Népszabadság, 2006. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-02 / 256. szám

Szélsőségesek hálózata „Mi van abban, hogy felhívott a Tomcát?! Máskor is felhívott!” Az MTV székházának ostro­ma után szélsőjobboldali szerveztek egyfajta „hálóza­tot” hoztak létre, amely kap­csolatot keresett és talált parlamenti pártokhoz, ismert politikai szervezetekhez. Jogi tanácsadójuk az egykori Or­­bán-kormány tagja volt, egy ismert rendbontó pedig kap­csolatban állt egy ellenzéki képviselővel. Fekete Gy. Attila Miközben a legnagyobb ellenzéki párt részéről egyre hevesebb tá­madások érik a kormányt és a kor­mányfőt, a rendőrséget azzal a váddal, hogy provokációjuk ered­ményeként robbant ki a szeptem­ber 18-án kezdődött zavargássoro­zat, s a rendőrség október 23-án szándékosan „tolta rá” a rendbon­tókat a Fidesz Astoriánál tartott békés megemlékezésének részt­vevőire. Szilvásy György szerint a tények ennek éppen az ellenkező­jét bizonyítják. A kancelláriami­niszter kedden, az Országgyűlés rendészeti, nemzetbiztonsági és emberjogi bizottságainak éjszaká­ba nyúló együttes ülésén titkos­­szolgálati forrásokra utalva arról tájékoztatta a képviselőket, hogy az MTV székházának szeptember 18-i ostroma után, „szélsőjobbol­dali szervezetek, amelyek koráb­ban önállóan dolgoztak, egyfajta hálózatot hoztak létre. Ez a háló­zat radikális és kevésbé agresszív, a békés tüntetéseket szervezők és akár a fegyverhasználatig is elme­nő csoportokat foglalt magába. A kancelláriaminiszter a zárt ülésen részletekbe menően számolt be arról, hogy miként folynak össze a törvénytelen eszközöket használó csoportok a legálisan tiltakozók­­­kal, s milyen információáramlás van a kettő között. Szilvásy tájé­koztatása szerint a szélsőségesek hálózata kapcsolatot keresett és talált parlamenti és parlamenten kívüli pártokkal: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal, a Lelkiismeret ’88 csoporttal és a kuruc.info internetes portál köré­vel, emellett kapcsolatot találtak a Magyarok Világszövetsége egyes tisztségviselőivel, a MIÉP-pel, a Jobbikkal, a Magosz egyes veze­tőivel, s felvette a kapcsolatot egyes helyi fideszes szervezetek­kel is. A zavargások résztvevőinek - a kancelláriaminiszter közlése szerint - az Orbán-komány egyik tagja adott jogi tanácsokat, az egyik közismert rendbontó pedig, aki ellen eljárás is indult, többször beszélt egy ellenzéki képviselő­vel. A miniszter közölte: a hálózat szervezkedése még ma is tart, ezért mindenki kellő körültekin­téssel vegyen részt az elkövetkező napok esetleges be nem jelentett demonstrációin. Szilvásy György, csakúgy, mint az előtte felszólaló Petrétei József igazságügyi és rendészeti minisz­ter, illetve a bizottságokat később tájékoztató mindegyik rendőri ve­zető határozottan leszögezte: nem a rendőrség tolta rá a rendzavaro­kat a Fidesz rendezvényén részt vevőkre. Éppen ellenkezőleg: a rendőrség mindent megtett annak érdekében, hogy kettéválassza a két tömeget. A rendbontók azon­ban rövid időn belül két helyen is áttörték a rendőrkordont, ezért megálltak, s megvárták, amíg az Astoriánál összegyűlt tömeg azon része, amelyik nem kívánt közös­séget vállalni a kődobálókkal, el­vonul. A kormány képviselői le­szögezték: a rendőrség folyamato­san tájékoztatta a Fidesz szervező­it az Astoria közelében zajló ese­ményekről. A titkosszolgálat lehallgatta a rendzavarások két feltételezett irányítójának telefonbeszélgeté­sét: a felvételen állítólag az egyik szervező sajnálkozva állapítja meg, hogy „hiába csaljuk a rend­őröket az Astoria felé, nem moz­dulnak”. A kormány és a rendőr­ség képviselői leszögezték: az ok­tóber 23-i rendőri intézkedés jog­szerű, szakszerű és arányos volt. A tévétársaságok és magánszemé­lyek felvételein látható rendőri túlkapásokat pedig ki kell vizsgál­ni, indokolt esetben felelősségre kell vonni, ami az ügyészség joga és kötelessége. Az ellenzék visszautasította, gyalázatos hazugságnak minősí­tette Szilvásy György állítását, s követelte: a miniszter tárja a bi­zottság elé állítólagos „egyértel­mű bizonyítékait”. Szilvásy erre csak zárt ülésen volt hajlandó. Kö­zel félórás, személyeskedéstől és bekiabálásoktól sem mentes vita után kétórás zárt ülés következett, amelynek végén Kövér László (Fi­desz) a parlament folyosóján vá­rakozó újságíróknak azt mondta: kipukkadt a lufi. Bebizonyosodott: azért ragaszkodtak a kormány­pártok a zárt ülés elrendeléséhez, hogy ne derüljön ki, hogy alapta­lan vádjaikat semmivel nem tud­ják alátámasztani, s az ellenzéki párt, illetve annak hírbe hozott tagjai ne reagálhassanak a táma­dásra. Simicskó István, a nemzet­­biztonsági bizottság KDNP-s el­nöke úgy ítélte meg, hogy az el­hangzottak nem indokolták a zárt ülés elrendelését. (Mivel minősí­tett adatokról volt szó, nem volt mód nyílt ülésen ismertetni azo­kat - reagált a kijelentésre a polgá­ri nemzetbiztonsági szolgálatok szóvivője az MTI-nek. Hozzátette: a haladéktalan tájékoztatás fontos volt.­ Nem kellett sokat várni a kontra-sajtótájékoztatóra sem. Vadai Ágnes (MSZP) úgy ítélte meg: a kancelláriaminiszter téte­lesen bizonyította állításait. Az il­letékesek egyébként vizsgálják annak lehetőségét, hogy a zárt ülésen elhangzottak egy részét nyilvánosságra hozzák. Miután az újságírók visszame­hettek a tanácsterembe, a Népsza­badság munkatársa fültanúja volt néhány ellenzéki képviselő be­szélgetésének. Egyikük - az em­berjogi bizottság fideszes tagja - felháborodottan kérdezte társait: „Mi van abban, hogy felhívott a Tomcat?! - alias Polgár Tamás, a szélsőséges akcióiról,, elhíresült blogger (a szerk.)­­, Máskor is fel­hívott!” Deutsch-Für Tamás (Fidesz), aki egyik bizottságnak sem tagja, bizonyító erejű fotóval érkezett. Az interneten napok óta keringő felvétellel (amelyen rohamrend­őrök láthatók, amint „Igen, El­­kúrtad, Böszme” feliratú pólót húznak egyenruhájukra, és egy­mást fotózzák) a képviselő azt akarta igazolni, hogy a tüntetők közé rendőr provokátorok keve­redtek. A rendőrök mellett ugyan­is szerinte olyan fideszes sálak lát­hatók egy asztalon - mondta -, amilyet csak a rendőrség készít, a Fidesz nem. Később kiderült, hogy a fénykép október 12. óta el­érhető a világhálón, azaz aligha le­het köze október 23-hoz. Később az ellenzéki honatyák videofelvételek sorával igazolták, hogy számtalan esetben a rend­őrök ártatlan embereket bántal­maztak, illetve egy földön fekvő emberbe egymás után több ro­hamrendőr is belerúg. Egy ellen­zéki képviselő feltette a kurucz­­info kérdését: voltak-e magyarul nem beszélő (azaz héberül beszé­lő) rendőrök a karhatalmisták kö­zött? Egy másik azt firtatta az „őr­jöngő rendőrterror” láttán: kap­tak-e alkoholt vagy más szert a rendőrök bevetés előtt; igaz-e, hogy október 23-i teljesítményü­kért százezer forintos jutalmat osztottak szét közöttük? Az ellen­zékiek összességében úgy ítélték meg: a kormányoldal meg akarja félemlíteni azokat, akik meggyő­ződésből részt vennének a békés kormányellenes tüntetéseken. A kormányoldal felszólalói ezzel szemben azt hangsúlyozták, hogy a rendbontók politikai pártok, személyiségek közvetett vagy közvetlen támogatásával tették tönkre a budapestiek ünnepét. Bár mindkét oldalon volt egy­két képviselő, aki megpróbálta ki­mozdítani a vitát a holtpontról, kevéssel éjfél előtt a három bizott­ság együttes ülése úgy fejezte be az illetékesek meghallgatását, hogy a képviselők semmiben sem állapodtak meg. Az esetleges foly­tatásról is csak azután döntenek, hogy értékelik a kialakult helyze­tet, az elhangzottakat. A miniszterek és rendőri vezetők is cáfolták, hogy a rendőrök tolták a tömeget az Astoriához Fotó: MTI - Kovács Attila • Ellentmondó információk láttak napvilágot az utóbbi napokban Vértes­aljai László jezsuita pap és a rendőrök október 23-i incidenséről. A pap több orgánumnak is azt állította, hogy ös­­­szeverték a rendőrök. Tegnap az Index arról számolt be, hogy munkatársai szemtanúi voltak Vértesaljai és a rend­őrök összetűzésének, szerintük mind­össze annyi történt, hogy ketten lábon rúgták a papot, mert a tömegoszlatás megkezdésekor nem tett eleget a rendőrök felszólításának. A pap az internetes újságnak elismerte, hogy Semjén Zsolt, a KDNP elnöke retorikai túlzásokba esett, amikor félholtra ve­rését emlegette, de hangsúlyozta: két­szer is bántalmazták őt a rendőrök. NÉPSZABADSÁG • 2006. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Magyarország • 3 A jövő évi költség­­vetés arról szól, ami ma van: átlátha­tóan és kétséget kizáróan mutatja be, ha mindazt a szolgáltatást akar­juk, amit az állam ma nyújt, akkor az ennyibe kerül. Könyökvédő Várkonyi Iván varkonyit@nepszabadsag.hu Jó kis unalmas költségvetést nyújtott be a kormány - se felülterve­zett bevételek, sem pedig irreálisan alacsonyra becsült kiadások. A megszorítások is maradtak annak, aminek lehetett várni - nincs mit csodálkozni azon, hogy az inflációtól elmarad a nyugdíjak emelkedése, hogy a reálbérek csökkennek, a közalkalmazottak ki­sebb bérre számíthatnak. Legfeljebb a vendéglátósok és a kereske­dők tüntethetnek amiatt, hogy havi 2901 forintos tv üzemben tartá­si díjat kell fizetniük - a többit tudtuk eddig is. Trükk sincs - leg­alábbis most nem látszik semmi, vagy nagyon megtanulták a mu­tatványokat a Pénzügyminisztériumban, vagy nagyon megtapasz­talták, hogy nem tudnak bűvészkedni, hát felvették a könyökvédőt, és nem próbálkoznak tovább. Nem túl kellemes persze, hogy azt kell elismerni: a kormány végzi a dolgát, és körülbelül olyan költségvetést nyújt be, mint amilyet elvárnak tőle. Ez csak nálunk eredmény, ahol öt éve nem sikerült olyan büdzsét összehozni, ami ne bukott volna meg fél év­kor. Ott tartunk, ahol a nyáron­­ csak ennek már van a számok nyelvére, kiadásokra és bevételekre lefordított, milliárd forintok­ban is megfogalmazott papíralapú dokumentuma. Tudjuk, hogy ekkora kiadásokat, ennyi nyugdíjat, ilyen mértékű szociális támo­gatásokat, „ingyenes” egészségügyi ellátást hogyan lehet finanszí­rozni. Ma az állami kiadások több mint a fele, hétezermilliárd fo­rint megy el a jóléti juttatásokra - a többi az, amit fejlesztésekre, közbiztonságra, honvédelemre, az állam működtetésére költünk, és persze még ezermilliárdot a korábbi költekezés finanszírozásá­ra is, kamatok formájában. Ha mindazt a szolgáltatást akarjuk, amit az állam ma nyújt, akkor az ennyibe kerül. Ezeket a szolgáltatáso­kat jövőre nem korlátozza érdemben semmi­­ reformok még csak tervek szintjén, jövő évi hatásuk nulla. Egy szűk esztendő van arra, hogy eldöntsük: akarjuk-e így ma­gunknak ezeket a szolgáltatásokat? Ha igen, akkor ez az adófizeté­si mérték ahhoz nem lesz elég, hogy csökkentsük a hiányt, és be­vezessük az eurót. Ahhoz még pár száz milliárd forintot be­­ kell szednie az államnak - illetve többet, hiszen a magasabb teher ver­senyképtelenebb gazdaságot és lelépő multikat jelent. Ha hajlan­dóak vagyunk egy-két juttatásról lemondani, fizetni az orvosnál, többet adni a gyógyszerért, tandíjat leróni és megelégedni az ala­csonyabb családi pótlékkal - maradnak a cégek, jönnek a befekte­tők, és talán még csökkenhet is az adónk. És kár volna azt hinni, hogy ez ügyben van választás, hogy kimaradhatunk az euróból. Nincs erőnk kivételnek lenni. A pénz beszél, könyökvédős köny­velők mondják meg, mi legyen. Az önkormányzati választásokon a vá­lasztók nem azt je­lezték, hogy elége­detlenek a politikai elit mai felállásával vagy struktúrájával, hanem ismét me­chanikusan átlen­dült az inga, vagyis a Fideszben és kör­nyékén tovább bíz­hatnak benne, ha egyszer az inga és a parlamenti válasz­tások szinkronba kerülnek, Orbánnal is lehet nyerni. Fáklyásmenet Krajczár Gyula krajca­rgy@nepszabadsag.hu Rég nem hallottam Orbán Viktort ennyit kommunistázni, poszt­­kommunistázni, így azt kell hinnem, újabb píár­terméket dobnak a Győzike és­­ Akárki által megdolgozott piacra. Wermer András annak idején azt mondta, a politikát ugyanúgy kell eladni, mint a mosóport, s szorgalmas diákok kerültek ki a keze alól, hogy azokat ne is említsem, akik az ablak alatt hallgatóztak. Ami azonban ná­lunk még a parlamenti választások kampányában kialakult, az még Wermer álmait is meghaladta. Az egész inkább emlékeztetett egy marketingkonferenciára, mint valóságos piacra. A konferencián ugyanis nincs többről szó, mint hogy melyik reklámfilm, kampány milyen hatékony. A piacon azonban nem elég egy húzós fogkrém­reklám, muszáj, hogy fizikai értelemben is legyen fogkrémje a cég­nek. Gyurcsány fogkrém nélkül is nyert, s Orbán mostani mozgása azt tanúsítja, vereségét pusztán a rossz reklámanyag kontójára írja. Próbálkozik hát ezzel a kommunista dologgal. Plusz próbálko­zik a brutális rendőrtámadással, s Szijjártóval jól összemosatja ezt az egészet egymondatnyi szabadsággal és demokráciával. Vajon ki lehet a „célcsoportja” ennek a szellemileg roppantul gázos kam­pánynak? Ha a közvélemény-kutatásokat nézzük, a Fidesznek olyan előnye van, amilyen nemegyszer volt már Magyarországon az ellenzéknek, amikor a kormány éppen nem a jóléti rendszervál­tással volt elfoglalva. Vagyis semmi extra, ezt a különbséget való­színűleg a parlamenti ülésteremben is hozni lehetett volna. Ráadá­sul bármilyen elfajulási lehetőség alakult ki a kedélyesen kaotikus események során, Orbán végül mindig egy demokratikus pozíció­ban végezte, rendre azt sugallva, hogy végső soron nem az utcán akar nyerni. A tettek ügyében jelenleg is ott tartunk, hogy népsza­vazással, külföldi fórumokon való intervenciókkal, vagyis demok­ratikus eszközökkel akarja ellehetetleníteni elleneit. Az nyilvánvaló a számára, hogy amíg a kormánytöbbségen nem tud porlasztani, addig a kormányon sem tud. Ennek a többségnek a lelkére, a gondolataira és az egzisztenciájára ebben az időben nem lehetett nagyobb csapást mérni, mint hogy alaposan megver­ték őket az önkormányzati választásokon. Lehet erről bárkinek bármi a véleménye, a többség továbbra is érintetlen. S ha azokat a közvélemény-kutatásokat nézzük, amelyek az utcai eseményekről vagy a népszavazási kezdeményezésről szólnak, azt látjuk, hogy nemcsak a parlamenti többséghez, de annak társadalmi bázisához sem tudott Orbán komolyabban hozzányúlni. Minden arra utal, hogy a szélsőséges akcionizmus, a politizálás nem hétköznapi módszerei csupán saját táborának kézben tartására irányulnak. Miután egymás után két választást is elveszített, nem lenne lo­gikátlan, ha valakiben felvetődne, hogy más vezetővel is lehetne próbálkozni. Mert szép dolog a több tízezres nagygyűlés, szép a forró győzelmi dínomdánom, de alkalmanként egy-egy győzelem is javíthatna a hangulaton. Orbán mintha nem tenne mást, csak di­namikus mozgással megpróbálja megakadályozni, hogy a fenti lo­gika akár részlegesen is eluralkodjon a táborában. Egy olyan folya­matnak vagyunk a szemtanúi, amelyben napról napra bebizonyo­sodik, hogy a jobboldalon nincs még egy olyan ember, mint Orbán Viktor. Ő vonzza a tömegeket, ő csinálta a rendszerváltást, s az ’56- os forradalom vezetésében is csak az akadályozta meg, hogy még nem élt. S valójában nem is gondolkodik rosszul. Az önkormány­zati választásokon a választók nem azt jelezték, hogy elégedetle­nek a politikai elit mai felállásával vagy struktúrájával, hanem is­­­mét mechanikusan átlendült az inga, vagyis a Fideszben és környé­kén tovább bízhatnak benne, ha egyszer az inga és a parlamenti vá­lasztások szinkronba kerülnek, Orbánnal is lehet nyerni. Addig meg szerveznek aláírásgyűjtést meg fáklyásmenetet.

Next