Népszabadság, 2015. november (73. évfolyam, 256-280. szám)
2015-11-19 / 271. szám
2015. november 19, csütörtök • www.nol.hu Névjegy KOVÁCS GÁBOR Balázs Béla-díjas filmproducer, 1955. március 24-én született Budapesten. Hozzá köthető többek között Rudolf Péter és Kapitány Iván Üvegtigris-trilógiája, Hajdú Szabolcs sokszorosan díjazott Bibliotheque Pascal és Mundruczó Kornél szintén többszörösen kitüntetett Fehér Isten című filmje. NÉPSZABADSÁG Kultúra i ii Interjú Kovács Gábor producer szerint ma már nem elég a vörös szőnyeges bemutató Szokatlan a minőség Számos sikeres mozifilm után tévésorozattal jelentkezik Kovács Gábor. A Válótársak a producer szerint ízlésformáló funkcióval készült. A széria mellett többek között a kritikusok felelősségéről és a Magyar Filmakadémiáról is beszélgettünk. Csákvári Géza Sikeres mozifilmek után miért vágott bele tévésorozat gyártásába?Megirigyelte Kálomista Gábor sikereit? Nem irigyelek tőle semmit! Ugyanakkor nem ez az első tévés produkcióm: az első magyar realityshow-t a Viasatnak Bár címmel még 2001-ben készítettük. A Válótársak ötletével körülbelül egy éve keresett meg az RTL Klub, ami megtisztelő volt, ugyanakkor meglepő. Szakmailag izgalmas kihívásként tekintettem rá, annál is inkább, mert biztosították a feltételeket, hogy remek színészekkel és kvalitásos alkotókkal dolgozhassunk. A Válótársak a magyar kereskedelmi tévézés szintjéhez képest szokatlan minőséget képvisel. Pedig jól mennek, hovatovább nagy hagyományuk van az olyan amatőr szereplőkkel készülő szériáknak, mint a Barátok közt, így van, de nagyon izgat az a világtendencia, hogy ma már szinte játékfilmek születnek, kitűnő színészekkel, televíziós sorozat néven. Kipróbáljuk, hogy hazai körülmények között is működőképes-e ez a trend. Mik az elvárások? Minőséggel próbálkozni kockázatos. Remélhetőleg a Válótársaknak ízlésformáló funkciója is lesz. A kereskedelmi tévéknek is a minőség irányába kell mozdulni - ez a jövő. Az RTL korábban sokat segített nekünk a Fehér Isten kapcsán is. Ha már szóba hozta Mundruczó Kornél filmjét: nemrég az Origó közölt egy toplistát a Vajna-korszakban készült nagyjátékfilmekről, és, mint a leggyengébbet, az utolsó helyre rakta a Fehér Istent. Ez szakmailag minősíthetetlen hozzáállás, színtiszta trollkodás. Ön hányadik helyre sorolta volna a listán a Fehér Istent? Az első ötben biztos, hogy benne lenne. Teszem hozzá: a másik filmünket, a Hajdú Szabolcs rendezte Délibábot is idesorolnám. A nézők messzire elkerülték a Délibábot. A karrierem legfájdalmasabb pontja. A Délibáb nehéz film, ugyanakkor Hajdú Szabolcsnak van Magyarországon rajongóbázisa és ők sem nézték meg a filmet. Nem tudom miért, tisztességes kampánya volt a filmnek. Nagyobb kampánya volt, mint a nemrég szintén nagyot bukó Veszetteknek? Nagyobb és látványosabb. A Veszettek nézőszáma egyértelműen a rossz és amatőr forgalmazásról szól. Együtt érzek az alkotókkal, elképesztően sok munkájuk van a filmben. A komédiákon kívül minden zsánerfilm megbukott az utóbbi három évben. Nem kétséges: nagy nézőszámot csak vígjátékokkal lehet elérni. Mindazonáltal át kell gondolni a magyar filmek forgalmazását. Manapság már nem elég szervezni egy vörös szőnyeges bemutatót, és elengedni a filmet a mozikban. Ez csak az Üvegtigris és a Valami Amerika folytatásai esetében működne - ez pedig szomorú. A nehezebb témájú műveket be kell építeni a mozinézők lelkébe és agyába. Több fórumon állította: tényleg azt gondolja, hogy a kritikusok felelőssége az alacsony nézőszám? Határozottan így gondolom. A cinephile-ek is a kritika alapján döntik el, hogy épp melyik filmet nézik meg az adott héten ebben a túlkínálatban. Most nem a több százezer nézőt vonzó alkotásokra gondolok, hanem a kisebb, delikát művekre. Bizonyos körökben igenis véleményformáló a magyar újságírás. Tagja a Magyar Filmakadémiának? Nem, és nem is leszek soha. Ugyanolyan rossz felütéssel alakult meg, mint annak idején a Magyar Nemzeti Filmalap. Utóbbit a szakma lenyelte, teszem hozzá, joggal, mert működik és jól végzi a dolgát. A filmakadémia elkövette a tipikus szelekciós hibát, hogy első körben csak bizonyos embereket hívott meg - pedig ez egy vissza nem térő lehetőség lett volna a szakma egyesítésére. „A nehezebb témájú műveket be kell építeni a mozinézők lelkébe és agyába” fotó: móricz-sabján simon ^ Film Mi történt a zsokéval? Fáy Miklós így jár, aki történelmi ismereteit a Fonográf együttestől származtatja. A valaha népszerű 1911 című dalban azt énekli, hogy az említett évben Edison itt járt Budapesten, a szüfrazsettek számos ízben a jogaikért tüntettek, egy norvég nő miniszter lett. Ehhez képest A szüfrazsett című film végén az jelenik meg, hogy a nők csak 1913-ban szavazhattak Norvégiában (a kontinensen először) így maradt bennem némi kétely, hogy vajon két évvel korábban miniszter lehetett-e valamelyikük. Habár az ember azt se nagyon gondolná, hogy a választási jogért való harcban Nagy-Britanniában mesterségesen táplálták az éhségsztrájkoló asszonyokat, vagy ököllel és bottal ütötték volna őket a hatóságok. Abban az országban, amelyben háromszázötven évvel korábban Mária királynőt Erzsébet követte a trónon. Történelmi film A szüfrazsett, a legtöbb szereplője a valóságban is élt, és két óra alatt elég lesújtó képet nyerünk a munkásmozgalom helyzetéről Angliában, a nőkről, akiket dolgoztattak és zaklattak a munkaadóik, a férjek meg értetlenséggel nézték, hogy harcolni akarnak a jogaikért. Történelmi lecke, mondjuk, azzal az érzéssel, hogy szerencsére ma már ez nincs így. Biztosan tényleg nincs így, bár ezt pont egy olyan országban állapítjuk meg, amelyben még véletlenül sincs női miniszter. Egy olyan filmet nézve állapítjuk meg, amelyben igyekeznek a szüfrazsetteket olyannak mutatni, amilyenek voltak, kivéve a főszereplőt, aki a férfiszíveknek többnyire kedves, szelíd arcú Carey Mulligan. Nem ő a legjobb színésznő a filmben, inkább Helena Bonham Carter. Nem is ő a legnagyobb sztár, de Meryl Streep nyilván csak egy nap forgatást tudott vállalni, így aztán Emmeline Pankhurstként csak egy beszédet mond el egy lakás erkélyéről, és akkor is olyan hamis elszántsággal és némi mézzel-mázzal beszél, hogy a néző várja a nagy leleplezést, biztosan valami hamisság van Mrs. Pankhurst elszántsága mögött. De nincs, ebben mindenképpen csalódnunk kell, Meryl Streepet felvezetik a történetben, mint egy igazi filmmentő sztárt, aztán el is felejtik, mehetünk vissza a hétköznapi borzalmak közé. Nem a legjobb a magyar bemutató időzítése, hiszen a tízes években a mozgalom tagjai néhány, a társadalom nyugalmát és az információk mobilizálását megzavaró akcióban vesznek részt, sürgönydrótokat vágtak el, levélszekrényeket robbantottak fel, persze, a hajnali órákban, hogy Mrs. Pankhurst utasításának megfelelően egy macskát vagy egy kanárit se érjen bántalom, felrobbantották Lloyd George kancellár épülő házát, és csak a szerencsén múlott, hogy a házvezetőnő nem ért vissza az ottfelejtett kesztyűjéért. Ha hihetünk a rendőrségi híreknek, így aztán kellő borzalommal nézhetjük, amint Miss Davison az epsomi derbyn a király lova elé veti magát, kezében a nők szavazati jogát követelő szalaggal. Az esetről egyébként eredeti filmfelvétel is készült, pontosan olyan szörnyű a filmen, mint a valóságban, csak a filmen Miss Davison világos ruhát visel. És, mint akinek minden élet egyformán fáj, azt mondjuk: rendben, Miss Davison meghalt az ügyért, amelyben hitt, és amely diadalra jutott, leszámítva Szaúd-Arábiát. De vajon mi történt a zsokéval? A SZÜFRAZSETT Forgalmazza a UIP Duna Film O Carey Mulligan a főszerepben NÉPSZABADSÁG Ha szeretné, hogy véleménye, ötletei, javaslatai és információi minél előbb eljussanak szerkesztőinkhez, újságíróinkhoz, küldjön nekünk e-mailt: level@nepszabadsag.hu HIRDETÉS