Népszabadság, 2016. május (74. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-25 / 121. szám
2016. május 25., szerda • www.nol.hu NÉPSZABADSÁG Mozi Edson Arantes do Nascimento és a brazilok közös története Pelé kellene A minden idők legnagyobb labdarúgójáról készült játékfilm ezen a héten kerül mozikba. Pelét egyedi játékstílusa és legyőzhetetlen szelleme tette példaképpé. Kollégánk szerint a forgatókönyvíró sajnos nem ért a futballhoz. Vannak pillanatok, amelyekben megláthatja egy kamasz az egész jövőjét. Nekem ilyen pillanat volt, amikor általános iskolában fölkértek, hogy legyek a labdarúgás-történeti vetélkedő zsűrije. A tanár úgy gondolta, hogy a büdös kölyök biztosan ért a focihoz, a büdös kölyök úgy gondolta, nem szabad csalódást okozni az osztályfőnöknek. Azért a kérdéseket megnézhetem? - sóhajtottam óvatosan, és láttam a stílusosan összeállított 13+1-et, amelynek kiötlője sajnos betegség miatt nem tudott eljönni az eseményre. Nem volt nagy a kockázat, bár fogalmam sem volt, hogy mondjuk mikor volt az évszázad mérkőzése, tudtam, hogy a versenyzők tudni fogják, más dolgom sincs, mint bólintani, igen, valóban, jár a pont. Csak egyetlen kérdésben volt kódolva a bukás és lebukás: ki volt Pelé, és mi a teljes neve. Nem az a probléma, hogy miért beszélnek múlt időben a labdarúgóról, amikor még ma is jelen időben vagyunk vele, de ez a mi a teljes neve nyilvánvalóan nemcsak nekem megoldhatatlan kérdés, de a többieknek is. Volt ugyan két unokatestvérem Brazíliában, így portugál keresztnevekkel el voltam látva, de a verseny alatt egész végig azon kellett agyalnom, hogy egy hihető vezetéknevet ki tudjak ötölni. Mondjuk így: nem sikerült tökéletesen. De az éremnek van másik oldala is, mert a szégyen hatására mégis megtanultam Pelé teljes nevét, most is fújom: Edson Arantes do Nascimento. Hogy ebből miként lett Pelé, ahhoz kellett várni negyven évet, hogy a moziban meséljék el: ő maga azt hitte a Bilé nevű kapusra, hogy Pelé a neve, és aztán a tévedés ragadt rá, előbb csúfnévként, aztán művésznévként. Akinek ennyi kevés ahhoz, hogy moziba menjen, az sajnos bajban van, sokkal többet nem mond a film. Csak amit várunk, a társadalmi mobilitás lehetőségét az ügyes lábú és szorgalmas gyerekeknek, meg egy országot, ahol még nagyobb nyomor a foci, mint nálunk, és teljes komolysággal mondanak olyasmit, hogy „1950-es szégyen” (mert elbukták a döntőt Uruguay ellen) és „1954-es gyalázat”. A gyalázat, mint tudjuk, a magyaroktól jön, a brazilok szerint fantáziátlan, bár célratörő labdarúgást játszó aranycsapat legyőzte a válogatottat. Nyilván nem lehet erre azt mondani, hogy soha nagyobb bajotok ne legyen. Főleg innét nem lehet mondani, ahol még ma is Puskás Ferenc fényképét láttam valami reklámújságon. Hiába hisszük, hogy egy nagyméretű országnak nem kell a létezését és fontosságát gólokkal bizonyítania, a helyzet nem ennyire egyszerű. Maradnak hát a sportfilmekre jellemző nagy pillanatok, amikor a kamasz gyerek meglátja maga előtt a jövendőjét, eszébe jut a mangó, amivel dekázott, aztán nekifut, átemel, elpöcköl, rúg, győz. Az élet egyik lehetséges értelme. Közben azért akad egy érdekes pillanat, amikor a svédországi világbajnokságon a közvetítés vezetője egy szabálytalanság után azon kesereg, miért nem adtak sárga lapot. Én tudom a választ: azért, mert a sárga lapot csak 12 évvel később vezették be. Ez is egy tanulság: van, aki még nálam is kevésbé ért a focihoz. Hogy miért éppen ő írta a Peléfilm forgatókönyvét, azt persze nem tudom megmondani. PELE Forgalmazza az A Company Fungary Fáy Miklós Pelé dekázott, nekifutott, átemelt, rúgott, győzött. Példakép lett forrás: imdb Interjú Herman Koch az ellenszenves és széteső középosztály ismerője Kispolgárok utálata Ellenszenves szereplők, álságos kis- és nyárspolgárok, sznob szülők, üres gesztusok - ők jellemzik a holland Herman Koch műveit. Legutóbbi regényét csak Európában egymillió példányban adták el. Magyarországon is keresett középosztályt ostorozó stílusa. Kőműves Anita Dehogyis, egyáltalán nem utálom az embereket - válaszolja nevetve az immár állandó vádakra Herman Koch az interjú legelején. A 62 éves holland író két legismertebb regényében, a magyarul is megjelent A vacsora és a Nyaraló úszómedencével című könyvben ugyanis szinte csak ellenszenves karakterek vannak. Gyerekeik gyilkosságát eltussolni próbáló sznob szülők, pácienseit gyűlölő orvos, kislányok előtt meztelenkedő öregedő színész - mindezek miatt sok kritikus rásütötte a „mizantróp” bélyeget, akinek kínszenvedés elolvasni a könyvét. Koch mindezen csak jót mosolyog. Hiszen A vacsorát huszonegy nyelvre fordították le, és Európában több mint egymillió példányban kelt el - tehát mégsem lehet olyan kellemetlen olvasmány. „Van valami nagyon vonzó a nem szimpatikus figurákban” - magyarázza. „Nem akarod, hogy szomszédod legyen, nem akarsz vele összeházasodni, de ha valamilyen módon közel tudsz hozzájuk kerülni, például olvashatsz róluk, az szórakoztató. Tudni akarjuk, mi lesz velük” - mondja Koch, aki szerint az irodalom- és filmtörténet teli van kellemetlen karakterekkel. Kedvencei közé tartozik Tony Soprano a Maffiózók című sorozatból, de idesorolható nagyon sok Dosztojevszkij-karakter is.Nekem is van egy sötét oldalam, és én ezt a könyvekbe teszem bele. És ebben az olvasók is fel tudják fedezni a saját sötét oldalukat” - mondja Koch, aki szerint szinte mindenkinek megfordul a fejében, hogy milyen jó lenne, ha az undok szomszéd egyik napról a másikra eltűnne. De ez még nem jelenti azt, hogy el is tünteti. Amerikában, mint mondja, mindent szó szerint vesznek, ezért vélik úgy, hogy minden embert utál. Európában megtalálják műveiben a humort és a szatírát is. Oroszországban pedig megéljenezték, amikor A vacsora főszereplői megpróbálják elrejteni gyermekeik bűnét - hiszen ott a gyereket mindenáron meg kell védeni. Könyveiben, mint mondja, nem a holland nemzetet vagy társadalmat kritizálja, csak a középosztályt. A kényelmes élet miatt úgy érzik, nekik többet szabad, mint másoknak. .Megváltozik a mentalitás, amikor az alapvető szükségleteknél egy kicsivel többünk van.” Bosszantja a képmutatás: „tehetős emberek elmennek egy rossz étterembe, csak mert bio, és jobban érzik magukat attól, hogy azt hiszik, a megsütött malacnak boldog élete volt.” Mindez tetten érhető a hollandoknak a menekültválsággal kapcsolatos magatartásában is. A társadalom egyik fele szerint le kell zárni a határokat, míg a másik fele azt mondja, mindenkit be kell engedni. Koch szerint utóbbiban is van egyfajta arrogancia: Mit tolerálnak? Az ideérkezők is csak emberek! És azt sose kérdezik meg maguktól, hogy ezek az ideérkező emberek tolerálni fognak-e minket? Teli vannak jó szándékkal, akik ebédet főznek nekik, de a bevándorlók nem fogják egyszer azt érezni, hogy gyerekként kezelik őket?” - kérdezi Koch. Nem igaz, hogy mindenki, aki jótékonykodik, csak saját magát akarja ettől jobban érezni. De ha segítünk, akkor jobban érezzük magunkat. Hangsúlyozza: a menekültválság komplex probléma, és fogalma sincs, mi a megoldás. Ám úgy véli, hogy a történelemben nem példátlan egy ilyen menekülthullám, és ha valaki háborús övezetből érkezik, annak meg kell engedni, hogy jobb életet éljen. Ám azt is érti, ha egy ötszáz fős falu aggódik, ha oda háromszáz menekültet telepít a kormány - mert akkor az már nem ugyanaz a település. O HERMAN KOCH: NYARALÓ ÚSZÓMEDENCÉVEL Európa Kiadó Herman Koch FOTÓ: MÓRICZ-SABJÁN SIMON Kultúra is Dobogós lett a Zsigmond Márta Médiadíj idei kiírásában kollégánk, Csepelyi Adrienn. Az elismerést - amelyet az egykori közéleti, ifjúsági és divatújságíró, az Ez a Divat egykori főszerkesztőjének tiszteletére alapítottak - olyan 40 év alatti újságírók nyerhetik el, akik munkáikban a nők érdeklődésére fokozottan számot tartó kérdéseket dolgoznak fel, a közélettől a divatig bármilyen témában. Az idei fődíjat Janecskó Kata, az Index politikai újságírója nyerte, fotó múosz EGYÜTT RÁGUNK, ■ ■ EGYÜTT NEVETÜNK! GYEREK ARC KIÁLLÍTÁS 116. MÁJUS 21-TŐL JÚNIUS 21-IG Médiatámogató: UUU.ARCMAGAZIN.HU FACEBOOK.COM/ARCMAGAZIN ® mediaworks Content Fist Főtámogató: HIRDETÉS