Népszabadság, 2016. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-11 / 136. szám

A SZERZŐ FELVÉTELE 2016. június 11., szombat NÉPSZABADSÁG ARCOK 13 A kocagombász eltéved TRENCSÉNYI ZOLTÁN­ ­ (TÖKKIRALY) „Őriszentpéteren keressük a tökki­rályt”, mondta tavaly ősszel Kevy Al­bert egy rádióműsorban, és aki csak fe­lületesen figyelt a beszélgetésre, ar­ra gondolhatott, hogy egy különösen érté­kes kártyacsomag lapjai szóródtak szét az Őr­ségben. De nem. A tökkirály az nem azonos a tök­királlyal. A tökkirály a térség kulturális és gasztronómia fesztiválján, az Őrségi Tökfesz­tiválon a legnagyobb termést elővezető szak­társ kitüntető címe. Kevy Albert pedig az Őrségi Nemzeti Park turisztikai osztályvezetője. És még mi minden! Egyszer a helyi nevezetességre, a tök­­magolajra fókuszáló tökfesztivált szervez, máskor a Perecfesztiválon vezet falusétát Velemérben vagy Őrségi Lepkekaland cím­mel kalauzolja az érdeklődőket a környék­beli lepkék lenyűgöző világában. Nem mel­lesleg Parasztolimpiát is szervez, és most ne tessék elviccelni a dolgot, a Paraszt­olimpia komoly dolog. A tréfás versenyszá­mokból (úgy mint facsavarbecsavarás, ele­­gánsabban: srófolás, továbbá bálagurítás, rönkhajítás, bigézés, bocskorberúgás a ma­gasan elhelyezett kosárba, létrafutás és ha­sonlók) álló vetélkedés igazi értelme össze­hozni az Őrség és a vele szomszédos orszá­gok, azaz a „hármas határ" természetvédel­mi szakembereit, valamint vállalkozó ked­vű lakosait. Évente egyszer rendezik meg a nemzetközi Parasztolimpiát hol Magyaror­szágon, hol Szlovéniában, hol meg Auszt­riában. Ám évente négyszer megrendezik az Őrségi Parasztolimpiát is. A helyi érdekű viadal az úgynevezett szerek között zajlik, bár ez már megint hogyan hangzik: olim­pia és „szerek”... De tényleg kizárólag csak a külföldi turisták kedvéért: az Őrségben nem utcák vannak, hanem dombokra épült házcsoportok, ott azokat hívják szereknek, nem pedig a sportteljesítményt növelő tab­lettákat. 2 (RETYEZAT) Kevy Albert Kaposváron született, édesapja jogász volt, édesanyja a földhivatalnál dolgozott, a család­nak körülbelül ennyi köze volt a földhöz. Kevy Albertnek később annál több lett. A zselici dombok bebarangolása közben szeretett bele a természetbe. Tízévesen há­tizsákjába pakolta a Búvár-zsebkönyveket, a növény- és az állathatározót, kapott a szülei­től néhány szendvicset meg egy kulacs vizet, aztán irány a természet. Öt-tíz kilométereket járt be egyedül. A Tájak, korok, múzeumok mozgalom tagja lett, a család nyaralójában, Zselickislakon már gyerekkorában saját arbo­rétumot hozott létre az édesapjával, őshonos gyümölcsfajtákat telepítettek. Az erdőjárás mellett a szombathelyi főisko­lán, történelem-népművelés szakon szerzett később tanári diplomát, amit egy közoktatá­si vezetői képesítés és a Pécsi Tudományegye­tem turizmus-szakértői diplomája követett. De számára a legfontosabb a természet ma­radt. Megszerzett tudását is a természet meg­óvása és a hagyományok életben tartása ér­dekében hasznosítja. Az Őrségi Nemzeti Park 2002-es megalakulása után egy évvel költö­zött Őriszentpéterre, azóta ott él családjával, az Őrségi Nemzeti Parkban végzett tevékeny­sége mellett több civil szervezet munkatársa, és a helyi Tourinform irodavezetője. Ma is napokat tölt a természetben. Ilyenkor csak egy derékaljat és egy hálózsákot visz ma­gával. Bebarangolta Magyarország fontosabb tájegységeit, a hazai nemzeti parkokat épp­úgy, mint a Hargitát, a Retyezát mesés tája­it, a Bihari-havasokat vagy Lengyelországban a Beszkidek hegyeit, a szlovák túraparadicso­mokat és a Kárpátokat. Ha Kevy Albertet Európa bármelyik erdejé­ben találomra ledobják ejtőernyővel, egy eset­ben kerülhet bajba: ha fennakad egy fán. Mert úgy ismeri a növényeket, az állatokat és a ter­mészet kihívásait, mint a saját tenyerét. Nem. Annál jobban. Legfőképpen talán az Őrség zegzugait is­meri. Ennek a tudáshalmaznak köszönhető­en néha embert ment. Segített már túra köz­ben megsérült rovartudósnak, és segített az Őrségben eltűnt gombaszedőnek is, aki tele­fonon kért segítséget. Kevy Albert alaposan kifaggatta, milyen fákat lát maga körül, mi­lyen növényeket, miféle dimbeket-dombo­kat, merről fúj a szél, aztán bólintott, útnak indult, és egy óra múlva ott állt a bajba került gombász mellett - egyébként Szlovéniában... Megnyugtatta kicsit, majd ránézett a kosará­ra, és halványan megcsóválta a fejét. Kidobta az addig gyűjtött mérgező gombákat, szedett helyette ehetőt, aztán hazakísérte a hálálkodó kocagombászt. 3 („RIGÁSZOK") Kevés szabadidejében a helyi foci­csapat legkisebb tagjainak oktatja a labdarúgás fortélyait, és arra igyek­szik rávenni őket, hogy ne az ujjaik futkározzanak a számítógép billentyűin, ha­nem ők maguk futkározzanak a focipályán vagy a természetben. Gyűjti a régi tárgyakat, de nem a saját gyö­nyörűségére, hanem a pityerszeri népi mű­emlékegyüttes házainak berendezéséhez. A napokban tett szert egy szépséges, korabe­li katonaládára, valamint néhány régi ekére. Akad aztán olyan népi emlék is, amit nem si­kerül megszereznie, azt megpróbálja saját maga rekonstruálni vagy valakivel elkészíttet­ni. Tavaly például a múlt század elején főúri vacsorákhoz rigókat vadászó erdőjárók esz­közét fabrikáltatta meg ügyes kezű kollégájá­val. Mondjuk, nem tűnik rendes dolognak ez a rigóvadászat, de hát a történelem már csak ilyen: tele van csúnya részletekkel, otrom­ba és ma már érthetetlen szokásokkal. A „ri­­gászok” kicsi gallyakból kalitkát készítettek, fehér fagyöngyből kinyert ragaccsal bekent, úgynevezett lépes vesszőt helyeztek a belse­jébe, aztán egy csalimadarat, amely behív­ta a többieket és azok ráragadtak a lépes ves­­­szőre. Amikor összeragadt húsz-harminc ma­dár, a „rigászok” vitték azokat a Batthyány gró­­féknak Körmendre vagy a Sigray gróféknak Iváncra; kész horror... Kevy Albert másik hobbija a régi népi ételek elkészítése, s hogy ez a hobbi komoly szakér­telemmel is párosul, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy már a gasztronómiai tévéműso­rok szerkesztői is felfedezték, Így aztán hol a Gasztroangyal, hol a Most a Buday! című mű­sorban tűnt föl afféle őrségi házigazdaként, és nyilván arra is megkérik ilyenkor, hogy elme­sélje, mondjuk, a régi dunai emberek útmuta­tása szerint, miképpen kell a pontyot két-há­­rom órán keresztül lassú bükkfaparázson süt­ni két falap közé szorítva, hogy az a legfino­mabb legyen. Valamint faggatják arról is, amit az erdőben lakó sátoros cigányoktól tanult: mi a sárgás taplógomba, ágévá elkészítésé­nek legmesteribb módja. Mesél a királyvar­gányáról, ami rózsaszínes kalapjával mérge­zőnek mutatja magát, pedig az egyik legfino­mabb pörköltbevaló. Vagy az érdes finómról, amit az őrségiek ugyan elkerülnek, ám az ola­szok sokat fizetnek egy-egy darabjáért. 4 (BÖLÉNY) Kevy Albert idegenforgalmi szak­emberként, az Őrségi Nemzeti Park munkatársaként hosszú évekig próbálta felmérni, hogy az embe­rek valójában mit keresnek az Őrségben. Az­tán arra jutott, hogy teljesen mindegy, hogy a habzó természetet veszik célba, a térség nép­művészetét, az Árpád-kori templomokat, az ökoturisztikai programokat, netán kerékpár­ra vagy lovas szekérre pattannak, esetleg csó­nakba ülnek a Rábán, valójában önmagukat keresik. Az önmagukban megbúvó harmóni­át. Arra jutott: ezt a tájegységet az értékkereső emberek látogatják. Ő pedig azért munkálkodik, hogy az embe­rek megtalálják, amit keresnek. Kollégáival gyalogos, kerékpáros, szekeres túrákat szer­vez az Őrségi Nemzetiségi Parkba, gondozza az őrségi népi műemlékegyüttest, ahol nem­csak a látvány attraktív, hanem a programok is. Melyek során meg lehet tanulni, hogy mi­ként kell sütni az őrségi kerek perecet vagy hogyan kell sajtolni a tökmagolajat. De a prog­ramok során ki lehet próbálni népi játékokat is, valamint a pityerszeri tanösvényt, amely két évvel ezelőtt az Év Tanösvénye címet nyer­te el. A séták alatt rá lehet csodálkozni a par­lagi szamárra, az eurázsiai vadlovakra, újab­ban egy európai bölényre is. Be lehet kukkan­tani az Őrségi Nemzeti Park területén találha­tó Lápok Házába, megcsodálni a kereklevelű, rovaremésztő harmatfüvet vagy a tőzegepret. Végül pedig a jórészt Kevy Albert által szerve­zett, a bevezetőben említett rendezvények is csalogatják a látogatókat. A Parasztolimpia például. Ami lehet, hogy szerényebb, mint a közelgő riói, de amikor a bocskor szép ívben belerepül a magasan elhelyezett fonott kosár­ba, az öröm éppen akkora, mint amikor Lon­donban, a kosárlabdázók olimpiai döntőjé­ben Kevin Durant szórta a triplákat a spanyo­lok kosarába. NÉVJEGY KEVY ALBERT 1969-ben született Kaposváron. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola történelem­népművelés szakának elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetemen közoktatásvezetői oklevelet, majd a Pécsi Tudományegyetem Természet­­tudományi Karán turizmus szakértői szakirányú képzettséget szerzett. A természetjárás, a természetisme­ret és a sport egyaránt meghatározta életét. 13 éve az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság ökoturisztikai és környezeti nevelési osztályvezetője, számos helyi program szervezője, lebonyolítója, az Őrségben több mint ezer csoportot kalauzolt már.

Next