Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)

1876-01-02 / 1. szám

1. szám 1167 Esc.ves s­zám ás­a 5 kr. "U­SI IV. évfolyam. Munkás Heti Krónika. Társadalmi és gazdassati neclap. A magyarországi munkások közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob-utcza 67 sz. a hová minden pénzküldemény intézendő. Előfizetési ár • Sövedévre CO s­ — Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények: legolcsóbban számittatnak és az administráczi­óban elfogadtatnak . Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban.­­ ° Budapest, 1876. január 2-án. Egr hóza 30 Előfizetési fölhívás. Január l-jétől új előfizetést nyitottunk a következő árak mellett: Az egész 1876-ik évre 2 frt 40 kr. Félévre, január — juliusig ...­­ „ 20 „ Negyedévre, január — aprilig. . — „ 60­­„ Január hóra . . . . — „ 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros. postautalvány mell­et küldhetők.­­ Az október deczemberi negyedévben megjelent számokbeli maradék még teljesen kaphatók. Ara 60 kr. Mentől számosabb előfizetésre két A „M.-H.-Krónika" kiadóhivatal Budapesten, dob­ utca 67. A socialismus és ellenségei. (Első cikk.) (Fg.) A társadalmi tudomány nem az újkor szülöttje, hanem a népek tör­ténetéből eredt. Szellemi tekintélyek, kik a népek tulajdonságai , szokásai, és intézményeinek megvizsgálásával 6s észlelésével foglalkoztak, m­ilyen éles elméjű férfiak rendszerbe hozták tapasztalataikat és kutatásaikat s mint tudományos tárgyat hagyták hátra az utókornak. Minden történeti korszak felmu­­tathatja a maga tudósait, kik folyton új ellentéteket fedeztek fel a nép társa­­dalmi állapotában, és kik ezeknek eltá­­­volításával komolyan foglalkoztak. Évszázadunk haladása oda irányul, hogy a tudományt általánosan, tisztán és érthető módon a néppel is kell meg­­értetni és hogy mindazok, kiket érdekel, magukévá tehessék. Ezen új haladás immár minden irányban érvényesülni törekszik. Általánosan is el­jön már fogadva az elv, miszerint az emberiség fejlődése alatt fölmerült kiáltó ellen­tétek nem csak hogy elvitázhatlanok, hanem hogy azokat mentől előbb r­aikális reformokkal, azaz gyökeres átalakításokkal ki kell egyen­líteni. A társadalmi kérdés nem a tudomány által hozatott létre, hanem a gazdászati viszonyoknak a természet törvényeivel való összeha­­sonlításának az eredménye, a­mennyi­ben az ember minden cselekvésében a természet törvényeinek alá van vetve, gazdászati viszonyait azonban önállóan rendezheti be természetszerű szükség­­leteihez képest. Tehát nem a tudomány hozta létre a socialistákat, hanem a lé­­tező egyenlőtlenségek. Mert nem kell valakinek épen műveltnek lenni és mégis lehet derék socialista, holott ellenkezőleg minden műveit embernek, ki józanul és előítélet nélkül észleli és bírálja a létező egyenlőtlenségeket, so­­cialistává kell hogy váljék. A zsoldért gyártott tudományt kivéve, az összes mai valódi tudomány a socialismus j­ogosultsá­gát nyíltan elismerte, sőt utat-módot is mutatott, miképen lehessen azt életbe léptetni. Daczára ennek egész gépezetek mozdittattak meg ennek elnyomására, de eddigelé­g durva erőszak e tekintetben semmit sem vihetett végbe; sőt ellenkezőleg: a tömegeket mindinkább fölingerelte s fölizgatta, s végre minden el­nyomott szabadság csak­is forradalom útján ju­tott győzelemre. Ámde „tudós elleneink," milyenek ; honatyák, európai és más híres nemzet­gazdászok, bérend­ollú hirlapírók és más csúszú mászó írói állatok számta­lan socialista-ellenes művet és iratot készítettek,a­melyekkel hajszálnyira be akarták bizonyítani, hogy a socialisti­­kus elvek sehonnaiak és csak egyes ábrándozók agyrémei stb., főképen pe­dig, hogy ezek keresztül nem vihetők illetőleg nem életrevalók. Ezen ráfogások leginkább a nyárs­­polgárság agyvelejét lepték el és fel is használják ezeket minden kellő és ked­­vező alkalommal s fájdalom ! a mun­­kásosztálynak is még nagy része ha­sonló felfogással él. Elkerülhetetlenül szükséges tehát, hogy ezen cikksorozatban az ellenes nézetekkel foglalkozzunk, és bizonyíté­kokkal fogjuk megvilágítani, miszerint a törspolgárság efféle borzadalmas né­zeteinek az alapja nem egyéb mint esztelenség, rosz akarat és aljas önzés. Az embernek első ösztöne : anyagi helyzetének javítása és jóllétének elő­mozdítása. De ugyan mire utalnak e tekintetben „tudós elleneink"? Azt mondják: „A mai társadalomban kinek­kinek alkalma van,magának gazdagságot szerezni,hiszen fenáll a szabad költözés, a szabad konkurrencia (iparverseny), a szabad egyezmény joga stb., mindez létezik arra nézve, hogy az ember a föntemlített természetes­­ ösztönét elő­mozdíthassa — csak használja is ki minden egyes a maga javára ezeket a saját rendelkezésére álló eszközöket". Ezek a nyárspolgári bölcselmek­ből eredő tanok pompásan jelem­zik mai társadalmi állapotainkat! Megengedjük, hogy egyesek gaz­dasságra és jóllétre, vitték, ámde mind-I ' • ez éppen nem egyébb, mint az összes: '­ségnek kizsákmányolása az egyesek ált­­al és csak következetes ily viszonyok között, ha birtokosok és birtoktalanok léteznek a társadalomban; a birtoko­­sok ugy lesznek olyanokká, mivel pénz­hatalmuknál fogva a munkaerőt kezük­­be tudják összpontosítani s ezt kedvük­től vagyis nyerészkedési dühöktől füg­­gővé tudják tenni; a birtoktalanok pe­dig úgy támadnak, hogy — habár mun­kaerejök tulajdonosai — mindamellett mégis birtoktalanok, mert a munkaerőt mint olyant a jelenlegi termelési rend­­szerben nem­ a maguk javára értékesít­hetik, hanem soványan szabott bérért kell kicserélniük, holott munkájuk tel­jes jövedelmének nagyobb része mint „vállalkozó nyereség" a kapitalista zse­bébe foly, a minthogy minden gazdag­ság csakis a munkaerőnek kizsákmá­nyolása­ által jön létre. Nem ritkán a „tőkének kockázta­tásáéról is hallunk frázisokat, azt hangsúlyozván, hogy hát „gazdag gyá­rosok, spekulánsok, vállalkozók és más ilyen pénzbálványok is megbuknak, sőt tökéletesen tönkre is jutnak"; — de ez épen nem más, mint a kapitalisták által egymás között viszonylagosan elkövetett csalások eredménye és ezen maguk közti csalás harcában utóvégre az marad győztes, a­kinek a „vakszerencse istennője" inkább kedvez, vagyis, hogy olyan embernek szavaival éljünk, ki gazdag emberré fel tudott csapni: „Ki a mai társadalomban valamire szert tenni akar, kell, hogy kabátja ujjával a börtönt érintse meg." 1 .A magántulajdon elve napról napra nevetségesebb kudarczokat vall és felmerülő tények fényesen igazolják a socialismus azon állí­tását, hogy a kapitalismusnak most uralgó rend­szerében a kisbirtokos gazdák mindinkább tönkre­jutnak és birtokaik lassan-lassan beleolvadnak a nagy uradalmukba, mivel a gazdák a nagy földes­urakkal konkurrálni nem bírnak. Hajmeresztő példát erre olvasunk a „Hermannstädter Zeitung"-ban mely szerint a kőhalomszéki járásban egy gazdának 400 ölnyi réte egy árverésen­­, mond: egy k­r­a­j­c­z á­r­é­r­t adatott el! A socia­listikus társa­dalomban ilyesmi soha elő nem fordulhat, mert a földek nincsenek magántulajdonokra fölosztva,hanem a földek az állam köztulajdona. Az összes földtulajdon községenként — a föld-s minősége é­s a lélekszám arányához képest — áten­­­gedhetik megművelésre és haszonvételre, mely­­ földbérletért a község bizonyos évi adóval tartozik­­ az állam javára. A földbirtok kérdésének ilyetén megoldásával egyrészt a községek népsége részére biztosítva lennének az emberhez méltó megélhetés feltételei, másrészt az állam kincstára biztossá számíthatna az adókra és a mostani tömérdek adó­behajtási és végrehajtási költségek elmaradnának. A kisbirtokosok kérdése már­is oly égető, hogy előbb-utóbb az országgyűlésnek azt komoly megfontolás alá kell, hogy vegye.

Next