Népszabadság, 2010. november (68. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-29 / 277. szám
www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2010. NOVEMBER 29., HÉTFŐ Színház • Zene • Kiállítás • Film • Tánc • Építészet • Könyv • Televízió • Arcok MA: A Színek Háborúja SZÍNHÁZ A Színek Háborúját adja elő ma este fél tízkor a Sirály színháztermében a TÁP Varieté és Performance Színház. Takátsy Péter darabjának alaphelyzete, hogy a piros, a sárga és a kék szín vitatkozik a művészetről. Rájönnek, hogy a művészet egyetlen hiteles megnyilvánulási formája a háború. Akcióba lépnek hát. »Sirály Csordás Lajos Évtizedenként ha egyszer kerül a textilrestaurátorok keze alá olyan ruhaegyüttes, mint amilyet idén év elején a soproni Kecske-templomban találtak a régészek. A feltárást vezető Gabrieli Gabriella szerint a sír a templom szentélyrészében, egy 1650-ben létesült kripta lépcsője alól került elő, és építési törmelék takarta. Kibontásakor már látszott, hogy aranyszálas szövetekbe öltöztetett, előkelő halottat rejt a felfedezett nyughely. Ezért nem tárták fel teljesen, hanem megkeresték Újvári Mária textilrestaurátort, a váci Tragor Ignác Múzeum munkatársát, aki javasolta a sír „in situ” kiemelését. Végül egy fémlapot alácsúsztatva emelték ki, majd a váci múzeumba szállították. Itt bontották ki Ráduly Emillel ruharétegeiből az elhunytat. Csontjai közül már alig volt meg néhány, ám fogazatának épségéből tudható, hogy halálakor még fiatal lehetett. Először azt gondolták, talán papi személy volt. A kibontott ruhadarabokból azonban világossá vált, hogy egy fiatal hölgy az eltemetett, s a ruhája gazdagságából és a temetkezés helyéből ítélve igen magas rangú. Személyét jelenleg még nem sikerült azonosítani. Miután Vácott szétbontották a viselet rétegeit, fény derült rá, milyen értékes ruhaegyüttesről van szó: egy XVI. századi, spanyolos ízlésű főúri ruhakollekcióról. Felismerhetővé váltak az öltözet különböző darabjai, rétegei: egy selyemből készült, a mai topokhoz hasonlítható „magyar váll”, egy efölött viselt bársony felsőruha felső része, s egy rövid köpönyegre emlékeztető úgynevezett „körgallér”. A felsőruha alsó szoknyarészéből csak az aranyozott ezüstpaszományos szegély és néhány, merevítésként használt, gyapjúszövetdarab maradt. Szintén csak foszlányok kerültek elő egy feltehetően szőrrel bélelt, ismeretlen ruhadarabból, melyet a holttest alatt találtak a restaurátorok. Továbbá néhány töredék látható a leletegyüttesben a feltételezett egykori halotti szemfedélt díszítő aranyozott ezüst fémhímzésből is. A cipő azért nincs meg, mert a sír lábrészét 1650-ben, az említett kriptaépítéskor megbolygatták, lemetszették. Miután e változatos, de rendkívül sérülékeny darabokkal szembesültek a szakemberek, az a döntés született, hogy a restaurálást a Magyar Nemzeti Múzeum műtárgyvédelmi módszertani és képzési osztályának laboratóriumában és textilrestaurátorműhelyében folytatják, ahol B. Nagy Katalin projektvezető restaurátor és Várfalvi Andrea restaurátor végezte a további munkát, a tisztítást és a konzerválást a Nemzeti Erőforrás Minisztérium anyagi támogatásával. Mi már épp e munkák elvégzése után láthatjuk a restaurátorműhelyben a szitakeretekre kiterített, megbámult ruhadarabokat, melyekről majd a színezékvizsgálat elvégeztével derül ki, milyen színűek lehettek valaha. A restaurátorműhelyben beavatnak kissé a négyszáz évvel ezelőtti női viselet rejtelmeibe is. Régi metszetet mutatnak, melyen Győr várának XVII. századi látképe előtt a staffázsfigurák hasonló „gallért” hordanak, mint amilyen e soproni hölgyé volt. A felsőtestet borító körgallért elöl nyitva, a mellen szárnyasan visszahajtva viselték, s így látni engedték egyrészt az alatta lévő ruhát, valamint a visszahajtásokon a gallérbélés nemes anyagát. A soproni leleten a hajtóka például aranyozott ezüstfonallal átszőtt, török eredetű szövettel volt díszítve - mutatják a restaurátorok a csodás épségben megmaradt, kéttenyérnyi selyemdarabokat. Maga a körgallér alapanyaga is drága szövet volt: ezüstszálakkal átszőtt selyem (fanszírozott lampasz). Valószínűleg spanyol vagy Magyar váll a sír mélyéről Négyszáz éves ruhadarabok kerültek elő egy soproni templomban olasz eredetű, de ez nem azt jelenti hogy a ruha is egy távoli műhelyben készült volna. A nyak körül egy 15 centiméter magas állógallérral díszítették a körgallért, mely aranyozott ezüstpaszománnyal volt kivarrva, csakúgy, mint a körgallér szegélye. E gazdag nemesfémdíszítés szinte teljes egészében megmaradt, néhol még a belevarrt igazgyöngyök is. A körgallér alatt viselt bársony felsőruha is jellegzetes XVI. századi darab, szintén állógallérral, a szoknya aljáig lelógó díszujjal és épolettel (hurkás tömésű) vállal. A díszujj szinte épségben megvan, még a szegélyén csüngő, arannyal és ezüsttel szegett szívecskesor is. A ruha valódi ujjai pedig megmutatták a hölgy karjának méreteit, s mindezekből az alkatára is lehet következtetni: az elhunyt vékony testű volt, és nem lehetett magasabb 160 centiméternél. Ezt támasztja alá az alsóruhaként szolgáló, selyemből készült „magyar váll” is. Valószínűleg még ez alatt is viselt a hölgy egy patyolatból varrt ingvállat, ez azonban nyomtalanul megsemmisült, ahogy a szoknya textilje is. A restaurátorok szerint valószínűleg a viselet cellulóz-alapanyagú részei (len, pamut) pusztultak el a talaj savas kémhatása miatt, míg a fehérjeeredetű szövetek (selyem, gyapjú) jobban ellenálltak a bomlásnak. A megmaradt ruhadarabok viszonylag jó állapota pedig annak köszönhető, hogy nemesfémmel átszőtt textilből készültek, hisz a fémszálak korróziója a bomlást okozó mikroorganizmusok számára mérgező. Hasonló korú viseletből egy-egy darabot találtak már a szikszói református templomban és a sárospataki plébániatemplomban is. A soproni lelet azonban gazdagabb ezeknél. A közönség valószínűleg jövőre láthatja majd restaurálva a megtalálás helyszínén, a Kecske-templomban. Hogy milyen volt a színük, azt a vizsgálatok derítik majd ki Fotó: Bocsi Krisztián Adventi kultúrtúra fogas kérdésekkel A Gerbaud, az Erzsébet tér és a Bazilika titkaival szembesültünk Kultúr-, vallás-, város- és gasztrotörténeti sétákat szervez a Budapesti Turisztikai Hivatal és egy idegenforgalmi cég a Belvárosban, külföldieknek és vidékieknek, karácsony örvén, Vörösmarty téri indulással és érkezéssel, valamint ravasz találós kérdésekkel. Bárkay Tamás Az első találós kérdést a Gerbaud története igen röviden című blokk kereteit feszegetve tette fel a túra sajtóbemutatóján a szimpatikus fiatal idegenvezető: vajon a svájciak szállítanak csokit a Gerbaud-ba, avagy fordítva? Mire én, aki roppant szeretek társaságban imponálni, de ez nagyon ritkán sikerül, vaktában rávágtam, hogy fordítva. Bejött, így immár önbizalommal telve tudhattam meg, hogy a kelták kellemes fenyőégetéssel ünnepelték a karácsonyt - vagyis olyanformán, ahogy a Rákospalotai Hulladékhasznosító Mű a Vízkeresztet - vontam le a súlyos konzekvenciát. Az alakzat elsőként a Bazilika felé vette az irányt, egy kissé koszos, sötét passzázson át, ahol értő kezek éppen egy lefektetett páncélszekrényt próbáltak betuszkolni egy helyiségcsoportba, avagy onnan ki. Az Erzsébet téren azonban muszáj volt kicsit megállni, hogy pár hasznos információt begyűjtsünk a japánokról is, akik ugyan nem kifejezetten keresztények, mégis megünneplik a karácsonyt legott, plusz még egy emlékművük is van itt a téren: egy tetszetős, rozsdamentes köztéri óra. Egy polivinil-klorid alapú, kötéllétrán mászó Mikulással dekorált erkély alatt elhaladva tértünk rá a pompásan felújított Október 6. utcára, amelyről ezúttal nem derült ki semmi különös, legfeljebb, hogy a cifra, magyaros szűrhöz milyen istenien passzol a polár fülvédő; az örömteli felismeréshez a Nosztalgia étterem bedobóembere segített hozzá, innen köszönöm. A Zrínyi utca sarkán azonban újra elöntötte csoportunkat az információár, egyebek mellett megtudhattuk, hogy a modern csillagászat szerint Jézus egyáltalán nem karácsonykor született, hanem valamikor júliusban, de most már nincs mit tenni, valamint, hogy régen a háziasszony, bármennyire szeretett volna, semmiképp sem állhatott fel csak úgy mosogatni, sütőt sikálni, ordító csecsemőt újrapelenkázni a karácsonyi vacsora ideje alatt, mert ezzel szimbolikusan megbontotta volna a család egységét, ami csúnya dolog. A Szent István téri állomáson tudomásunkra jutott, hogy az adventi koszorút egy evangélikus lelkész találta fel, továbbá, hogy miért épült a Bazilika pont oda, ahová volt itt egy kisebb domb, afféle garancia, hogy a templomot nem fogja elönteni a Duna - nem is öntötte, igaz, azt sem, ami nem dombon volt. Ekkor jött az újabb találós kérdés: van itt még ám egy ünnep, de vajon melyik az? Csak annyi segítséget kaptunk, hogy: december 13., ajvé. A választ a kortárs összművészet egyik legjelesb fővárosi felvonulási pontján, a Gödörben kaptuk meg: Luca napja, amely részben egy szenthez köthető, mégpedig a szicíliai Santa Luciához, aki már majdnem férjhez ment, ám ekkor mégsem közölte az ellenérdekelt felekkel, hogy inkább apácának megy, és az eljegyzést a maga részéről felbontottnak tekinti. Válaszképpen elhurcolták egy bordélyházba, de csudamód nem esett benne kár. Utána megégették, ám ezt is túlélte. Végül elvágták a torkát, amit már nem, de Istenhez intézett fohászát még így is végig tudta mondani. Rettenetes, felemelő történet. Odafenn, a Gödör repeszgránáttámadásokat idéző peremén tudmásunkra jutott, hogy ha ez most nem egy rövidített, bemutatótúra lenne, akkor átmennénk a Rumbach Sebestyén utcába, majd onnan a Dohány utcai zsinagógához, hogy a pesti zsidóság ünnepi hagyományairól is megtudjunk néhány érdekességet. Apropó: hogyan ünneplik a zsidó emberek a karácsonyt? - tette fel utolsó találós kérdését az idegenvezető, és én már mondtam volna a helyes megfejtést, hogy megint besöpörjek pár elismerő pillantást, már nyílott a szájam, de valaki megelőzött. Láttam, ahogy kihúzza magát. A séta alfája és ómegája a Vörösmarty tér Fotó: Bocsi Krisztián • A Budapesti Turisztikai Hivatal és az Underguide Budapest által jegyzett karácsonyi sétákra december elsejétől 23-ig várják az érdeklődőket. A külföldiek mindennap 3-tól 5-ig túrázhatnak angol - vagy igény szerint más nyelvű - vezetéssel, a magyar vendégek a szombatokon és a vasárnapokon járhatják be a fent vázolt útvonalat, fél négy és öt között; jegyek a Sütő utcai és a Liszt Ferenc téri Tourinform-irodákban, a Vörösmarty téri információs pavilonban vagy a túravezetőnél válthatók. A látogatókat a Vörösmarty téri karácsonyi vásár kulisszatitkaiba is beavatják.