Népszabadság, 2003. november (61. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-22 / 272. szám

i­t 4­1­4 Az átverő árverő CSERI PÉTER Első fokon négy év börtönbüntetésre ítél­te a közelmúltban a Zalaegerszegi Városi Bíróság P. József volt barcsi önálló bírósá­gi végrehajtót. A 38 éves férfit 23 vád­pontban találták bűnösnek: többrendbeli sikkasztásban, csalásban, közokirat-ha­misításban. A végrehajtó által okozott kár meghaladja az ötvenmillió forintot. Áldozatainak - többségükben nehéz anyagi körülmények között élő embe­reknek - esélyük sincs arra, hogy vissza­szerezzék a pénzüket. Emiatt most a So­mogy Megyei Bíróságot perlik. - Képzelje el, amikor váratlanul két vadidegen ember becsönget a házába, és közli magával, hogy sürgősen költözzön el innen, mert ez az ingatlan már az övék. Velem éppen ez történt - meséli a barcsi Pátl Erzsébet, P. József egyik áldo­zata. - Közölték, hogy a házamat három hónappal korábban a barcsi végrehajtó által vezetett árverésen vásárolták. Egy szót sem értettem az egészből. Miféle ár­verés? Ki adta el a házamat? Meg akar­tam keresni a végrehajtót, de addigra már letartóztatták. Páti Erzsébet 37 éves és súlyos beteg. Biztosnak látszó munkahelyét létszámle­építés miatt 1999-ben vesztette el. Most 52 éves férjét három gerincműtét után már korábban leszázalékolták, így Erzsé­bet fizetésének megszűntével a család­­fenntartó keresete esett ki. Mindez vég­zetes következményekkel járt: éppen 1998-ban vett fel egy jelentős kölcsönt a Drávamenti Takarékszövetkezettől bar­csi házuk megvásárlására. - Háromszázezer forintot még vissza tudtunk fizetni az 1,2 millió forintos hi­telből, utána azonban már nem volt mi­ből törlesztenünk - mondja Páti Erzsé­bet. - A takarékszövetkezet előbb egy fi­zetési meghagyást küldött, aztán fel­mondta a hitelszerződést és közölte, hogy érvényesíteni fogja a házra bejegy­zett jelzálogjogát. Ekkor keresett meg P. József, aki felajánlotta, fizessek neki százezer forintot, és elintézi, hogy ne le­gyen árverés. Ismertem a Jóskát, megbíz­tam benne. Azt állította, ha havonta rendszeresen fizetek neki, amit ő tovább­ad a szövetkezetnek, megmaradhat a há­zunk. Páti Erzsébet három alkalommal összesen 250 ezer forintot adott át a vég­rehajtónak, aki azonban a pénzt nem utalta át a takarékszövetkezetnek. Mint később kiderült, az utolsó fillérig elköl­tötte. - A Jóska minden alkalommal nyugtát adott az átvett összegről, bennem meg fel sem merült, hogy egy bírósági végre­hajtó elsikkaszthatja a pénzt - háborog Pátl Erzsébet. - Az meg végképp elkép­zelhetetlennek tűnt, hogy egy titkos ár­verésen eladja a fejem fölül a házamat. A barcsi ház azonban nem lett az árve­rési vevőké. Mint utóbb kiderült, nem is volt semmiféle árverés, P. József úgyne­vezett árverésen kívüli vételre ajánlotta fel Páll Erzsébet házát. Nem is egy vevő­nek, hanem mindjárt kettőnek, akiket tá­volról ismert. Az egyik vásárlótól 3,2 millió forintot, a másiktól 4,8 milliót kért a házért. Az egymásról mit sem sejtő ve­vők számára hamis papírokat állított ki, azt ígérve nekik, hogy intézkedik a tulaj­donjoguk bejegyzéséről, majd a tőlük át­vett „vételárat" elsikkasztotta. A Pátl Erzsébet ellen végrehajtást kérő Drávamenti Takarékszövetkezet semmi­ről sem tudott. A hitelintézet még nem is kezdeményezte az árverést, amikor a végrehajtó fű alatt már kétszer is „elad­ta" a házat. A dologra akkor derült fény, amikor 2001 áprilisában P. Józsefet letar­tóztatták. A házvásárlók tulajdonjogát így nem jegyezte be a földhivatal, ám ez nem sokat javított Pátl Erzsébet helyze­tén. - Hiába adtam át 250 ezer forintot a végrehajtónak, a pénz nem jutott el a ta­karékszövetkezethez, így csak tovább nőtt az adósságom - mondja az asszony. - Kényszerhelyzetbe kerültem. Az egyik újságban találtam egy hirdetést, jelzálog­jog-kiváltást ajánlottak, igaz, szörnyű feltételekkel. Belementem. A hitelező ki­fizette a szövetkezetnek a tartozásomat, cserébe az ő jelzálogjoga került rá a há­zamra. Csak éppen neki már ötmillió fo­rintot kellett volna fizetnem a jelzálog ki­váltására. Nem ment, így végül a hitele­ző nevére került az ingatlan. Nemrég megjött a papír a kilakoltatásról. Felleb­beztem, ezzel nyertem egy kis időt. Ha a férjemmel és a 11 éves fiammal az utcára A barcsi végrehajtó áldozatai közül többen is csak nevük elhallgatásával be­széltek az őket ért sérelmekről. Mária, egy barcsi hivatalnok például a lánya menyasszony táncpénzét bízta P. József­re, amely aztán az utolsó fillérig eltűnt. - A Jóska jól ismerte Istvánt, az élettár­samat, mindketten gyakran megfordul­tak az egyik sörözőben - mondja az asz­­szony. - Ott említette először az embe­remnek, hogy lenne egy olcsón megve­hető harmadik emeleti lakás a belváros­ban. A lányunk épp esküvő előtt állt, be­lementünk az üzletbe. Gyanakodnunk kellett volna, főleg, amikor megnéztük a lakást. A Jóska azt mondta, hogy körbe­vezet minket a lakásban, ahol otthon lesz a tulaj is, de mi ne szóljunk semmit előt­te, ha bármi kérdésünk van, majd utólag tegyük fel neki. A néma lakásbemutatónak persze megvolt az oka. Az ingatlan tulajdonosa ugyanis - aki jelentős összeggel tartozott a Nagybajom és Vidéke Takarékszövet­kezetnek, amely végrehajtást kezdemé­nyezett ellene - semmit sem tudott a végrehajtó szándékairól. Azt hitte, P. Jó­zsef olyan vevőket hoz a lakására, akik a piaci vételárnál jóval magasabb összeget kínálnak majd az ingatlanért. A végrehaj­tó tőle is azt kérte, hogy a lakáslátogatá­sok alatt maradjon csöndben. P. József - a takarékszövetkezet tudta és engedélye nélkül - négy különböző vevőnek is árverésen kívüli vételre aján­lotta fel a belvárosi lakást. Volt, akitől 1,6 millió kért, másoktól 2,1 milliót. ■ Végrehajtók Magyarországon jelenleg 230 önál­ló bírósági végrehajtó dolgozik. Munkájuk felügyelete P. József ténykedése idején még a megyei bíróságok elnökeinek feladata volt, ma már a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara hatáskörébe tartozik. A végrehajtói kamara el­lenőrzi többek között a végrehaj­tók letéti számláját, pénzkezelését, bélyegzőit, az általuk készített ira­tokat és nyilvántartásokat. Krejniker Miklós, a végrehajtói ka­mara elnöke szerint amióta a vég­rehajtók a szakmai testület fel­ügyelete alá tartoznak, nem tör­tént a barcsihoz hasonló eset. - Ez volt a titka - mondja Mária. - Az a lakás már akkor is legalább a dupláját ér­te, így akinek a Jóska bizalmasan felaján­lotta megvételre, úgy érezhette, hogy bombaüzletet csinált. Mi is azért men­tünk bele, mert 1,6 millió forintot még össze tudtunk kaparni valahogy. Az élet­társam néhány évvel ezelőtt súlyos autó­balesetet szenvedett, a biztosítótól kapott pénzét fektettük be a lakásvásárlásba. Meg a lányom lakodalmán befolyt meny­asszony táncpénzt. Nagy falusi lagzi volt 250 vendéggel, a lány 600 ezer forintot táncolt össze. P. József a szóban forgó harmadik emeleti barcsi lakást Máriáék közvetlen szomszédjának is felajánlotta, igaz, tőle 400 ezer forinttal többet kért. A négy be­csapott vevőt négy kü­lönböző időpontban vitte fel a lakásba, majd mindenkitől beszedte a vételárat, és megígérte a vásárlóknak, hogy beje­gyezteti a tulajdonjogukat. Ebből persze semmi nem lett, ráadásul a pénz is el­tűnt. Mire a vevők észbe kaptak, P. József bilincsben ült a rendőrségi fogdában. A barcsi végrehajtó zalaegerszegi bün­tetőperében olyan sértettek is tanúskod­tak, akik a mai napig nem fogták fel iga­zán, mi is történt velük. Egyikük, K. Fe­renc barcsi bádogos például a pénzét és a házát is elveszítette - igaz, hogy ezt nem csupán P. Józsefnek köszönheti. Ferenc tíz éve vált el a feleségétől, aki­vel azonban később is együtt laktak kö­zös barcsi házukban, mivel nem tudtak megegyezni a vagyonmegosztásról. Vé­gül úgy döntöttek, hogy elárverezik az ingatlant, és a befolyt pénzt elosztják egymás között. Az árverés - amit P. Jó­zsef bonyolított - háromszor is ered­mény nélkül zárult, a hárommillió forin­tos kikiáltási ár ugyanis egyetlen vevő fantáziáját sem mozgatta meg. - Aztán a végrehajtó összefogott az asszonnyal, és a hátam mögött kiírtak egy újabb árverést, amiről nekem nem is szóltak - meséli Ferenc. - Az egészet csak utólag tudtam meg: a volt feleségem ve­vőként jelentkezett az én tulajdonré­szemre, és mivel nem volt másik licitáló, a 1,5 millió forintos kikiáltási ár feléért, 750 ezer forintért megvette a részemet. Persze nem volt készpénze, hitelt vett fel egy banktól. Az egészről akkor szerez­tem tudomást, amikor kijött a papír a földhivataltól, hogy az asszonyé lett az egész ház. A vételárat Ferenc nem kapta meg. A volt neje által az árverésen befizetett 750 ezer forintot P. József nem adta át neki. A barcsi bádogosnak most se pénze nincs, se háza­ nemrég bírósági határozatot ka­pott arról, hogy ki fogják lakoltatni az otthonából. - Én nem adtam el a házrészemet sen­kinek, nem kaptam érte egy fillért sem, most mégis ki akarnak tenni az utcára. Ezt meg lehet csinálni?! - értetlenkedett a bíróság előtt Ferenc. P. József 1999 és 2001 között több tucat sértettnek okozott jelentős anyagi kárt. Akadt, akinek 80 ezer forintját tette zseb­re, másoknak több millió forintját, egy fővárosi cégnek pedig 26 millió forintját tüntette el. Az általa behajtott pénzeket egy letéti számlán kellett volna kezelnie, ő azonban szabálytalanul két ilyen szám­lát is vezetett két különböző banknál. A nyomozás során kiderült, hogy számos esetben egyáltalán nem fizette be a hozzá legálisan kerülő készpénzeket, más ese­tekben pedig a letéti számláira érkező összegeket nem a végrehajtást kérőknek, hanem saját magának utaltatta át. Tranz­akciói elleplezésére többször is hamis dokumentumokat kellett készítenie. P. József hároméves ámokfutása - vagy ahogy Koltai Tibor zalaegerszegi fő­ügyész fogalmazott a vádbeszédében: „gátlástalan garázdálkodása" - évekig egyetlen hatóságnak sem tűnt fel. A barcsiak azt nem értik, miként re­mélhette a végrehajtó, hogy a sikkasztá­sokat és a csalásokat megúszhatja. - Nyilván tisztában volt azzal, hogy nem lehet büntetlenül egyszerre négy vevőnek is eladni ugyanazt az ingatlant - mondja Mária, az egyik károsult. - Tudnia kellett, hogy mindenkép­pen le fog bukni, és városban azt beszélik, hogy hatalmas adósságai voltak, olyan uzsorásoknak tartozott, akik kikészítették volna őt is meg a családját is, ha nem fizet. P. József a büntetőeljárás során sokáig nem volt hajlandó elmondani, mire köl­tötte az elsikkasztott mintegy ötvenmillió forintot. A vádpontok döntő többségében elismerte bűnösségét, az okokról maka­csul hallgatott. Végül mégis megszólalt. Azt állította: korábbi költekező életmódja és egy váratlan kétmillió forintos adótar­tozás indította el a lejtőn. Hiteleket kellett felvennie uzsorakamatra, amelyeket nem bírt törleszteni. Pénzzavarában nagy té­telben kezdett lottózni, de nem volt sze­rencséje, a rendszeres heti százezer forin­tos befektetés ellenére nem ütötte meg a főnyereményt. Elkeseredésében 1999-ben nyúlt először a letéti számlákhoz, utána pedig már nem volt megállás. Miután P. Józsefet letartóztatták, a károsultak többsége kártérítési pert in­dított ellene. Az elúszott pénzeket azonban gyakorlatilag nem lehet behaj­tani a barcsi végrehajtón, lebukása idő­pontjában ugyanis papíron már semmi­lyen tulajdonnal nem rendelkezett, a zárolt számláin pedig alig százezer fo­rintot találtak. A sértettekben ekkor ve­tődött fel, hogy a történtekért nemcsak P. Józsefet terheli a felelősség. Krasznai Mária barcsi ügyvéd tavaly hét magánszemély képviseletében kárté­rítési keresetet nyújtott be a Somogy Me­gyei Bíróság ellen. Az ügyvédnő szerint ugyanis az önálló bírósági végrehajtó te­vékenységének törvényességét és szak­­szerűségét - a végrehajtási törvény alap­ján - az illetékes megyei bíróságnak kel­lett volna ellenőriznie, és mivel ez P. Jó­zsef esetében elmaradt, így az általa oko­zott kárért a bíróság is felelős. Ugyan­csak kártérítési pert indított a megyei bí­róság ellen a legnagyobb károsult - a 26 millió forintját elveszítő OTP Faktoring Rt. - is. Varga Rita, a Somogy Megyei Bíróság szóvivője szerint viszont a barcsi végre­hajtó tevékenysége miatt a bíróságot semmilyen felelősség sem terheli. A me­gyei bíróság a kártérítési per felfüggesz­tését és megszüntetését kérte a per le­folytatására kijelölt Tolna Megyei Bíró­ságtól, egyebek között arra hivatkozva, hogy amíg nincs jogerős ítélet P. József büntetőperében, nem lehet pontosan megállapítani a kár összegét sem. - Együtt érzünk a barcsi végrehajtó áldozataival, ettől függetlenül érdem­ben is alaptalannak tartjuk kártérítési kereseteiket - mondja Varga Rita. - A kérdéses időszakban a megyei bíróság elnökének a végrehajtó szakmai műkö­dését és az ügyvitelét kellett ellenőriz­nie. A barcsi végrehajtó azonban nem a végrehajtási eljárás szabályainak helyte­len alkalmazásával, hanem bűncselek­mények elkövetésével okozott kárt a fel­pereseknek. P. József károkozása nem áll okozati összefüggésben a szakmai el­lenőrzés esetleges elmulasztásával. Az is csak a későbbi büntetőeljárás során derült ki, hogy a bíróság belső vizsgála­tára a végrehajtó hamis tartalmú okira­tokat adott át. Azt sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy P. József nem volt sem alkalmazottja, sem megbízottja a megyei bíróságnak. Ráadásul a kere­seti kérelem nem tartalmaz egyetlen konkrétumot sem arról, hogy a bíróság milyen intézkedést, vizsgálatot mulasz­tott volna el. Frizzi Tamás ügyvéd, az OTP Fak­toring Rt. jogi képviselője szerint azon­ban több bizonyítékuk is van arra, hogy a megyei bíróság is felelős az őket ért ká­rért. - A barcsi végrehajtónak már 1999 no­vemberében át kellett volna utalnia szá­munkra azt a 26 millió forintot, amely egy ingatlan árverésén folyt be, ám erre P. József többszöri sürgetésünk ellenére sem volt hajlandó - állítja Frizzi Tamás. - Többször is panaszt tettünk, a Somogy Megyei Bíróság elnökhelyettese 2001 ja­nuárjában arról tájékoztatott minket, hogy a „vizsgálatuk eredményeképpen megállapítható: a végrehajtót mulasztás nem terheli". Ehhez képest két hónappal később letartóztatták P. Józsefet, akinek a számláján akkor már híre-hamva sem volt az OTP Faktoring pénzének. A tényekhez tartozik, hogy a barcsi végrehajtó a letartóztatása előtt egy hét­tel egy hamis átutalási megbízást küldött a megyei bíróság elnökének, amellyel azt akarta igazolni, hogy a kérdéses 26 millió forintot már átutalta a budapesti cégnek. Ezzel azonban már nem tudott időt nyer­ni, összecsaptak a feje fölött a hullámok. Krasznai Mária szerint az a körül­mény, hogy a büntetőfeljelentést végül mégiscsak a megyei bíróság elnöke tette, azt igazolja: gondosabb ellenőrzéssel akár már korábban is kivonhatták volna a forgalomból a barcsi végrehajtót. - Ha csak egy fél évvel korábban rá­jönnek az ügyleteire, a végrehajtó szá­mos ügyfele megmenekülhetett volna at­tól, hogy kifosszák. Kevesebb lenne a ká­rosult, és jóval kisebb lenne az okozott kár - állítja az ügyvédnő. A precedensértékű kártérítési per - önálló bírósági végrehajtó által okozott kár miatt ugyanis korábban még nem pe­reltek be megyei bíróságot - az idén ősz­szel kezdődött meg a Tolna Megyei Bíró­ságon. P. József büntetőügyében pedig a Zala Megyei Bíróság hoz majd jogerős ítéletet. Az elsőfokú döntés ellen ugyanis az ügyész súlyosbításért fellebbezett, amit azzal indokolt, hogy a barcsi végre­hajtó működése megrendítheti a kisem­berek bizalmát a jogbiztonságban és az igazságszolgáltatásban. P. József védője a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a végrehajtó - a bíróság íté­letétől függetlenül - már így is elveszí­tette mindenét: a felesége a két közös gyerekükkel elhagyta, elúszott a vagyo­na, elveszítette a munkáját, amit a kisza­badulása után sem folytathat, ráadásul súlyos beteg lett, és állandó gyógykeze­lés alatt áll. P. József a zalaegerszegi tárgyaláson az utolsó szó jogán annyit mondott: „Egészen 1999-ig jól végeztem a munká­mat, tudtam és értettem is a szakmámat. Akkor gyengeségből megindultam lefe­lé. Pontosan tudtam, hogy mit teszek és mi vár rám. Leülöm a büntetésemet." A barcsi Páti Erzsébet az egyik áldozata a szélhámos végrehajtónak: eladták a házát a feje fölül tesznek, nem lesz hova mennünk. P. Józsefet huszonhárom vádpontban találták bűnösnek. ítélete első fokon: négyévi börtön 122003. NOVEMBER 22., SZOMBAT hétvége NÉPSZABADSÁG

Next