Népszava évkönyv, 1970 (Budapest, 1969)

A hegyek leve és az Alföld bora

A hegyek leve és az Alföld bora A szőlő a világ egyik legkedve­sebb, de egyben legősibb gyü­mölcse is. Talán nincs is olyan ősi feljegyzés, amelyben valamilyen formában — adomány, csere, vagy fizetőeszközként — ne szerepelne a szőlő. Hogy Bakkhosz miként lett isten, az is érdekes história. A le­genda azt mondja, hogy a görög szigeteken a legügyesebb borügy­nök Bakkhosz volt. Ő vállalkozott rá, hogy Thébába bejuttatja a bort — oda ugyanis tilos volt szállíta­ni —, s el is adja. Nagy részesedést ígértek számára. S Bakkhosz be­csempészte Thébába a bort és elő­ször asszonyokat kínált vele, akik az édes mámor hatására segítették a szigorú törvényeket feloldani, s a bor eljutott a király udvaráig. Sza­baddá vált az út előbb a bornak, majd a szőlőkultúrának, s bár Bakkhosz kecskebak hátán érke­zett Thébába, de az istenek közé mégis a szőlőn keresztül jutott. Vitis Hungarica Az ősszőlőt már a harmadkorban megtaláljuk Izlandon, Kínában, Észak-Amerikában, s a kutatók szerint a Kárpát-medencében, tehát hazánkban is. Ezt a magyar őssző­lőt a mai Erdőbényén — a tokaji vonulatban — találták, s neve: Vi­tis Tokayenis, vagy Vitis Hunga­rica. A szőlő eredete teljesen bizony­talan. Egyes kutatók őshazáját Ázsiába, pontosabban Perzsia vi­dékére helyezik. Mások szerint Gal­liában és Észak-Itáliában előbb volt szőlő, mint bármely más minimális emberi kultúra. A szőlő Európába juttatásának négy válto­zata szerepel. Az egyik a Karthá­gó—Marokkó—Hispánia vonalat jelöli meg, a második a föníciaiak­nak juttat jelentős szerepet, Mar­seille irányába. (Állítólag a föní­ciaiak az üveggyártási kísérleteiket is éppen a bor szállításával kap­csolatban folytatták.) A harmadik változat szerint Itálián keresztül a légiósok hozták, míg az utolsó fel­tevés: Ázsiából a Fekete-tengeren, vagy Görögországon át jutottak el az első szőlőtőkék Európába. Hazánk területén a kelták idején már volt szőlő és borkultúra. Az ős­hazában — mondja a feljegyzés — a magyarok a kaliz nevű szláv törzzsel társultak, s e törzseknek már elfogadott mestersége a vin­­cellérség volt. A magyar nyelvben a bor és a csiger — török eredetű jövevény szó. A nagy értéknek számító szőlő­­ültetvényeket már a pannonhalmi alapító levélben is említik, illetve tized alá veszik. I. Géza a homoki 189

Next