Népszabadság, 2014. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

2014-07-25 / 173. szám

2014. július 25., péntek | Népszabadság 15 Kultúra Interjú Szőke Gábor Miklós a Fradi-sasról, Daniéról, a dobermannról és híres léc állatszobrairól „Ezek nem a múltról, hanem a mának szólnak” Torma Tamás Miközben a közbeszéd egy másik, ne­vezetesen a Szabadság téri emlékmű­vön lévő sasról szól, a Fradi-stadion előtt álló sas szobrásza nem a ma­gasztos örökkévalóságnak akar al­kotni. A fából készült köztéri szobrai­ról ismert művész szinte élőlényeket teremt, és egyáltalán nem zavarja, ha művei a természet részévé válnak, és nem bizonyulnak időtállónak. Ha jól láttam, ez az eddigi legna­gyobb szobra. Valóban a sas eddig a legnagyobb: a szárnyak 16 méter szélesen nyúl­nak ki, és csaknem 18 tonna. És az előzők nem fémből készültek. A faszobraimban már alkalmaz­tam az utóbbi időben fémvázat, az­zal strapabíróbbak lettek, szabadab­ban is lehetett építeni. A szentend­rei skanzen előtti birkaszobor már fém és fa ötvözetéből készült, a Fra­­di-sas és a nyizsnij-novgorodi szar­vas viszont már rozsdamentes acél. Utánanézett, hogyan került a sas szimbólum a Fradi-mitológiába? Hiszen a nagyérdemű figyelmét je­len pillanatban egy egészen más ter­mészetű sas köti le. A kitárt szárnyú sast, karmai kö­zött egy labdával, a görög szárma­zású Manno Miltiadesz rajzolta be­le a Fradi címerébe még 1929-ben. Gondolkodtam elvontabb formá­kon is, mert nehéz kikerülni, hogy ne legyen giccses vagy szájbarágós, de a címerben szereplő totemállat rögtön megmozgatott. Amikor a sas így lecsap, és lefékez a szárnyaival, akkor hatalmas energiák szabadul­nak el. És nincs meggyűrűzve sem egy 1944- es évszámmal. Pedig ez az igazi, tér­teremtő köztéri szobrászat, nem a politikai megrendelésre készülő em­lékműveké. A megszállási emlékművet nem láttam, ezért nem akarok semmit mondani róla, de valóban, egy szög­letes szocreál lakótelepen mond­juk kissé röhejes egy bronz Rákó­­czi-mellszobor. A sas egyébként ha­talmas térben áll, mögötte a ponto­san kitalált, gigantikus stadion. Na­pokig modelleztük a számítógépen, mire megtaláltuk az ideális helyét, ahol mindenhonnan megfelelő a rá­látás. És a méret sem véletlen, ekko­ra térben már egy pár méterrel ki­sebb madár is törpének tűnt volna. Nagyjából tízszerese lett egy valódi rétisasnak, és nem akartam a tipi­kus emlékműtalapzatra sem tenni, így választottam ki a Fradi-címer­­ben látható három E betűt (Erkölcs, Erő, Egyetértés - a szerk.), ezek kö­zött áll és szervesül a térbe. Hány szobra áll már eddig különbö­ző köztereken? Talán negyven-ötven? És a külföl­diek: egy szarvas a nyizsnij-novgoro­di Volga-parton, a repülő óriáspulit viszont Washingtonban nem lett ál­landó, sajnos elbontották. A tavalyi Smithsonian Fesztiválra készült, utá­na több helyre is el akarták vinni, vé­gül a méretei miatt a szállítást nem tudták megoldani. A puli tehát egy hónapig élt. Aztán van még egy uni­­kornisszobrom az orosz Vikszában. És honnan jött ez a lécszerelem? Másod-harmad évesként voltam egy nyári művésztelepen Hevesen, ahol követ kellett volna faragni, de a kő nem kötött le. Én eleve is jobban szeretek kis dolgokból építkezni, a nulláról elkezdeni, mint egy nagy tömbből kifaragni valamit. Három­négy nap tétovaság után aztán rá­akadtam ott leszórt lécekre, kihaji­­gált zsaluanyagokra, és elkezdtem összedrótozni néhányat, legóztam, hogy lekössem magam, és így jött létre az első ilyen fából összerakott szobrom. Eleve hulladékfát keres a szobrok­hoz? Az első szobrok idején épült meg a házunk, és megmaradt egy csomó bontott meg zsaluanyag, szinte ad­ta magát, hogy elkezdjem összerak­ni. A műtermem előtt álló orrszar­vú például nagy, szöges, cementes deszkákból épült, de lomtalanítás­ból is sok fát gyűjtöttem be­­ a füre­di Tescónál álló lovamban is vannak még ilyen gyűjtögetett anyagok. Tu­datában voltam, hogy nem fognak a carrarai márvány időtállóságával versenyezni hosszú távon, de ettől még életszerűbbnek találtam őket. Mintha élőlényeket teremtenék ma­gam köré, amelyek élik az életü­ket, aztán egyszer csak újra a ter­mészet részévé válnak, tönkremen­nek, valaki hazaviszi őket, vagy ép­pen felgyújtják, mint a visegrádi Bi­kát. Ezek a szobrok nem egy talap­zaton éldegélnek sterilen, én azt sze­retem, ha kialakul körülöttük vala­mi aura, valami plusz­­ az Erzsébet téri Design Terminálnál álló két do­­bermann szobrom például valóságos találkozóponttá vált, csomószor hal­lottam telefonálókat: „találkozzunk a kutyáknál, tudod”, vagy „menjünk a kutyákhoz...” Ezek nem a múlt­ról, hanem a mának szólnak, nem is mindegyik időtálló. A városi vadál­latok lendülete pedig mintha pas­­­szolna a mai világ pörgéséhez. Egyik szobra fészek egy érdi óvoda falán, leginkább ez érzékelteti, mit tud egy kortárs szobor: a kihaszná­latlan fal egyszer csak átlényegül, új jelentést kap a madaraktól. A Klauzál utcai Dobozban több ilyen helyspecifikus óriásszobor is van, az udvaron maga King Kong mászik a fára, a bárrészre egy polip terjeszkedik, a harmadik egy buli terrier. Azzal szembesült már, hogy a nevét ugyan sokan nem is tudják, ezek­kel a lécállatokkal mégis ön lett az egyik legismertebb kortárs köztéri szobrász? Visszajutott a híre, valamennyi­re tudatában is vagyok. De mással is foglalkozom azért, itt vannak például a Dante-szobraim. Dante egy dober­­mann kutyám volt, sokat rajzoltam, egyszerre volt arisztokratikus, ahogy a lábait keresztbe tette, miközben a fajtát a múlt század végén kifejezet­ten csúnya kutyákból keresztezve te­remtette meg egy sintér, mert mi­nél vadabb kutyákat akart. Ősi állat, benne van Anubisz, az etruszkok... ...és El Kazovszkij fekete festmény - ku­tyái is. Igen, sokan mondták azt is. A Dante-szobrok tehát párhuzamosan készülnek, közben persze ez a szel­­lős lécszerkezet könnyen felismer­hető stíluskarakter. A mai köztéri szobrok szinte érinthetetlenek, em­lékmű bronzból a magasztos örök­kévalóságnak... nekem ez nem pá­lya, ez engem nem annyira érdekel. Vannak a hivatalosság emlékmű szobrai a felszenteltség aulájával, amelyek az úgynevezett megrendelői szobrászat­ot jelentik, miközben egy köztéri szobornak nemcsak ideologi­kus üzenetekkel kellene kereskednie, hanem játékosan örömet is sugároz­hat, gazdagíthatja a helyet, ahová került. Az ön szobrai a Szigeten pél­dául nagyobb hatást érnek el, mint bármelyik politikai emlékmű. Én nem akarom megmondani, hogy mit jelentsen a szobor - lehes­sen tágan értelmezni. Az érdi óvo­dánál baromira adta magát az a fal, hogy a harkálycsalád oda költözzön. A gyerekek meg közben találgatták, milyen harkály, meg hol az anyuka... ez tök inspiráló volt. De jó példa a Szakácsiba készült 10-11 méteres Tigris is. Ez a Hello Wood borsodi alkotótáborában készült, és Szaká­csi egy zsákfalu Kazincbarcika köze­lében, az ország második legszegé­nyebb faluja. Én őket választottam, és amikor megszületett a Tigris, le­írhatatlan volt a fogadtatás: az ös­­­szes ember kint állt, felzászlózták a települést, bulit rendeztek nekünk. Mert végre valakinek ők is fontosak voltak. Tényleg a tetemjüket látták eb­ben a szoborban. Azóta sem tüzelték el, pedig ott azért elég nagy szükség­let van télen a tűzifára. Közben már támogatást szereztek maguknak út­fejlesztésre, Tigrisfesztivált szervez­nek évről évre, összefogott a falu. A Tigris úgy látszik, tényleg felvette a segítő totem szerepét. Érdekli egyébként a foci, esetleg Fra­­di-drukker? A Fradinak szurkolok, meg apu­kám is, de nem vagyok nagy focira­jongó... ...szobrász. Igen. „Amikor a sas így lecsap, és lefékez a szárnyaival, akkor hatalmas energiák szabadulnak el...” fotók: teknős miklós Névjegy SZŐKE GÁBOR MIKLÓS 2010-ben Kő Pál osztályában végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán, de azóta leginkább lécekből készített óriás állatszobrairól ismert Keszthelytől Szakácsiig, Buda­pesttől az oroszországi Nyizsnij-Novgo­­rodig. Tavaly egy időben állították fel óriási repülő pultját a Washingtoni Smithsonian Folklife Fesztiválon, és unikornisát a Moszkvától keletre fekvő Vikszában. Óriás hintalova és szobrai évek óta láthatók a Sziget Fesztiválon, most pedig a Ferencvárosi Torna Club megbízásából ő készítette el az új stadi­on elé a klub szimbólumát, a Fradi-sast.

Next