Népszabadság, 2007. február (65. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-23 / 46. szám
www.nol.hu Szocialista székházváltás Puch László pártpénztárnok üzleti szempontokat is mérlegel Az MSZP pártpénztárnoka, Puch László józan üzleti megfontolásokat emleget annak kapcsán, hogy Gyurcsány Ferenc a hétvégi MSZP-kongresszus után pártelnökként nem a Köztársaság téri székházba, hanem egy Vérmező utcai irodaházba költözik be. A szocialisták országos elnökségének keddi ülésén a kormányfő szűkszavúan beszélt e döntéséről, amit a Köztársaság téri épület rossz emlékű múltjával indokolt. (Csak emlékeztetőül: Gyurcsány Ferenc a Szembenézés című tanulmányában arról írt: szakítani kell a Kádár-rendszerrel.) Puch László pártpénztárnok tegnap az MTT-nek arról beszélt, hogy a szocialisták már vagy tíz éve törekszenek a székház értékesítésére, eddig sikertelenül. Most azért kell az MSZP-nek részben kiköltöznie a Köztársaság térről, hogy a lehetséges vevők lássák, komoly az eladási szándék, mert így felgyorsulhat a folyamat - magyarázta Puch. Hozzátette: az MSZP új, István utcai főhadiszállásának fenntartási költségei sokkal kisebbek lesznek, mint a jelenlegi épületé. A Vérmező utcai új központban 25-30 ember dolgozik majd. (A Köztársaság térrel a pártelnök, a tisztségviselők és a politika formálásában részt vevő munkaszervezet szakít majd, a könyvelés, az informatika, a platformok és a választmány ott marad.) Az ideiglenes központ bérlésére - a költözéssel együtt - 80-90 millió forintot szánnak. (N. B. Gy.) Ebben az irodaházban bérel két emeletet az MSZP Fotó: Kovács Bence Tíz-húsz szélsőséges szervezetet figyel az NBH Munkatársunktól Tíz-húszra tehető azoknak a szélsőséges szervezeteknek a száma, amelyekre a szolgálatok odafigyelnek - mondta Friderikusz Sándor kérdésére szerda este a Szólás szabadsága című műsorban Galambos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) főigazgatója, aki úgy kalkulál, hogy ezeknek a társaságoknak úgy kétezer „állandó” tagja lehet, pontosabban: ennyien kerültek az NBH látókörébe. A csoportok összetétele vegyes: betanított munkások és egyetemi diplomások egyaránt erősítik soraikat. Azt, hogy mire számít március 15-én, Galambos már kevésbé konkretizálta. Információik arról szólnak, hogy egyes csoportok egyszerre több helyszínen demonstrálva akarják megosztani a rendvédelmi erőket, illetve útlezárásokkal kívánják akadályozni bevetésüket. Azt viszont már nem kommentálta, igaz-e az a hír, hogy egyes személyek lőgyakorlatokkal melegítenek be a csetepatéra. Mindössze annyit szögezett le, hogy az NBH mindenki ellen fellép, aki a fennálló hatalmi viszonyokat nem alkotmányos módon kívánja megváltoztatni. Ez egyben azt is jelenti, hogy az NBH lépni fog, ha bizonyosságot szerez arról, hogy valaki engedély nélkül tart fegyvert, vagy olyan eszközt birtokol, amelynek tulajdonlása önmagában is bűncselekmény. Arra, hogy mi telhet ki ezektől a szervezetektől, Galambos egy konkrét példát hozott fel: sikerült megakadályozniuk, hogy „valakik” elkössenek egy kisrepülőgépet, és arról szórólapokat, benzines palackokat dobáljanak. A főigazgató közölte, hogy az NBH időben lépett közbe. Galambos ugyanakkor a leghatározottabban visszautasította azt a feltételezést, hogy az esetleges zavargásokról, terrorcselekményekről szóló jelentéseket a kormány megbízásából „állították volna elő” a szolgálatok. Orbán elmegy az MDF-frakcióba? Az MDF reményei szerint Orbán Viktor még februárban, vagyis a jövő héten ellátogat a fórum parlamenti frakciójához. A megbeszélést az MDF elnöke azért szorgalmazta, hogy a középosztály felemelkedését célzó programot a miniszterelnök után a Fidesz első emberével is áttekintse. Ahogy Dávid Ibolya a találkozó szükségességét indokló cikkében lapunk mai Fórum oldalán fogalmaz: nem szövetségeseket, hanem cselekvő partnereket keresnek. A Fidesz már közölte: üdvözli a tárgyalásokat. „Eredmény lenne, ha az ellenzéki és kormánypártok egyetértenének abban, hogy a stabil demokrácia szociális alapja az erős és széles középosztály” - ezt Navracsics Tibor frakcióvezető mondta, aki időszerű kezdeményezésnek nevezte, hogy az MDF és a Fidesz szakértői szinten tárgyaljon arról, mit tehetne a parlament a középosztály védelme érdekében. - Annál is inkább, mert ha a két párt programja valahol összeér, az pontosan a középosztály, a magyar polgárok védelme - jelentette ki. (Munkatársunktól) szakaszán egyre feszültebb a helyzet - noha ezt Farkas Éva tagadta, mert úgy tapasztalja, az autósok többsége egyetért velük. A közeli benzinkútra betérő kamionosok másképp fogalmaztak; hogy miként, azt nem idézhetjük. Tény, hogy egyre gyakoribbak a Nagy-Magyarország-térképekkel és árpádsávos zászlókkal díszített útzárnál az összeszólalkozások. Egy autós a napokban bejelentést tett a rendőrségen, inzultálták a „tüntetők”. Egy másik arról számolt be, hogy lefotózták, majd az összeszólalkozás után Vass István arra utasította társát: „A rendszámát is fényképezd le!” (A TV2 vasárnapi riportjában is szerepelt ez a jelenet.) Kovács László alezredes, dunakeszi rendőrkapitánya a közlekedésbiztonságra vonatkozó kérdésünkre elmondta: a tüntetők nem kértek segítséget, a rendőrök annyit tesznek, hogy a demonstráció kezdetekor és végén a helyszínen vannak. A forgalom szabályozásáért nem a rendőrség, hanem az út fenntartója, a Pest Megyei Közútkezelő Kht. felel. A tüntetés szervezőinek a gyülekezési törvény értelmében nem mondhatnak nemet, a demonstrációt csak a népképviseleti szervek és a bíróság akadályoztatása esetén korlátoz• Molnár Sándornak tízmillió forintjába került egy őszi, Cegléd határában megejtett útelzáró akció. Az abonyi fuvarozási vállalkozó (Molnársped Kft.) pótkocsis tartályautójának vezetője későn vette észre, hogy az utat elállják előtte, s fékezett ugyan, de az autó árokba borult, és totálkáros lett. A ceglédi rendőrkapitányság még nem fejezte be a vizsgálatot, így nem lehet pontosan megmondani, ki a felelős a balesetért. Lehet, jegyezte meg a tulajdonos, hogy a sofőr gyorsabban ment, mint kellett volna. De az is tény, hogy a tüntetők akadályozták. Bárhogy is történt, jegyezte meg a vállalkozó, casco nem volt a kamionon. Ami azt jelenti, hogy az anyagi kár jelentős, hatnak. Arra, hogy az útzár előtt semmiféle figyelmeztető jelzés nincs, a kapitány azt felelte: utánanéz, mert ez szabálytalan. Az alezredes nem számít arra, hogy az egyre türelmetlenebb autósok és az útelzárók esetleg hajba kapnak. Az utat jelenleg bárki elzárhatja a másik elől, tudtuk meg a rendőrkapitánytól. Magánszemély is. Csak annyi kell hozzá, hogy előtte három nappal bejelentse, és hogy állandó lakcímmel rendelkező konkrét személy legyen a szervező, aki felelősségre vonható a törvénybe ütköző esetekért. Az „úton állók” a jelek szerint nincsenek egyedül. Farkas Éva erről így ír a honlapon: „A gödi önkormányzat elöljáróinak pénteki szimpatizáló látogatása a tett helyszínén lélekben erősített bennünket, köszönet érte. A velünk együtt érző autósok tábora is egyre nő, mert sokuk problémája egy tőről fakad. Kivételt képeznek a több tízmillió forintos személyautótulajdonosok...” NÉPSZABADSÁG • 2007. FEBRUÁR 23., PÉNTEK Magyarország • 3 y. A kormánybuktatás ábrándjától eltérően egy ilyen ügy nyíltan vállalható: a kezdeményező emelt fővel a tiltakozás élére állhat, nem kell egyszerre kívül is meg belül is lennie. A többi szervezés kérdése. Ha nincs alku Tanács István tanacsi@t-online.hu A hódmezővásárhelyi - részben kórházvédelmező, részben nyíltan politikai - tüntetés volt az első, amelyben egy magyar település létszámához képest jelentős tömeg mozdult meg. Vásárhelyen tízezer tüntető arányaiban annyi, mint Budapesten 400 ezer. Noha a híradások többsége a mellbevágóan szélsőséges megnyilvánulásokat hangsúlyozta, azok közül, akik múlt vasárnap kimentek a Szent István térre, a többség nem volt szélsőséges és radikális. Nyilvánvalóvá vált: van egy határ, amelyen túl a szélsőségesek jelenléte, jelképei nem riasztják vissza a véleménynyilvánítástól a mérsékelt, de súlyos érdeksérelmet szenvedő többséget. Láthatólag ennek felmutatása is volt a cél. Figyelj ide, Magyarország! - mondta a tribünről Lázár János. Az sem véletlen, hogy egyes szónokok arra hívtak fel: ha nem teljesítik a követelésüket, akkor folytassák Budapesten a tiltakozást. A kórház előtt az egymás kezét megszorító tömeg azzal búcsúzott: folytatjuk! Mi történt Lázárral, aki korábban inkább mérsékeltnek, a kulisszák mögött lobbizónak számított, hogy most maga is szélsőséges hangot ütött meg? Mindössze annyi, hogy a lovasberényi informális tanácskozáson harmadára - 315-ről a januárban megajánlott 161 helyett 116-ra - csökkentették az aktív ágyak számát a majd ötvenezer lakosú, egykori megyeközponti ranggal bíró Vásárhelyen, s ezzel elsorvadásra ítélték a kórházat. Ha a helyi demonstráció kísérlet volt arra, hogy kipuhatolják, mozdul-e már az utca, akkor a válasz egyértelmű: mozdul, bár nem magától. Kellett hozzá egy, a városi többség számára politikai szimpátiáktól függetlenül fontos ügy és egy helyben hiteles politikus, aki rámutat ennek a kormány politikájával kapcsolatos összefüggéseire. A kormánybuktatás ábrándjától eltérően egy ilyen ügy nyíltan vállalható: a kezdeményező emelt fővel a tiltakozás élére állhat, nem kell egyszerre kívül is meg belül is lennie. A többi szervezés kérdése. Lázár bebizonyította, hogy ellenzéki önkormányzati vezetők ilyen ügyekért tekintélyes tömeget képesek toborozni - márpedig nagyon sok településen van ellenzéki önkormányzat. Nem mellőzhető kérdés, hová lett a még januárban is Vásárhelynek szánt 45 aktív ágy. Jelentős részben a szocialisták vezette Makóra és Szegedre vándorolt azon a bizonyos lovasberényi informális egyeztetésen. Úgy tűnik, az MSZP és a kormány olyan politikát folytat, amely a konfrontációra játszó Fidesz-vezér mögé kényszeríti az önkormányzati vezető posztokon lévő fideszes politikusokat, akiknek a településük sikeréhez kapcsolódó érdekük különben a tárgyalás, az egyezkedés volna. Ám ahhoz, hogy az MSZP többségét a reformok folytatásához maga mögött tudhassa Gyurcsány, húsba vágó döntésekben aligha engedheti meg magának, hogy ne szocialista hátországa javára döntsön. És ha majd nemcsak a leépítéseknél, hanem a fejlesztési projektek kiválasztásakor is azzal kell szembesülniük az ellenzéki önkormányzati vezetőknek, hogy nincsenek alkupozícióban - akkor sem, ha a településük, megyéjük érdekében hajlanának kompromisszumokra, térségi összefogásra, nincs is más választásuk, mint beállni a csatasorba. Valahogy úgy, ahogyan az MSZP politikusainak tavaly ősszel Orbán 72 órás ultimátumának hatására. . A konfliktus megoldható úgy is, ha az államfő ugyanazt a politikust bízza meg kormányalakítással, még úgy is, hogy a koalíciót alkotó pártok más jelöltje kap erre megbízatást. Áthidalható a politikai válság szakértői kormány felállításával, s végső esetben fel lehet oszlatni a parlamentet, s kiírni az előre hozott választásokat. Olasz rulett Seres Attila seresa@nepszabadsag.hu Valójában már csaknem egy hete ketyeg a bomba Romano Prodi kormánya alatt. Attól a pillanattól fogva, hogy múlt szombaton százezer ember tüntetett az észak-olaszországi Vicenza melletti amerikai katonai bázis bővítése ellen. S a tüntetők élén a jelenlegi kormánykoalíciót erősítő (gyengítő?) két kommunista párt és a zöldek prominensei haladtak. D’Alema külügyminiszter figyelmeztette is őket, hogy a tűzzel játszanak, amikor saját kormányuk ellen hergelik a baloldali tömeget, de az olasz kommunisták főtitkára, Oliviero Diliberto lekicsinylően kijelentette: egy kormány nem bukhat meg egy bázis miatt. Igaza is volt, meg nem is. Hiszen a kormány néhány nap elteltével mégis megbukott, az is igaz viszont, hogy a bukfenc távolról sem csupán az amerikai bázis miatt következett be. Az egyébként is hajszálnyi többséggel működő szenátus a kormány külpolitikájának egészére mondott nemet. Mindössze két szavazaton múlott Prodiék sorsa, de innentől az arányoknak nincs nagy jelentőségük. Tény, hogy a kormány a szenátusban többé nem rendelkezik többséggel, s ez alapvetően átírja a jövőt. Az olasz alkotmányban nincs írott passzus arra az esetre, ha egy kormányt adott kérdésben a törvényhozás egyik vagy másik háza leszavazza. Erre csak a demokráciának vannak íratlan szabályai. Prodi ennek megfelelően cselekedett. Még a fiaskó estéjén fogta a kalapját, s fölment a dombra, azaz a köztársasági elnöki palotába. Hogy a két veterán politikus, Napolitano és Prodi megbeszélésén mi hangzott el, azt ma még nem tudjuk, de tény, hogy az államfő elfogadta Prodi lemondását. Itáliában az ilyen - meglehetősen gyakori - helyzet többismeretlenes egyenlet. A konfliktus megoldható úgy is, ha az államfő ugyanazt a politikust bízza meg kormányalakítással, még úgy is, hogy a koalíciót alkotó pártok más jelöltje kap erre megbízatást. Áthidalható a politikai válság szakértői kormány felállításával, s végső esetben fel lehet oszlatni a parlamentet, s kiírni az előre hozott választásokat. Pillanatnyilag ez utóbbi variáns alig képzelhető el, hiszen sem a kormánykoalíció, sem az ellenzék fő erői ezt nem akarják. Berlusconi éppen a közeli hetekben adta át az ellenzék vezetésének marsallbotját kijelölt utódjának, Fininek, ami miatt az Északi Liga vezére, a súlyos agyvérzése után még mindig lábadozó Bossi fellázadt: ő például szívesen venne egy előre hozott választást. Prodi azonban a jelek szerint másként áll a dologhoz, mint tette 98-ban, amikor a mostani helyzethez némileg hasonlóan a sajátjai buktatták meg. Akkor bedobta a törülközőt, fogta a feleségét, Flaviát meg néhány barátját, s elment a Nílusra hajókázni. Most viszont harciasan reagált a belső puccsra, amikor kijelentette: vége, nem játszom többet döntetlenre. Vagy szabad kezet kapok a - némileg megerősített - koalíciótól a programomra, vagy veszem a kalapom, s jöjjön az előre hozott választás. Orosz - vagy inkább olasz? - rulettre játszik tehát Romano Prodi. Vagy a győzelem, vagy a vereség. A tizenhárom tagú (jobbára pártocskákból álló) koalíció pedig szintén döntés elé került: vagy kiengedi kormányfőjét az eddigi fogságból, vagy vele bukik.