Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)
1876-06-11 / 24. szám
24 mám. IKsP" Egyes szám ára 5 kr. IV. évifolyam Munkás-Heti Krónika. Társadalmi és gazdászati néplap, A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob-utcza 67. sz. a hova minden pénzküldemény intézendő. Kéziatok vissza nem küldetnek Hirdetmények: legolcsóbban számíttatnak. Budapest, 1876. junius 11-én. Előfizetési föltételek. Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros. postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben megjelent, valamint a mult év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. .. Az egész 1876-ik évre 2 frt 41 kr. Félévre, 1 „ 20 „ Negyedévre. .... „ 60 „ Egy hóra , „ 20 „ A magyar bankkérdés és a socialisták. .. Ha egy kizárólagos monopóliummal fölruházott jegybank már alapjaiban elvi csaláson alapul , ha a bankmonopoliumnak csak az a hatása, hogy a hitelt keresőket kizsákmányolja — várjon miért kell akkor tapasztalnunk, miként ugyanazon társadalmi osztályok, melyek a mai termelésmód mellett hitelre leginkább vannak utalva, a szenvedély minden hevével belerohannak a bank-agitációba; míg másrészt a tőkétől függő osztályok, a szellemi és kézműves proletárság, e kérdésben egyáltalában valami kiváló érdeklődést nem tanúsítanak, s vajjon mik azon tényezők, melyek e jelenségeknek alapul szolgálnak ? Először magát a tőzspolgári államot, természetének lényegéből folyó legmelegebb önérdeke ösztönzi a bankügy mihamarabbi önállósítására és ennek folytán a pénzforgalom föllendítésére, mivel ez előfeltétele az adók könnyebb behajthatásának és alkalmat nyújt a kormánynak, hogy az adócsavart még szorosabbra feszítse, s másrészt mivel elevenebb gazdászati élet legalább az országban uralgó politikai nyomorúságot egy időre elvonja az állampolgárok szemügye elől. Ne feledjük: a tőzspolgári osztály az oly kormány ellenében,mely a tőkepénz gyümölcsözését alkalmas közintézmények által készségesen elő nem segítené, — mindenkor ellenzéki állást szokott elfoglalni. — Ezek a főbb politikai és közgazdászati szempontok. A nagykapitalistáknak szintén igen természetes hogy érdekében van a bank fölállítása, mert ha a „gőzerővel" űzött uzsoráskodásuk már kimerítette készpénzüket, akkor a birokukban levő állami vagy egyébb biztos magánpapírokból egy csomót béküldenek a Nemzeti Bankba zálogul, mely papíroknak az időszerinti tőzsdei értéknek megfelelő két harmadát készpénzben kapják hitelben. A nagykapitalisták tehát hitelt élveznek a banknál, mivel „gyümölcsöző" tőke pénzük, tehát mivel — tulajdonjuk van ! . . . . A gyámnokok pedig — mint minden vállalkozók, kik magukat tömeges termelés folytán hizlalják — a jegybankban egyenesen legsajátabb jóltevőjüket lelik; mert ha a nagytermelőnek meglevő saját üzleti tőkéje oly időszakban kifogy, midőn üzletének közviszonyai nagy nyereséget reméltetnek a fokozottabb tömeges termelésből, akkor épen csak a bank fogná kiránthatni zabolázhatlan nyelvágyának kelepcéjéből a gyárnokot, úgy hogy a szükséges készpénzt kölcsönzi váltóra. Erre aztán a gyár több munkaerőt állít be, melyet szintén hosszabb munnkaidőre kényszerít, csakhogy a árupiac keresletének megfelelhessen és mentől nagyobb nyereséget rakhasson zsebre, melyet tulajdonképen a banknak köszönhet, mivel e kizsákmányolásra megadta a szükséges eszközt. A bank padig azért kölcsönzött, mivel a gyárnak birtokos és mivel a munkaeszközöket, a gyártelepet, a gépeket stb. saját magántulajdonául vallja. Szintoly kiváló osztályérdek hajtja a kereskedőket a bank-agitáció már már tornyosuló áramlatába. A kereskedő, az uzsoráskodó nagytőkésnek ezen „jobb keze", szüntelenül kikémleli és megbírálja a világpiacnak hasznot reméltető viszonyait; egyedüli törekvése az, hogy kész tőkéjét mentől gyorsabban áthelyezhesse munkatermékekbe, hogy tömegben és olcsón bevásárolhasson és lehetőleg gyorsan , drágán eladhasson, és így a nyereséget A papok erkölcstelenségéről. (Vége.) Hol a barátok otthonosak, alig van egy polgári vagy parasztház, hol egy barát házibarát nem lenne. Megérkezik a szent ember, az öregek piszkos kezeiket nyalják, a gyermekek pedig az ölébe ülnek mindaddigig áldását nem adja. A házban találtató legjobbaktól szolgálnak neki, a szegénysége miatt a ház feje megvonja magától a pohár bort, a tisztelt vendég számára bizonyosan fog egy pohárral akadni. Jó izon elkölti a feltálaltakat, már csak azért is, mivel a szegény emberek megvetésre magyaráznák, ha adományaikat nem ízlelné. Minő arot vág azonban, ha a szokott pohár bor vagy kedvenc eledele kimarad ? „Mi a világi kéjelgőkre nézve a kéjhölgy, ugyanaz a barát a nőkre nézve, — mivel ezen urak a nőktől általánosan besült „erénynyel" birnak, és azon felül — hallgatagok. Iyen szent férfi előtt nem kénytelenek bűneiket szégyenleni mivel a gyónás készteti őket legtitkosab bűneik elmondására is. E gyónás tehát a barátoktól szigorú titokban tartatik. Azt, ki a gyónás titkát megsérti, szigorú fenyíték éri, s ít il egészen renden is vn. 1579 ben a toulouse-i törvényszék lefejeztetett egy papot, ki a gyónás közben bevallott gyilkosságot feladta a hatóságnak. A gyilkos büntetlenül aradt. Az ember zavarba jön, hogy ezen ítélet felett mikép ítéljen ! A barátok nemcsak „szeretetteljes", hanem igen kényelmes házi barátok is. Ha egy fiatalember szerelmes valamely fiatal nőbe,csak páterkájához forduljon,s a dolog bizonyosan menni fog. Ily csekély bünt majd eligazit, hiszen a páternál mindig készen van az absolutió, s ha bármennyiszer vétkezünk is, ott a gyónás, mely után tiszták leszünk mint a ma született gyermek. Ne higyje ám az ember, hogy a gyónás az erkölseket öregbíti, mint ezt némelyek elhitetni szeretnék ;a szégyen és szemérem mihamar le van küzdve, az egyházi büntetések elviselése könnyű, s igy a gyónás nem sokára az erkölcsteletség előmozdítója lesz. A mennyire engedékenyek voltak a papok a nemi korlátok irányába, és oly szigorúak voltak a böjti tilalom áthágói ellen ; nem vérlázító-e például, midőn olvassuk, hogy 1629 ben a burgundi st.-claude-i apátság Vuillon nevű egyént lefejeztetett azért, mivel e szegény ember éhség közepette böjti napon egy darab lóhúst hozott magának a pecértől? Ha valamely apát meghalt, a kicsapongó barátok azon iparkodtak, hogy magukhoz hasonlót válaszszanak, nehogy életmódjukban akadályozva legyenek. És nem ritkán a választás a legerköcstelenebb emberre esett. Az előbb említettBusch János beszéli miszerint egy kolosor apátjának halála után olyat akartak választani, ki az elhunytnak méltó utóda lesz. Legtöbb szó esett bizonyos páterre ki nem volt jelen, hanem a csapszékben ivott. Miután kedvenc helyét a vett tudósítás hírére sem akarta elhagyni, a választók követséget menesztettek hozzá, az örvendetes esemény tudtul adása végett. Csak hosszú reábeszélés után vállalkozott az uj méltóság elfogadására. Midőn ez megtörtént naiy lakoma rendeztetett, hol a papok ágyasaikkal együtt lecsipték magokat De e szent férfiak meglakoltak gyalázatos életükért, mert midőn olyan állapotba jutottak, hogy se nem láttak, se nem hallottak, tűz ütött ki, és az egész tisztességes társaság odaégett. Bárha a barátoknak számnélküli készséges apáca állott rendelkezésükre, mert magában Németországban 200,00 volt, mégis vágyaik leginkább a világi nőkre irányultak. Igaz, hogy igen sokszor kelepcébe kerültek, s ilyenkor szitok, csúfolódás vagy megveretés volt jutalmuk, de ezzel keveset gondoltak. Schleswig mellett levő Guldhölmi kolostor apátjának volt egy kedvese a városban, kinél az évet gyakran eltöltötte. Hogy a dolog feltűnő ne legyen, rendesen valami bizalmas pátert vitt magával , de később ez is terhére volt, a kíséretes otthon hagyta. A nélkülözés sértette társát, s ugyanazért valódi barát természettel boszúra gyuladt.