Népszava évkönyv, 1970 (Budapest, 1969)
A hegyek leve és az Alföld bora
A hegyek leve és az Alföld bora A szőlő a világ egyik legkedvesebb, de egyben legősibb gyümölcse is. Talán nincs is olyan ősi feljegyzés, amelyben valamilyen formában — adomány, csere, vagy fizetőeszközként — ne szerepelne a szőlő. Hogy Bakkhosz miként lett isten, az is érdekes história. A legenda azt mondja, hogy a görög szigeteken a legügyesebb borügynök Bakkhosz volt. Ő vállalkozott rá, hogy Thébába bejuttatja a bort — oda ugyanis tilos volt szállítani —, s el is adja. Nagy részesedést ígértek számára. S Bakkhosz becsempészte Thébába a bort és először asszonyokat kínált vele, akik az édes mámor hatására segítették a szigorú törvényeket feloldani, s a bor eljutott a király udvaráig. Szabaddá vált az út előbb a bornak, majd a szőlőkultúrának, s bár Bakkhosz kecskebak hátán érkezett Thébába, de az istenek közé mégis a szőlőn keresztül jutott. Vitis Hungarica Az ősszőlőt már a harmadkorban megtaláljuk Izlandon, Kínában, Észak-Amerikában, s a kutatók szerint a Kárpát-medencében, tehát hazánkban is. Ezt a magyar ősszőlőt a mai Erdőbényén — a tokaji vonulatban — találták, s neve: Vitis Tokayenis, vagy Vitis Hungarica. A szőlő eredete teljesen bizonytalan. Egyes kutatók őshazáját Ázsiába, pontosabban Perzsia vidékére helyezik. Mások szerint Galliában és Észak-Itáliában előbb volt szőlő, mint bármely más minimális emberi kultúra. A szőlő Európába juttatásának négy változata szerepel. Az egyik a Karthágó—Marokkó—Hispánia vonalat jelöli meg, a második a föníciaiaknak juttat jelentős szerepet, Marseille irányába. (Állítólag a föníciaiak az üveggyártási kísérleteiket is éppen a bor szállításával kapcsolatban folytatták.) A harmadik változat szerint Itálián keresztül a légiósok hozták, míg az utolsó feltevés: Ázsiából a Fekete-tengeren, vagy Görögországon át jutottak el az első szőlőtőkék Európába. Hazánk területén a kelták idején már volt szőlő és borkultúra. Az őshazában — mondja a feljegyzés — a magyarok a kaliz nevű szláv törzzsel társultak, s e törzseknek már elfogadott mestersége a vincellérség volt. A magyar nyelvben a bor és a csiger — török eredetű jövevény szó. A nagy értéknek számító szőlőültetvényeket már a pannonhalmi alapító levélben is említik, illetve tized alá veszik. I. Géza a homoki 189