Népszabadság, 2010. október (68. évfolyam, 229-253. szám)
2010-10-01 / 229. szám
www.nol.hu Az LB döntött: le kell adni a Jobbik hirdetését A Legfelsőbb Bíróság csütörtöki döntése értelmében le kellett volna adnia a Jobbik „cigánybűnözést” is említő kampányhirdetését a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak. Az Országos Választási Bizottság hétfőn 6:2 arányban úgy ítélte meg, hogy a Jobbik „cigánybűnözés” kifejezést is használó hirdetései nem lépték túl a véleménynyilvánítás alkotmányos határát, a hirdetések tartalma nem sért olyan alkotmányos alapjogot, és nem valósít meg olyan, törvény által büntetni rendelt tényállást, amely alapján a Magyar Rádió, illetve a Magyar Televízió megtagadhatta volna a közlésüket. Az OVB szerint a közmédiumok a hirdetés visszautasításával megsértették a jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelvét. A hétfői szavazáson Bordás Vilmos, a testület elnöke és Litresits András, az MSZP delegáltja szavazott a jogsértés megállapítása ellen. A közszolgálati műsorszolgáltatók a döntés ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, ezt bírálta el csütörtökön az LB. Indoklása szerint a választási eljárásról szóló törvény szerint kampányban a jelölőszervezetek és személyek azonos feltételek mentén tehetnek közzé politikai hirdetést, a politikai hirdetéshez pedig véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos. Szintén a választási eljárási törvény szerint a műsorszolgáltatók részvételére a választási kampányban egyebekben a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az LB hivatkozott a médiatörvényre is, amely egyértelműen kimondja, hogy a politikai hirdetés, így a kampányfilm tartalmáért a műsorszolgáltató e törvény szerint felelősséggel nem tartozik. E rendelkezés alapján - és olyan törvényi előírás hiányában, amely felhatalmazza a műsorszolgáltatót a közzététel előtt a politikai hirdetés tartalmának vizsgálatára, ezáltal szűrésére az érintett közszolgálati műsorszolgáltatók nem tagadhatták volna meg a kampányfilm, illetve hanganyag közzétételét, ezért az Országos Választási Bizottság határozatában helyesen állapította meg a törvénysértést. Az LB határozatából az következik, hogy a kampány hátralévő részében a műsorszolgáltatók nem tagadhatják meg a hirdetés leadását. Kártérítési pert indít a Jobbik a Magyar Rádió és Magyar Televízió ellen, amiért nem közölték a „cigánybűnözést” is említő kampányhirdetésüket - közölte tegnap Dúró Dóra, a párt szóvivője. (MTI) Újabb részlet a Kubatov-beszédből „Zomborynak a kerület minden házához van kulcsa” Hírösszefoglalónk Újabb részletet közölt Kubatov Gábor fideszes pártigazgató tavalyi, nagy vihart kavart balatonszárszói beszédéből a kuruc.info. A szélsőjobboldali portálra feltöltött anyag szerint Kubatov tavaly tavasszal fideszes aktivisták előtt arról beszélt, hogy „lesz majd egy olyan periódus a kormányzásnál, amikor el fog fogyni a táborunk”, és akkor lesz majd igazán fontos a most hárommillió nevet tartalmazó adatbázis, hogy vissza tudják szerezni az elpártoltak szimpátiáját. A most kiszivárgó felvételrészleten a IX. kerületi választókerületi elnököt, Zombory Miklóst hozza fel példának, akit egy egyszerű technikatanárnak nevez, és bár úgy véli, Zombory „nem túl szép, nem túl okos”, de kerülete összes választójának pártszimpátiáját ismeri, és a kerület minden házához van kulcsa, hogy be tudjon menni a szórólapokat bedobni a postaládába. Kubatov arról beszél a fideszes aktivisták előtt, hogy Zombory, mivel már 66 éves, nem tudja használni a számítógépet, ezért egy szekrény mögé rejtett füzetbe jegyzi fel a választók adatait. „Neki a szavazókörben olyan szervezettsége van, hogy bent ül az egész család nagynénje, mindenki. És kiüzennek, hogy egyébként az ő körzetéből ki nem volt ott. Miklós beül a Skodájába, elmegy, bekopog, és azt mondja: no, menjünk el szavazni!” - hallhatók a Fidesz pártigazgatójának szavai a felvételen. Zombory vasárnap a IX. kerület 2. választókerületében indul újra egyéni képviselőjelöltként az önkormányzati választásokon. A Kubatov-beszéd első részletét szintén a kuruc.info hozta nyilvánosságra április elején, néhány nappal az országgyűlési választások előtt. Abban a fideszes politikus egyebek mellett azt állította, hogy a 2009-es pécsi időközi választáson csaknem mind a 38 ezer Fidesz-szavazó nevét, címét, korát és telefonszámát ismerték, sőt még azt is nyilvántartották, hogy mennyire erős támogatói a pártnak. Kubatov egyértelműen beszélt arról is, hogy nemcsak saját szimpatizánsaikról, hanem a szocialisták szavazóiról is voltak információik. A kuruc.info hírére a Jobbik elnöke bejelentette: különleges személyes adattal való visszaélés és választás rendje elleni bűncselekmény miatt feljelentést tett. Az MSZP az adatvédelmi biztoshoz fordul, és törvénysértés miatt jogi lépéseket tesz. Török Zsolt szóvivő felszólította a Fideszt, hogy azonnal mondassa le Zomboryt. Kubatov Gábor csiek semmit sem tudnak a mostani Sziliről, mozgalmának nevére senki sem emlékezett. Mellesleg a pécsi kampány csendes, a lakossági találkozók gyakorlatilag érdektelenségbe fulladnak. Pécset talán kifárasztotta a tavalyi, nagy érzelmeket megmozgató polgármester-választás, de az is lehet, hogy a nyugalom annak szól: a voksolás egyesélyes. A Fidesz arra készül, hogy akár mind a tizenkilenc pécsi körzetben nyerni fog. Ezt Meixner sem tartja kizártnak, de bízik abban, hogy néhány lakótelepi körzetben befut a baloldali jelölt. Bármilyen összetételű is lesz a következő közgyűlés, a város vezetőire nehéz feladatok várnak. Az évente 40 milliárd forintból gazdálkodó Pécs adósságállománya 33 milliárd forint, s az EKF eredményeképpen megszülető intézmények újabb, milliárdos terhet raknak az önkormányzatra. Páva Zsolt azt ígéri, hogy „civil összefogással leküzd minden nehézséget”, s befektetőket hoz a városba. Az MSZP - ellenzékbe készülve - ahhoz kéri a pécsi választók segítségét, hogy „a Fidesz ne bonthassa le a demokrácia intézményrendszerét”. Páva Zsolt tavaly májusi ünnepélyes eskütétele megválasztása után, a Széchenyi téren Fotó: Wéber Tamás NÉPSZABADSÁG • 2010. OKTÓBER 1., PÉNTEK Magyarország • 3 Telt-múlt az idő, végül aztán az önkormányzati szövetségek, amelyeket egyébként nehezen lehetne szócs bázisként leírni, legnagyobb döbbenetükre megtudták, hogy Kósa Lajos szép titokban már meg is szervezte a hátuk mögött Debrecenbe a városi polgármesterek randevúját. Kosa mulat Tóth Ákos tolna@nepszabadsag.hu Kósa Lajos úgy gondolta, hogy vasárnap közeledtén nem árt még egy kis önbizalom-növelés, ezért tegnapra összeszervezte Debrecenbe a városi polgármestereket, hogy ott bulizzanak még egy nagyot, afféle kampányzáróként. A városi polgármesterek randevúja néven futó esemény végeredményben mást se volt hivatva igazolni, mint hogy Kósa és fideszes polgármestertársai az újkori történelem legrátermettebb városvezetői. Az eseményre szóló meghívón szerényen csak annyi állt, hogy Debrecen „a magyar történelemfejlődés legújabb kori sikervárosa”. Valahová aztán azt is eldugták a meghívó szövegében, hogy ez lesz a húszéves önkormányzati rendszer ünnepsége is. Minden év szeptember 30-án ugyanis valamennyi magyarországi önkormányzati szövetség együtt ünnepeli immáron tíz éve azt, hogy 1990. szeptember 30-án tartottak először önkormányzati választást Magyarországon. Ez az önkormányzatok napja. Tavaly még úgy volt, hogy ebben az évben is együtt ünnepel a hét szövetség, de a Kósa Lajos vezette Megyei Jogú Városok Szövetsége azt ajánlotta, hogy majd az új kormánnyal tárgyaljanak az ünnep megrendezéséről. Megpróbálták, ha nem is a kormánnyal. írtak az államfőnek, aki előbb vállalta a részvételt, majd lemondta. Aztán Orbán Viktor mentette ki magát. Majd Kövér László közölte, hogy az ünnepségre a Parlament felsőházi termét csak térítés ellenében kaphatják meg, így teltmúlt az idő, végül aztán az önkormányzati szövetségek, amelyeket egyébként nehezen lehetne szoci bázisként leírni, legnagyobb döbbenetükre megtudták, hogy Kósa Lajos szép titokban már meg is szervezte a hátuk mögött Debrecenbe a városi polgármesterek randevúját, csak erről valahogy elfelejtette őket értesíteni. Ja, és a fővédnök Orbán Viktor, ki más is lenne. A legnagyobb önkormányzati érdekvédelmi szövetség, a több mint 1300 települést tömörítő TÖOSZ főtitkára keserűen csak ennyit mondott: Kósa Lajos elárulta saját önkormányzati érdekvédő társait. Árulás. Rendkívül súlyos szó, ennek ellenére mintha nem is e korból való volna. Hiszen ki akad még fönn itt szimpla árulásokon? Emlékszik-e még valaki, hogy az önkormányzatok buzgó érdekvédője, Kósa Lajos hogyan próbálta annak idején megakadályozni, hogy egy Debrecen melletti kistelepülésen telepedjen meg egy multicég? Inkább elutazott tárgyalni a cégközpontba, csak nehogy már a kistelepülés járjon jól, vigyék inkább a beruházást Debrecenbe. A befektető ezt aztán úgy elunta, hogy inkább másik országba ment. Ha valaki ezt meg tudta tenni, vajon miért ne lépne át ugyanilyen könnyedén másokon? Mondjuk az összes többi településen. Hiszen Kósa a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnökeként 23 települést képvisel, úgy kétmillió embert. Kit érdekel a többi, összesen úgy 3150 települést tömörítő érdekvédelmi szövetség a maguk csaknem nyolcmillió emberével? A lényeg, hogy húszéves az önkormányzatiság, és Kósa Lajos ismét jót mulatott. A kormányok kivételesen békülékeny képet igyekeznek magukról közvetíteni a másiknak, azt bizonygatják, hogy részükről csakis jó szándékkal van kikövezve a megértés útja. Szélcsend Kis Tibor kist@nepszabadsag.hu A pozsonyi külügyminiszter és a magyar-szlovák vitákban közvetíteni próbáló EBESZ-főbiztos budapesti látogatása után sem lettünk okosabbak a kétoldalú viszony kilátásait illetően. E megbeszélések nagyon kevés támpontot adnak annak eldöntéséhez, hogy tartós szélárnyékba kerülhetnek-e kapcsolataink, vagy csupán vihar előtti csendnek vagyunk tanúi a legutóbbi hetekben. Mert tény ugyan, hogy a nyári kormányváltások nyomán a magyar-szlovák szópárbajok heve alábbhagyott - ettől azonban a problémák szinte változatlan formában megmaradtak. S a tapasztalatok arra intenek, hogy kapcsolatainkban elég egy rosszul megfogalmazott mondat, egy félreértelmezhető gesztus valamelyik fél részéről, és máris ott állunk, ahol a part szakad. Igaz, a rémes Fico-kabinet távozásával beállt szélcsend önmagában értékelendő fejlemény - tulajdonképpen szokatlan is a máshoz szokott magyar és szlovák füleknek. Ugyanígy az is ritka pillanat, hogy a feszültségeket nem élezni próbálják, hanem inkább a felszín alá tuszkolnák itt is, ott is. A kormányok kivételesen békülékeny képet igyekeznek magukról közvetíteni a másiknak, azt bizonygatják, hogy részükről csakis jó szándékkal van kikövezve a megértés útja. Látható, hogy egy újabb fékevesztett szópárbaj kirobbantását egyik kormány sem érzi érdekében állónak. Ugyanakkor némely dologban egyelőre kifejezetten tanácstalanok. Nem tudják, milyen lépések lennének a legcélravezetőbbek az adott helyzetben. Erre utal, hogy Radicováék és Orbánék egyaránt boldogan belementek abba: kormányközi vegyes bizottságok tárgyaljanak előbb a legtöbb szenvedélyt kiváltó ügyekről. Márpedig ezek a testületek nem ilyen súlyú problémák rendezésére vannak kitalálva, adott esetben gyaníthatóan csak bizonyos ügyek jegelésére, elfektetésére lesznek jók. Hiszen ilyen bizottságosdihoz többnyire olyankor szoktak menekülni a kormányok, amikor a magas politikai szinteken nincs épkézláb ötlet vagy szándék hatékony megoldások felkutatására. És valóban, egyelőre tényleg nincs sem Pozsonyban, sem Budapesten új elképzelés, a szándékokat pedig korai volna még megítélni. Vagyis az enyhülés pillanatnyilag a szavakra korlátozódik, a kapcsolatrendszerbe beépült időzített bombák pedig ugyanúgy ketyegnek, mint eddig. Legfeljebb kevésbé fülsiketítően. Ettől azonban még nyilvánvaló, hogy két igen komoly ügyet - a szlovák államnyelvtörvényt és a magyar kettős állampolgársági jogszabályt - illetően sokáig már nem lehet kivárásra játszani. A kapcsolatok jövője szempontjából mindkét probléma megoldása alapvető jelentőségű. Nyilván nem segíti a megoldást, hogy a két kormány már a kezdet kezdetén eléggé megkötötte magát. A mi számunkra még a beígért módosításokkal is diszkriminatívnak látszik a szlovák nyelvtörvény, főleg mert remény sincs arra, hogy alkalmazását Pozsony összekösse egy kisebbségi jogszabály kidolgozásával. A másik félnek viszont a magyar kettős állampolgársági törvény elfogadhatatlan, és az új szlovák kabinet láthatóan cseppet sem veszi komolyan azt a budapesti bizonykodást, hogy a jogszabálynak nem célja a magyar állampolgárság tömeges megadása. Valójában tehát mindkét esetben gordiuszi csomóról van szó. Az elvágásukra irányuló eltökéltség sem Budapesten, sem Pozsonyban nem érzékelhető.