Népszabadság, 2004. április (62. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-28 / 99. szám
Fidesz-nyomás román bírákra Bukarestben ma döntenek a Polgári Szövetség aláírásairól A román legfelsőbb bíróság mai, felülvizsgálati döntése elé időzítve Braun Márton és Németh Zsolt (Fidesz) indítványt terjesztett be tegnap az Európa Tanácsban a romániai helyhatósági választások kapcsán tapasztalható diszkrimináció miatt. Megítélésük szerint a törvény ellentétes az európai emberjogi, kisebbségi és önkormányzati egyezményekkel. Feltételezik, hogy politikai akcióról van szó az autonómia ügyét felvető Magyar Polgári Szövetség ellen, ugyanis a törvény gyakorlatilag a szervezetre szabott, teljesíthetetlen feltételeket ír elő. Mindezt ráadásul úgy, hogy a vonatkozó jogi szabályozást egy április 16-án közzétett kormányrendelettel hozták meg visszamenőleges hatállyal. A fideszes képviselők határozati javaslata úgy fogalmaz: az eljárás veszélyt jelent Románia demokratikus működésére. Ezért kilátásba helyezi: az ügyet a parlamenti közgyűlés, illetve a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság elé terjesztik. Bár Budapest támogatja Bukarest EU-tagságát, ne legyen kétség: Romániát nem veszik fel, ha nem biztosítja a szabad választás lehetőségét. Ezért fontos, hogy a bíróság ma megfelelő döntést hozzon - fogalmazott Németh Zsolt. (Szájer József, az Országgyűlés európai parlamenti megfigyelőcsoportjának fideszes tagja az EP külügyi bizottságának brüsszeli ülésén tegnap szintén sérelmezte a román hatóságok eljárását az MPSZ ügyében.) A román választási törvény a nemzeti kisebbségeket pozitív megkülönböztetésben részesíti, azok képviselőinek például automatikusan biztosít egy-egy helyet a képviselőházban. A parlamenti hellyel még nem rendelkező kisebbségi szervezetek akkor indulhatnak a választáson, ha 15 megyéből 25 ezer tag támogatja e szervezetek indulását. Az MPSZ 54 ezer aláírást nyújtott be 16 megyéből. De több esetben más-más személy kézjegye szerepelt a papírokon az aláírások összegyűjtőjeként, illetve a lista hitelesítőjeként. Egyes listákon kiskorú személyek szerepeltek, mások a lajstromokon szerepeltek ugyan, de tagadták, hogy aláírtak volna. Több megyében összeállított listákon találtak hasonló rendellenességeket. A román központi választási bizottság (BEC) ezért - az MPSZ ügyvédjének jelenlétében, aki a felhozott kifogásokra nem tudott válaszolni - az MPSZ-listák elfogadását egyhangúlag elutasította. Ez ellen a döntés ellen fellebbezett az MPSZ. Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke lapunknak nyilatkozva elutasította azokat a feltételezéseket, melyek szerint az MPSZ-listák vizsgálatát Péter Zsuzsa, a BEC RMDSZ-es tagja kezdeményezte volna. Nagy emlékeztetett: az utóbbi években egyre több kisebbségi szervezet jelent meg és követelt helyet a parlamentben. Ezért több parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségi szervezet kezdeményezte: fogadjanak el olyan jogszabályt, amely az adott kisebbség második, harmadik stb. szervezetének a választásokon történő indulását bizonyos taglétszámhoz köti. Nagy Csaba-Tibori Szabó Zoltán Mádl Ferenc nem megy a varsói csúcsra Munkatársunktól A varsói belváros jobb üzleteinek kirakataira már elkészültek a óvó-védő fatáblák. Ezzel készültek fel a bolttulajdonosok a mától várható csúcsellenes tüntetésekre. A korábban Davosban megrendezett tanácskozások folytatásaként a lengyel fővárosban tartott találkozón államfők, politikusok és nagyvállalati vezetők - összesen mintegy hétszázan - vesznek részt. A lengyel szervezők 18 állam- és kormányfő érkezéséről tudnak, ezek főleg Közép- és Délkelet- Európát képviselik. A rendőrség nyolcezer fővel erősítette meg sorait, hogy megfékezhesse a lengyel fővárosba gyülekező várhatóan ötezer tüntetőt. A helyi sajtó úgy tudja, hogy a fővárosiak közül sokan hétvégi házaikba költöznek a csúcs idejére, így védekezve a közlekedési korlátozások és várható rendzavarások ellen. A Népszabadság megtudta: Mádl Ferenc betegsége miatt kénytelen volt lemondani a varsói utazást. Az elnök hivatalában azt közölték, hogy Magyarországot a tanácskozáson Járai Zsigmond MNB-elnök képviseli. A jegybankvezéren kívül lesznek más hazai résztvevői is a varsói hétvégének. Benyik Mátyás, az Attac Magyarország elnöke elmondta, hogy 45-en csatlakoznak a csúcsellenes tüntetéshez. „Békés tüntetésre készülünk, de azt persze nem lehet kizárni, hogy - mint korábban - most is provokátorok, vagy eleve rendzavarásra készülők keveredjenek közénk" - mondta lapunknak az Attac képviselője. Megújult az Európai Tükör Munkatársunktól Az EU-csatlakozás dátumától havilappá válik az eddig kéthavonta megjelenő Európai Tükör, a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központjának folyóirata - jelentette be a kiadvány májusi számát bemutató tegnapi sajtótájékoztatón Szekeres Imre. A MeH politikai államtitkára utalt arra, hogy az 1996 óta kiadott - tehát az egymást váltó kormányok támogatását élvező - Európai Tükör mostantól még fontosabb feladatának tartja a közvélemény felkészítését az új gondolkodásra. Kosáry Domokos történész, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, az ünnepi szám egyik szerzője azt fejtegette: az EU-tagság optimizmusra készteti, hogy az országnak sikerül végre méltó helyet elfoglalnia Európában a múlt század inkább csak pesszimizmusra okot adó történései után. VILÁG Ausztria: ki a bűnbak? Szászi Júlia bécsi tudósítónk Benita Ferrero-Waldner jelölése az én ötletem volt - válaszolta Wolfgang Schüssel kancellár azoknak, akik a rossz jelöltválasztással próbálják magyarázni a hét végi néppárti elnökválasztási vereséget. A vereség okai között a politológusok fontos szerepet tulajdonítanak annak, hogy Jörg Haider a kampány utolsó napjaiban támogatásáról biztosította Ferrero- Waldnert. Ernst Strasser belügyminiszter is így vélekedik. Schüssel szerint viszont minden támogatás hasznos. A kancellár a hat évvel ezelőttinél is öt százalékkal alacsonyabb, 70 százalékos részvételi aránnyal is magyarázza a vereséget. A csalódottságát nem titkoló vesztes jelölt a női szolidaritás hiányát rója fel - csakúgy, mint a Szabadságpárt elnöke, Herbert Haupt, aki maga az előző kormányban egy ideig nőügyi miniszter is volt. A Szabadságpárt egyébként nehezen viseli, hogy támogatása ennyire eredménytelen, sőt kártékony volt: vezető politikusai felmelegítik az államfői poszt feleslegességéről korábban már hangoztatott nézeteiket. Jörg Haider szerint egyáltalán nincs szükség államfőre. A szociáldemokraták táborában a józanabb politikusok, az élen Michael Häupl bécsi polgármesterrel, óva intenek attól, hogy a párt a győzelmet magának tulajdonítsa. Fischer, aki hivatalba lépésétől a szokásoknak megfelelően szünetelteti SPÖ-tagságát - jelezte, hogy jó együttműködést tervez a kancellárral, Ferrero-Waldner Haiderrel. Ezért vesztett? - kérdi a Der Standard Évforduló beiktatással Zulu rocksztárok koncertjével és re- (ANC) április 14-én a szavazatok 70 pülos bemutatóval kettős ünneplég százalékának megszerzésével nyerteset tartottak tegnap Dél-Afrikában, meg a harmadik szabad választásaletette esküjét az újraválasztott esküt. A tegnapi rendezvény díszverdök, Thabo Mbeki, és megemlékezteksége volt Nelson Mandela, az ország az apartheid-rezsim bukásának is első fekete elnöke, aki negyedszázedik évfordulójáról. Mbeki pártja, Szadot töltött a fajüldöző rezsimbölaz Afrikai Nemzeti Kongresszus töneiben. ÁLLÁSPONT 2004. ÁPRILIS 28., SZERDA 3 Közmunkások a kuláksoron Tanács István Enyhén szólva nem áll zenitjén mostanában a falukutató irodalom. Faluügyben az empirikus szociológia eredményei sem látszanak - lehet, hogy nem azért, mert nincsenek, hanem mert a média számára nem elég szórakoztatóak. Ami bennünket, sajtómunkásokat illet, egy-egy szenzáció kapcsán járunk azért néha faluhelyen, és bár a terjedelem nehezen viseli a társadalomrajzot, látunk olykor egyet-mást. Föltűnő, hogy voltaképpen mennyi a fölösleges ember a magyar vidéken. Kisfaluban, nagyfaluban egyaránt. A mai világban fölösleges embernek tekinthető az, aki a piacgazdaságban nem találja meg a helyét és a biztos megélhetését. Fölösleges ember az, aki szakképzetlen, nincs rá szükség a munkaerőpiacon, és olyan nagyon már nem is keresi a munkát. Berendezkedett a segélyből való életre, rokkantnyugdíjra. Fölemelkedni nincs esélye, ambíciója sem. Ám ugyanilyen fölösleges ember az, aki gazdálkodna, de nem versenyképes, nem is lesz soha, mert kicsi a birtoka, kevés a tőkéje. Az ilyen típusú földműves túlkapar egész évben, de hol aszály van, hol belvíz, hol a disznónak alacsony az ára, hol a tejet nem veszik át tőle. Büszke arra, hogy a maga ura, neki nem parancsol senki, nem is társul senkivel, ám folyton panaszkodik, hogy nem jut ötről a hatra. Fölösleges ember továbbá a kistelepülési postáskisasszony, akinek a feje fölül bezárni készülnek a hivatalt. A piacgazdaság és a szervezeti racionalizálás felől nézve fölösleges a ráfizetéses kisiskola tanítója, pedellusa. A könyvtáros, akinek a könyvtárába már nincs miből új könyvet venni. A falvakban is találkozni persze olyanokkal, akik nem fölöslegesek a piacgazdaságban, hanem éppen, hogy versenyképesek. Ott is volt idő, amikor jókor, jó helyen lehetett lenni. Aki kellően gátlástalan volt, féltéesznyi vagyonhoz juthatott, még azt sem lehet mondani, hogy törvénytelen módon. Éppen csak az a kíméletlenség kellett hozzá, hogy azt mondja a szomszédjának: mától fogva az enyém az, ami azelőtt sokunké volt; nem érdekel, miből élsz meg, az én birtokomon nem kellesz. Érzékelni, hogy a helyi társadalmak belső rétegződése milyen durva irigykedést és gyűlölséget szül. Amikor megváltozott a rendszer, éppen a kisbirtokos gazdálkodó mentalitású, ma versenyképtelen embereket lehetett felbujtani a téeszek szétverésére: ők voltak az elsők, akik felmondták az egyezséget, hogy a szövetkezetek munkahelyeket tartanak fenn, kistermelést integrálnak, szociális funkciókat vállalnak fel. Addig zöldbáróztak, míg végül csakugyan támadtak zöldbárók, meg vörösbárók, akik aztán néhány év alatt kevés kézben koncentrálták a vagyon nagy részét. Nemrég hallottam, hogy az egyik faluban, a „kuláksoron" (ami alatt a Rákosi-korszakban sem a nagybirtokosok lakóhelyét, hanem a szorgalmas parasztpolgárok utcáját értették) kutyát uszítottak az út szélét kaszáló közmunkásokra. A frusztrált gazdálkodók hol a nagybirtokosokat szidják, akik mára kevés emberrel, sok géppel ezerhektáros gazdaságokat működtetnek, övék a határ csaknem minden haszna, hol az ingyenélő szegény embereket. Nemcsak arra haragszanak, aki jobban él náluk, hanem arra is, aki rosszabbul szidják az önkormányzatot, amiért közmunkát szervez, és ezzel fölveri a napszámot. Valami régi költő faragott erről valamilyen rímeket az átkos XX. században. Olyan sorokat bírt például leírni, hogy: Retteg a szegénytől a gazdag, / A gazdagtól fél a szegény. Van tovább is, de nem idézem. Rég volt. Ez a költő is kiment divatból, akárcsak a falukutató irodalom. Láblövés________________ Aczél Endre Három nap múlva egészen sajátos, sosemvolt állapot áll be az Európai Unióban. A bővítés egyik kedvezményezettje, a Ciprusi Köztársaság ugyanis területének csak a nagyobbik hányadát „viszi be" az unióba; a kisebbik marad idegen (török) katonai megszállás alatt. A szó technikai értelmében tehát az Európai Uniónak lesz egy olyan területdarabja, ahol az uniós jogok és kötelességek nem érvényesülnek, s ugyancsak technikailag a Ciprus északi és déli részét elválasztó zöld vonal az unió külső - tehát egy nem uniós állammal közös határa lesz. Ami annál is érdekesebb, mert a ciprusi görög közösség kormánya a nemzetközi elismertség (jog) felől nézve az egész sziget egyedüli, törvényes képviselője. Az „Észak-ciprusi Török Köztársaságot" gyámolítóján, Törökországon kívül senki más nem ismeri el; mindenki kénytelen tudomásul venni, hogy a torzó az egész nevében lép fel az unióban is. Az idei tavasz óta a nemzetek közössége mindent megtett azért, hogy ez az állapot ne következzék be. De Kofi Annan ENSZ-főtitkárnak az Európai Unió által lelkesen támogatott béketerve egy hamis feltételezésre épült. Arra tudniillik, hogy a sziget újraegyesítéséről nem a ciprusi görög közösséget, hanem az évtizedeken át makacskodó törököket kell meggyőzni. Tény, hogy eddig minden igyekezet őrajtuk látszott megbukni. E látszat a múlt hét végéig élt. Amikor is Annan tervét a görögök - annak biztos tudatában, hogy ők így is, úgy is tagjai lesznek az EU-nak - leszavazták, a törökök viszont megszavazták. Az eredmény kihirdetésekor óriási hörgés hallatszott mindenünnen. Elsősorban természetesen az EU-ból, amely azzal a hallgatólagos feltételezéssel (szó mi szó, nem formális kikötéssel) bólintott rá a sziget csatlakozására, hogy május elseje előtt alku jön létre az újraegyesítésről. Senki nem gondolta volna, hogy ennek épp a görögök fognak az útjába állni. Mindenki úgy gondolta, hogy a helyzet kulcsa Ankarában van: ha Törökország mérsékelten iszlamista kormánya rá tudja venni saját elitjét, s még inkább közmondásosan kardcsörtető tábornoki karát a Cipruson teendő engedmények elfogadására (az ottani „török köztársaság" felszámolására, a 40 ezer megszálló katona fokozatos visszavonására), akkor a dolog sínen lesz. Nos az ankarai kormány valóban kitűnően teljesített. A ciprusi török közösség 65 százaléka megszavazta az Annan-tervet, az újraegyesítést. De az Erdogan-kormánynak csak az egyik szeme volt Cipruson. A másik Brüsszelen tapadt le, minthogy amott rendre azt dörgölték az orra alá: elismeri a ciprusi törökök saját államát, „tehát" alkalmatlan arra, hogy maga is csatlakozzék az EU-hoz. Ez az érv a szombati népszavazással kidőlt. Mint ahogyan okafogyottá váltak a ciprusi törököket harminc év óta sújtó európai szankciók is. Azokat tudniillik, akik akarták Ciprus újraegyesítését (tehát az EU megkímélését a bevezetőben említett problémáktól), egyszerűen nem szabad tovább büntetni. (Miután a görögöket meg nem lehet.) Tegnapelőtt óta az EU készen áll az eddig kitaszított, páriaként elkönyvelt török közösséggel való „együttműködésre", gazdaságilag legalábbis. Ciprus görög kormánya, amikor a törökök által teendő engedmények elégtelenségére hivatkozva kampányolni kezdett az Annan-terv leszavazása érdekében, kisstílű, kicsinyes, önzően nacionalista sérelmi politizálásba fogott, ráadásul becsapta minden hívét. E helyütt arra irányítanám a fő figyelmet, hogy mekkora csalódás volt ez az Egyesült Államoknak, mely globálpolitikai okoknál fogva mindenáron az EU-ban szeretné látni a törököket, legfőbb térségbeli katonai támaszait. Ha innen nézzük, a ciprusi görögség a legrosszabb pillanatban tett egy mozlimellenes gesztust. Minthogy azonban gesztusa „végső soron" a törökök iránti rokonszenv példátlan fellobbanását vonta maga után („legnagyobb diplomáciai győzelmünk 50 éve", hangzott el Ankarában, saját magát lőtte lábon.