Népszabadság, 2011. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2011-05-17 / 114. szám

2011. május 17­, kedd | Népszabadság 17 Rivalda Szívügyek Hetvenöt évesen ma egyedül él Alain Delon, a nők egykori bálványa A Szamuráj asszonyai Seres Attila Óh, azok az asszonyok, ha mesélni tudnának! Miket is mondok, hiszen mesélnek! Több mint kétszáz fotó látható abban az albumban, amely a közelmúltban jelent meg a párizsi Carpentier kiadó gondozásában. A szerző - s a fotók egyik főszereplője -Alain Delon, a címe pedig: „Életem asszonyai”. A varázslatosan jóképű Delon sze­relmi élete az elmúlt évtizedekben bőven ellátta témával a bulvársajtót. Ez a mostani könyv már nem akar vi­hart kavarni, sem behegedt sebeket feltépni. Inkább csendesen elmereng az élet múlásán, s felelevenít olyan pillanatokat, amelyek meghatározó­ak voltak annak a férfinak az életé­ben, aki oly sokat köszönhet a nők­nek. Hogy mit is? Hát mindenekelőtt szeretetet. A Rocco és fivérei, a Bor­­salino. A szicíliaiak klánja, A meden­ce, A szamuráj és még sok más si­kerfilm sztárját imádták, ajnározták, dédelgették a nők. Akikkel ő olykor nyers, máskor kíméletlenül kegyetlen volt. Igen, ezt eddig is lehetett tudni. A mostani képes albumból viszont ki­derül: ő is sokat adott a nőknek. Való­jában önmagát. - Mindent elmond­tam magamról ezeknek a hölgyek­nek. Ha valakik megismerhettek en­gem, hát ők azok, életem asszonyai - mondta Delon Michel Drucker fran­cia tévésztárnak, aki interjút készített vele a Paris Match számára. Négy nő játszott kulcsszerepet Delon életében: Romy Schneider, Nathalie Barthélémy, Mireille Darc és Anouehka, a lánya. A pletykalapok kü­lönösen a Romyval folytatott viszonyát taglalták kíméletlen részletességgel. A kezdő francia színész és osztrák part­nernője, a már befutott Romy Schnei­der egymásba szerettek, eljegyezték egymást, ám viharos kapcsolatukból sosem lett házasság. Hogy mi történt közöttük valójában, az mindvégig rejt­ve maradt, s a fátylat ez a könyv sem libbenti fel. Tény, hogy Delon - már ünnepelt sztárként - viharos gyorsa­sággal feleségül vette a zavaros múl­tú Nathalie Barthélémyt. Az egyetlen nőt, aki Madame Delonnak nevezhet­te magát. Ebből a házasságból szüle­tett Anthony Delon, ő szintén a színé­szi pályát választotta, bár hírnévben meg sem közelíti az apját. A házasság azonban nem tartott sokáig, mert Delon a Jeff (1969) for­gatásán találkozott a szőke szépség­gel, Mireille Darckal, aki közel más­fél évtizedig volt az élettársa, s egyben számos - nő persze rejtélyes - üzleti ügyének intézője. - Mireille kétségkí­vül külön helyet foglal el a könyvben, mint ahogy az életemben is. Az összes nő közül, akiket szerettem, ő ismert engem a legjobban. Bármeddig éljek is, ő marad életem asszonya - mesél­te a Paris Matchban Delon. Pedig az asszonyoknak se szeri, se száma Delon életében. Jane Fon­da, Annie Girardot, Brigitte Bardot, Simone Signorét, Claudia Cardina­­le. Senki sem állítja persze, hogy ők mind Delon szerelmei voltak. Igaz, az ellenkezőjét sem. Ami viszont kiderül a könyvből, az több évtized múltán is meglepetést kelt: Delonnak az 1960-as években viszonya volt a Franciaor­szágban énekesnőként befutott Dali­déval, az 1954-es Miss Egyiptommal. Alighanem ez az olasz származású keleti szépség volt a színész egyetlen szeretője, akit mindvégig rejtegetett a külvilág elől. S akivel a Paroles, paro­les című, közösen előadott dalt világ­sikerre vitték. A fotóalbum csak asszonyokról mesél, férfiakról nem. Noha Delon szerelmei közül - már ha hinni lehet a pletykának - az erősebb nem tag­jai sem hiányoztak. - Ha kedvem tá­madna is arra, hogy férfiakkal foly­tassak viszonyt, ugyan kinek tartoz­nék elszámolással? A szerelemben minden megengedett - nyilatkozta egyszer, s szavai lázas találgatásokra adtak okot. A könyvből azonban sem erről, sem három testőrének külö­nös életéről - s főleg haláláról - nem tudunk meg semmit. Furcsa módon mindhárom „gorilla” szerb szárma­zású volt, egyikük sem végelgyengü­lésben hunyt el. A középsőről, Ste­fan Markovicsról az a hír járta, hogy viszonya volt Delon feleségével, Na­­thalie-val. A bulvársajtó még azt is megszellőztette, hogy Anthony Delon valódi édesapja az Alain Delonra meglehetősen hasonlító Markovics volt. A pletyka szerint Markovicsot utolérte Delon bosszúja, de a gyilkos­ság vádját senki sem tudta bizonyíta­ni, noha a sztár alibije hamisnak bi­zonyult. A 75 éves Alain Delon ma egye­dül él. Az egyetlen nő az oldalán lá­nya, Anouchka. „Elképzelni sem tud­ják azt az érzést, amikor pár évvel ez­előtt Anouchkát karolva lépkedtem fel a cannes-i filmpalota lépcsőin!” Ez persze már egy egészen más szerelem. Freestyle futball Kovács Péter a gyorsan fejlődő látványsport első magyar világbajnoka Tokaji szabadon Pető Péter - Ha a futballisták sokat gyakorol­nának, akkor egy-két trükköt bizto­san el tudnának sajátítani - feleli Ko­vács Péter arra a kérdésre, hogy a pro­fi ligákban foglalkoztatott labdarú­gók képesek-e olyan mutatványokra a labdával, mint ő. Persze a nullához konvergál annak az esélye, hogy pél­dául Dzsudzsák Balázs minden olyan kunsztot bemutatna, amely szerepel a 23 éves tokaji illetőségű fiatalem­ber repertoárjában. Már csak azért is, mert aktuálisan a világon nem akad egyetlen labdaművész sem, aki e műfajban jobb teljesítményre ké­pes, mint a borsodi kolléga. Kovács még márciusban megnyer­te ugyanis az Abu-Dzabiban rendezett freestyle-világbajnokságot. A futball e különleges változata korántsem ör­vend szembeszökő ismertségnek Ma­gyarországon. A meccseken két ver­senyző párbajozik egymással, az egyik fél percig bűvöli a gömböt, majd el­lenfele következik ugyanilyen időke­retben. A mérkőzések három menet­ből állnak, a vetélytársak mintegy fe­­lelgetnek is egymás trükkjeire. A zsű­ri ítélkezik, s a magasabb pontszámot kapó játékos nyeri a megméretést. A vb-n speciel a magyar zsong­lőr minden meccsén fölülmúlta el­lenfelét: a döntőben a 2008-as világ­bajnok, francia Sean Garniert győz­te le. Mielőtt bárki arra a következ­tetésre jutna, hogy a magyar fiú „ke­rületi szpartakiádra” haj­azó vetélke­dőn szerezte meg az aranyérmet, je­leznünk kell: a torna fő szponzora a Samsung volt, s Kovács ötezer eurót is kasszírozott a sikerrel. Meg is dolgozott a jutalomért, amennyiben naponta két-három órát tölt edzéssel. Igaz, mostanában keve­sebb idő jut a tréningekre. Ennek el­sődleges oka, hogy a nemzetközi dia­dal nyomán megannyi felkérést kap. Egyébiránt a televíziós sportcsator­nákon is felbukkanó külföldi verse­nyekre az esetek többségében videó­val kvalifikálják magukat a labda­zsonglőrök. A játékos feltölti a mu­tatványait rögzítő kisfilmet az inter­netre, a szervezők pedig ennek alap­ján válogatják ki a legtehetségesebb próbálkozókat. Azaz a szakma kiváló­ságai a világhálón követik egymás fej­­­lődését, illetve lesik el a „forradalmi” trükköket a rangos viadalok között. Kovács világbajnoki címe a szakág ismertségének is jót tett, a száz-száz­ötven fős hazai freestyle-közösség alighanem növekedni fog. Az ország­határokon kívül a fiatalember koráb­ban sem volt ismeretlen, számos kül­földi show-n vett már részt, ennek kö­szönhetően invitálták a vb-re is. A ver­senyző messzemenően lelkes, amikor a műfaj jövőjéről érdeklődünk. Még azt sem tartja kizártnak, hogy olim­piai sportág lesz a freestyle-futball, hiszen a hódeszkások is meghódí­tották az ötkarikás mozgalmat. Az biztos, hogy a teljesítmény ér­tékét lehetetlen elvitatni. John Farn­­worth brit fenomén, akit a szakpor­tálok nemes egyszerűséggel a szak­ág legendájaként emlegetnek, azt nyilatkozta a világ­­bajnokságról: „Az óriási szél rendkí­vüli módon meg­nehezítette a lab­da kontrollját, va­lamint a trükkök végrehajtását, éppen ez teszi ezt am a sportot izgalmassá. Kreatívnak kell lenned, és minden akadályt le kell győznöd. A körülmények elle­nére a nívó kitűnő volt, ami azt jelzi, hogy a freestyle dinami­kusan fejlődik.” És egy tokaji a legjobbja.

Next