Népszabadság, 2005. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-11 / 135. szám

2 2005. JÚNIUS 11., SZOMBAT HÉTVÉGE NÉPSZABADSÁG Kényszerpálya-módosítások A köztársaságielnök-választás kulisszatitkai A választásnak vége: Sólyom László a Magyar Köztársaság ú­j államfője. A parlamenti ellenzék által támogatott jelölt há­rom szavazattal kapott többet, mint az MSZP jelöltje, Szili Katalin. Az elnökválasztási folyamatot hosszú heteken át egészen az utolsó pillanatokig a pártok taktikázgatásai, manő­verei kísérték. Munkatársaink­ megkísérelnek visszatekinteni mindarra, ami a kulisszák előtt és mögött történt. CSUHAJ ILDIKÓ HASZÁN ZOLTÁN NAGY SZILVIA Szili Katalin áprilisi államfőjelöltté vá­lasztása egyfajta kényszerpálya volt. Az MSZP-kongresszus után megszűnt minden mozgástér. És megszűntek az egyeztetések is a koalíciós partnerrel. Bár korábban Hiller István azt ígérte, hogy az MSZP országjáró turnéra vi­szik az államfőjelöltet, ebből végül csak az lett, hogy Szili Katalin szinte ti­tokban járta a vidéket. A pártvezetés hetekig mélyen hallgatott arról, hogy az MSZP-nek már megvan a köztársa­­ságielnök-jelöltje, miközben a Fidesz látványos akciókkal uralta a médiát. Minden kérdésre az volt a válasz: Szili Katalin lesz az államfő, és kész. A ho­gyant firtató felvetésekre senki sem vá­laszolt. Pedig mindenki ismerte a koalíciós partner szabad demokraták álláspontját: Szilit nem! A Fidesz .játszi könnyedséggel” gon­dolt hosszú időn keresztül a köztársa­­ságielnök-választásra.­­ Elő-előjött, olykor a szűk Fidesz-vezérkar tanács­kozásain is szóba került, de egyértel­műnek tűnt, hogy ez kormányzati fele­lősség - mondta lapunknak az ellenzé­ki párt egyik meghatározó politikusa. Aztán az év elején megfogalmazódtak „egyszemélyes vélemények” arról, hogy ki lehetne a megfelelő jelölt. Kövér László választmányi elnök ezért is nyi­latkozott úgy, hogy esetleg támogatni tudna a Fidesz egy baloldali kötődésű, de nem pártpolitikus személyt - nyílt titok volt, hogy Bihari Mihály alkot­mánybíróra gondolt. (Bihari Mihály ex-MSZP-s képviselő sokak szerint konszenzusos jelölt is lehetett volna.) Egyes hírek szerint Pokorni Zoltán már ekkor szóba hozta, hogy Sólyom László nem lenne rossz jelölt, hiszen személye akár az SZDSZ számára is el­fogadható volna. A Fidesz számára akkor vált élessé a helyzet, amikor kiderült: komoly a szocialisták azon szándéka, hogy az MSZP jelöltje Szili Katalin legyen, az SZDSZ viszont először informálisan, később pedig hivatalosan is nemet mondott a „pártpolitikusra”. Ekkor vált határozottá a Fidesz jelölési szán­déka; ismét szóba került Sólyom Lász­ló. Orbán Viktornak viszont komolyan az volt a véleménye, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnököt ismét jelölni le­hetne. „A Fidesz-vezérkar néhány po­litikusa pontosan tudta, hogy Mádl Fe­renc nem akarja ezt”, a köztársasági el­nök nyilatkozott is arról, hogy legfel­jebb „kényszerhelyzetben” gondolná meg magát - Orbán Viktor azonban nem adta fel túl könnyen. Az MDF is Mádl Ferenc jelölését tartotta volna a legszebb megoldás­nak; a demokrata fórumosok szerint „hiba nélküli volt az elmúlt öt év, amit hivatalában töltött” - de az MDF szá­mára ugyanakkor egyértelmű volt, hogy Mádl Ferenc nem vállal még egy ciklust, ezért nem is gondoltak a jelö­lésére. Sólyom László esetleges ajánlása még annak előtte felvetődött az MDF- es „ötletbörzén”, hogy a Védegylet az Alkotmánybíróság volt elnökét java­solta volna államfőnek. A Védegylet ajánlását követően az MDF azonnal közölte: Sólyom László alkalmas el­nök lenne. Ám azután, hogy Hiller Ist­ván egyeztetett az MDF elnökével is, Dávid Ibolya egy időre elzárkózott at­tól, hogy „neveket említsen”, mondván: először az elnökválasztás feltételeiről kellene megállapodni, s konszenzusos jelöltet kellene találni. Az MDF két­szer is tett kísérletet: először a rend­szerváltó másik két pártot, a Fideszt és az SZDSZ-t hívta konzultációra, majd négypárti találkozót kezdeményezett - annak ellenére, hogy a megegyezés ele­ve kudarcra volt ítélve. De térjünk vissza a Fideszhez.­­ Akkor tudatosult, hogy elnökjelöltet kell állítanunk, amikor az MSZP ápri­lisi kongresszusa úgy döntött: Szili Katalin lesz az MSZP jelöltje. Nyil­vánvaló volt számunkra, hogy csapda­helyzetbe lavírozták magát. A Fidesz­nek ezek után kizárólag azt kellett el­döntenie, hogy egy szimbolikus vagy egy valóban esélyes jelöltet állítson-e Szilivel szemben - mondták fideszes politikusok. A szimpátiaszavazásos akcióra is azért volt szükség, hogy fel­hívják a figyelmet: „a szűk körű, bi­zánci típusú pártalkudozásokkal” állí­tott MSZP-jelölttel szemben a Fidesz „egy nagy ívű, elegáns gesztussal” az emberek jelöltjét ajánlja majd köztár­sasági elnöknek.­­ Nem volt egyértelmű, hogy kik szerepelnek majd a listán, de végül is a pártok által hivatalosan vagy informá­lisan ajánlott jelöltek kerültek föl a „szavazólapra”. Valóban nem volt egy­szerű döntés, hogy a Védegylet által ajánlott Sólyom László is szerepeljen az ötös listán. Viszont az ő esetében szerencsésen egybeesett a nemzeti konzultáció üzenete azzal, hogy a Véd­egylet jelöltje a pártpolitika felett áll, hiszen civil szervezet ajánlotta - állít­ják fideszes politikusok. Elmondásuk szerint azt, hogy a szimpátiaszavazásos szavazólapon milyen sorrend szerint írják fel az öt jelölt nevét, szavazással döntötték el: egy urnából húzták ki a neveket, a véletlenre bízva a sorrendet. Mások ezt cáfolták, s arra emlékeztet­tek, hogy a Fidesz-frakcióülésen ala­kult ki az ötös sorrend, így Mádl Fe­renc került az első helyre, Sólyom László a másodikra, Szili Katalin, az MSZP jelöltje a harmadik, Glatz Fe­renc a negyedik, Gombár Csaba, az SZDSZ favoritja pedig az ötödik lett a listán. „Mádl Ferenc szerepeltetése a tiszteletkor jegyében zajlott, akkor ugyanis már feltett szándék volt, hogy Sólyom László lesz a Fidesz jelöltje.” Sólyom Lászlóval érdemben nem egyeztettek, a hírek szerint a „szavazó­lapos” akció előtt Kövér László beszélt vele telefonon, de csak mindössze né­hány percet. Számos fideszes politikus azt mondta, hogy Sólyom Lászlóról va­lóban az a vélemény alakult ki, hogy „senki nem vezetheti láncon, autori­­ter”. De nem ez okozott némi félelmet a Fidesz soraiban, hanem paradox mó­don az, hogy Sólyom nem politikus, nem is úgy gondolkodik. Mi lesz, ha esetleg kikéri magának, hogy egy párt jelöltje legyen? Sólyom László jelölése mellett a Fidesz akkor döntött véglege­sen, amikor egyértelművé vált, hogy az SZDSZ nem szavazza meg Szili Kata­lint köztársasági elnöknek. A Fidesz hivatalos bejelentése előtt Orbán Vik­tor hosszasan tárgyalt az Alkotmány­bíróság volt elnökével. Eközben folytatódott a szocialista „struccpolitika”: nem vettek tudo­mást arról, hogy az SZDSZ makacsul kitart eredeti álláspontja mellett, és nem hajlandók támogatni Szili Kata­lint. A végén úgyis meghátrálnak - sulykolták az MSZP-sek. Az is felmerült a szavazásnál, hogy a nyolc­fősre csökkent, szocialista közremű­ködéssel megmentett MDF-frakció hálából megszavazza Szili Katalint. Úgy hírlett, hogy a házelnök hívei megkeresték a Fidesz padsoraiban ülő kereszténydemokrata képviselő­ket is, azzal érvelve, hogy jelöltjük - Sólyom Lászlóval ellentétben - gya­korolja vallását. Megpróbáltak meg­egyezni olyan ellenzéki képviselőkkel is, akik belső pártügyek miatt magu­kat sértettnek érezték. Az MSZP bízott abban is, hogy vé­gül az SZDSZ is belátja: a koalíciós ér­dek mindennél előrébb való, és szépen beáll a sorba. Ezért a szabad demokra­ták egyre merevebb elzárkózása fel­hergelte a szocialistákat: előjöttek a régi sérelmek, a „Magyar Bálint is mi­niszter lehetett, pedig az MSZP akarta az oktatási tárcát”, a „mit képzelnek ezek, akiket a hátunkon hoztunk be a parlamentbe” és a többi. Főleg Szili Katalin támogatói öntötték az olajat a Még egy utolsó kísérlet a koalíciós partner meggyőzésére Gratuláció vagy vigasz?

Next