Népszabadság, 2005. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-19 / 167. szám

4 2005. JÚLIUS 19., KEDD MAGYARORSZÁG Orvosi „hallgatáskultúra” a g­yógyel­látásban Közösségi megoldásokat sürget az elkerülhető kórházi ellátási hibák megelőzésére az Európai Orvosok Állan­dó Bizottsága. A testület a probléma orvoslására egye­bek mellett uniós fórum működtetését javasolja. Az uniós adatok is megerősítik azokat a korábbi tengerentúli ta­nulmányokat, amelyek szerint az egészségügy veszélyes üzem. (Mint arról korábban beszámol­tunk, amerikai kutatók által ké­szített veszélyességi skálán az egészségügyi ellátás megelőzi a hegymászás, az autóvezetés, a légszennyezés, a repülés és az atomerőművek jelentette kocká­zatot.) Az orvosok állandó bi­zottsága is elismeri, hogy a kór­házakban történő egészségkáro­sodások fele elkerülhető ellátási hiba miatt fordul elő. A testület a tévedések regisztrálására és a ta­nulságok levonására még a ta­vasszal belső szakmai közösségi fórum létrehozását javasolta az európa bizottságnak. Az alelnök szerint az orvosok­nak még maguk között sem egy­szerű beszélniük az ellátási hi­bákról, hiszen a szakma úgyne­vezett „hallgatáskultúrája” aka­dályozza ezt. Ráadásul az orvosi mentalitás egyik eleme, hogy hi­bázni szégyen. Magyarországon egyelőre nincs olyan fórum, amelynek feladata az ellátási hibák regiszt­rálása, a tanulságok levonása lenne. Igaz, a hazai betegbizton­ság erősítését szolgálná az OEP által a világhálón közzétett és a kórházi ellátásokat elemző rang­sor. Az anonim listából egyelőre csak az derül ki, hogy az ország mely pontján és milyen intézet­ben van a betegnek a legkisebb esélye a túlélésre, ha szívinfark­tus, rehabilitáció vagy szülészeti okok miatt szorul ellátásra. Az adatok közzététele már eddig is meglehetős bonyodalmat oko­zott. A kórházszövetség a mérés módszerét, a betegek pedig az érintett intézetek azonosíthatat­­lanságát kifogásolták. A Magyar Kórházszövetség felmérése szerint az intézetek kétharmada egyetértett munká­ja minőségének mérésével, de csak 11 százalékuk tartotta hite­lesnek a megjelent adatokat. A minőség­ mérésének módját az intézetvezetők 45,7 százaléka „javítandónak és szakmailag el­­lenőrizendőnek” ítélte. A kórhá­zak vezetői egyértelműen eluta­sították a szakmai mérlegelés nélküli nyilvánosságot: az inté­zeteknek csak 14 százaléka értett egyet azzal, hogy az OEP közzé­tette az adatokat. Az adatvédelmi biztos szerint a kórházak közfeladatot látnak el, ezért a tevékenységükről szó­ló adatok is közérdekűek. Az OEP által publikált mérések ugyanazokon a kórházi jelenté­seken alapulnak, amelyek alap­ján az egészségbiztosító kiszá­mítja a térítést. Azaz: ésszerű lenne a közpénzből fenntartott kórházak nevét és minősítését a közönséggel is megismertetni. Az adatok nyilvánossá tételétől azonban egyelőre az egészség­­biztosító is elzárkózik. A minőséggel kapcsolatos problémák az ismert viták, jogi eljárások lezárásáig is sok gon­dot okoznak az intézményeknek. Az egészségügyben olyan folya­matok indultak és indulnak el ugyanis, amelyek nagyságren­dekkel növelni fogják a piaci ki­szolgáltatottságukat és a közön­ség információigényét. Az em­berek érteni és tudni akarják, hogy mi és miért történik velük vagy hozzátartozóikkal, valóban megkapnak-e mindent, ami jár nekik. A versenyben csak a minőségi szolgáltatók bírhatják az iramot. Kiválogatásukra az ÁNTSZ kapott felhatalmazást az egészségügyi minisztertől. A jövőben az ÁNTSZ akár be is zárathatja a túl sok műhibával, szövődménnyel gyógyító helye­ket. A hivatal megerősített szak­­felügyeleti rendszerrel és a ko­rábbinál erősebb hatósági jogo­sítványokkal léphet fel a szakmai szabályok ellen vétőkkel szem­ben. A szakfelügyelő főorvosok arra lesznek kíváncsiak, hogy a kórházban, szakrendelőben a be­teg megkapta-e a diagnózisának megfelelő ellátást, szükség ese­tén továbbutalták a szakellátásra jogosult intézetbe. Ha valahol rendre és indokolatlanul eltér­nek a szakmai kollégium által jó­váhagyott szakmai eljárási rend­től, a szakfelügyelő főorvosok kezdeményezhetik a tevékenység felfüggesztését, végső esetben pedig bezárathatják a kórházi osztályt, szakrendelőt. Az egészségbiztosítóval ellen­tétben az országos tiszti főorvos lényegesen bátrabban kezeli a minőséggel kapcsolatos nyilvá­nosságot. Bujdosó László hatá­rozottan kijelentette: az ellenőr­zések tapasztalatait, a rossz mi­nőségben szolgáltatók adatait nyilvánosságra hozza, ezeket ha­marosan a nagyközönség is megismerheti. DANÓ ANNA A műtét utáni teendőkre jól látható tábla figyelmeztet A miniszter fejlesztéseket ígér - Nem elvonunk, hanem épp el­lenkezőleg, fejlesztjük a kardio­lógiai ellátást, így az idén három új hemodinamikai labort fogad be az OEP. Jövőre pedig újabb négy központ létesül, és ezzel az ország minden pontján időben elérhető lesz az ellátás - jelen­tette ki az egészségügyi minisz­ter, tagadva azt, hogy másfél milliárd forintos forráskivonás­ra készülnének. Rácz Jenő ko­rábbi cikkünkre reagálva be­szélt a laborfejlesztésekről. - Épp a szakmai kollégium javas­latára, szakembereik bevonásá­val készítettük elő azt a javasla­tot, amely belső átcsoportosítást sürget azért, hogy a modernebb eszközökből többet tudjunk vá­sárolni, így például a legmod­ernebb, sokszor egyedüliként használható gyógyszerkibocsátó­­ hengerekből. A centrumokban pedig, hogy egyenlők legyenek az esélyek, ezek mindegyike, amikor az indokolt, elérhető, beültethető lesz - mondta a mi­niszter. A kardiológusszakma azon­ban biztosítékokat kér arra, hogy az előzetes - és nem nyilvá­nos - tervek szerinti körülbelül másfél milliárdos „megtakarí­tás” a szívgyógyászatban marad. A Semmelweis Egyetem szív­­gyógyászati központjának veze­tője, dr. Merkeli Béla lapunk­nak azt mondta: többek között az ő véleményét is kérték a ter­vezett változásokról. „Két lehe­tőséget vázoltak, az egyikben átlagosan húsz-harminc száza­lékkal csökkentenék az inter­venciós, azaz szívkatéteres be­avatkozások finanszírozását, a másikban pedig differenciáltan változhatott a támogatás. Én ez utóbbira szavaztam, s pontosan tájékoztattam a döntéshozókat arról, mi mennyibe kerül ma a kardiológiában. A szakmai elképzelések kidolgozásában azonban nem vettem részt, csu­pán ezt a véleményemet vették figyelembe - nyilatkozta la­punknak. Merkeli attól tart, hogy a tárca és az egészségbiz­tosító közös „racionalizálási” el­­képzeléseinek hatására kikerül a szakágazatból a pénz. A szívgyógyászok szerint elfo­gadhatatlan, hogy csökkenjen a szívkatéteres beavatkozások szá­ma. A szakemberek szerint itt nem működhet az az „automa­tizmus”, hogy az előző évi szinten és annak is csökkentett arányá­ban határozzák meg az elvégez­hető beavatkozások számát, mi­közben minden újabb esetszám­mal kevesebb pénz jár az ellátá­sok után. Ez ugyanis a fejlődés ellen szól, hiszen a katéterezés igazoltan a többszörösére növeli a szívinfarktusos betegek túlélé­si esélyeit. Tavaly 13 ezer értágító hen­gert ültettek be országszerte. Ezekből négyezer-ötszáz volt az akut és nyolcezer-ötszáz a terve­zett beavatkozás. Az idén a vár­hatóan ugyanennyi tervezett be­avatkozás mellett az év végéig mintegy 6500 sürgősségi ellá­tásra lesz szükség. KUN J. VIKTÓRIA NÉPSZABADSÁG Pályázatot írni tudni kell A jelentkezők többsége hoppon marad A pályázati felhívások nem a polgármesterek nyelvén íródtak - állítják településvezetők. Ezt bel­ügyi források sem tagad­ják. Egyre inkább Brüs­­­szelben dől el, milyen fel­tételek mellett és milyen célokra adható támogatás. A helyhatóságok több száz jogcí­men igényelhetnek különféle tá­mogatásokat. Próbálkozhatnak uniós és a területfejlesztési taná­csok által elosztott pénzek meg­szerzésével, sőt a tárcák kezelé­sében lévő központi alapokból is igényelhetnek támogatást. A kí­nálat zavarba ejtő, a meghirde­tett összegek esetenként impo­nálóan nagyok - a szöveg pedig gyakran igen bonyolult. Viszont aki veszi a fáradságot és végigol­vassa a kiírást, akár egymilliár­­dot kaphat például az ivóvíz mi­nőségének javítását célzó prog­ramokra, az állati hulladék gyűj­tésére és feldolgozására szolgáló rendszer kiépítésére, és hasonló nagyságrendű összeghez juthat­nak azok a hátrányos helyzetű kistérségek is, amelyek a bekötő­utak korszerűsítéséhez kérnek pénzt. Vannak néhány százezres, esetleg egy-kétmilliós pályáza­tok is, például bűnmegelőzési programokra, a közművelődési tevékenység támogatására. A pályázati felhívások azon­ban nem a gyakorló polgármes­terek nyelvén készülnek, és nem is mindig értik, mire jelentkez­hetnek - állítja Becze Lajos tari polgármester. Bár több szakmai fórumon is elhangzott, hogy a bonyolult szövegezés talán nem véletlen - minél kevesebben pá­lyáznak, annál jobb -, ezt a Ma­gyar Faluszövetség elnöke nem gondolja, ám szerinte is kevés olyan kistelepülési önkormány­zat van, amely a pályázati doku­mentációt képes volna maga el­készíteni. Ezért a helyhatóságok egy része bizonyosan kénytelen erre szakosodott vállalkozáshoz fordulni. Egyébként a tapaszta­latok azt mutatják, hogy a pályá­zatok kétharmadában fordulnak elő hibák, ezek egy részét azon­ban hiánypótlás keretében még kijavíthatják. Gond, hogy sokan internet-hozzáférés híján - vagy 1500 falu nem csatlakozott még a világhálóhoz - tudomást sem szereznek a lehetőségekről. Becze azt is kifogásolja, hogy az ajánlatok nem mindig talál­koznak az igényeikkel. Hiába nyer egy település a kihasználat­lan sportlétesítménye felújításá­ra több milliót, ha inkább a bel­vízrendezés vagy éppen az isko­laépület felújítása lenne égető feladat. A közelmúltban Tar is pályázott, ám a regionális opera­tív program olyan népszerűnek bizonyult, hogy szerinte a jelent­kezők többsége hoppon maradt. Ráadásul azt sem tudják: aki le­maradt, mit rontott el. A városok másként látják, hi­szen az információáramlás biz­tosított. A Kisvárosi Önkor­mányzatok Országos Szövetsé­gének elnöke szerint a pályázati célok és az önkormányzatok igé­nyei közötti ellentmondás is leg­feljebb részben lehet igaz. Az uniós forrásokból ugyanis most még alapvetően az infrastruktu­rális beruházásokat támogatják, és éppen erre van a legnagyobb szükség. Magyar Levente, Jász­berény polgármestere inkább azt kifogásolja, hogy a települési vezetők egy része nem hajlandó tudomásul venni: a fejlesztések zömét társulásos formában kel­lene megvalósítani. A többcélú kistérségi társulások ugyanis ké­pesek megfizetni a pályázatíró szaktudását, könnyebben előte­remthetik az önerőt, s kedvezőb­ben alakulnak a beruházás fajla­gos költségei. És nem fordulhat elő, hogy feleslegesen költik a pénzt, mert az új iskola gyerek nélkül marad, amire nem is egy példa van - tette hozzá a polgár­­mester, aki szerint egyre kevésbé a pályázatokkal, inkább a szűk­látókörűséggel van baj. LENCSÉS KÁROLY Olvasni a sorok között? Belügyi forrásokból megtud­tuk: miután a pályázati felhívá­sok a brüsszeli bürokrácia sza­bályai szerint íródnak, így a szövegezés gyakran bonyolult. Ezért a tárca tanfolyamot szer­vezett a polgármestereknek, gyakorlott pályázatírók képzé­sére azonban nem vállalkozhat­nak. Szakmai segítséget viszont készséggel nyújtanak, a pályá­zatfigyeléstől a konkrét felhívá­sok értelmezéséig. Ez utóbbi azért is fontos kérdés, mert egyre ritkább a kifejezetten konkrét célt támogató pályázat. Amikor tehát egy önkormány­zat mondjuk a közösségi ház fejlesztéséhez szeretne forrá­sokhoz jutni, úgy nem boldo­gul, hogy beüti a keresőprog­ramba a kulcsszavakat. Ilyen jogcím nincs, a helyi közössé­gek életminőségének javítása viszont az uniós politika fontos eleme, és ha a helyhatóság erre hivatkozással pályázik, akár több tízmilliót nyerhet. Sok szúnyogot hozott Medárd Medárd napja óta az idén jelentősen, helyenként 50- 70 százalékkal több eső esett, mint tavaly ilyenkor, a kialakult kis tavak és belvizes tócsák ontják ma­gukból a szúnyogot. Harapni lehet a szúnyogokat a Velencei-tónál: az ország egyik leglátogatottabb nyári üdülőhe­lyén a szokásosnál több nyári csapadék és a kevesebb légi szú­nyogirtás következményeként csípős élményekben gazdag a nyaralás, az agárdi strandon felállított vidámparkban még a belépőket is szúnyogháló mö­gül árulják. Az idén Medárd napja óta je­lentősen, helyenként 50-70 szá­zalékkal több eső esett, mint ta­valy ilyenkor, a kialakult kis ta­vak és belvizes tócsák ontják ma­gukból a szúnyogot. Ennek elle­nére - Szlobodnyik Judit, az Or­szágos Epidemiológiai Központ osztályvezetője szerint - eddig szinte darabra ugyanannyi légi szúnyogirtási engedélyt kértek, mint tavaly, vagyis legfeljebb ugyanannyi felszállás történt (il­letve a gyakorlatban inkább ke­vesebb, a Velencei-tónál például a május végi attak elmaradt a kedvezőtlen, szeles-esős időjárás miatt). A fővárosban, illetve a Tisza­iénál egyelőre sikerült megaka­dályozni a vérszívók túlszapo­­rodását. Tajti László, az ÁNTSZ Fővárosi Intézetének illetékese kérdésünkre kifejtette, hogy Budapesten a szúnyoginváziók a Duna árhullámaihoz kötőd­nek: a mederből kilépő víz fel­tölti a nagy szúnyogbölcsőket, s amikor a vízszint visszaereszke­dik a normális, 3,5 méteres szint alá, hét napon belül tör­vényszerűen megjelennek a szúnyogok. A legutóbbi árhul­lámnál időben indult a védeke­zés, ezért a szúnyogok nem ön­tötték el a várost, a jelenlegi pe­dig még most is tart, vagyis az újabb szúnyogfelhő legkoráb­ban 1,5-2 hét múlva várható. Budapesten egyébként nem­csak a Duna sávjában és a szige­teken, hanem a parkokban is irtják a szúnyogokat, az utóbbi helyszíneken azonban nem légi módszerekkel, hanem egy te­repjáróra szerelt „ködfújó” gép­pel (a hatóanyag mindkét eset­ben egy melegvérűekre veszély­telen szintetikus piretroid). Ha az időjárásban rendkívüli for­dulat nem történik, még három szúnyogirtás lesz a szezonban. A Tisza-tónál szintén sikerül megoldani a szúnyogproblémát, mégpedig a szokásosnál valami­vel több pénzzel (12 millió forin­tos a támogatási keret­ és irtás­sal - a három megyét érintő te­rületen szinte az összes partkö­zeli település kért már engedélyt a beavatkozásra az ANTSZ in­formációi szerint. Sokat perme­teztek a Balatonnál is - 30 millió forintos állami támogatással, 50 százalékos önkormányzati ön­rész mellett -, az eredmény azonban felemás. Lázár János, a Balatoni Szövetség titkára el­mondta, a legutóbbi irtási fordu­ló épp az elmúlt hétvégén volt. A munka légi oldalával nincs is gond, s ahol a biológiai (baktéri­umos) védekezés engedélyezett, ott a földivel sem. Ám a védett területeken - a déli parton Berénytől Lelléig - a nemzeti park tiltja a biológiai irtást, s a sok esőtől feltöltődött Nagy- Berek a légi védekezés ellenére folyamatos szúnyog-utánpótlást biztosít. Az irtásra a pénzt mindenütt a gazdasági tárca biztosítja az önkormányzatokkal együttmű­ködve. A központi támogatást a regionális területfejlesztési taná­csoknál lehet megpályázni (a de­centralizáció idei újdonság, ta­valy még egyetlen pénzalapból érkezett a támogatás). A pályá­zati rendszer egyik gyengéje, hogy a keretösszeg nem bővül a csapadék függvényében, a másik pedig, hogy ahol az önkormány­zatnak nincs elég saját forrása - mint például az idén Gárdony­ban -, ott nem tud segíteni. Márpedig a szúnyogok nincse­nek tekintettel a települések anyagi helyzetére. HARGITAI MIKLÓS Helikopterről permetezik a rovarölő vegyszert

Next