Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)
1874-11-22 / 47. szám
. 47. szám. (4. jegy) Egyes szám 5 Issz. 2. évifolyam. Heti Krónika társadalmi és gazdászati nápa. A magyarországi munkások közlönye. Administratió és kiadóhivatal : 3 dob-utcza 67 sz. a hová minden reklamácziók intézendők. Előfizetési ár: 1S egy ed évre 60 kr. — Szerkesztőségi iroda: háromdob utcza 67 sz. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények: legolcsóbban számittatnak és az administráczióba. 3 Dobsutcza 67. sz. a. elfogadtatnak. Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban. Budapest, november 22-én 1874. Határozati javaslat. IElfogadtatott a f. é. november 8-ánÓbudán tartott nyilvános munkásgyűlésen. »Tekintetbe véve, hogy a nyomor és szükség a munkásosztályban napról napra nagyobb mérveket ölt és a munkáselbocsáttatások még folyvást tartanak s a nagyobb gyárak és műhelyek r.nunkásszemélyzetét a legkisebb minimumra csökkentik és az ennek folytán munkanélkülivé lett számos munkáscsaládnak a legiszonyabb kiílatásai nyílnak a máris közel levő télre. Tekintetbe véve, hogy ezen válság csak az uralkodó osztály гож gazdálkodásának kifolyása. Tekintve továbbá, miszerint az állam kötelessége és feladata volna alattvalóinak javát előír mozdítani , de egyrészt a mai állam tehetetlen, másrészt nem akar a munkásosztály jogos követeléseinek eleget tenni, minek folytán e válságok rövid időközökben ismétlődni fognak,—a ram-A kasodra hárul a kötelesség, hogy felismerve osztályérdeküket, szervezkedjenek s hogy így tegyék lehetlenné örökre az ily válságokat vagy legalább gyengítsék ezeknek érezhető behatását. Kötelessége volna tehát minden munkásnak a létező általános munkásegyletbe lépni, mely a magyarhoni munkások szerezkedésével foglalkozik, s mivel mindeddig az állam nem tartotta szükségesnek a beteg és rokkant munkások érdekében tenni valamit, tartsa tehát minden munkás a kötelességének magát a Budapesten székelő általános munkás-beteg- és rokkantpénztárba lépni. Tekintve végre, hogy a jelenleg uralkodó ,a nyomor és a legiszonyatosabb kilátások a közepelíő télre a rögtöni segélyt követelik, a maai munitásgyűlés követeli a magyar kormánytól, hogy a Budapest főpolgármestere által fogazatba vett óvintézkedéseit az uralkodó nyomor enyhítésére derjeszsze ki az egész országra és erre nézve vegye igénybe az egyleteket vagy ezek bizalmi étférfiait, mert csak ezáltal lehet valami hasznosat vagy czélirányosat elvárni. Végül a ma ülésező munkásgyűlés felhívja az óbudai általános munkásegyletet : meneszszen a magyarhoni munkásokhoz minden hazánkban szokásos nyelven egy szózatot, melyben az uralkodó nyomot ecsetelve és annak mentő eszközei elsorolva legyenek." A folyó évi november 8-án Óbudán, a Zeller-féle kávéház hetységében ülésező nyilvános munkaegyülés. Társadalmi s gazdászati szemle. A vasárnap, f. hó 15-ére egybehívott polgárgyűlés, amely nagyratartólag népgyűlésnek neveztek el, s melynek napirendjén a Grhyczy-féle adótörvényjavaslatok voltak - a polgárok politikai fejlettségének legszomorúbb tanújelét adta. Jelen volt összesen 33 egyén. Ezekből jutott a rendőrségnek 6, a napilapok küldtek 7 egyént. Az egybehívók, midőn pár órai kínos várakozás után látták, hogy a pártkülönbség nélkül meghívott polgárság nem jelenik meg, szép lassacskán eltünedeztek egymásután és ott hagyták az életlapokból általánosan ismert Sanyi bácsit, ki — hogy a pártjára hárult szégyent némileg enyhítse — fél 12 órakor kijelentette, hogy »az egybehivő rögtöni megbetegedése folytán a népgyűlés (!) nem tartathatik meg". De daczára ennek ez nem folyt le egy kis furcsa jelenet nélkül, mert egy kék blouseba öltözött munkás nem tarthatta magában, hogy véleményének nyilvános kifejezést ne adjon. Kijelenté, hogy a polgári elem politikai szelleme még most is a legrondább állapotban van és elérkezett az idő, hogy ez egy egészségesebb elemnek engedné át a tért; utalt a polgárság által annyira kigúnyolt munkásgyűlésekre, melyek még soha sem vallottak ily kudarcot. Hiszszük, hogy ezen a csapatnélküli vezéreknek elment a kedvük egy utóbbi gyűlés egybehívására.