos munkahelyet és folyamatos szakmai fejlődést biztosít. Kérjük, hogy magyar és idegen nyelvű pályázatát a következő címre küldje: Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft., Emberi Erőforrások Főosztály 6000 Kecskemét, Szegedi út 49., e-mail: monika.terjek@knorr-bremse.com Sólymok, sasok, műfészkek Túzok, kerecsensólyom, parlagi sas — három madárfaj, amelyet a szakemberek a leginkább veszélyeztetettek között tartanak számon. Eszmei értékük példányonként egymillió forint. Kevesen vannak, pedig fészkeiket szinte éjjel-nappal vigyázzák a természetvédők. A túzok a mai Oroszország területén viszonylag nagy számban található, azonban a mezőgazdaság térhódítása miatt mindinkább elkülönülnek egymástól az ottani madárcsapatok. Az Uráltól keletre Spanyolországban és Magyarországon található népesebb túzokkolónia. A spanyol populáció létszámát tizennyolcezerre becsülik, a hazaiét ezerkétszázra - tájékoztat Magyar Gábor, a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának munkatársa. A legnagyobb magyar túzok állománya a Kiskunságon próbálja túlélni a betakarítást. A túzok elsősorban a rövid füvű pusztákat kedveli, ezek az élőhelyek azonban mindinkább eltűnnek. A madár persze megpróbál alkalmazkodni a változó körülményekhez, így a mezőgazdasági művelésű térségeken is fészket rak, ám ez a választás sokszor végzetes következményekkel jár. A kombájnok hallatán jobb esetben a madár felriad a fészekből, ekkor általában csak a tojások pusztulnak el, ám jó néhány tojó helyben marad, és nem éli túl a betakarítást. A kerecsensólymot az illegális solymászok „veszélyeztetik”. A dúsgazdag arab sejkek körében különös élvezetet jelent a sólyomvadászat, tetemes összeget áldoznak egy-egy idomított madárért. Vélhetően rájuk gondolva próbált egy vadőr évekkel ezelőtt kerecsensólyom-fiókákat értékesíteni - felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az idén egy esetről tudnak a szakemberek, ekkor ismeretlenek kilőttek egy sólyomfészket. Az országban jelenleg fészkelő közel hatvan pár parlagi sas mintegy fele a hegyvidéken költ, a többi a sík vidékeken talál magának fészkelőhelyet. Nevével ellentétben néhány évtizeddel ezelőtt szinte kizárólag a hegyekben költött ez az apró emlősökkel táplálkozó madár. A fákon fészkelő madarak fennmaradásának záloga a zavartalan költőhely. Magyar Gábor példát is említ a zavarás káros következményeire. A harminc fok feletti nyári hőmérsékletben az anyamadár nélkül maradó fióka nagy valószínűséggel hőgutát kap. A sasok esetében alacsony a reprodukciós ráta, fészkenként általában egy-két fióka nő fel. A madárpopulációk általánosnak mondható apadása mellett új fajok is felbukkantak hazánkban. A hetvenes évek óta például egy sajátos „erkölcsű” madárfaj telepedett meg a Hortobágyi Nemzeti Parkban. A csíkos fejű nádiposzátáról van szó. E madárból a világon alig több mint harmincezer példány él, ebből hazánkban mintegy ezernégyszáz. A nőstény felkeres egy éneklő hímet, párosodnak, majd a tojó lerakja a tojását. Később újra útra kel, és egy újabb hímmel párosodik. A fészekaljban lévő négy-öt tojás sokszor négy-öt légyott eredménye. A hímek egyébként nem vesznek részt a fiókák felnevelésében. Esetükben ezért párokról sem beszélhetünk. A csíkos fejű nádiposzáta is fokozottan védett faj, eszmei értéke félmillió forint. A madarászok is elismerik, hogy néhány faj károkat is okoz. A kárókatona például a halastavakban okoz pusztítást. A néhány száz példányból álló hazai kolóniát a költési időszak után a környező országokból csapatosan érkező rokonság egészíti ki - így már érzékeny veszteséget okoznak a halállományban. Egyébként a halak egy részét e szárnyasok csupán megsebesítik, emiatt a pikkelyesekre lassú agónia vár. E madárfaj esetében a riasztás lenne a természetbarát módszer, azonban sok esetben a gyérítés hozhat csak eredményt. A kárókatona nem szerepel a védett fajok listáján, de gyéríteni csak engedéllyel szabad. Ö.Z. Tüzok a Kiskunságon