Népszabadság, 2009. június (67. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-26 / 148. szám
2009. JÚNIUS 26., PÉNTEK • NÉPSZABADSÁG 8 • Kultúra Világok, amelyek már nincsenek Ezúttal kiállítással, színházzal Csordultig magyar Budapestre készül a New York-i magyar zsidóságtörténeti kiállítás, szerda este pedig bemutatkozott az Egyesült Államokban a Katona József Színház Ivanovja a Csordultig magyar kulturális fesztivál részeként. Szőcs László New York Három választási lehetősége van annak, aki kíváncsi a ma már (aktuál)politikailag is kuriózumnak számító képre: századfordulós zsidó kamaszlány árpádsávos lepelben, mellén kettős kereszttel - illetve a társadalomtörténeti kiállításra, amelynek e fotó is részét képezi. Gyorsítósáv: jövő csütörtökig, a New York-i 92nd Street Y elnevezésű központban nyitva tart még az Ahogyan éltek: a magyar zsidók napi élete fényképekben, 1867-1940 című bemutató, a jókor érkezők pedig ott találhatják Körner András kurátort, aki spontán tárlatvezetést is tart. Lassabbaknak: ugyanez a mintegy száz fotó augusztusban, a Vince Könyvkiadó jóvoltából megtekinthető lesz Budapesten a Zsidó Nyári Fesztivál keretében. (Leállósáv: a kiadó bővebb, mintegy 300 képes anyag kétnyelvű - magyar-angol - megjelentetését tervezi az év végéig.) Jobban ismert, hogyan haltak meg, itt viszont az látható, miképpen éltek. Az alsóapsai parasztzsidó vagy a magyarságukat külsőségekben is hangsúlyozó, díszmagyart öltő, árpádsávos, Kossuth-pózt imitáló „túlbuzgó asszimilánsok” képe utólag persze óhatatlanul a vészkorszakot idézi fel. Ez a világ már nincs, ezeknek az álmoknak vége szakadt, ezek a külsőségek ma már mást jelentenek. A korabeli magyar zsidóság sajátossága, hogy a modernizáció egyik fő hajtóerejeként az egész országban jelen volt, minden kisvárosban, sőt a falusias települések több mint 80 százalékában is. A magyar nemzet integrált részét képezte, nem lehet tehát „mi”-ről és „ők”-ről beszélni - mondja a New Yorkban élő Körner András, hozzátéve: az anyag kiválogatásakor törekedett arra, hogy ne az ismert nevek, hanem az ismeretlenek - ha nem is névtelenek - uralják a kiállítóteret. Van olyan kép, ahol a fotós személye a kuriózum: példa erre Móricz Zsigmond romániai népviseletbe öltözött zsidó asszonyról készült felvétele. A kikeresztelkedett Anna Petrovna identitásfeladása, Ivanovhoz való ragaszkodása, majd csalatkozása és halála akár a magyar zsidóság tragédiájaként is felfogható - de lehet, hogy csak a tudósítónak, aki történetesen egyazon napon látta Csehov darabját és a fenti kiállítást. Egyetlen szál ez valójában az emberi kapcsolatok hálójában, ami - saját megfogalmazása szerint -Ascher Tamást a legjobban érdekelte az Ivanov rendezésében. A külföldet már többször is megjárt interpretáció szerda este - részben szintén a Csordultig magyar (Extremely Hungary) kulturális évad, részben pedig a New Haven-i Nemzetközi Fesztivál apropóján debütált Észak-Amerikában, mégpedig komoly sikerrel. A főleg a világ egyik leghíresebb egyeteme, a Yale révén ismert, Connecticut állambeli kisvárosban most négyszer játsszák, majd júliusban a New York-i Lincoln Centerben tér vissza az Ivanov, pár nappal megelőzve Pintér Béla és társulata Parasztoperáját. Khell Zsolt inkább lepukkant iskolai folyosóra, semmint otthonra emlékeztető, hatásában igen erős díszlete alighanem a legsivárabb enteriőr, amelyet az amúgy építészeti ékszerdoboz New Haven valaha is látott. A bevallottan a Kádár-rendszer Magyarországát, e szintén „ma már nincs” világot idéző deprimáló hangulatot azonban Ascher és a társulat olyan humorral oldja, amelyre nagyon is vevők voltak az amerikai (és, legalábbis az első sorokban: magyar) nézők. Ahogy a bridzs megszállottját alakító Bán Jánost az itteni elitközönség pontosan érti, az öntörvényű antifelszolgálót játszó Vajdai Vilmos szerepe már nem biztos, hogy ugyanazt mondja az előző évtizedek magyar vendéglátóiparától megkímélteknek. A hatás a rendezésnek és a játéknak köszönhetően mégis egyforma. A Katonával a színjátszásban is nyitott a New Yorkban és Washingtonban összesen mintegy 120 eseménnyel jelentkező Csordultig magyar. A nyárral egy további területtel bővült a kínálat: bevezették a programba a magyar konyhakultúrát. Hernádi András, a New York-i főkonzulátus mesterszakácsa nagy sikerű főzőtanfolyamot tartott, majd vacsorát komponált a borsos belépti díjat, 195 dollárt leszurkoló résztvevőknek. A desszert még hátravan, a cukrászbemutatót ősszel tartják. A New York-i 92nd Street Y központban megtudható, hogyan éltek a magyar zsidók a kiegyezéstől a holokausztig Forrás: New York-i Magyar Intézet RUBICON ízelítő a legújabb számból Varga Kálmán: Eszterháza és Haydn. Pihurik Judit: Hideg napok. Délvidék, 1941-1944 A. Sajti Enikő: Még hidegebb napok. Megtorlás a Délvidéken. Gulyás László: Hány magyar áldozata volt a délvidéki vérengzésnek? Forró Lajos: Jelöletlen tömegsírok. Matuska Márton: A délvidéki magyarság tragédiája. Sebők László: A vajdasági magyar népességcsökkenésről. Hadas Miklós: Harcosból versengő. Hogyan lett a vadászból sportoló. László János: Fotózás levegőből. A légi fényképezés alapjai. Bertényi Iván: Mesteralakok. HIRDETÉS június 27. Ez az éjszaka más, mint a többi... Még nincs vége...! Újra Múzeumok Éjszakája! Június 27-én is éjszakázik néhány múzeum - nemcsak a nagy sikerre való tekintettel! Néhány intézmény helyi eseményekhez időzítve programját június 27-ére szervezte meg a Múzeumok Éjszakáját! Tehát ha kimaradtak a június 20-i forgatagból, vagy olyan jól érezték magukat, hogy szívesen megismételnék ezt az estét, vagy éppen egy másik település éjszakai levegőjébe szippantanának bele, akkor várják Önöket az alábbi múzeumok június 27-én kora estétől hajnalig... INTÉZMÉNY NEVE___________________________________TELEPÜLÉS CÍM____________________ Kapásház Abasár 3261 Múzeum u. 15. Falumúzeum Gyöngyöstarján 3036 Brassó u. 1. Corvin János Múzeum-Vármúzeum Gyula 5700 Kossuth út 19. Ladies Ház Gyula 5700 Kossuth út 19. Bocskai István Múzeum Hajdúszoboszló 4200 Bocskai u. 12. Kemencei Erdei Múzeumvasút Kemence 2638 Csarnavölgyi út 45. Balatoni Múzeum Keszthely 8360 Múzeum u. 2. Kézművesház___________________________________________Márkáz 3263 Fő út_____________ Ércbányászati Gyűjtemény Recsk 3245 Várbükki út 10. Siroki vár Sírok 3332 Vár Körös-Maros Nemzeti Park -Szarvasi Látogatóközpont Szarvas 5540 Anna-liget 1. Tabáni Tájház Szolnok 5000 Tabán 24. Szolnoki Galéria Szolnok 5000 Templom u. 2. Damjanich János Múzeum Szolnok 5000 Kossuth tér 4. Verseghy Ferenc Könyvtár és Művelődési Intézet Szolnok 5000 Kossuth tér 2. Göcseji Múzeum Zalaegerszeg 8900 Batthyány u. 2. Földi Telepítésű Légvédelem Fegyvernemi Múzeuma Zsámbék 2072 Etyeki u. 2. A részletes programot a település nevére kattintva a www.muzeumokejszakaja.hu honlapon olvashatják! Főtámogató: Jó szórakozást kívánunk! Médiatámogatók: EXIT 'ii-vvHAi." PORT; io> »-» lt\ Szervező: Támogatók: PdílílUíl |OKM jjaBJ Együttműködő partner www.nol.hu Sztehlo után szabadon Építészet A Gaudiopolis Evangélikus Szeretetház Békásmegyeren Torma Tamás Megy az újépület-vadász, de nem mindegy, hol, mire figyel. Mert azt csak a helyszínen, a tágabb környezet láttán lehet eldönteni, hogy itt vajon a kifelé vagy a befelé fordulás lesz-e a fontosabb, aztán hogy megint csak lenyúltak rólunk egy darab közterületet vagy valóban a szépen csomagolható nevével ingatlanfejlesztésnek nevezett valamivel akad dolgunk? Békásmegyer egy az ország több száz lakótelepe közül, ahol a kádári tiltás miatt 1989 előtt nem épülhettek templomok. Azóta több is épült, rögtön a kortárs templomépítészet puritán - modern vonulatának egyik legjellegzetesebbike, Pazár Béla evangélikus temploma. Ez, a külseje alapján oly szűkszavú téglatemplom egyértelműen befelé fordult - ott azonban a tiszta formák, anyagok és a beeső fény szinte tisztító hatással stilizálja emelkedetté a csöndet. Ami tehát a kívülállóknak - a belső tartalom ismerete nélkül - esetleg taszító minimalizmusnak látszik, nem feltétlenül az. Ez a templomsziget itt az ófalu és a panelek határán most megnőtt, mivel a templom mögötti vadonból egy újabb szeletet kimetszve felépült a szeretetház. Ezzel elveszett ugyan a templom sziluettje és körbejárhatósága, ugyanakkor a tervezők (Pazár Béla, Magyari Éva és Pólyák György építész) kiterjesztve folytathatták, amit korábban elkezdtek. Erre a nagyobb tömbre is ugyanaz jellemző: a tégla és cserép összeúszó, természetes vöröse, a látvány szinte ingermentessé visszafogott egyszerűsége. Csupa jelzők nélküli, építészeti tőmondat. Hát, mit mondjak, mifelénk templomokból, de idősotthonokból is másfajtát divat építeni. A lelkek és a fizetőképes nyugdíjasok megszerzéséért folyó tülekedésben minimum jár valami fagyiszín vagy fafaragás, és ha nem is mindig valami nosztalgiázó, neobarokk udvarház születik, azért sokkal több kellemkedés, díszítés jár. Pazárék azonban a harsányabb mediterrán vagy osztrák gemütlich példákat követő magyar világban inkább észak felé figyeltek, és ebben a hazai kiabálásban is egészen másra, valami egészen visszafogott megszólalásra törekedtek. Én háromszor láttam eddig ezt az új épületet, de csak most, a nyári zölddel körülvéve éreztem rá arra, amit kollégám szép szavával a protestantizmusból levezetett, humánus szigorúságnak lehetne nevezni. A lecsupaszított, sátortetős házformán minden játék nélkül sorjáznak a tégla- és ablaksorok, ugyanakkor mégis halk ritmust szül, ahogy az épületekhez alacsony téglakerítés és itt-ott verandás előtető kapcsolódik, vagy ahogy az amúgy egyforma, halvány olívaszínű ablakspalettákat mindenki másképp használja. A két, összeillesztett U betűt utánzó alaprajz ugyanakkor változatos udvarokat és előkerteket produkál: az intim és nyitott határán egyensúlyoznak, és a templom felé is természetes átjárást biztosítanak. A puritánság persze nem esztétikai kérdés. Ami kívülről keltheti hideg falanszter hatását, az a belső renddel egyszerre megnyugtató és összeszedett lesz. Márpedig ez az otthon igazából belül mutatja meg magát: nyugodt tágasság és beeső fények, az elfordított U betűknek köszönhetően a főfolyosóknak is mindig jut ablaksor, a lazúrosra csiszolt vörösesbarna falfestés pedig kifejezetten barátságossá teszik a belsőt - nekem csupán a lépcsők tűnnek szűknek, és a lépcsőházi műkőburkolat lóg ki az általános hangulatból. És még valami. A Gaudiopolis szándékosan nem beszél öregekről: ez szeretetház, ráadásul olyan nevet választott magának, amely sokkal messzebbre mutat. Gaudiopolisnak ugyanis a néhai evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor önfenntartó és egyedülálló gyerekotthon örömvárosát nevezték 1945 és 1950 között, ahol több száz elhagyott és árva gyereket neveltek föl. Eszünkbe juthat róla a Valahol Európában című film is (részben a történetét ihlette és legtöbb gyerekszereplőjét is adta), de leginkább ez a felejthetetlen ember, akinek embersége több évtizeden is átragyog. Humánus szigorúságFotó: Móricz Simon