Népszabadság, 2006. április (64. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-11 / 85. szám
A koalícióé a legnagyobb, parté a legkisebb esély Ha a választói magatartás nem fordul meg, a koalíció újra kormányt alakíthat. A Fidesznek egy sor vesztes helyzetet kell megfordítania a változáshoz. Matematikailag létezik olyan helyzet is, amelyben azé a hatalom, aki mellé az MDF odaáll. Lencsés Károly A parlamenti választás első fordulóját egyértelműen a koalíció nyerte, amely, ha a jelenlegi szavazatarányok nem változnak, a folytatásra is felhatalmazást kap. Vasárnap az MSZP és az SZDSZ egyéniben 38, a területi listáról 75, összesen 113 képviselői helyet szerzett. A Fidesz-KDNP 28, illetve 69, együtt 97 mandátumhoz jutott. Az MDF-nek egyelőre két területi listás képviselői hellyel kell beérnie. Nem dőlt el az egyéni és 64 országos listás hely sorsa. Ahhoz, hogy ismét MSZPSZDSZ-kormány alakuljon, a két pártnak a 386 tagú parlamentben legalább 194 mandátummal kell rendelkeznie. A meglevő n3-hoz tehát további 81-et kell szerezniük. Egy részük a 110, még függőben levő egyéni választókerületből származhat, amelyek közül 54-ben a koalíciós pártok együtt a voksok több mint a felét szerezték meg. Ennek különös jelentőséget ad, hogy megállapodásuk alapján mindenhol visszalépnek egymás javára. Ha a választóik ezeken a helyeken kitartanak, és a jobboldal sem tud fordítani, az MSZPSZDSZ páros már 164, a Fidesz- KDNP a maradék 56-tal együtt 152 mandátumig juthat. Az MDF várhatóan nem küldhet önálló egyéni jelöltet a parlamentbe, így marad a két területi listás mandátum. Ezen a forgatókönyvön elvileg az sem változtatna, ha a fórumosok harmadik helyen álló embereiket mindenütt visszaléptetnék a Fidesz javára, bár elnökségük ennek épp az ellenkezőjét deklarálta. A szociálliberális oldal többsége ugyanakkor számos helyen törékeny: 11 választókerületben egy százalék körüli vagy még kisebb. Hét másik körzetben viszont a Fidesz-KDNP kettősnek kell tartania az újabb megmérettetéstől. Az első fordulóban az MSZP és az SZDSZ abszolút többségét hozó körzetekkel számolva, a koalíció 54 egyéni győzelemben reménykedhet, így 167 képviselőnél tart. Az abszolút többséghez, tehát a legalább 194 mandátumhoz a két pártnak az országos listáról - ahol a töredékszavazatokat gyűjtik össze - még minimum 27 helyet kell szereznie. Az országos listáról kiosztható 64-ből az MDF-hez kerülhet 11, az SZDSZ-é legalább 13-14. A koalíció ezzel 180-181-nél tart. A két nagy az országos listán 39-40 helyen osztozhat. Könnyen előfordulhat, hogy a Fidesz több egyéni választókerületben győz, és akkor az országos listáról kevesebb kompenzációs mandátumra számíthat, így az MSZP innen 20-22 helyet kaphat, és hat-nyolc fős többséggel kormányt alakíthat. Nem zárható ki, hogy ez a hipotézis felborul, ha a Fidesz a 2002-eshez hasonló menetelésbe kezd. Miután az első fordulót a koalíció 16 mandátumnyi előnnyel zárta, a Fidesz-KDNP önállóan csak akkor alakíthat kormányt, ha a még nyitott 110-ből 75-nél több egyéni körzetben nyer. Ehhez nemcsak a viszonylag kiegyenlített 18 választókerület mindegyikét kell hozniuk, hanem további két körzetben is fordítani kellene, amire viszonylag kevés az esély. Az viszont nem zárható ki, hogy néhány helyen sikerül megfordítani az állást (igaz, ez a másik oldalon is megtörténhet). Ha a Fidesz 66-67-nél több helyen győzne, nem alakíthatna kormányt, de a koalíció már elveszítené a többséget. Ennek feltétele, hogy polgári szövetség legalább 181 képviselői helyet szerezzen. Ebben az esetben a kormányalakításra is a Fidesz kaphatna megbízást, mint a legnagyobb frakcióval rendelkező párt. A helyzet kulcsa ebben az esetben a várhatóan 13 mandátummal záró MDF lenne; ha a fórum nem lépne koalícióra, egyik oldalon sem lenne meg a kormányalakításhoz a többség. Nagy kérdés, hogy két hét múlva kire voksolnak Fotó: Szabó Barnabás Helyreigazítás Lapunk 2005. október 13-i számában „Vakondok az APEH-ben” címmel megjelent írásunkban valótlanul híreszteltük, hogy kapcsolat lenne dr. Simicska Lajos egykori APEH-elnöksége, illetve a Fittelina-adatok nyilvánosságra kerülése között. Dr. Simicska Lajos elnöki mandátuma az APEH- nél 1999 szeptemberében megszűnt, így személye az adóhivatal jelenlegi - esetleg törvénysértő - adatkezelésével kapcsolatba nem hozható. A csipkekesztyűt csak Orbán vette fel: az elnök asszonyt igazságügyi miniszteri múltjának néhány árnyoldalára emlékeztette, s meglebegtette a koalíció lehetőségét („hiszen ellenzéki pártokként mindketten a kormányoldal bukásában vagyunk érdekeltek”). Ez a fajta merev vita egyébként éppen semmire sem jó, azon kívül, hogy megannyi televízió vezetősége érezheti úgy, hogy ezzel letudta a közszolgálatiság követelményét a következő négy évre. Orbán meglepően enervált volt, csakúgy, mint a pozitív üzenetet hordozó Fidesz-plakátok, amelyek egy kilencvenes évek eleji majonézreklám-kampány fakó színvilágával igyekeztek dinamizálni a jövendőt. Csütörtökre csúcsra járt a kampány, eseménytelen péntek után a kampánycsend idejére a magyarországi televíziók a ma aktív korú férfi lakosságnak igyekeztek kedvezni: az Mi Kim Basingerrel és a 9 és 1/2 héttel a nyolcvanas években már cselekvőképes korú választóknak, az RTL a Desperadóval és Salma Hayekkel a kilencvenes évek korosztályának és a Viasat3 a Harcosok klubjával és Helena Bonham-Carterrel az ezredforduló generációjának. Ezenközben a szép tavaszi hétvégén nő a feszültség, sms-ek jönnek-mennek, nem publikálható közvélemény-kutatási eredmények köröznek, sírós női hangok egy lehetséges újabb Orbán-éra rémségeit ecsetelik, kincstári optimizmus elegyül nemzethalál-vízióval. A szavazókör derűs, demokráciaünnep hangulat, csak egy-két méregető tekintet firtatja a szavazási hajlandóság irányát. Este hétkor urnazárás, elütöm az időt fél kilencig, utána az Erzsébet téri liberális sátor környékét cserkészem be. Fejlődik az összeszámlálás technikája, már kilenckor kiderül, hogy az SZDSZ átlépte az 5 százalékot, Kuncze bejelenti az egybegyűlt, nagyrészt fiatal tömegnek. Ováció. Ez négy éve még fél tizenegy körül volt meg. Akkor is a budapesti szavazatok részleges összeszámlálása után derült ki a bejutó eredmény. „Pisti pesti”, kommentálnak többen, s a meglepő az, hogy az est helyi sztárja Gyurcsány miniszterelnök, aki a legnagyobb ovációt aratja a „húzzunk belével” a sátorban. Kuncze meg is jegyzi, hogy ez azért liberális rendezvény volna. Orbán harcot hirdet, a helyi elemzők bizonyítják, hogy kicsi az esélye a meghirdetett 75 Fidesz-mandátum megszerzésének, és csak majd figyeljük meg, hogy a jól szereplő Ibolya nem fekszik be a Fidesznek, majd egy nagyon részeg közvélemény-kutató lever egy asztalról néhány üvegtárgyat. Kemény két hét lesz, ebben azért konszenzus mutatkozik. I 4 4 NÉPSZABADSÁG • 2006. ÁPRILIS 11., KEDD Magyarország • 3 A kampány közben elkövetett szarvashibák és az orbáni tévedhetetlenség akár csúfos vereséget is okozhatott volna, s ettől tulajdonképpen Dávid Ibolya mentette meg őt. Igaz, vesztét is ő okozta egyben. Csakhogy az MDF sikerének az elnök asszony teljesítményén túl elsősorban Orbán Viktor politikája a kovácsa. A jövő elkezdődött? Tamás Ervin Mindenki azt mondja, hogy ez a választás az a választás, pedig elejétől kezdve nem egészen az. Orbánék 2002-ben biztosak voltak győzelmükben, takarékon működtek, igaz, az emlékezetes plakáton a spanyol kisfiúval különösebb görcsök nélkül hirdethették, hogy a jövő elkezdődött. Most padlógázzal vágtak neki már az első fordulónak is. Ekkora sebességnél viszont szembeszökőbbek a hibák. Kiderült, hogy bár Orbán Viktor a szónoki emelvényen változatlanul mámort csal ki híveiből, arcán a ráncok mélyebbek, szavai kopottabbak, gesztusai nem tűnnek olyan őszintének, mint egykoron. Sok mindenről nem vett tudomást a Fidesz elnöke, például arról, hogy három és fél millió emberre nem lehet „hallgatni”, hogy kiszemezgetett vállalkozói csoportokkal nem lehet programot alkotni, és hogy bármekkora imádat öleli is körül őt, az általa favorizált emberek nem lesznek automatikusan közkedveltek. Mondhatnánk, hogy a kampány közben elkövetett szarvashibák és az orbáni tévedhetetlenség akár csúfos vereséget is okozhatott volna, s ettől tulajdonképpen Dávid Ibolya mentette meg őt. Igaz, vesztét is ő okozta egyben. Csakhogy az MDF sikerének az elnök asszony teljesítményén túl elsősorban Orbán Viktor politikája a kovácsa. Orbán tegnaptól a múlt embere lett, s ezt annak is éreznie kell, aki eddig a jövőt látta benne. Bár a vereség ízével többször megismerkedhetett a győzelemre szakosodott politikus, de a megsemmisítő, Gyurcsány Ferenc részéről akár túlteljesítettnek is minősíthető KO-val csak múlt heti tévévitájukon. A babérlevelek hangosan hullottak alá Orbán homlokáról, és úgy tűnik, hogy a nézők másnap már elsősorban Dávid Ibolyára figyeltek. De pontosítsunk: Orbán Viktor a közelmúlt embere. Az elkövetkező két hétben mindent meg fog tenni azért, hogy visszafordítsa a kizökkent időt. Csakhogy 2002-vel ellentétben a most is csúcsra járatott sereg sokkal több hívőt már nem tud mobilizálni, a szocialisták pedig aligha elégszenek meg egy vasárnapi, értelmiségi kávézással a Gerbeaud cukrászdában. Nyilvánvalóan lesznek gyújtó hangulatú szónoklatok, apokaliptikus víziók, de lesz valami más is: Dávid Ibolyának meg kell ismerkednie egy régről ismert udvarlóval, akiről jól tudja, hogy eddig a jobboldal satrafájának tartotta őt, de az MDF körüli idős urak memóriája rosszabb, és valószínűleg hajlamosak békejobbként elfogadni a Fidesz-vezér fölajánlkozását. Hát még akkor, ha Orbán Orbán nélküli Fideszt ígér. Mert mostantól az a kérdés, hogy az elnök asszony komolyan gondolta-e a párt székházának udvarán fölállított falat, amelynek elemei garantálják, hogy sem Gyurcsányt, sem Orbánt nem segíti hatalomba a döntő, hogy ezt miként érti Dávid Ibolya, illetve az MDF elnöksége: az ígéret pusztán személyekre szorítkozik, vagy kiterjeszti ezt az érintett pártokra is? Orbán Viktor tisztában van azzal, hogy bőrét (maradék tekintélyét) kell mentenie, s ilyenkor még az idol is föláldozható - legyen hát más a kormányfő, legfeljebb a jövő majd megint elkezdődik. Amikor a gazella egy akolba kerül a nagyvaddal, ha az ledől is pár percre az árnyékban, nem a nagyvad, hanem a gazella sorsa van megpecsételve. A metaforán túllépve, amennyiben Dávid eltökélt egy - a számára készült tanácsadói tanulmányok által pedzegetett - m mérsékelt, jobbközép párt kiépítésében, nem köthet alkut senkivel, semmi áron. Csakhogy mától jövő vasárnapig lesz része meleg, valamint fojtogató ölelésben egyaránt. Adott esetben mindkettő oxigénhiánnyal jár, az pedig könnyen kapkodóvá teheti a lélegzést. Mégis: a távlatos esély föláldozása egy hatalmi sakkjátszma első lépéseinél - még ha a bábuk nemzeti szalaggal is lesznek átkötve -, csalódást okozhat nehezen összetoborzott régi-új híveinek. Ráadásul, ha a regnáló koalíció hozza a papírformát, azaz győz, a paktum azonnal nevetségessé válik, s Dávid Ibolya azt az arcát veszítheti el, amelyre éveken át bátran és kitartón vigyázott. A Gallup által kétpártinak jósolt parlament négy pártja közül nyerőnek tekinthető az SZDSZ is, hiszen 1998-cal ellentétben most kormánypártként nem megsemmisítő vereség érte őket, hanem több mandátumot kaptak. Ezt akár tudomásul veszik, akár nem a szocialista átszavazóknak köszönhetik, akik az 1998-as példán okulva jobban féltették őket, mint az MSZP-t. Ráadásul tisztában kell lenniük azzal is, hogy ha engedtek volna a szocialisták ajánlatának, miszerint húsz-valahány helyen indítsanak közös jelöltet - végleg eldőlhetett volna a parlamenti választás. Az SZDSZ-nek az elkövetkező napokban föl kell adnia minden fanyalgását, ideiglenesen félre kell raknia értelmiségi gondolatfutamait, mert a kiélezett verseny olyan fegyelmezett együttműködést követel a lehetséges partnerrel, amely e pártnak nem erőssége, holdudvarának, szimpatizánsainak pedig még kevésbé ismerős. Képes-e szinkronban cselekedni fej és láb, erre kell adott pillanatban választ adnia Kovács Pistikének, aki, lám, a hírek szerint hamar megkomolyodott. Az MSZP nyerő helyzetben van, de nem nyert. És ha a mondat első tagja hangsúlyosabbá válik, mint az utolsó, odalehet a győzelem. Tény, hogy amit Gyurcsány Ferenc és csapata csinált a szocialista párttal, az jelentős teljesítmény. És nemcsak azért, mert tőlük szokatlanul nem volt kibeszélés, valamint bakiból is jóval kevesebb, mint az ellenoldalon. Politikusaik végezték a dolgukat, a háttéremberek nem tolakodtak előre, mindenre kellő gyorsasággal reagáltak, a szervezet, ha vidéken nem is mindenütt, de nagyobb zökkenők nélkül működött. És merjük kimondani: kampányuk átütőbb, sokszínűbb volt, mint a Fideszé, mert az ellenzéki párt minden erővel olyasmit sugallt, amit az emberek többsége nem érzett át igazán. Utólag igazolva látszik az is, hogy a kopogtatásos módszer, azaz a közvetlen kapcsolatfelvétel mozgósító hatása mellett számos más lehetőség adódik a választási hajlandóság erősítésére, a sok hír és rémhír a narancssárgába öltözött aktivisták frenetikus hadjáratáról órákon belül elporladt, ahogy a feldolgozottság a nagyobb lélekszámú körzetekhez ért. A vabankra játszó Orbán nehéz helyzetbe került, de feltételezésem szerint továbbra is vabankra játszik majd - hol kemény lesz, pártján belül már-már paranoiás, hol szelíd, megtért bárány, ahogy megérzése, érdeke diktálja. Gyurcsánynak vele közvetlenül már fölösleges konfrontálódnia, viszont kampánykörútját ott kell folytatnia, ahol az árvíz miatt abbahagyta. Szavaival, ha sok voksra nem is számíthat, de lehetséges bázisán túl fordulhat az MDF-re szavazókhoz is, hiszen ő - Orbánnal ellentétben - tett gesztusokat a kis pártok felé. Lesz része régi és új vádakban, a megszokottnál még durvább hangnemben. Bírnia kell ezt is, a tempót is. Ma mindenütt a stratégia kialakításáé a főszerep. Ha kormányváltás nem is, de jobboldali „rendszerváltás” lehetséges. »