Népszabadság, 2015. november (73. évfolyam, 256-280. szám)
2015-11-10 / 263. szám
2015. november 10., kedd • www.nol.hu Irodalom Baj van Pom Pommal, Mary Poppinsszal és Bartos Erika szövegeivel Esti mese, különleges kiadás Mitől annyira népszerűek és megosztóak Bartos Erika mesekönyvei? Egy tanulmány nyomán erről is beszélgettünk Pogány Judit színésznővel, Both Gabi meseíróval és Veiszer Alinda újságíróval. Azt is megvitattuk: miért nehéz fejből mesélni, milyen kultikus könyvet kéne újraszerkeszteni, és gyógyít-e a mese? Szemere Katalin Tíz szülőből kilenc könyvből olvas mesét a gyerekének, de minden második fejből is hozzátesz egy kicsit - derül ki a problémafelvetésnek kiváló, reprezentatívnak nem nevezhető nlcafe.hu által megrendelt felmérésből. A felnőttek majdnem fele hisz a tévémesék erejében, és tízből három engedi, hogy DVD-n nézzék a történeteket a gyerekek. Hetvenkét százalékuk lefekvés előtti esti rituálénak és betegséget gyógyító segítségként tartja a mesélést. A kisgyerekek körében roppant népszerűek Bartos Erika sorozatai, az Anna, Peti, Gergő, valamint a Bogyó és Babóca, van, aki beszerezte az összeset. Mások viszont egyáltalán nem engedik be a lakásukba. A műsorvezető Veiszer Alinda egyszerűnek és kevésnek tartja a Bartos-könyvek szókincsét, történetét. Amit leír a szerző, azt bármelyik szülő kitalálja. És az garantáltan izgalmasabb lesz a gyereknek, hiszen saját napjait, történéseit hallja viszont. Ugyanígy gondolkodik Both Gabi meseíró, szerkesztő, hozzáteszi: az énmesék segítenek feldolgozni a problémákat. Arra jó az Anna, Peti, Gergő, hogy példát adjon a szülőknek, de kifogásolja, hogy a szerző és a kiadó a mennyiségre ment rá a minőség helyett. A Bogyó és Babóca szövegével picit megengedőbb, de az sem hasonlítható össze Marék Veronika Boribonjával, a költőien szép mesékkel, melyek végső soron mindig a szeretetről szólnak. Nyolcvanöt szereplőnek adja a hangját a filmesített Bogyó és Babócában Pogány Judit. A színésznő irodalmilag nem tartja értékes műnek, de szerinte megnyugtatja a kisgyerekeket a történet, a bájos rajzok. Bizonyítékként elmeséli: Polgár Csaba kollégájának a lánya kétévesen úgy megbetegedett, hogy nem lehetett lenyomni a lázát. Adott neki egy Bogyó és Babóca DVD-t, a gyerek eltátotta a száját, nézte a meséket, órákig pihent, közben bevette az orvosságot, a lázcsillapító kúpot is be tudták adni neki, és abbamaradt a sírás. Az effajta meséket - és ideveszi a szintén maga szinkronizálta Kacsameséket - csak a legkisebbeknek ajánlja. Hisz a mese gyógyító erejében Both Gabi is. Ismer olyan kisfiút, aki kiszáradásveszély miatt került kórházba, és egész nap a Só című népmesét akarta hallgatni. Azt is hozzáteszi: ha a gyerek sokszor újra és újra visszaköveteli ugyanazt a sztorit, arra utal, hogy valamit nem tud feldolgozni. Ilyenkor érdemes a történet szimbolikáját keresni, hogy feltáruljon a gyerek problémája. A saját gyerekkorában hallott meséket is olvassa kislányának Veiszer Alinda, Bálint Ágnestől, Lázár Ervintől, Csukás Istvántól, Marék Veronikától, de ugyanolyan fontosnak tartja a kortárs irodalmat. Imádja a holland és a skandináv könyveket, de a hazai mezőnyből is rendszeresen vásárol. Megvette például az Egy kupac kuflit Dániel Andrástól, Szegedi Katalin Lonkáját, és olvasnak verses meséket Varró Danitól, Lackfi Jánostól, Szabó T. Annától is. A hároméves Leila kívülről fújja Szabó T. Fogmosás-versét: „Mosom a fogam, / habos a fám. / Jó alaposan! / Fél asz áfám...” Both Gabinak gyerekkorában nem meséltek a szülei. Az olvasástól tiltották: „Fiam, az olvasásból nem élünk meg”, mondták, és erre rácáfolt az élet, most épp ebből él meg. Szerinte a nap bármelyik szakában mondható mese akár fejből, akár könyvből. Akkor könnyű elkezdeni a mesét, ha abból indulunk ki, ami épp történik, és mindent mesévé lehet alakítani, azt is, ha kiborult a kakaó. A minap megjelent Kakaókatona és Tejhercegnő című mesekönyvét hétköznapi helyzetekre ajánlja: ha vásárlásnál kitör a hiszti vagy eltűnik a kedvenc baba. Problémának azt tartja, hogy akadnak remek mesék, amelyek nem ismertek széles körben, pedig megérdemelnék. Ilyen például Jeney Zoltán Rév Fülöp-sorozata. Nem azért ajánlja, mert ő szerkesztette, hanem mert lebilincselő lovagmeséket írt az irodalomtudós, még ha túl kifinomult is. Mosonyi Aliz különlegesen erős világa is rejtve maradt, talán azért, mert a kiadói nem találták meg az eladható formát. Úgy gondolja, újra kéne szerkeszteni a gyerekkorunkban imádott Pom Pomot. Ma bármennyire jók a rajzfilmen a csodás történetek, mégis elmesélhetetlenek a könyvből, mert a helyzeteket túlbeszélik a figurák. Hasonlóval szembesült, mikor a kislánykorában alapműnek számító Mary Poppinst próbálta megkedveltetni gyerekeivel - sikertelenül. Both Gabi szerint az elmúlt tíz évben írt legjobb magyar mese, A Sötétben Látó Tündér, amely színpadra készült, Pogány Judit figurájára írva, és kötetben is megjelent. - Ez a történet úgy készült tíz éve, hogy egy szponzortól kimondottan gyerekelőadásra kapott pénzt az Örkény Színház - meséli a színésznő. Bagossy László rendező nem talált az elképzeléseinek megfelelő klasszikus mesét, ezért megírta. Az olvasópróbára nyolc sorral érkezett, két hétig írta és nyomtatta a szöveget Pogány Juditnak, aki nemcsak ötleteivel vett részt az írásban, hanem mindennap felolvasta az újabb anyagot, így egyből látta a rendező, működik-e az új szövegrész, tetszik-e Pogány szájából a mese. A színésznő rengeteg mesefilmet szinkronizált, és több mint egy tucat hangoskönyvet készített, az idén Lackfi Jánostól a Dombon inneni meséket. A hangoskönyveket az unokái már karcosra hallgatták, amikor sokat játszott a színházban a nagymama. Rengeteget mesél fejből és könyvből is nekik, így nem megalapozatlan az az állításuk, amit a nagypapának, Koltai Róbertnek is mondtak: nagymama a világon legjobb fejből mesélő. Illusztráció Both Gabi Kakaókatona és Tejhercegnő című könyvéhez rajz: rippl Renáta Both Gabi Pogány Judit Veiszer Alinda FORRÁS: WMN.HU FOTÓ: MEDIAWORKS-ARCHÍV FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS Film Liam Neeson lesz Mély Torok Liam Neeson lesz a címszereplője a Watergate-botrány hátteréről szóló, most készülő Felt című thrillernek. Mark Felt, alias Mély Torok Bob Woodward és Carl Berstein, a The Washington Post két újságírója titkos informátorának fedőneve volt. Ő szivárogtatta ki, hogy az Egyesült Államok elnöke, Richard Nixon tudott a demokraták főhadiszállásába (Watergate) való betörésről. A botrány végül az elnök lemondásához vezetett, és börtönbe juttatta a Fehér Ház személyzeti főnökét, H. R. Haldemant és az elnök tanácsadóját, John Ehrlichmant. W. Mark Felt a harmadik legmagasabb rangú alkalmazott volt az FBI-nál a Watergate-botrány alatt. A két oknyomozó riporter sohasem fedte föl kilétét, de Felt 2002-ben beismerte a családjának, és három évvel később - 91 évesen - hozzájárult, hogy a Vanity Fair magazin nyilvánosságra hozza az igazságot. Mély Torok - a név a híres pornófilmre utal, és az informátor sötét hátterére céloz - létezését, anélkül, hogy megnevezték volna, Woodward és Bernstein egy könyvben árulta el. Ebből később Oscar-díjas hím is készült: Az elnök emberei (All the Presidents Men, 1976), ebben Mély Torkot Hal Holbrook alakította (a két újságírót Robert Redford és Dustin Hoffman). NÉPSZABADSÁG Kultúra i ii Színház A fenyegető szabadság Zappe László Hogy van az, hogy amikor az álszenteket, szenteskedőket karikírozzák, mindig a magukat valódi hívőknek tartók sértődnek meg? Ezen tűnődtem a minap is, amikor a komáromi társulat a Nemzetiben előadta Mihail Bulgakov Moliere-darabját, az Álszentek összeesküvését. Nyilván tudják, hogy összetéveszthetők. Vagy talán nincs is különbség. Az igazi hit is csak mimikri. Rejtőszín a végső megsemmisülés ellen. Ilyen végső igazságokkal azonban nehéz színpadi hatást elérni. A néző lelkéhez szólni. Napi tapasztalatain ál könnyebb hozzáférni. Szinetár Miklós rendezésében (1984, Várszínház) egy álnépi figura randalírozott a nyolcvanas évek állóvizében, Kapás Dezsőnél a Budapesti Kamaraszínház 1992-es előadásában pedig egy fenyegetett zsidó család keres védelmet az idegen befogadásával. Parti Nagy Lajos remek új szövegváltozata Alföldi Róbert 2006- os szentendrei rendezéséhez készült, amelyet aztán sokáig nagy sikerrel játszottak tovább a Nemzetiben. Ennek egyik fontos vonása, hogy a bigott álszenteskedők célpontja nyíltan, sőt hangsúlyozottan a liberalizmus. Annak bélyegeznek mindent, amiben a józan értelemnek csak a szikrája is megvillan. Az (át)értelmezés másik kulcsmozzanata természetesen a befejezés. Nem fordít jóra mindent a királyi kegy, amivel annak idején a szerző nyilván a maga számára keresett az uralkodónál menedéket az álszentek összeesküvései ellen. Szikszai Rémusz nagyszerű tatabányai rendezésében is ezt a szöveget használja. Időszerűbb, mint valaha. A 2006-ban már érzékelhető folyamatok, fenyegető veszedelmek azóta mindennapi valósággá, életünk kereteit megszabó hatalmi politikává lettek. Az előadás persze nem(csak) azzal ragad el, hogy a szövegnek szinte minden félmondata szíven vagy rekeszizmon üt. Hanem azzal, ahogyan e mondatok értelme játékká válik. Játékötletek tömege zúdul ránk, de sohasem azzal a céllal - ami Moliereelőadásokban nem ritka hogy elüssék az ódon szöveg unalmát. Ilyen ugyanis itt nincs. Itt mindennek oka, célja, értelme van. Varga Járó Ilona díszlete trükkösen semleges tér. Középpontjában egy átlátszó-tükröző téglalap alakú üvegépítmény, benne akváriumban úszkáló halacskával. Ülőalkalmatosságként kitömött bőrzsákok. Kis Julcsi ruháival együtt jelzik a polgári jólétet. És tologatnak ide-oda egy hatalmas ládát, amelyből a megfeszített Krisztust ábrázoló hatalmas szobor kerül elő. Szikszai Rémusz rendezői csodatétele pedig, hogy a sokfelől Tatabányára került színészek mind kiválóan szolgálják az előadást. Crespo Rodrigo Tartuffe-je pofátlanul magabiztos betolakodó, Megyeri Zoltán reszketve agresszív, a szenteskedésbe belebolondult családfő. Major Melinda a fiatal feleség csábítási jelenetét a helyzet minden kétértelműségét kijátszó részletezéssel adja. Danis Lídia komornaként komor harciassággal, Kardos Róbert a sógor szerepében bölcs mérséklettel képviseli a józan értelmet. Dévai Balázs hebrencs kamasz, Schruff Milán csupa törékeny jó szándék. Pilnay Sára e. h. karakteres szendét formál. Végh Péter metszőn udvarias végrehajtó. Bajcsay Mária a magasból királynői méltósággal hirdeti a bigott öregasszony igazi hitét, a darab végén meg néma megrendüléssel vesz tudomást Tartuffe valódi jelleméről. A lényegi értelmezési kulcs persze ezúttal is a befejezés. A házat elfoglalni szándékozó Tartuffe-fel érkező hadnagy (Maróti Attila) képmutató kegyet hoz. Az uralkodó mindenkinek megbocsát, nemcsak a felségárulás gyanújába keveredett Orgonnak, de Tartuffe-nek is. Igazak és gazemberek, okosak és ostobák, értelmesek és tévelygők összemosódnak a megbocsátásban. Amelyért cserébe egyszer majd kérnek valamit. (A tanúra tett célzás sejteti, mi lehet majd az.) Végül az emelvény magasából szabadsággal fenyeget - nemcsak a szereplőket, de a nézőket is. Márton László 1992-ben született váteszi versében megjósolta: a szabadság „mint a beton, olyan tömör lesz, / megízleled és megcsömörlesz, / de nem menekszel tőle mégse, / mert nincsen se hossza, se vége”. MOLIERE: TARTUFFE Jászai Mari Színház, Tatabánya O Crespo Rodrigo és Major Melinda fotó: szvatek Péter