Népszabadság, 2004. június (62. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-24 / 146. szám
NÉPSZABADSÁG Máglyák gyúlnak Szent Iván éjjelén Egy régi, Magyarországon már-már a feledés homályába merülő néphagyomány, a Szent Iván-éji tűzgyújtás felélesztésében vállalt szerepet a festői környezetű Pest megyei falu, Piisszentiván. A település polgármestere, Pénzes Gábor tizennégy évvel ezelőtt gyújtotta meg először a máglyát. A nyári napforduló megünneplése olyan régi, mint maga az a felismerés, hogy ilyen napforduló egyáltalán létezik. Az őskőkori csillagászati obszervatóriumoknak (a legismertebb az angliai Stonehenge) legfontosabb funkciója volt a napéjegyenlőség meghatározása. Az európai, s vele együtt a magyar hagyomány az ünnepet június 24-re, virágos Szent János vagy Szent Iván napjára teszi. Manapság az ünnepet általában a legközelebbi hétvége szombatján tartják. A tényleges napforduló nem esik egybe a június 24-i dátummal, sőt az idő teltével egyre nagyobb a különbség. Az idén a napforduló egész pontosan június 21-én 2 óra 57 perckor volt. Az ünneppel kapcsolatos népszokások kivétel nélkül mind a tűzhöz kötődnek. Ezen az éjszakán ugorják át az Ivánnapi tüzet, gyújtják meg a tűzkarikát. Olykor a falvak szélén raknak máglyát, amit aztán a falu apraja-nagyja körültáncol. Néprajzilag ez a nap a fiatalok öszszeboronálásának ideje. A gyermekeknek almát szórtak, hogy ne betegedjenek meg. Szokás volt ilyenkor mezei virágokból, füvekből koszorút kötni, s ezt a ház elejére akasztani tűzvész ellen. Több vidéken a szemétégetésre is ezt a napot használták. Este aztán a faluvégen vagy a keresztúton rakott tüzet kellett átugrani. Amikor a tüzek kialudtak, ledobálva ruháikat, beugráltak a vízbe, és ki-ki azzal töltötte kedvét, akire a sötétben rátalált. Palócföldön a lángok a tűzgyújtás után kendert szakasztottak, eltették, kilenc nap múlva megnézték, és akié magas volt, az özvegyet, akié virágos volt, az legényembert kapott még azon a nyáron. A tűzgyújtásra vonatkozó első hiteles magyarországi említések a XV-XV. századból származnak. Telegdi Miklós prédikátor 1577-ben a Szent Iván-i tűzről mint az egyház által helyesnek tartott szokásról szól. Andrej Tarkovszkij Andrej Rubljov című filmjében feldolgozta a szlávok nyári napfordulós ünnepét. Az emberek előbb énekeltek, ettek-ittak a tűz körül. Éjfél közeledtével feláldoztak egy fehér tyúkot és egy fekete kakast, vérüket égő olajjal teli tálba csurgatták, majd körtáncot lejtettek, s amikor a tüzek kialudtak, ledobálva ruháikat, beugráltak a vízbe, és ki-ki azzal töltötte kedvét, akire a sötétben rátalált. Pilisszentivánon az idén június 26-án már tizennegyedik alkalommal rendezik meg a Szent Iván-napi ünnepségeket. A délelőtti gyerekprogramok után a délutántól estébe nyúló táncos, énekes, zenés műsorok kellemes kikapcsolódást, szórakozást nyújtanak. Felállítják a sörsátrakat is, a nap fénypontja az esti tűzgyújtás. Ilyenkor sok látogatót fogad a falu, köztük a nyolc magyarországi Szentiván képviselőit. Az idén az erdélyi Vajdaszentivánról is érkeznek vendégek. V. s. Tűzugrás Szent Iván éjjelén: Karancskeszi, Nógrád megye, 1930- as évek (részlet) A A jelkép bosszúja notórius szabadságszűkítők soha nem hiszik el, hogy amit betiltanak, előbb-utóbb bosszút áll. Lehet, hogy ezt a bosszút adott esetben érdemes megkockáztatni, de az ilyen eset nagyon ritka. Az „önkényuralmi jelképek" esete nem ilyen. A tiltással a jelkép, mint látjuk, nem vész el, csak megdicsőül. Mert konszolidált országban egy jelkép fölmutatását mégsem lehet annyira büntetni, amennyit az „eszme" bátor képviseletének dicsősége ér. A gyilkos eszmék megvetését pedig nem könnyíti meg, hanem megnehezíti, ha képviselőit a szabad politikai megnyilvánulás jogát korlátozó állami erőszak áldozataiként kell megvetnünk. Még jó, hogy nem a nyilaskereszt dicsőül meg éppen, hanem a vörös csillag. Jobb, de nem sokkal. 1992. október 23-a előtt senkinek nem jutott eszébe, hogy az „önkényuralmi jelképeket" betiltsa. Akkor Boross Péter Belügyminisztériuma azokat a szélsőséges szervezeteket vonta be a Kossuth téri ünnepség megszervezésébe és közönségének toborzásába, amelyek Göncz Árpádot, '56 hősét ellenségüknek tekintették. Az ünnepség botrányba fulladt, a köztársaság elnökét többek között „önkényuralmi jelképekkel" felszerelt náciféleségek gyalázták. A kormány azt lódította, hogy a rendőrség nem tehetett semmit, már csak azért sem, mert az „önkényuralmi jelképek" nem voltak betiltva. A törvény tehát önigazolásból és pótcselekvésből született. Az Antall-kormány „abba a gyanúba keverte magát, hogy segítette a szélsőjobboldali csoportok megmozdulását, és ez a beterjesztés kormánypárti oldalról valamelyest ellensúlyozni kívánja ezt a gyanút" - mondta a törvénytervezet tárgyalása során Orbán Viktor. Még mást is mondott: „itt állunk szemben egy olyan kormánnyal, amely nyilvánvalóan együttműködik szélsőjobboldali csoportokkal, és felvetődik a gyanú, hogy nem az elveszett '94-es választásokra készülődik-e, és nem akar-e magának esetleg már most szélsőjobboldali rohamcsapatokat szervezni". Orbán szerint a törvényjavaslatnak csak akkor lesz értelme, ha „a pártok a szimbólumok betiltásában kifejeződő politikai akaratot saját pártjuk politikájában is érvényesíteni fogják, és minden szélsőjobb- és szélsőbaloldali rezdülésre megfelelő erővel fognak reagálni(...) a Fidesz a maga részéről ezért volt mindig is könyörtelen azokkal szemben, akik megpróbálták szalonképessé tenni, megpróbálták mentegetni akár a szélsőbal-, akár a szélsőjobboldali jelenségeket." Egy évtized alatt bebizonyosodott, hogy a törvénytervezetnek nem volt értelme. Az SZDSZ és a Fidesz kisebbsége (!) elvből utasította el a javaslatot, az MSZP pedig azért, mert benne voltak a „szélsőbaloldali" jelképek is. A Fidesz kisebbségi véleményét Szájer József képviselte: „úgy gondolom, hogy bizonyos jelképek büntetőjogi belátása - legyenek azok bármely undorító és megvetendő eszmék megjelenítői - sértik a szabad politikai megnyilvánulás alapvető emberi jogát". A fasiszta jelképeket a vitág nagy részén nem, kis részén pedig arra hivatkozva tiltják, hogy arra ott különös történelmi ok van. A vörös csillaggal kapcsolatban ilyen különleges történelmi okra sehol másutt nem lehetne annyi okkal hivatkozni, mint nálunk. A magyar forradalomban a vörös csillag leverése az önkényuralom leverésének szimbólumává vált, visszaállítása pedig az önkényuralom visszaállítását jelképezte. És ezt az önkényuralmat hirdeti a Magyar Köztársaság demokráciájánál magasabbrendűnek a Munkáspárt, mely a vörös csillag betiltásának eltörlését követelő mozgalom élén áll. A Munkáspárt által kezdeményezett nyilatkozat aláírását Tamás Gáspár Miklós a következőképpen indokolta: „A nyilatkozat lírai szövegében szép mondatok olvashatók az ötágú vörös csillagról, amely öt világrész dolgozóinak szolidaritását jelképezi. Én persze jól tudom, hogy a vörös csillag a sztálinista népirtás, a szovjet megszállás, a szolgaság és elnyomás jelképe is, de mivel a teljes kifejezési szabadság híve vagyok, fönntartásaim ellenére csatlakoztam a tiltakozáshoz." Azt hiszem, helyesebb, ha a teljes kifejezési szabadság hívei a saját álláspontjukat fejezik ki, és nem csatlakoznak azokhoz, akik a legkevésbé sem a teljes kifejezési szabadság hívei. A politikai szabadság híveinek inkább azon kellene lenniük, hogy a vörös csillag felszabadítása ne jelentse a vörös csillag rehabilitálását és az önkényuralom apologétáinak erkölcsi győzelmét. És nem is fogja ezt jelenteni, ha a vörös csillagot a horogkereszttel együtt hajítják ki a Btk.-ból. Révész Sándor MAGYARORSZÁG 2004. JÚNIUS 24., CSÜTÖRTÖK 9 Sohse hull le a vörös csillag? A munkásmozgalom jelképéből az elnyomás szimbóluma lett Ma folytatódik másodfokon a Munkáspárt alelnöke elleni büntetőper. Vajnai Attilát március 4-én, első fokon egy év próbára bocsátották, amiért nyilvánosan viselte a vörös csillagot. A vörös csillag és a sarló-kalapács önkényuralmi jelképpé minősítésének megszüntetését szocialista képviselők kezdeményezték azután, hogy április 4-én a rendőrség előállította a Munkáspárt alelnökét. Vajnai Attila a budapesti szovjet emlékműnél nyíltan viselte a vörös csillagot. A Btk. 269/B paragrafusa szerint vétséget követ el és pénzbüntetéssel büntetendő, aki „horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet (...) nagy nyilvánosság előtt használ" . Az MSZP-s képviselők - akik az EP- választási kampány időszakában „felfüggesztették" az üggyel kapcsolatos aktivitásukat - csak a kommunista szimbólumok tiltását oldanák fel, a náci és hungarista jelképeket valószínűsíthetően továbbra is tiltanák. Herczog Edit és képviselőtársai arra hivatkoznak, hogy az Európai Unió egyetlen tagállamában sem tiltják e szimbólumokat, ezen kívül „e két jelkép napjainkban is a munkásmozgalmak nemzetközileg elismert szimbólumának minősül". Herczoggal együtt Gurmai Zita és Gyurcsány Ferenc is aláírta azt a kezdeményezést, amelyet az ATTAC antiglobalista szervezet indított a vonatkozó jogszabály eltörlése céljából. „Sohse hull le a vörös csillag (...) Mióta ember néz az égre/ Vörös csillag volt a reménye" - idézi a petíció Ady sorait, emlékeztetve arra, hogy a jelkép az Európai Parlamentben képviselt több párt jelvényében is szerepel. A petíció szerint „az ötágú vörös csalag színe az elnyomottak önvédelmi harcának jelképe". A dokumentum megemlíti, hogy „a vörös zászlót először a VIli. században egy perzsiai parasztfelkelés során tűzték ki, munkások pedig első ízben 1831-ben, a lyoni takácsok felkelésekor használták". A petíció nem szól a kommunista rendszer időszakáról, ugyanakkor azt állítja, hogy „a vörös csillag a mai globalizációs korszak kárvallottjainak nemzetközi összefogását, sorsuk jobbítása iránti jogos igényét is szimbolizálja". Ezzel szemben az antiglobalista szervezetek széles spektrumából (az anarchistáktól a környezetvédőkön át a szakszervezetekig) csak a mozgalomra rácsatlakozó ortodox kommunisták jelképeiben szerepel a vörös csillag. A Munkásmozgalomtörténeti lexikon (Budapest, 1976) szócikke szerint a jelképet „a hagyomány szerint először azok a baloldali szociáldemokraták kezdték el jelvényként viselni, akik az I. vh. kitörése után is kitartottak a nemzetköziség elve mellett. (...) A győztes szoc. forr. után általánossá vált a komm. mozg.-ban mint a nemzetköziség jelképe." A sarló-kalapácsról pedig első helyen említi a korabeli meghatározás, hogy az „a SZU állami jelvénye", s csak utána tudjuk meg, hogy „a kalapács a munkásosztály, a sarló a parasztság jelképe, keresztbe fektetésük a munkásosztály és a parasztság szövetségét, a szoc. társadalmi rendszert jelképezi". Egy brit on-line enciklopédia szerint azonban a „vörös csalag a kommunista párt uralmának a jelképe". Emiatt, és az elmúlt évtizedek tapasztalatai miatt azonban sok kelet-európai és ázsiai nép nem az „elnyomottak önvédelmi jelképének", hanem az elnyomás szimbólumának látja a vörös csillagot és a sarló-kalapácsot. „Makacs dolgok a tények, és azt mutatják, hogy a kommunista rendszerek bűntettei körülbelül százmillió ember életébe kerültek" - állapította meg a francia kutatók nagy vihart kavart műve, A kommunizmus fekete könyve (Budapest, 2000), amely a Szovjetunió, Kína, Kambodzsa, Vietnam, Laosz és sok más ország áldozatainak becslése nyomán jutott erre a nagyságrendre. Sok kutató vitatta a becslés pontosságát, az azonban nehezen vonható kétségbe, hogy mindegyik rezsim magáénak vallotta a vörös csillagot. Putyin elnök után tavaly júniusban az orosz parlament is jóváhagyta a hadsereg azon kérését, hogy ismét használhassa az 1918 áprilisában bevezetett vörös csillagot (valamint a cári éra kétfejű sasát). „A csillag szent a katonáink számára" - közölte Ivanov védelmi miniszter 2002 novemberében. A vörös csillagot viselték az orosz katonák a második világháború antifasiszta harcában - de ott volt a vörös csillag a Kelet-Európát megszálló szovjet tankokon, az 1953-ban Kelet-Berlinbe, 1956-ban Budapestre, 1968-ban Prágába, 1980-ban Afganisztánba bevonuló harckocsikon is. A vörös csillagot használták a kínai kommunisták Tibet elfoglalásakor, és még nemrég is vörös csillagos maoista gerillák tartották rettegésben Nepált. Ott van a vörös csillag a ma is koncentrációs lágereket üzemeltető, népét éhínségben tartó észak-koreai kommunista rendszer lobogójában, a jelkép az ő értelmezésükben „a koreai Munkapárt vezető szerepét" szimbolizálja. Az önkényuralmi jelképek együttes tiltása vagy engedélyezése lehet kizárólag szólás- és véleményszabadság kérdése. Ugyanakkor legitim álláspont az is, hogy a történelmi múlt miatt demokratikus konszenzust kell alkotni az érzékenység és a véleményszabadság közti egyensúlyról. A magyarországi tiltás „alapfilozófiáját" dr. Kutrucz Katalin MDF-es képviselőnő fogalmazta meg a legpontosabban az 1993-as országgyűlési vitában: „Ha megnézzük, akkor az összes ilyen típusú szimbólum olyan, amely eredetileg igenis pozitív jelentéstartalmú volt. Ezek az önkényuralmi szervezetek ezeket a jelképeket egészen egyszerűen bemocskolták, de a mocsok a jelképeken van. És attól kezdve (...), hogy a huszadik századi szervezetek ezeket a jelképeket ilyen módon és emberek meggyilkolására használták fel, ezek a jelképek, sajnos, tudomásul kell vennünk, kompromittálódtak, nem azt jelentik, amit eredetileg jelentettek." Seres László : 2004. március: Vajnai-per első fokon Abszurdok A vörös csillag mint önkényuralmi jelkép engedélyezése vagy tiltása nem nélkülözi ■az abszurd momentumokat. A Munkáspárt alelnöke világított rá például arra, hogy ha olyan kommunista párt politikusa utazik Magyarországra, amelyik használja a nálunk tiltott jelképeket, akkor eljárás indulhat(na) ellene, ha kitűzi a csillagot vagy a sarló-kalapácsot. Szabadon használhatja viszont a jelképet a totalitáriusnak nem nevezhető Heineken sör. Dr. Bócz Endre, az igazságügyi miniszter főtanácsosa lapunknak úgy nyilatkozott: valószínűleg jogtalanul, hiszen a törvény csak ismeretterjesztő, művészeti alkotásoknál, illetve akkor engedélyezi a csillag használatát, ha egy állam jelképe, logója. „Kiváncsi lennék, hogy per esetén hogyan döntene a sörről egy bíróság." A Heineken egyébként kezdettől fogva, a XIX. század vége óta használja a vörös csillagot: állítása szerint középkori sörfőzdék szimbóluma volt, és misztikus védőhatalmat tulajdonítottak neki. A cég csupán a hidegháború idején változtatta meg a jelképet vörös körvonalú fehér csillagra, hogy véletlenül se azonosítsák terméküket a kommunizmussal. A Jobbik Magyarországért mozgalom március végén „önkényuralmi jelképek használatának vétsége", a vörös csillag terjesztése miatt feljelentette a Magyar Narancsot a X. kerületi ügyészségen. A hetilapban ugyanis piros színűek azok a miniatűr csillagok, amelyek a bekezdéseket elválasztják egymástól, és a kritikák pontértékét jelölik. Bojtár B. Endre, a Narancs főszerkesztője lapunknak elmondta: az ügyészség, miután a BRFK Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztályát utasította az ügy kivizsgálására, a nyomozás meghosszabbítása mellett döntött. Bojtárt három órán át hallgatták ki a Gyorskocsi utcában: „Elmondtam nekik, hogy egy jelkép nem a formájától az, hanem attól, hogy milyen jelentést tulajdonítunk neki. Azt is elmondtam, hogy a mi csillagunk tipográfiai elem, és nem vörös, hanem piros." (S. L.)