Népszava naptár, 1900 (Budapest, 1899)

Csizmadia Sándor: Kié Petőfi Sándor?

— 40 — A pór sírja. Úrrá tett a halál; részeltete a hazaföldből. Két lépés — de elég ; nyugoszom a magamén. Földemet, és az igazságot szépen köszönöm már. Két lépést nem adott leírni az élet elébb. Kié Petőfi Sándor? Irta: Csizmadia Sándor. 1899. július 30-án ünnepelte a magyar nemzet Petőfi Sándor, a legnagyobb lírikus és szabadságköltő halálának 50 éves évfordu­lóját. Általános meglepetést okozott, hogy ez alkalommal a szocziál­­demokrata munkásság is ünnepelt. Egyik is, másik is azon tűnő­dött, hogy mi jogon és mi okból ünnepük a nemzetközi szocziál­­demokraták a magyar hazafi halálának emlékét. Annál inkább firtatták ezt, miután jól tudják, hogy amit pártunk tesz, annak mindig meg van a maga oka. Hogy ez alkalommal se öntudatlanul, hanem tudatosan cselekedtünk, arra nézve szolgáljanak magyaráza­tul a következő sorok : Bátran állíthatjuk, hogy ezideig még nem volt magyar költő, ki oly óriási hatást gyakorolt volna nemzetére és annyira képes lett volna meghódítani magának a népet, mint Petőfi. Az okát könnyű kitalálni. Soha költő, legalább magyar költő oly tiszta, átható és éles hangon a nép jogait nem hirdette, a társadalom elnyomói ellen oly őszinte haraggal, oly határozottan és nyersen nem dörgött, mint Petőfi. A nő szerelmének szenvedélyes és mégis tiszta megvilágítása, a nép igaz szeretete, a népélet hű és valósá­gos tükrözése, érzéseinek valódisága és frissesége, könnyen érthető s gyönyörű hasonlatokkal ékesitett nyelvezete s annak természetes tulajdonsága azon varázserők, amelyekkel kivétel nélkül mindenkit elragadott és a maga részére hódított. Az ő érzése, gondolata, vágya, örömei és fájdalmai a nép szivében gyökereztek. Mondják sokan, hogy ezen tulajdonságaiért szerette a nép is Petőfit. Ez pedig tévedés. Ezen tulajdonságaiért szerette mindenki, de a nép maga csak azért szerette és szereti, mert Petőfiben önmagára ismer. Petőfitől tanulta meg, hogy a hon polgárai nem egyenlők, hanem egyik rész szolga, a másik ur. Ha Petőfi jogot követel, szabadságért rajong, a zsarnokok ellen dörög, nem tesz mást, mint a nép érzéseit és fájdalmait tolmácsolja. Ő csak előbb nyilatkozik, de nyomban rá milliók sóhajtják, mi is azt akartuk mondani. Ezért szereti a nép Petőfit. Miért szereti, miről ismeri meg a csecsemő szülőjét, hiszen még nem tudja, hogy az neki édes­anyja ? ! Arról, hogy az legjobban megérti őt, nagy szeretetével eltalálja, mire van szüksége a gyámoltalannak, ki csak érzi baját, de elmondani nem tudja. Pap Endre.

Next