Munkás-Heti-Krónika, 1873 (1. évfolyam, 1–52. sz.)
1873-09-21 / 38. szám
. L ö. (3. jegy) Egyes szám ára 5 ur. I. évifolyam Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi munkások közlönye Munkások! Elvtársak! Működjetek szakadatlanul lapunk elterjedése körül-gyass skség időnkén Indult. Adaitréczió és kiadóhivatal : P Sl Rákos-árok-utcza 9., ajtószám 24. ;S Ma hová minden reklamácziók intézendők. IÍCI UK Előfizetési ár: negyedévre 10 kr. Megjelenik minden Vasárnap magyar és német kiadásban. Buda-Pest, szeptember 21-én 1873. Szerkesztőségi iroda , Rákos-árok-utcza 9. sz. Kéziratok vissza nem küldetnek. HIRDETMÉNYEK: legolcsóbban számittatnak és az administráczióban Rákos,árokpitcza 9. apó 24. sz. a. elfogadtatnak. Előfizetési felhívás! Október elsejével megindul „Munkás-Heti Krónika'' új negyedévi folyama. Ezért felkérjük az elvtársakat és munkásbarátokat, hogy ezen negyedév lefolyása előtt eszközöljék az előfizetést hasonlóképen kérjük erre eddigi előfizetőinket is nehogy a lap kézbesítése megakadályoztassák . Az előfizetési ár postadíjmentes beküldéssel ugy helyben mint a vidéken negyedévre 60 kr., legolcsóbban előfizethetni posta utalványnyal. Egyszersmind elfogadtatnak előfizetések Osztrák-Magyarország minden posta hivatalánál. Havi előfizetők 20 krt, egy hóra fizetnek, de ilyenek csak helyben fogadtatnak el, s lapjaikat a kiadóhivatalban vagy az árusító helyiségében átvehetik. Reméljük, hogy a lap 1ső évfolyamát az összes elvtársak erőteljes közreműködésével s mindnyájunkra nézve jó sikerrel be fogjuk fejezhetni. Valamint számítunk is elvtársaink részvétére és lelkes pártolására. Üdvüzlettel - A kiadó hivatal Rákosárok utcza 9. sz. Társadalmi s gazdászati szemle. „Rosz időket élünk, rosz csillagok járnak", igy hangzik felénk a panasz után útfelem Bilony csehül vagyunk, s ha bajainkat elősorolni akarjuk, azt sem tudjuk jóformán, hogy hol kezdjük. Rosz termés, éhség, pénzhiány és járvány — és mindezek fejében még oly kedves, atyailag gondoskodó kormány mint a miénk. A polcon levők közül vigyük csak például a belügyminisztert. Elővigyázati rendszabályokról gondoskodott, nehogy a munkások egyleti élete kifejlődhessék, de a közegészség parancsolta elővigyázatokkal mitsem gondolt. Egyleteink ellen tudott használni még törvénytelen eszközöket is, de valahányszor szóban forgottak a a pénzintézetek zsebmetszései, as akkor mindig fennen hirdette az egyesületi szabadságot. Ilyen két kulacsosak kormányférfiaink. A „Pesti Napló" megrázza a perselyt és felszólítja a közönséget országos adakozásokra, hogy a rosz termés és pénzválság következtében szűkölködők bajait enyhítsék. Adjatok polgári és emberi jogokat, nyújtsatok inkább a munkásoknak oltalmat a zsarolók ellen, szabadságot, hogy a gazdászati viszonyok rendszerébe közreműködhessenek, és akkor nem kell jámbor hunyorgatásokkal a perzseljt körüljáratni. "Nous refusants l'aumone, nous voulons la justice". (Nem kell nekünk alamizsna, igazságot várunk). A nyárspolgári lapok ismét elvetik a sulykot és nagyokat füllentenek az internationale állítólagos megbomlásáról. Iha! az éhes d. . . . is makkal álmodik ! — Álmodoznak bizony a vastagnyaku atyafiak, mindaddig, mig az események fel nem ébresztik őket. A kommune eleste után is váltig mondogatták a bérencztollak, hogy vége a munkásmozgalomnak, és már már zsolozsmákat zengedeztek halála felett. Két éve, hogy Parisban a nyárspolgárság dühös csordája véres lakomát tartott és mégis azóta Európaszerte úgy termettek a munkásperek, mint a gombák eső után. Magyarországnak is jutott belőle Pirkad már a magyar irodalom terén is. Dr. Weisz Béla a kereskedelmi akadémia tanára egy igen talpraesett kis röpiratot irt a munkásmozgalomról. A jövő számban erről behatóbban szólandunk és ismertetni fogjuk olvasóinkkal e derék röpiratott főbb vonásaiban. Lübekben a kőmivesek strike-olnak. A kormány, mintha a magyarországi kényuraktól tanulta volna, erőszakot követ el a munkásokon, amennyiben a kőmivesek megbízottját minden ok nélkül hűvösre tette. Ott is Dunába hordják a vizet és a már különben is hatalmaskodó tőkepénzeseket még fegyvererővel támogatják. Egyik varjú nem bántja a másikat. A jámbor „Kölnisehe Zeitung" most pottyantotta ki az igazságot, és minden tétova nélkül elbeszéli, hogy annak idejében a poroszok a versaille-i zsoldosokat támogatta a párizsi kommune ellen. Tehát a nyárspolgárság a külellenséggel szövetkezett, csakhogy a munkásnépet leigázhassa. Különben ez az eset nem uj; voltak nálunk is muszkavezetők. Ahol egyetlen egy év rosz termése még nem szül véginséget; tudjátok, hogy hol van ilyen ország, Délamerikában. Ottan t. i. a felszabadított rabszolgák megvették hajdani uruk birtokát, mezőgazdasági társulatot alakítottak, melyben mindenki munkás és tulajdonos is. Több év óta léteznek már ily kommunisztikus társulatok, sőt szép sikerrel működnek, adójukat rendesen fizethetik, és pénzválság, rosz termés, ha már béke korba előfordul, nem igen fog ki rajtuk. Hej, mikor lesznek annyira földmivelőink. ” Politzer Zsigmond elvtársunk f. hó 15-én történt kiszabadulása alkalmával, ugyanaznap estéjén pártfeleink az István tér 7. sz. a. levő törzshelyiségünkben rendkívüli nagy számmal egybegyűltek. Elvtársunk nagy lelkesedéssel fogadtatott és miután az alakuló munka-dal-szövetség a „mankásmarseillaiset elénekelte és a mozgalmas hangulat kissé csilapult, Politzer magyar nyelven tartott beszédben, megköszöné az irányában tanúsított részvétet Az ország és társadalomnak szomorú helyzetét ecsetelő és felszólita a mumásokat arra, hogy nagyobb erélylyel mint valaha támogassák a pártot, különösen pedig a munkásoknak szent tartozása, hogy lapjaikat is hathatósan gyámolítsák, mert a munkások hírlapjai csak akkor bírhatnak tekintélylyel elleneink előtt, ha nevezett közlönyök mögött a nagy számú tömeg áll. Noha sohasem kételkedtünk elvtársunk elvhsiségében, mindazonáltal kifejezzük azon reményünket, hogy Politzer Zsigmond kiállátt szenvedései daczára következetes marad elveiben, de legyen ez egyszersmind buzdítás arra nézve, hogy minden munkás magasztos eszméink valósításán közreműködjék szüntelenül, daczára minden fondorkodásnak. A munkáskórház kérdéséhez. Amint előbbi számunkban már közzétettük, az általános munkás-betegsegélyző- és rokkantpénztár választmánya tagjai már régóhajtott kívánalmának valamint a küldöttgyűlés határozatának megfelelt s a munkáskórház felépítését illetőleg Szapáry gr. belügyminister urnál egy küldöttség által emlékiratot nyújtatott át, melynek tartalmát kivonatban közöljük. „A fenállott viszonyok következtében 1869 évben Pesten maguk a munkások által a beteges rokkanttá lett munkások segélyezése és ápolása czéljából egy „Általános munkás- beteg-és rokkant-pénztár" czimű intézet alapíttatott, melynek alapszabályai magas minisztérium által 1870. febr. 26-án helyben is hagyattak. Azóta ez intézet fenáll és úgy czélszerű és egyszerű szervezete, valamint szilárd alapja és lelkiismeretes igazgatása következtében a munkásosztályra nézve jótéteményül és a közegészségügyre nézve jeles és üdvös tényezőül bizonyul. Az igen fontos körülmény, hogy ez intézet maguk a munkások által és a munkások ellenőrizete alatt igazgattatik, oly erős bizalmat gerjesztett a főváros munkásnépességben, hogy alapítása óta egész testületek és szaktársulatok magukat abba bekebleztették, annyira, hogy az „Ált. m. beteg- és rokkantpénztára" ma a maga nemében egyike a legbiztosabb- leginkább életre val és legjobban igazgatott intézeteknek , hogy tagjainak száma napról napra gyarapodik. Ez intézet létezése által a főváros könyveink statistikai eredményei szerint nem csekély teher alól felszabadul, amennyiben oly munkások, kik valamely termelőtelepből kilépvén rövid időre megbetegednek és — minthogy ily esetben az illetőnek eddigi munkaadói minden segélyezést megtagadnak ezen intézettől segélyezést nyernek, holott ezen intézet alapítása előtt, vagy a város, vagy az államnak terhül estek. Az 1872-ik szeptember 21-én és 187- á ápril 9-én a magas minisztérium rendelete alap-