Munkás-Heti-Krónika, 1873 (1. évfolyam, 1–52. sz.)

1873-05-04 / 18. szám

fél­munkások, — ha így nevezhetni őket — magukat "kötelességek" teljesítésében többé­kevésb­é kitüntetik, a szerint dúsabban vagy szűkebben díjaztatnak is, mitől aztán természe­tesen az függ, várjon ezek az egyének előbb­utóbb maguk állíhatnak-e fel üzletet, vagy mint „vészes," léphetnek-e be ilyenbe, hol a tömegek kihasználása s kizsákmányolása tör­ténhetik; vagy elválik aztán, vájjon holtukig zsákmányolófélék maradjanak-e , vagy mint hosszabb időre e tisztségre alkalmatlanok, a szolgálatból egyszer csak kicsapatnak-e, kény­szerülve lévén, hogy aztán — magamagát ki­zsákmányolhassa. Bárhogy veszszük is a dol­got, annyi ill és elvitázhatlan, hogy az embe­reknek ezen faja különféle működésben a legalábbvaló szerepet játsza, mert nél­küle— azaz, ha ez a kapitalisták és munká­sok között ingó középosztály nincs, — ma­guk a henyélők sem léteznének!... Mindezen három emberfajból Magyaror­szágnak is jutott jókora rész, mióta a hűbérség megszűnt és a „karok és rendek" társadalmából egy­szerre — az állampolgári államszervezet át­szökésével — az angolmintájú „ipartársadalom" magaslataiba törekszik, hol nincs egyéb, mint pár ezer dúsgazdag tőzspolgár ragyogó palo­tákban, és félig meztelen, éhenhaló millióknyi munkásnép a paloták szemétdombjain, vagy a gyártelepek posványain épült kunyhókban ! .. . íme, az angolvilág, a világok legjobbika, e czél felé törekesznek a mi bölcseink ! Boldog Magyarország !. . Pest, apr. 30. 1873. Sorakozva hozunk egy, a Szabadság (Frei­heit) czim­ű­ lapból vett czikket, mely a m­ai sejtő visszaéléseit oly helyesen jellemzi: A sej­tő arra van hivatva, hogy az igazság­­nak felvilágosítására és felderítésére szolgáljon; arra, hogy oktatva és nemesítve hasson; hogy az uralkodó visszaéléseket felderítse, és kimé­letlen, de igazság­hű ítészet (kritika) által azok orvoslására intsen — részrehajlatlan legyen tehát mind fel, mind pedig lefelé. Leginkább az általános, tehát a közügyeket beszélje meg a sajtó elsősorban, de ne tekintse abban a szemé­lyeket, mint inkább a dolgot, kivévén ha mind­kettő annyit van egymásba fonva, hogy egyik a másiktól el nem választható, különösen pedig ha a személy maga a dolog tárgya. Legjobb ennélfogva, ha magán­ügyek a nyilvános érte­kezletekből egészen kizárvák, mert mit érde­kelhetné a nagy közönséget az, a­mi A. vagy B. házában történik ? Nagyon jellemzi korszakun­kat azon körülmény, hogy számos lap, mely magát népközlönynek nevezi, csupán kósza­híreket és pletykákat, undort gerjesztő módon művelik. Egy tánczosnő toilettje, egy énekesnő sze­relmi viszonyai, egy színésznő szoba­titkai oly fontossággal tárgy­altatnak, mintha az ország jóléte és ezerek boldogsága attól függenének, ha megtudják, melyik gróf, vagy báróvá vált tőzsdés vette meg ezen drága teilletét, vagy ékszert, melyik szerencsehős ma ezen prima­donna ura és parancsolója, vagy melyik lábra­kapott gyerkőcz, egy kedvencz­ művésznőt meg­unva, ez magát életétől megfosztotta, minthogy m­­a és pénze nélkül élete türhetlenné látszik. Sok, és talán a legtöbb esetben puszta talál­mány az egész pletyka. Egy irka-firkáló, mint hírlapíró akar szerepelni, tudván, hogy a kö­zönség nagy része csak erős dohányt, „imely­gős" czikkeket szeret­­— a feladatot csakhamar megtalálja: egy kedvencz­ vezéreszmére van tehát szüksége,­­* éjszakai ideje alatt gazem­berre van valaki bélyegezve és pellengérre ál­lítva, csakhogy a kedves és terjedett néplap valami újat s érdekest hozzon. A czikket gyak­ran a helyesbítés szokta követni, és hogy ér­deke ne gyengittessék, s a jól értesült, s pusz­tán a leghitelesebb forrásokból merítő lapnak híre ne koczkáztassék, egy tévedés áldozatává kürtöli ki magát a lap tulajdonosa, vagy szer­kesztője. S mégis ugyanazt tes­z másnap, mert, minél szennyesebb a pletyka, mely irodájába hozatik, annál mohóbban esik neki, mert tudja, mi kell üzletéhez. Üzlet, ez a helyes szó, a mérték, melylyel az igazság méretik, a mérleg, melylyel a leg­több napi események részrehajlatlan megítélése méretik, és — minthogy ma csak azon üzlet jövedelmez, a­mely mellett, egyúttal a szédül­gés is vizetik, ennélfogva nem űznek kevés képviselői a közvéleménynek is szédülgést. Egy becsületes és őszinte tollal mit sem lehet ke­resni, és ha a hirlapirkálás egyúttal nem fejős tehén is, akkor k­ója ehben veszhet mellette. „Azért szédülgést az az egyik a bankokkal, a másik alapítókkal, nagy vállalatokkal,a­melyek­nél a leghazugabb szemfényvesztéssel könnyen csalható közönség az árat maga szokta meg­adni, és a kitett csalétre annál könnyebben jár, minél szemtelenebbek a hirdetmények. Mások ismét „leleplezések a családi életből" czímmel szédelegnek; ez utóbbi szédelgés nem kevésbbé veszedelmes, mert rontja, sőt öli az erkölcsöt Szerencsére csak igen kevés oly gyenge lélek van, mely képes volna hírlapi rágalmak által okozott bánatában öngyilkosságot elkövetni; még azok száma sem túlságos nagy, kik arra indítva éreznék magukat, hogy helyesbítést kö­veteljenek, mert a legtöbb ahhoz kényelmes, vagy jobban mondva, lusta. Innen ered a körül­mény, hogy az imelygős közlések nagyrészbeni igaztalansága napfényre nem hozatik, és az illető botrány­lap féltet híre biztosítva marad. A halálbüntetés eltörültetése minden állam­ban indítványoztatott és tárgyaltatott; az úgy­nevezett elrettentő elmélet napról napra veszíti követőit. Az előbbeni ellen azon kifogás hoza­tott fel, a gyilkosok maguk kezdjék meg a halálbüntetést, és akkor magától szűnik meg a kivégeztetés. Ezen kifogás ellen sokat lehetne mondani, mert nem csupán olyanok végeztettek és végeztetnek ki jelenleg is, kik gonosz szán­dékból más ember életének vetnek véget. A­mi az elrettentést illeti, annak még a legszigorúbb criminalisták sem hódolnak ma már, és azon kevés, mely még érette rajong, nem képes térít­getést nyerni. Ha azonban ezek, kiknek hiva­tása a felvilágosodás terjesztése, a még létező előítéletek megszüntetése, a kedélynek a nemes iránti művelése és minden nyerseség megszün­tetése feladatukká teszik tisztelt olvasóiknak mindennap egy más gyilkolás feletti borzalom­képet, egy öngyilkosságot, egy kivégeztetést és hasonló éleimet gerjesztő dolgokat hozni, csoda-e akkor­? ha a szív (kedély) elvadítva, és az értelem semmi másért, mint csupán iszony­tató dolgok iránt, fogékonnyá válik, melyek annál megragadóbban hatnak, minél jobban fa­gyasztják meg a vért az erekben ? Fénye-e ily sajtó az igazságnak és felvilágosultságnak ? és érdemli-e oly hirlapírás, hogy szabad legyen ? Mondják ugyan, hogy azon méreg ellen, melyet a sajtószabadság kebelében rejt, a sajtó a szük­séges ellenméreggel is bír; de alapos és tartós-e ama elégtétel, ha a rágalom, és becsületmegtá­madás, mely egy korlátolt eszű író által csak néhány forint jutalomért elkövettetik, egy utó­lagos helyesbítés által javíttatik ? Az olvasók nagy része, kik a gondolkodással nem szeretik fejüket törni, legtöbbnyire így nyilatkozik: a hírlapban volt, mégis kell benne valaminek lenni, és ezáltal nyeri a hírlapok legnagyobb része, nevezetesen a néplapok, a legszomorúbb magyarázatot. A.g. Munkavásár, NI. K­a­p­o­s­v­á­r. Az itteni férfiszab­ó­segédek tudtul adják ezennel, hogy a 14 nappal azelőtt a városi kapitányságtól elfogadhatónak talált követeléseik, a munkaadóktól egyhangú­lag visszautasíttattak. A követelések a követ­kezők: 1. Darab szerinti munkabér-felemelés 30 százalékra. 2. A munkások kifizetése vasárnap délelőtt 9—10-ig, és szabályos tizennégy napi leszámítás. Munkástársaim nevében sajnálko­zással kell kijelentenem, miszerint állapotaink oly ziláltak, hogy a munkaadóknak sikerült a kapitányság által létrehozott 14 napi felmon­dási időt eltagadni, mert a lefolyt felmondási idő után jogosítva érezvén magunkat a mun­kát beszüntetni, s a mesterek elzáratássássa­l fenyegetnek. A munka ápril 18-án beszünte­tett, minthogy nekünk a kellő szervezés hiány­zik, előnyös eredmény elébe nem nézhetünk. Az idemenetelt visszatartani kérjük társainkat-Bécs. A kéményseprő-segédek alkudo­zásai mestereikkel a segédek követeléseinek megadásával végződik , s a kilátásban volt strike elmaradt. Gazdászati harertér, Budapest. A „Munkás-Heti-Krónika", 16. számában hírül adatott, hogy az I. magy. játék-kártyagyár és Gurgl István ur munkásai a 10 órai munkaidő és megfelelő bér­felemelés megadására folyamodtak. — Gurgl István ur átvéve az erre vonatkozó legöregebb munkásaitól átnyújtott emlékiratot, a külső lát­szatra, minden vonakodás nélkül, a mi kijelen­téséből is kitetszik: Igaztok van, az idő ezt magával hozza, s ha az 1. magy. játék-kártya­gyár hozzá tesz, akkor én is teszem. Eddig bele voltak nyugodva, de a munkás gondolkozik és a pénzördög kormányoz. — A mi nemes bour­geois-unk tekintetbe nem vette, hogy a felmon­dási idő m. hó­­26-ig el volt határozva, s kidobá összes munkásait m. hó 19-én a puszta utczára, anélkül, hogy emlitésre méltónak találná a 14 napi törvényes felmondási időt. Ezen eset sok­kal közönségesb, hogy értekezzen az ember róla, hanem mégis jelentőséges, mert a munká­soknak utólag alkalmuk van a tőke és munka közötti harmónia lehetőségének egyik darabj­át megtekinteni. Elég az hozzá, hogy a piszok­lapoktól „humanikusnak" odaállított ipar­báró nagyon keveset törődött azzal, hogy a gyárában megöregedett munkások, ki neki jólétet és va­gyonát megalapították, kenyérnél ktős nyögnek. Ellenben pedig nem tartjuk méltóságukkal megegyezőnek, hogy ezen urat bepereljék, minthogy a munkás jogában, mint a gyengébb, mindig hátrányban van.*) Azért, társak, ébred­jetek öntudatra, s egyesüljünk, mert csak az összesség érdeke által mozdítható elő az egyes érdeke, s eredménynyel kölcsönösen ótalmaz­hatjuk egymást. K. M. G. M. B. A bérkocsisok strike-ja Bécs­ben , hó 28-án tört ki, az egyfogatú és két­fogatú bérkocsisok kilátásba állított strike-ja, miután a hatósággali alkudozásaik hajótörést szenvedtek. Ez az eddig létre­jött strike-ok kö­zöl egyike a legeredetiebbeknek, mert karon­fogva jár a munkaadó munkavevőjével, s így a strike közösnek kitűnik. Sem a városban, sem a külvárosokban, sem a vám előtt nem látható egy vagy kétfogatú kocsi. Legérezhe­tőbb a strike a vaspálya-udvarokban, az utazók bérkocsi után kiabálnak, de egye sem látható, csak a kocsisok vannak jelen, hogy a zavaron gyönyörködjenek. A rendőrség majdnem eszét veszti, s ámbár 200 omnibussal több hozatott forgalomba, de ezek még sem érnek fel. Igy ") A károsult munkások köteleznek a biróság ural­mához folyamodni. Megbocsáthatlan, ha ettől elállnak mert oly eset még roszabb rendszabályokra serkentené a bourgeois-osztályt. Szerk.

Next