Népszabadság, 2013. december (71. évfolyam, 280-303. szám)
2013-12-12 / 289. szám
VELEMENY KULTÚRA RIVALDA TUDOMÁNY TV-MŰSOR SPORT Ma^ Koreai festő a Fáik Miksa utcában Har Kyung-Ae, Párizsban élő koreai festőnő kiállítása nyílik ma este 6-kor a Kalman Maklary Fine Artsban. A nonfiguratív képeket készítő művész alkotásai brüsszeli, londoni és párizsi bemutatkozás után kerülnek a magyar közönség elé. Ők az állam LENCSÉS KÁROLY A befejezéséhez közeledik a közjogi rendszer átalakítása, és - már-már utolsóként - most a parlament működésének alapjait rögzítő házszabály van soron. A kétharmad 2010-ben átszabta az önkormányzati választás szabályait, majd az Alkotmánybíróságtól a Költségvetési Tanácson keresztül a médiahatóságig vagy az Országos Bírósági Hivatalig - fokozatosan birtokba vette a hatalom ellensúlyát képező független intézményeket. Nagyjából tudni lehet azt is, hogy a 2014-es parlamenti választást milyen - természetesen a Fidesz érdekeit szolgáló feltételek mellett tartják meg. A kormányoldal ugyanakkor a sarkalatos törvények körének bővítésével nem titkoltan azt tűzte ki célul, hogy azokat a „vívmányokat”, amelyeket elértek, a mostani ellenzék - ha győzne is 2014-ben - egyszerű többség birtokában később se negligálhassa, így kétharmad nélkül nem nyúlhatnának például az adózás szabályaihoz, miközben egyetlen kabinettől sem vitatható el, hogy a közteherviselést újraértelmezze. A jobboldal persze ezzel a maga számára is veszélyes játszmába kezdett - mégis kőbe vésné még a rezsicsökkentést is. Ha azonban megteszi, az öngyilkos mutatványt minősített többség nélkül is végig kell csinálnia, még ha egyszer kiderül is, hogy nincs ingyenebéd. Most meg a szintén kétharmados házszabályt és országgyűlési törvényt barkácsolják. A parlament kormánypárti képviselők egyéni indítványáról vitatkozik, miközben nyilvánvaló, hogy a ciklus végéhez közeledve egy új képviselőház számára nem ildomos új játékszabályokat alkotni. Miként az sem komilfó, hogy az ellenzéknek a beleszólás esélyét sem adják meg, hiszen a kormányoldal emberei - mint már annyiszor - előzetes egyeztetés nélkül terjesztették be javaslatukat. Erre persze van magyarázat, hiszen a Fidesz a T. Házban is nyilván olyan feltételeket kíván teremteni, mint az élet más területein. Vagyis: ha esetleg 2014-ben nem jönne össze a kétharmad, a parlament akkor is a párt saját szája íze szerint működhet tovább. Tehát a televíziók által legalább részben sugárzott plenáris vitákon az ellenzék kevesebb megszólalási lehetőséget kap - sőt nem is kell hetente ülésezni -, s az érdemi kérdésekben a bizottságok dönthetnek. A „tárgyi, képi vagy hanghordozó útján szemléltetést” meg egyenesen be kell tiltani, mert az sérti a parlament tekintélyét - véli a Fidesz. Ha valaki például olyan feliratot mutatna fel, amely nem tetszik a házelnöknek, azt nemcsak bírságolhatnák, hanem a parlamenti őrséggel azonnal ki is vezettethetnék. Hogy változnak az idők: az egykori szocialista miniszterelnököt lehetett D-209-es pólóval alázni, ám ha valaki „Loptok, csaltok hazudtok” vagy „Kit védtek? Ne kamuzzatok tovább NAV-ügyben” felirattal feszít ki molinót, azt a demokrácia nagyobb dicsőségére - majd karhatalmi eszközökkel lehet eltávolítani. A kétharmad birtokában a Fidesz jövő tavaszig még hangoztathatja: „Az állam én vagyok.” Tetemek, ha ficánkolnak BODA ANDRÁS Képzeljük el a jelenetet, hogy a vidékfejlesztési miniszter ül az irodájában, az agrárium felvirágoztatásáért, a földosztások sikeréért dolgozik fáradhatatlanul, amikor levelezőrendszere szolid pittyenéssel jelzi: sürgős e-mail érkezett. A tárcavezető gondterhelt arccal félreteszi a dokumentumokat, kinyitja a levelet, majd rákattint a csatolt fájlra. A képernyőt azonnal betölti egy fotó, amelyen „sérült halak”, „vízen úszó haltetemek” láthatóak. Egy átlagos vidékfejlesztési miniszter nyilvánvalóan ledermedne ilyen sokkoló fotók láttán, ám a nemzeti együttműködés rendszerének kiváló katonáját más fából faragták. A tárcavezető nem bénul le, nem esik pánikba. Higgadtan, de határozottan kiszól a titkárnőjének, hogy legott diktálhassa a vonatkozó intézkedési tervet: „Balatoni halászatot azonnal leállítani! Az állami balatoni halászat felszámolásának ötletét felvetni! A hivatásos halászok helyett horgászokra bízni a tó halállományát!” A hatékony miniszter már küldené is titkárnőjét, hogy haladéktalanul továbbítsa az illetékeseknek az utasításokat, ám végül még eszébe jut valami: ne feledjük, mégiscsak jogállam volna ez itt, indítsunk tehát valami vizsgálatot is a fényképeken látható „vízen úszó haltetemek” ügyében satöbbi, satöbbi... Gúnyolódhatunk persze napestig a döglötten is úszkáló, mit több, ficánkoló halak ügyében túlpörgésesnek tetsző miniszteren, ám ez ennél komolyabb ügy. A balatoni halászatot jól ismerők szerint eddig legfeljebb a rossz időjárás miatt szakítottak meg tervezett halászatot, arra még nem volt példa, hogy felsőbb utasításra, tiltásra kellett volna beszüntetni a munkát. Súlyos döntés ez azért is, mert a közhiedelemmel ellentétben a halászat nem elsősorban üzlet az állami cégnek: így tudják óvni, egyensúlyban tartani a tó halállományát. (Most épp az ökológiai egyensúlyt veszélyeztető busa halászatát állította le a miniszter.) Mindezek tükrében különösen szokatlan az, hogy a tárcavezető a december elején hozott döntéséről, amelyet egyébként maga is „fontosnak” nevezett, csak hétfőn, egy más ügyben tartott sajtótájékoztatón tett említést. És bár a szakma még a miniszter szerint is fajsúlyos ügyről van szó, a tárca feltűnően szűkszavúan, tragikomikus módon indokolta a példátlan eljárást. Ezt szó szerint idézzük: „A hasznosítót sok kritika érte az utóbbi időben - például sérült halak, a vízen úszó haltetemek -, melyekről fényképek is készültek, és ezek eljutottak a tárcához.” Félreértés ne essék: nagyon is helyénvaló az, hogy a szaktárca vizsgálatot indít, ha visszásságok híre jut el hozzá. (Nem mellékesen: mintha az áfacsalás ügyében nem lett volna ilyen ügybuzgó, igazságkereső, a legkisebb panaszra is azonnal mozduló az állami apparátus.) Ez esetben viszont több jel is utal arra, hogy nem ez vagy nem csak ez játszott szerepet a miniszteri döntésben. Több mint különös, hogy már-már titokban döntenek a tiltásról. Furcsa, hogy az okokat nem részletezik, csupán néhány állítólagos fotóra, állítólagos bírálatra hivatkoznak. Árulkodó az időzítés is: különös, hogy a tiltással egyszerre vetik fel a halászat átalakításának szükségességét. Az meg már-már röhejes: még a horgászok is meglepődnek azon, hogy felvetődik annak ötlete, esetleg rájuk bíznák a Balatont és összes halát. Tényleg döglött halakról szól ez az ügy, csak másként, mint elsőre hinnénk. Mintha a tárcának egyetlen szándéka volna csupán: a halászhálók helyett a legfelsőbb, Áder János szintjéről támogatott pecások horga felé terelni a halakat. Kötözni való bolond, ki többet látna ebben kedves gesztusnál így, hetekkel karácsony és néhány hónappal a választások előtt. 2013. december 12., csütörtök | Népszabadság 11 Kémsztori HORVÁTH GÁBOR Az Országgyűlésben a magyar pártok ki fogják vizsgálni, pontosan mit is csináltak itt az amerikaiak, mit hallgattak, kit figyeltek, és főként, „milyen eszközöket használtak fel az ország szuverenitásának befolyásolására”, illetve „külföldi érdekcsoportok kiket és milyen céllal támogatnak Magyarországon érdekeik érvényesítésére”. Sok szerencsét! Szükség lesz rá, elvégre a titkosszolgálatok, amerikaiak meg magyarok, aligha lesznek készséges partnerei a létező legszigorúbb nemzetbiztonsági vizsgálaton átesett képviselőknek - a titkosszolgálatok eleve nem fecsegősek, de ha politikust látnak, világszerte meg szoktak kukulni, előbb adnak sztorit profi filmrendezőnek vagy forgatókönyvírónak, mint a hírszerzés világában laikus, ámde kifejezetten érdekelt, politikai célokat követő döntéshozónak. Úgyhogy most megmondjuk, mi lesz a vége: semmi. De addig lehet szörnyülködni Amerikán, mit meg nem enged magának, fel lehet vésni a nevét a többi ellenség közé, aki mind összeesküszik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elbuktatására, vagy mert kell nekik a mi felbecsülhetetlen értékű édesvízkészletünk, vagy mert kutyaütők a gömbölyű labdával űzött fociban, vagy mert utálják Orbán Viktort. Esetleg mind a három. Hanem volna itt egy-két érdekes dolog, amelynek kivizsgálására tényleg össze lehetne hívni pár bizottságot. Hogy messzire ne menjünk, mit kerestek a kínaiak a Külügyminisztérium szerverein, és mit találtak, illetve ki fog minket megvédeni a keleti széltől, ha egyszer tényleg feltámad? Esetleg, ha már Kelet, milyen eszközökkel győzködi Moszkva a magyar kormányt a paksi atomerőmű kibővítésének hasznáról, és ez a történet milyen hatással van az ország szuverenitására? Az sem éppen nyugati probléma, hogy mit csinált a szlovák titkosszolgálat a kilencvenes években nálunk, hogyan befolyásolta robbantásokkal, netán gyilkossággal a választásokat - akkor külföldi érdekcsoportok kiket és milyen céllal támogattak Magyarországon érdekeik érvényesítésére? A Gripen-ügy részletei is izgalmasak lennének: miért tartja úgy a fél világ, hogy magyar pártokat jelentős összegekkel megvesztegettek a 2001-es vadászgép-vásárlási döntés előtt? Ha föl vagyunk háborodva azon, hogy az amerikaiak még tulajdon szövetségeseik titkaira is kíváncsiak, vajon előfordulhat-e, hogy a magyar titkosszolgálatok sem sokkal különbek, netán nemzetközi szervezeteknél, például az EU-nál dolgozó magyarokat próbálnak beszervezni, hogy rajtuk keresztül információt szerezzenek a kormány politikáját értékelő testületekről, befolyásolják azok működését? De hát ilyesmiről nem érdeklődik se a Fidesz, se a Jobbik. Őket főként az izgatja, nem lehetne-e a kampányban Amerika ürügyén Bajnait, Gyurcsányt, Mesterházyt abajgatni, s ha nem tudják is bármelyikről bebizonyítani, hogy Soros György és a CIA (így, együtt) ügynöke, legalább gyanúba keverni. Hiszen ennek tényleg nagy mesterei. Semmi művészet PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Még mielőtt bárki azt hinné, semmiféle irigység nincs bennem. Nagyon is jó, ha a kormány az irodalomra költ, ha azt szeretné, hogy legyen a költőknek és íróknak szép nagy házuk, ahol otthon érezhetik magukat. Az sem baj, ha az égjük ilyen a Magyar Írószövetség Bajza utcai székháza, hiszen amióta világ a világ, az az volt, kár lenne, ha mindaz, ami hozzá kötődik, kárba veszne. Csakhogy nem a ház alakult át az idők során, hanem maga a kultúra intézményi szerkezete. Ez az írószövetség már nem az az írószövetség, amelyik a nagy szakadás előtt volt. Az egyetlen, a nagy, a reprezentatív. Ma már csupán egy a sok közül. Hiszen ott van még a Szépírók Társasága, a Fiatal Írók Szövetsége, a József Attila Kör... S jobbára csak vegetálnak. Legfontosabb rendezvényeiket még megtartják, de ennél többre, mondjuk saját és önálló székházra már nem futja. Lassan már kisebb irodára se. És ez az, amit a mostani kormányzat képtelen tudomásul venni. Mármint a pluralizmust, a sokszínűséget. Hogy a kultúra nem csak a hasonszőrűeket jelenti. Hogy a kultúra inkább egy tágas tér és nem egy szűk kabát. Amit így is, úgy is, de ellopnak valahogy. Maguknak. A kormány ugyanis arról döntött, hogy a rendkívüli kormányzati intézkedések kerete terhére biztosítja az írószövetség székháza bérleti díjának fedezetét, így elhárul az akadály Terézváros és az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. közötti ingatlancsere-szerződés aláírása elől, jelentette be Halász János államtitkár a Magyar Írószövetség közgyűlésén. Vagyis jövő év márciusától a Bajza utcai székház ténylegesen az írók, költők házává válhat, irodalmi kávéházzal, rendezvényekkel. Kíváncsian várjuk, hogy mikor élnek hasonlóan nagyvonalú gesztussal a többi, bizony rebellis szemléletű szervezet felé. Akik nem átallottak tiltakozni az állami középdíjak önkényes odaítélési módja miatt, majd később ki is vonultak a nagyobb elismerések odaítélésének folyamatából. Mert nem kívánnak statisztálni. Nevüket adni antidemokratikus döntésekhez. Vagyis azt végezték el, amit kellett, az ellen tettek, amit annak idején a régi, a nagy írószövetség se hagyott volna szó nélkül. Persze, tudjuk, manapság a feltétlen lojalitást ismerik el. Csak az bújhat a kabát alá, aki szeret dörgölőzni. Aki meg vagy önérzetből, vagy politikai meggyőződésből, vagy bármi más miatt nem kér a kegyenc szerepéből, annak lassan csurranni sem fog. Ami már azért is megmosolyogtató, mert hosszú távon úgyis az utóbbi jár jól. Az udvari kultúra ugyanis sosem fogja észrevenni, hogy művészete mikor alakul át elvtelen, simulékony kiszolgálóvá. Mikor vedlik át ideológiai cselédlánnyá. Nagyon nehéz egy ilyen helyzetben megőrizni az alkotás szuverenitását. Majdhogynem lehetetlen. Mert akiben van elég kurázsi, hogy csak a saját feje után menjen, az előbb vagy utóbb úgyis beleütközik a hatalom falaiba. Vagyis én most az írószövetség helyében nyilatkozatban kérném, hogy azonnal utaljanak ki a többieknek is saját székházravalót. Már ha íróként, költőként és nem udvari bolondként kívánják birtokba venni azt, ami tényleg jár nekik.