Népszabadság, 2011. december (69. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-15 / 293. szám
2011. december 15., csütörtök | Népszabadság 15 Kultúra Magyar Építészeti Múzeum Pár éve még helyet kerestek, most a megszűnés fenyegeti őket Az összeomlás szélén Csordás Lajos Segélykiáltást intézett a Magyar Építészeti Múzeum ügyében Ferkai András Ybl-díjas építész az Építészfórum című internetes portálon a szakmához és a szélesebb nyilvánossághoz. A múzeum munkatársai ilyet nem tehettek, őket felsőbb utasítások hallgatásra kötelezik, ezért egy intézményen kívül állónak kellett megszólalnia. Az óbudai Mókus utcában, a Kéhli vendéglő szomszédságában működő gyűjteményért pedig azért szól a segélykiáltás, mert munkatársainak számát kilenc főről kettőre csökkentik a hírek szerint, ami ellehetetlenüléssel, a megszűnéssel egyenértékű körülbelül. De a múzeumi státusz elvesztésével bizonyosan. A szélesebb közvélemény 2006- ban hallhatott viszonylag sokat erről múzeumról, amikor felmerült, hogy az Andrássy úti Divatcsarnok épületébe költözhetne, és gyűjteményére alapozva ott jönne létre a magyar architektúra reprezentatív bemutatóhelye. A Divatcsarnokot az elképzelések szerint a norvég alap pénzéből újították volna fel, s a norvégok állítólag még díszvacsorát is rendeztek ennek megpecsételésére, nem értesülvén, hogy az állam néhány nappal korábban már eladta a házat egy francia-luxemburgi befektetőcsoportnak. A viszonylag csendben működő építészeti gyűjtemény egyébként megalakulása óta keresi azt a befogadó épületet, amely mind anyagának elhelyezésére, mind bemutatására egyformán alkalmas volna. A Magyar Építészeti Múzeum 1968-ban az akkori Országos Műemlékvédelmi Hivatal berkein belül alakult, s 1975-ben kapott önálló múzeumi akkreditációt, de csak 1987-ben költözhetett önálló épületbe, a középkori Óbudából fennmaradt Mókus utcai házba. Itt azonban nincs elég hely kiállítások rendezésére, az intézmény gyakorlatilag nyitott kutatóhelyként működik. A múzeum célja kezdetben az volt, hogy befogadja, kezelje az építészek hagyatékát, ezért gyűjteménye igen változatos. Építészkönyvtárak, szakfolyóiratok, dokumentumok, tervrajzok, makettek, épületdíszek, díjak, személyes tárgyak találhatók benne. Különösen értékes a fényképgyűjteménye. Erre a szellemi bázisra alapozva fontos szakkönyvek íródtak az elmúlt években és fontos összegző kiállítások szerveződtek, melyeket részben a fenntartó, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) aulájában mutattak be, részben az utóbbi időben létrejött kis építészeti galériákkal együttműködve tártak a világ elé: például a Margit körúti HAP Galériában. Emlékezetes kiállításuk volt egyebek mellett az építészet és a fotó kapcsolatát bemutató Fény és forma című tárlat. A múzeumként való kiteljesedés helyett most a zsugorodás időszaka következik. És itt megint csak másodkézből való információkra tudunk hivatkozni. A fenntartóként illetékes KÖH elnöke, Tamási Judit ugyanis kérdéseinkre most sem kívánt nyilatkozni, a múzeum munkatársainak pedig megtiltotta a megszólalást ez ügyben. Információink szerint tárgyalások folytak arról, hogy a KÖH anyagi okok miatt lemondana az épí-Az ellehetetlenülő közgyűjteményben senkinek sem szabad nyilatkoznia, így a szakma emelt szót a páratlan kollekcióért. Megoldás egyelőre nincstészeti múzeumról, s a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága át is venné a munkatársakat és a gyűjteményt, ha megkapná az ehhez hozzárendelt költségvetési támogatást is. Úgy tudjuk, a státuszokról azonban a KÖH nem hajlandó lemondani. Amennyiben pedig a múzeum nem kerül át a Műemlékek Nemzeti Gondnokságához, úgy a Ferkai András által felvázolt helyzet áll elő, vagyis a csonkítás. Mindössze két munkatársat tartanak meg, az intézmény múzeumi besorolását pedig visszaminősítik közérdekű muzeális gyűjteménnyé, hisz megfelelő szakembergárda híján múzeum nem működhet. Úgy tudjuk, lehetséges megoldásként felmerült, hogy a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) valamilyen módon segítőleg lépne be a történetbe. A szövetség titkárától, Borsay Attilától azonban úgy tudjuk, a múzeum átvételére a MÉSZ-nek se jogosultsága, se pénze nincs. Mindazonáltal tárgyalni fognak a múzeum szeptemberben kinevezett igazgatójával, Ritoók Pállal a kialakult helyzetről, amelyet a szövetségben tragikusnak minősítettek. Tájékoztatást kértünk a Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól is. A sajtóosztályon keresztül azt a választ kaptuk: „A Magyar Építészeti Múzeum további működtetése kultúrpolitikai érdek; az intézmény megszüntetését, illetve múzeumi működési engedélyének visszavonását a tárca nem tartja elfogadhatónak. A további működtetés lehetőségeiről jelenleg egyeztetés folyik a múzeumot fenntartó Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a tárca között.” A múzeum néhány munkatársa, akit telefonon utolértünk, anélkül, hogy nyilatkozott volna, sejteni engedte, hogy formálódóban van valamiféle megnyugtató megoldás. Részletekbe azonban nem bocsátkozhattak. A norvégok adtak volna pénzt a Párisi Nagyáruház átalakítására kiállítóhellyé Fotó: szabó Bernadett Svédország A vándorló romák kulturális színfoltnak számítanak A malmöi cigánykaraván Staffan Perger Immár ötödik éve ősszel Malmőbe gyűlnek a svédországi cigányok. Eleinte amolyan kis kulturális találkozó volt ez, de hamarosan az egész ország tudott róla, a messze északról is érkeztek résztvevők. A harmadik évben a helyi önkormányzat, látván a sikert, országos támogatást kért és kapott, sőt megjelentek a magántámogatók is, így más európai országok roma művészeit is meg tudták hívni a szervezők. 2010-ben tovább szélesedett a résztvevők köre, jöttek Dél- Amerikából is, megjelentek a divatszakma képviselői és néhány roma származású filmrendező - akkor még filmek nélkül. De a nagy áttörést az idei év hozta: az immár EU-támogatással is bíró Roma Kulturális Fesztivál igazi nagy durranás lett. Az ötnapos rendezvény már nem valamiféle belterjes roma kulturális esemény volt, hanem - a svédek nagy örömére - egy igazi folklórfesztivál. A mozikban cigány témájú filmeket játszottak, képviseltette magát az amerikai, az olasz, a brazil, a jugoszláv és a svéd filmművészet is, több frekventált helyen nagy sikerű roma hagyományőrző divatbemutatót tartottak, megnyílt egy fotóművészeti és egy képzőművészeti tárlat, mindennap workshopok, előadások kínálták magukat, és persze volt soksok zene és tánc... Ha mindenütt leáldozna is a multikulturalizmus csillaga, hát Svédországban erre soha nem kerülhet sor. A bevándorlók klubjait, művelődési házait az állam támogatja, folyamatosan buzdít a hagyományaik óvására, az általános iskolákban a kisebbségi nyelveket is tanítják a hemsprak - azaz az „otthon nyelve” - nevű tantárgy keretében. Mindegy, hogy újonnan érkezőkről van-e szó, mint például most a szomáliaiakról, vagy régebbi jövevényekről, például a 800 éve Görögországból indult és az 1500-as években Svédországba érkezett cigányokról. A helyzet régen persze nem volt ilyen rózsás, de idővel a vándorcigányok beilleszkedése is megkezdődött - legfeljebb a svéd lókereskedők lehettek rájuk mérgesek, mert kemény konkurenciát jelentettek nekik. A hatalom azonban mégis fogást talált rajtuk, mert akkor még nem voltak hajlandók letelepedni. Az üldöztetés odáig fajult, hogy a XX. század elején megszületett a svéd történelem legsötétebb törvénye: ez a vándorló cigányok kötelező ivartalanításáról rendelkezett. Az egyenjogúságot csak Erlander, majd Palme szocialista kormányai hozták meg a negyvenes-ötvenes években. A letelepedett romákat mindig másként kezelték, őket azonnal befogadta a társadalom. Ez olyannyira igaz, hogy a svéd nyelvbe sok roma szó is bekerült, például a tjej, ejtsd csej, ami magyarul is csajt jelent, vagy az aludni - sova (ejtsd: szóvá) szó, amelyre viszont nincs is más svéd kifejezés. A ma tán már csak hagyománytiszteletből még mindig vándorló svéd cigányok dolgoznak (leginkább alkalmi szakmunkákat vállalnak), jövedelmüket leadózzák, és gyermekeiket abba az iskolába járatják, ahol épp a szállásterületük van. Mindez biztosítja számukra a jogot, hogy aki rászorul, az állami jövedelempótló szociális támogatást is kapjon, amelyet mindig attól az önkormányzattól vehet fel, ahol éppen tartózkodik. A rendszer hibátlanul működik. A többségi társadalom immár úgy tekint a mintegy tízezer lelket számláló vándorló közösségre, mint Svédország egy kulturális színfoltjára, így aztán nem csoda, hogy a fesztivál egyik legsikeresebb attrakciója a malmöi főtérre (a Gustav Adolf torgetre) egyenest az ötvenes évekből bekocogó, igazi vándorcigány lakókocsi volt. Az utóbbi években Svédországba érkezett közel hatvanezer, főleg kelet-európai roma természetesen nem éli a svéd cigányok vándorló életmódját, velük szinte semmilyen kapcsolatuk nincs. Az ő integrációjuk jelenleg komoly problémának számít. A kordák a Gustav Adolf térre gördültek be A SZERZŐ FELVÉTELE Bertók László, Vörös István, Schein Gábor, Orcsik Roland, Oravecz Péter, Deák Botond, Beck Tamás versei. “Nádas Péter esszéje Bán Zsófiáról, Bán Zsófia elbeszélése, Tóth Krisztina és Szvoren Edina novellája. Maribor - Európa Kulturális Fővárosa 2012. Mitja Cander és Robert Titan Felix bevezetője, Orlando Ursic, Tomo Podstensek, Robert Titan Felix, Drago Jancar prózája, Lucka Zorko, Petra Kolmancic, Jan Smarcan versei (Rajsli Emese és Gállos Orsolya fordításai). László Emese Egressy Zoltánról, Szénási Zoltán Varga Mátyásról, Heidl György Cseke Ákosról. Márfi Attila a pécsi Caflisch-cukrászdáról. Megjelenik minden pénteken! Rendelje meg, vagy keresse a hírlapárusoknál! ELET ÉS IrodalomI IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Kedvezményes előfizetési díj 1 évre 18 000 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben (1089 Bp., Rezső tér 15.) Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241 e-mail: es@es.hu Az e heti szám tartalmából: Losoncz Miklós: Világos: búcsú a gazdasági háborútól? * Az új lehetőség: Szudán (Váncsa István) * „Most megint alkohollal kínálják a magyar alkoholistát” - interjú Fischer Ádámmal (Rádai Eszter) * Rajnai Attila riportja: Ami a honvédelmi fehér könyvből kimaradt * Ketten egy új könyvről - Adalbert Stifter: Nyárutó (László Emese, Márton László) NÉPSZABADSÁG Ha szeretné, hogy véleménye, ötletei, javaslatai és információi minél előbb eljussanak szerkesztőinkhez, újságíróinkhoz, küldjön nekünk e-mailt: level@nepszabadsag.hu magnet" Magyar Közösségi Bank Tisztelt Ügyfeleink! Ezúton értesítjük Önöket, hogy a MagNet Bank Zrt. (Székhely: 1062 Budapest, Andrássy út 98. Cégjegyzékszám: 01-10-046111 Nyilvántartó cégbíróság: Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság) 2011. december hó 30. napján a pénztári szolgálatra kiterjedő bankszünnapot tart. www.magnetbank.hu