Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)

1876-06-11 / 24. szám

24 mám. IKsP" Egyes szám ára 5 kr. IV. évi­folyam Munkás-Heti Krónika. Társadalmi és gazdászati néplap, A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob-utcza 67. sz. a hova minden pénzküldemény intézendő. Kéziatok vissza nem küldetnek Hirdetmények: legolcsóbban számíttatnak. Budapest, 1876. junius 11-én. Előfizetési föltételek. Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros. postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben megjelent, valamint a mult év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. .. Az egész 1876-ik évre 2 frt 4­1 kr. Félévre, 1 „ 20 „ Negyedévre. .... „ 60 „ Egy hóra , „ 20 „ A magyar bank­kérdés és a socialisták. .. Ha egy kizárólagos monopólium­m­al fölruházott jegybank már alapjai­ban elvi csaláson alapul , ha a bank­m­onopoliumnak csak az a hatása, hogy a hitelt keresőket kizsákmányolja — várjon miért kell akkor tapasztalnunk, miként ugyanazon társadalmi osztályok, melyek a mai termelésmód mellett hi­telre leginkább vannak utalva, a szen­vedély minden hevével bele­rohannak a bank-agitációba; míg másrészt a tő­kétől függő osztályok, a s­­zellemi és kézműves proletárság, e kérdésben egyáltalában valami kiváló érdeklő­dést nem tanúsítanak, s vajjon mik azon tényezők, melyek e jelenségeknek alapul szolgálnak ? Először magát a tőzspolgári államot, természetének lényegéből fo­­lyó legmelegebb önérdeke ösztönzi a bankügy mihamarabbi önállósítására és ennek folytán a pénzforgalom föllen­dítésére, mivel ez előfeltétele az adók könnyebb behajthatásának és alkalmat nyújt a kormánynak, hogy az adócsa­vart még szorosabbra feszítse, s más­részt mivel elevenebb gazdászati élet legalább az országban uralgó poli­tikai nyomorúságot egy időre elvonja az állampolgárok szem­­ügye elől. Ne feledjük: a tőzspolgári osztály az oly kormány ellenében,mely a tőkepénz gyümölcsözését alkalmas közintézmények által készségesen elő nem segítené, — mindenkor ellen­zéki állást szokott elfoglalni. — Ezek a főbb politikai és közgazdászati szempontok. A nagykapitalisták­nak szintén igen természetes hogy érdeké­ben van a bank fölállítása, mert ha a „gőzerővel" űzött uzsoráskodásuk már kimerítette készpénzüket, akkor a bir­­­okukban levő állami vagy egyébb biz­­tos magánpapírokból egy csomót békül­­denek a Nemzeti Bankba zálogul, mely papíroknak az időszerinti tőzsdei értéknek megfelelő két harmadát kész­­pénzben kapják hitelben. A nagykapi­talisták tehát hitelt élveznek a banknál, mivel „gyümölcsöző" tőke pénz­ük, tehát mivel — tulajdonjuk van ! . . . . A gyámnokok pedig — mint minden vállalkozók, kik magukat töme­ges termelés folytán hizlalják — a jegybankban egyenesen legsajátabb jóltevőjüket lelik; mert ha a nagyter­­melőnek meglevő saját üzleti tőkéje oly időszakban kifogy, midőn üzletének közviszonyai nagy nyereséget remél­tetnek a fokozottabb tömeges terme­lésből, akkor épen csak a bank fogná kiránthatni zabolázhatlan nyelvágyá­­nak kelepcéjéből a gyárnokot, úgy hogy a szükséges készpénzt kölcsönzi váltó­ra. Erre aztán a gyár több munkaerőt állít be, melyet szintén hosszabb munn­­kaidőre kényszerít, csakhogy a árupiac keresletének megfelelhessen és mentől nagyobb nyereséget rakhasson zsebre, melyet tulajdonképen a banknak kö­­szönhet, mivel e kizsákmányolásra meg­adta a szükséges eszközt. A bank pa­dig azért kölcsönzött, mivel a gyárnak birtokos és mivel a munkaeszközö­ket, a gyártelepet, a gépeket stb. saját magán­tulajdonául vallja. Szintoly kiváló osztályérdek hajt­­ja a k­e­r­e­s­k­e­d­ő­k­e­t a bank-agi­­táció már már tornyosuló áramlatába. A kereskedő, az uzsoráskodó nagytőkés­nek ezen „jobb keze", szüntelenül ki­­kémleli és megbírálja a világpiacnak hasznot remé­ltető viszonyait; egyedüli törekvése az, hogy kész tőkéjét mentől gyorsabban áthelyezhesse munkater­­mékekbe, hogy tömegben és olcsón be­­vásárolhasson és lehetőleg gyorsan , drágán eladhasson, és így a nyereséget A papok erkölcstelenségéről. (Vége.) Hol a barátok otthonosak, alig van egy polgári vagy parasztház, hol egy barát házi­barát nem lenne. Megérkezik a szent ember, az öregek piszkos kezeiket nyalják, a gyermekek pedig az ölébe ülnek mindaddigig áldását nem adja. A házban találtató legjobbaktól szolgálnak neki, a szegénysége miatt a ház feje megvonja magától a pohár bort, a tisztelt vendég számára bizonyosan fog egy pohárral akadni. Jó izon el­költi a feltálaltakat, már csak azért is, mivel a szegény emberek megvetésre magyaráznák, ha adományaikat nem ízlelné. Minő ar­ot vág azon­­ban, ha a szokott pohár bor vagy kedvenc eledele kimarad ? „Mi a világi kéjelgőkre nézve a kéjhölgy, ugyanaz a barát a nőkre nézve,­ — mivel ezen urak a nőktől általánosan be­sült „erénynyel" birnak, és azon felül — hallgatagok. I­­­y­e­n szent férfi előtt nem kénytelenek bűne­iket szégyenleni mivel a gyónás kész­teti őket legtitkosa­b bűneik elmondására is. E gyónás tehát a barátoktól szigorú titokban tarta­tik. Azt, ki a gyónás titkát megsérti, szigorú fe­nyíték éri, s ít il egészen renden is v­n. 1579 ben a toulouse-i törvényszék lefejeztetett egy papot, ki a gyónás­ közben bevallott gyil­kosságot feladta a hatóságnak. A gyilkos büntet­lenül aradt. Az ember zava­rba jön, hogy ezen ítélet felett mikép ítéljen ! A barátok nemcsak „szeretettel­j­e­s", hanem igen kényelmes házi barátok is. Ha egy fiatalember szerelmes valamely fiatal nőbe,csak páterkájához forduljon,s a dolog bizonyosan menni fog. Ily csekély bünt majd eligazit, hiszen a pá­­ternál mindig készen van az absolutió, s ha bár­­­mennyiszer vétkezünk is, ott a gyónás, mely után tiszták leszünk mint a ma született gyermek.­­ Ne higyje ám az ember, hogy a gyónás az erköl­­seket öregbíti, mint ezt némelyek elhitetni sze­­­retnék ;a szégyen és szemérem mihamar le van küzdve, az egyházi büntetések elviselése könnyű, s igy a gyónás nem sokára az erkölc­steletség előmozdítója lesz. A mennyire engedékenyek voltak a papok a nemi korlátok irányáb­a, és oly szigorúak vol­tak a böjti tilalom áthágói ellen ; nem vérlázító-e például, midőn olvassuk, hogy 1629 ben a bur­gundi st.-claude-i apátság Vuillon nevű egyént lefejeztetett azért, mivel e szegény ember éhség közepette böjti napon egy darab lóhúst hozott magának a pecértől? Ha valamely apát meghalt, a kicsapongó barátok azon iparkodtak, hogy magukhoz hason­lót válaszszanak, nehogy életmódjukban akadá­lyozva legyenek. És nem ritkán a választás a leg­erköcstelenebb emberre esett. Az előbb említett­­Busch János beszéli miszerint egy kolos­or apátjának halála után olyat akartak választani, ki az elhunytnak méltó utóda lesz. Legtöbb szó esett bizonyos pá­terre ki nem volt jelen, hanem a csapszékben ivott. Miután kedvenc helyét a vett tudósítás hí­rére sem akarta elhagyni, a választók követséget menesztettek hozzá, az örvendetes esemény tud­tul adása végett. Csak hosszú reábeszélés után vállalkozott a­z uj méltóság elfogadására. Midőn ez megtörtént nai­y lakoma rendeztetett, hol a papok ágyasaikkal együtt lecsipték magokat De e szent férfiak meglakoltak gyalázatos életükért, mert midőn olyan állapotba jutottak, hogy se nem láttak, se nem hallottak, tűz ütött ki, és az egész tisztességes társaság­­ odaégett. Bárha a barátoknak számnélküli készséges apáca állott rendelkezésükre, mert magában Né­metországban 200,0­0 volt, mégis vágyaik legin­kább a világi nőkre irányultak. Igaz, hogy igen sokszor kelepcébe kerültek, s ilyenkor szitok, csú­­folódás vagy megveretés volt jutalmuk, de ezzel keveset gondoltak. Schleswig mellett levő Guldhölmi kolostor apátjának volt egy kedvese a városban, kinél az évet gyakran eltöltötte. Hogy a dolog feltűnő ne legyen, rendesen valami bizalmas pátert vitt ma­gával , de később ez is terhére volt, a kíséretes ott­­hon hagyta. A nélkülözés sértette társát, s ugyan­­azért valódi barát természettel boszúra gyuladt.

Next