Népszabadság, 2007. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-23 / 46. szám

www.nol.hu Szocialista székházváltás Puch László pártpénztárnok üzleti szempontokat is mérlegel Az MSZP pártpénztárnoka, Puch László józan üzleti megfontolásokat emleget annak kapcsán, hogy Gyurcsány Ferenc a hétvégi MSZP-kongresszus után pártelnökként nem a Köztársaság téri székházba, hanem egy Vérmező utcai irodaházba költözik be. A szocialisták országos elnökségének keddi ülésén a kormányfő szűkszavúan beszélt e döntéséről, amit a Köztársaság téri épület rossz emlékű múltjával in­dokolt. (Csak emlékeztetőül: Gyurcsány Ferenc a Szembenézés című tanulmányában arról írt: szakí­tani kell a Kádár-rendszerrel.) Puch László pártpénztárnok tegnap az MTT-nek arról beszélt, hogy a szocialisták már vagy tíz éve törekszenek a székház értékesítésére, eddig sikerte­lenül.­­ Most azért kell az MSZP-nek részben kiköl­töznie a Köztársaság térről, hogy a lehetséges ve­vők lássák, komoly az eladási szándék, mert így fel­gyorsulhat a folyamat - magyarázta Puch. Hozzátet­te: az MSZP új, István utcai főhadiszállásának fenn­tartási költségei sokkal kisebbek lesznek, mint a je­lenlegi épületé. A Vérmező utcai új központban 25-30 ember dol­gozik majd. (A Köztársaság térrel a pártelnök, a tiszt­ségviselők és a politika formálásában részt vevő mun­kaszervezet szakít majd, a könyvelés, az informatika, a platformok és a választmány ott marad.) Az ideigle­nes központ bérlésére - a költözéssel együtt - 80-90 millió forintot szánnak. (N. B. Gy.) Ebben az irodaházban bérel két emeletet az MSZP Fotó: Kovács Bence Tíz-húsz szélsőséges szervezetet figyel az NBH Munkatársunktól Tíz-húszra tehető azoknak a szél­sőséges szervezeteknek a száma, amelyekre a szolgálatok odafigyel­nek - mondta Friderikusz Sándor kérdésére szerda este a Szólás sza­badsága című műsorban Galam­bos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hi­vatal (NBH) főigazgatója, aki úgy kalkulál, hogy ezeknek a társasá­goknak úgy kétezer „állandó” tagja lehet, pontosabban: ennyien kerül­tek az NBH látókörébe. A csopor­tok összetétele vegyes: betanított munkások és egyetemi diplomá­sok egyaránt erősítik soraikat. Azt, hogy mire számít március 15-én, Galambos már kevésbé konkretizálta. Információik arról szólnak, hogy egyes csoportok egyszerre több helyszínen de­monstrálva akarják megosztani a rendvédelmi erőket, illetve útlezá­rásokkal kívánják akadályozni be­vetésüket. Azt viszont már nem kommentálta, igaz-e az a hír, hogy egyes személyek lőgyakorlatokkal melegítenek be a csetepatéra. Mindössze annyit szögezett le, hogy az NBH mindenki ellen fel­lép, aki a fennálló hatalmi viszo­nyokat nem alkotmányos módon kívánja megváltoztatni. Ez egyben azt is jelenti, hogy az NBH lépni fog, ha bizonyosságot szerez arról, hogy valaki engedély nélkül tart fegyvert, vagy olyan eszközt birto­kol, amelynek tulajdonlása önma­gában is bűncselekmény. Arra, hogy mi telhet ki ezektől a szervezetektől, Galambos egy konkrét példát hozott fel: sikerült megakadályozniuk, hogy „valakik” elkössenek egy kisrepülőgépet, és arról szórólapokat, benzines palac­kokat dobáljanak. A főigazgató közölte, hogy az NBH időben lé­pett közbe. Galambos ugyanakkor a leghatározottabban visszautasí­totta azt a feltételezést, hogy az esetleges zavargásokról, terrorcse­lekményekről szóló jelentéseket a kormány megbízásából „állították volna elő” a szolgálatok. Orbán elmegy az MDF-frakcióba? Az MDF reményei szerint Orbán Viktor még februárban, vagyis a jövő héten ellátogat a fórum parla­menti frakciójához. A megbeszélést az MDF elnöke azért szorgalmazta, hogy a középosztály felemelkedé­sét célzó programot a miniszterel­nök után a Fidesz első emberével is áttekintse. Ahogy Dávid Ibolya a találkozó szükségességét indokló cikkében lapunk mai Fórum oldalán fogalmaz: nem szövetségeseket, ha­nem cselekvő partnereket keresnek. A Fidesz már közölte: üdvözli a tár­gyalásokat. „Eredmény lenne, ha az ellenzéki és kormánypártok egyet­­értenének abban, hogy a stabil de­mokrácia szociális alapja az erős és széles középosztály” - ezt Nav­­racsics Tibor frakcióvezető mondta, aki időszerű kezdeményezésnek ne­vezte, hogy az MDF és a Fidesz szakértői szinten tárgyaljon arról, mit tehetne a parlament a közép­­osztály védelme érdekében. - Annál is inkább, mert ha a két párt programja valahol összeér, az pontosan a középosztály, a magyar polgárok védelme - jelentette ki. (Munkatársunktól) szakaszán egyre feszültebb a helyzet - noha ezt Farkas Éva tagadta, mert úgy tapasztalja, az autósok többsége egyetért velük. A közeli benzinkútra betérő kamionosok másképp fogalmaztak; hogy miként, azt nem idézhetjük. Tény, hogy egyre gyakoribbak a Nagy-Ma­­gyarország-térképekkel és árpádsávos zászlókkal díszí­tett útzárnál az összeszólalko­­zások. Egy autós a napokban bejelentést tett a rendőrségen, inzultálták a „tüntetők”. Egy másik arról számolt be, hogy lefotózták, majd az összeszó­­lalkozás után Vass István arra utasította társát: „A rendszá­mát is fényképezd le!” (A TV2 vasárnapi riportjában is szere­pelt ez a jelenet.) Kovács László alezredes, dunakeszi rendőrkapitánya a közlekedésbiztonságra vonat­kozó kérdésünkre elmondta: a tüntetők nem kértek segítsé­get, a rendőrök annyit tesznek, hogy a demonstráció kezdete­kor és végén a helyszínen van­nak. A forgalom szabályozá­sáért nem a rendőrség, hanem az út fenntartója, a Pest Me­gyei Közútkezelő Kht. felel. A tüntetés szervezőinek a gyüle­kezési törvény értelmében nem mondhatnak nemet, a de­monstrációt csak a népképvi­seleti szervek és a bíróság aka­dályoztatása esetén korlátoz­• Molnár Sándornak tízmillió fo­rintjába került egy őszi, Cegléd határában megejtett útelzáró ak­ció. Az abonyi fuvarozási vállal­kozó (Molnársped Kft.) pótkocsis tartályautójának vezetője későn vette észre, hogy az utat elállják előtte, s fékezett ugyan, de az autó árokba borult, és totálkáros lett. A ceglédi rendőrkapitányság még nem fejezte be a vizsgálatot, így nem lehet pontosan megmon­dani, ki a felelős a balesetért. Le­het, jegyezte meg a tulajdonos, hogy a sofőr gyorsabban ment, mint kellett volna. De az is tény, hogy a tüntetők akadályozták. Bárhogy is történt, jegyezte meg a vállalkozó, casco nem volt a ka­mionon. Ami azt jelenti, hogy az anyagi kár jelentős, hatnak. Arra, hogy az útzár előtt semmiféle figyelmeztető jelzés nincs, a kapitány azt fe­lelte: utánanéz, mert ez sza­bálytalan. Az alezredes nem számít arra, hogy az egyre tü­relmetlenebb autósok és az út­­elzárók esetleg hajba kapnak. Az utat jelenleg bárki elzár­hatja a másik elől, tudtuk meg a rendőrkapitánytól. Magán­­személy is. Csak annyi kell hozzá, hogy előtte három nap­pal bejelentse, és hogy állandó lakcímmel rendelkező konkrét személy legyen a szervező, aki felelősségre vonható a tör­vénybe ütköző esetekért. Az „úton állók” a jelek sze­rint nincsenek egyedül. Far­kas Éva erről így ír a honla­pon: „A gödi önkormányzat elöljáróinak pénteki szimpati­záló látogatása a tett helyszí­nén lélekben erősített ben­nünket, köszönet érte. A ve­lünk együtt érző autósok tá­bora is egyre nő, mert sokuk problémája egy tőről fakad. Kivételt képeznek a több tíz­millió forintos személyautó­tulajdonosok...” NÉPSZABADSÁG • 2007. FEBRUÁR 23., PÉNTEK Magyarország • 3 y. A kormánybukta­tás ábrándjától el­térően egy ilyen ügy nyíltan vállal­ható: a kezdemé­nyező emelt fővel a tiltakozás élére állhat, nem kell egyszerre kívül is meg belül is len­nie. A többi szer­vezés kérdése. Ha nincs alku Tanács István tanacsi@t-online.hu A hódmezővásárhelyi - részben kórházvédelmező, részben nyíl­tan politikai - tüntetés volt az első, amelyben egy magyar telepü­lés létszámához képest jelentős tömeg mozdult meg. Vásárhe­lyen tízezer tüntető arányaiban annyi, mint Budapesten 400 ezer. Noha a híradások többsége a mellbevágóan szélsőséges megnyil­vánulásokat hangsúlyozta, azok közül, akik múlt vasárnap ki­mentek a Szent István térre, a többség nem volt szélsőséges és radikális. Nyilvánvalóvá vált: van egy határ, amelyen túl a szélső­ségesek jelenléte, jelképei nem riasztják vissza a véleménynyil­vánítástól a mérsékelt, de súlyos érdeksérelmet szenvedő több­séget. Láthatólag ennek felmutatása is volt a cél. Figyelj ide, Ma­gyarország! - mondta a tribünről Lázár János. Az sem véletlen, hogy egyes szónokok arra hívtak fel: ha nem teljesítik a követelé­süket, akkor folytassák Budapesten a tiltakozást. A kórház előtt az egymás kezét megszorító tömeg azzal búcsúzott: folytatjuk! Mi történt Lázárral, aki korábban inkább mérsékeltnek, a ku­lisszák mögött lobbizónak számított, hogy most maga is szélső­séges hangot ütött meg? Mindössze annyi, hogy a lovasberényi informális tanácskozáson harmadára - 315-ről a januárban meg­ajánlott 161 helyett 116-ra - csökkentették az aktív ágyak számát a majd ötvenezer lakosú, egykori megyeközponti ranggal bíró Vá­sárhelyen, s ezzel elsorvadásra ítélték a kórházat. Ha a helyi demonstráció kísérlet volt arra, hogy kipuhatolják, mozdul-e már az utca, akkor a válasz egyértelmű: mozdul, bár nem magától. Kellett hozzá egy, a városi többség számára politi­kai szimpátiáktól függetlenül fontos ügy és egy helyben hiteles politikus, aki rámutat ennek a kormány politikájával kapcsolatos összefüggéseire. A kormánybuktatás ábrándjától eltérően egy ilyen ügy nyíltan vállalható: a kezdeményező emelt fővel a tilta­kozás élére állhat, nem kell egyszerre kívül is meg belül is lennie. A többi szervezés kérdése. Lázár bebizonyította, hogy ellenzéki önkormányzati vezetők ilyen ügyekért tekintélyes tömeget képe­sek toborozni - márpedig nagyon sok településen van ellenzéki önkormányzat. Nem mellőzhető kérdés, hová lett a még január­ban is Vásárhelynek szánt 45 aktív ágy. Jelentős részben a szo­cialisták vezette Makóra és Szegedre vándorolt­­ azon a bizo­nyos lovasberényi informális egyeztetésen. Úgy tűnik, az MSZP és a kormány olyan politikát folytat, amely a konfrontációra ját­szó Fidesz-vezér mögé kényszeríti az önkormányzati vezető posztokon lévő fideszes politikusokat, akiknek a településük si­keréhez kapcsolódó érdekük különben a tárgyalás, az egyezke­dés volna. Ám ahhoz, hogy az MSZP többségét a reformok foly­tatásához maga mögött tudhassa Gyurcsány, húsba vágó dönté­sekben aligha engedheti meg magának, hogy ne szocialista hát­országa javára döntsön. És ha majd nemcsak a leépítéseknél, ha­nem a fejlesztési projektek kiválasztásakor is azzal kell szembe­sülniük az ellenzéki önkormányzati vezetőknek, hogy nincsenek alkupozícióban - akkor sem, ha a településük, megyéjük érdeké­ben hajlanának kompromisszumokra, térségi összefogásra­­, nincs is más választásuk, mint beállni a­­ csatasorba. Valahogy úgy, ahogyan az MSZP politikusainak tavaly ősszel­­ Orbán 72 órás ultimátumának hatására. . A konfliktus meg­oldható úgy is, ha az államfő ugyan­azt a politikust bízza meg kor­mányalakítással, még úgy is, hogy a koalíciót alkotó pártok más jelölt­je kap erre megbí­zatást. Áthidalha­tó a politikai vál­ság szakértői kor­mány felállításá­val, s végső eset­ben fel lehet osz­latni a parlamen­tet, s kiírni az elő­re hozott választá­sokat. Olasz rulett Seres Attila seresa@nepszabadsag.hu Valójában már csaknem egy hete ketyeg a bomba Romano Prodi kormánya alatt. Attól a pillanattól fogva, hogy múlt szombaton százezer ember tüntetett az észak-olaszországi Vicenza melletti amerikai katonai bázis bővítése ellen. S a tüntetők élén a jelenle­gi kormánykoalíciót erősítő (gyengítő?) két kommunista párt és a zöldek prominensei haladtak. D’Alema külügyminiszter figyel­meztette is őket, hogy a tűzzel játszanak, amikor saját kormá­nyuk ellen hergelik a baloldali tömeget, de az olasz kommunisták főtitkára, Oliviero Diliberto lekicsinylően kijelentette: egy kor­mány nem bukhat meg egy bázis miatt. Igaza is volt, meg nem is. Hiszen a kormány néhány nap eltel­tével mégis megbukott, az is igaz viszont, hogy a bukfenc távol­ról sem csupán az amerikai bázis miatt következett be. Az egyéb­ként is hajszálnyi többséggel működő szenátus a kormány külpo­litikájának egészére mondott nemet. Mindössze két szavazaton múlott Prodiék sorsa, de innentől az arányoknak nincs nagy je­lentőségük. Tény, hogy a kormány a szenátusban többé nem ren­delkezik többséggel, s ez alapvetően átírja a jövőt. Az olasz alkotmányban nincs írott passzus arra az esetre, ha egy kormányt adott kérdésben a törvényhozás egyik vagy másik háza leszavazza. Erre csak a demokráciának vannak íratlan sza­bályai. Prodi ennek megfelelően cselekedett. Még a fiaskó esté­jén fogta a kalapját, s fölment a dombra, azaz a köztársasági elnö­ki palotába. Hogy a két veterán politikus, Napolitano és Prodi megbeszélésén mi hangzott el, azt ma még nem tudjuk, de tény, hogy az államfő elfogadta Prodi lemondását. Itáliában az ilyen - meglehetősen gyakori - helyzet többisme­retlenes egyenlet. A konfliktus megoldható úgy is, ha az államfő ugyanazt a politikust bízza meg kormányalakítással, még úgy is, hogy a koalíciót alkotó pártok más jelöltje kap erre megbízatást. Áthidalható a politikai válság szakértői kormány felállításával, s végső esetben fel lehet oszlatni a parlamentet, s kiírni az előre hozott választásokat. Pillanatnyilag ez utóbbi variáns alig kép­zelhető el, hiszen sem a kormánykoalíció, sem az ellenzék fő erői ezt nem akarják. Berlusconi éppen a közeli hetekben adta át az ellenzék vezetésének marsallbotját kijelölt utódjának, Fininek, ami miatt az Északi Liga vezére, a súlyos agyvérzése után még mindig lábadozó Bossi fellázadt: ő például szívesen venne egy előre hozott választást. Prodi azonban a jelek szerint másként áll a dologhoz, mint tet­te 98-ban, amikor a mostani helyzethez némileg hasonlóan a sa­játjai buktatták meg. Akkor bedobta a törülközőt, fogta a felesé­gét, Flaviát meg néhány barátját, s elment a Nílusra hajókázni. Most viszont harciasan reagált a belső puccsra, amikor kijelen­tette: vége, nem játszom többet döntetlenre. Vagy szabad kezet kapok a - némileg megerősített - koalíciótól a programomra, vagy veszem a kalapom, s jöjjön az előre hozott választás. Orosz - vagy inkább olasz? - rulettre játszik tehát Romano Prodi. Vagy a győzelem, vagy a vereség. A tizenhárom tagú (job­bára pártocskákból álló) koalíció pedig szintén döntés elé került: vagy kiengedi kormányfőjét az eddigi fogságból, vagy vele bukik.

Next