Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)

1877-01-07 / 1. szám

Előfizetési föltételek. Az egész 1877-ik évre 2 frt 40 kr. Félévre, 1 „ 20 „ Negyedévre. .... „ 60 ,, Egy hóra . » 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben, valamint a mult év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. Elvtársainkhoz! Mindazon elvtársak, kik 1­. év ja­nuár 1-jétől kezdve lapjainkra foly­tonosan előfizetnek és a kiadóság nyug­tája mellett havonta t­i­z k­r­a­j­czárnyi segélyt nyújtanak azok f­e­n­t­a­r­t­á­s­á­r­a és eme­lésére , három egymásután követ­kező hónap lefolyta után a társkiadó­ságba és az ebből folyó jogokba ré­szesítjük. A „Munkás-N­eti-Krónika" és az „ Arbeiter-Wochen-Chronik" kiadói. Lapun­k pártoló tagjait meghívjuk az 1877. évi január hó 8-á­n (hét­fő­n) esti 8 órára egy tanácskozás megtar­tása czéljából a dolomicza 67. szám alatti házban levő vendéglőbe megjelenni. A nyugta előmuta­tandó. — Mindazok, kik az eszközölt segélyezési járulékért nyugtáikat még nem kapták meg, e lapok kiadó-hivatalánál (dobuteza 67. az udvar­ban jobbra) megkaphatják. Ugyanott a jelentkező pártoló tagok előjegyeztetnek. A kiadó-(szerkesztő-) bizottság. A nemzetiségi kérdés. (Egy szerb elvtárstól ) A szerb-török háború az egész hi­vatalos és nem hivatalos világot a leg­­nagyobb izgatottságba hozta. Minden államnak, minden kormánynak sajátos érdekei vannak, melyek egymás mell­­ett átvonulva, nem jöhet közöttök egyetértés létre. A magyar államhata­lom azt hiszi, hogy nem állhat Magyar­ország érdekében egy délszláv biroda­lomnak felvirágoztatása. Oroszország valamit „annektálni" akar és pártfogo­­lása alatt délszláv államokat létesíteni, melyek nekik adott esetekben Ausztria-Magyarország ellen szolgáljanak . Ang­­lia, a törspolgárság eme klasszikus földje egyrészt a status quo­t (jelenle­­gi állapot) akarja fentartani, másrészt a felkelő tartományokban a „belügyi autonómiát"; a horvátok szerény kivás­dalma pedig egy hatalmas birodalom, Nagy-Horvátország, Herczegovina és Boszniával, létesítése ; a bolgároknak sem volna valami nagy ellenvetésök egy nagy bolgár­ birodalom­ létesülése ellen; a szerbek, — mint a leghatalma­sabb délszláv népfaj — sem akarnak a többiek mögött maradni és he óha­­­jok egy nagy szerb birodalom, a mint az 500 évvel ezelőtt Dusán czár alatt volt és csak egy jövendő Dusán szemé­­­lye miatt vannak még zavarban. Miu­tán, Nikicza vagy egy orosz ékszertol­i vaj (ez alatt egy ismert orosz herczeg értetik) legyen-e az. A szerb nemzeti párt a horvátokat és bolgárokat szeret­­né nemzeti uralma alá juttatni, de ezek a maguk részéről ellenkező czéloknak hódolnak és mindegyike a másik felett akarna uralkodni. Ebből látható, hogy a szláv fajok egymás között sincsenek egy véle­ményben. De a bonyodalmak szemlélé­­sénél tisztán láthatjuk a nemzeti elv semmiségét; nem képes egy organikus egészet létesíteni. Egyesülés helyett szétdarabolást és összemarczangolást hoz elő, s a kinek valóban szivén fek­szik a Kelet (Magyarországot is ide értve) népeinek java, annak ez elvet el kell dobni és a nép valódi javának írt­ját választani. A különféle nemzetiségek egyrészt a nemzeti pártoktól félre vezettetve, egy nemzetiségi „önállóság"­ után tö­rekednek, azon vérmes reménynyel táplálva magukat, hogy ezáltal anyagi jólétük biztosítva leend; másrészt a magyar nemzet „uralkodó" vezérférfiai jóllakatják a szegény népet frázisokkal, hogy azt annál sikeresebben nyúzhas­sák s ez saját osztályhelyzetét is fél­reismerve, kizsákmányolóik hívására mindenüvé követik őket. A nemzetisé­­gek gyűlölik s nyomoraik okozóinak tekintik egymást, az urak pedig örven­denek ezen, az összes nép munkájának gyümölcsét zsebükbe rakva, s nem is tekintik azt, váljon a termelvény haza­beli vagy más nemzetiségeké. Hisz az urak előítélet nélküliek, de a népnek kell, hogy előítélettel legyen eltelve, különben más dolgokkal is foglalkoz­­nék, mint pl. Karácsonyi gróf miért van 80 ezer hold föld birtokában, míg munkásai éhezni kénytelenek? A kü­­lönféle nemzetiségek épúgy, mint az itt „uralkodó" törzs nagyon is hamar belátná, hogy semmi oka sincs egymást gyűlölni, mert a valóságban egyformán le vannak nyomva és érdekeik össz­­hangban vannak egymással: egyenlő kötelességeik vannak, de jogaik nincse­­nek. A legkülönfélébb nemzetiségű munkások között a legnagyobb egyen­­lőség uralkodik. A haza — reaktioná­­rius értelemben — a népeknél elveszí­­ti majd a fogalmat és az egyes nem­zetiségek boldogságukat nem fogják pld. egy Mileticsben feltalálni vélni, hanem egyesülten jobb állapotok után fognak törekedni. Nem nemzetiségekbe fogják aztán a népeket osztani, hanem munkásokba és kizsákmányolókba, el­tekintve a nemzetiségtől. Az urak már régóta nemzetköziek, sőt a mai társa­­dalom talapzata, a rendőrség, is nem­­zetközi. Miért ne követnék hát a mun­kások is uraik eme példáját. Ez időnek el kell érkeznie. Mert ez a nemzetiségi gyűlölet, mely Magyarországot mar­­czangolja és a zsarnokságot előtérbe szo­­rítja, nem természetes, hanem erőltetett gyűlölet, melynek idővel el kell vesznie. Ily állapotokat csakis a szoczializmus hozhat létre, csak ez mentheti meg Magyarországot, ez tarthatja fenn te­rületi épségét. A szerbek Szerbiával, az románok Romániával akarnak egye­­sülve lenni, a horvátok is önálló biro­dalmat óhajtanak, sőt az erdélyi szá­szok és tótok között is mindinkább tért nyer a magyarok elleni nemzetisé­­gi gyűlölet. Szláv törzsektől körülövez­­ve és belsejében szétkorbácsolva, Ma­gyarországnak okvetlen el kell sülyed­­ni, azaz a jelen államszervezet teljesen desorganizálva lesz. A hazát a néppel meg kell ked­veltetni. Ha a nép anyagi helyzete jó — a politikai szabadság ennek okvet­len következménye —, akkor egyetlen nemzetiség sem fog sóhajtozva más állam felé tekinteni, akkor még gon­­dolni sem fog senki hazája szétforgá­csolására, s ha valaki mégis e gondo­­latra vetemednék egyszerűen ki fogna nevettetni. Ha a népnek politikai sza­badság engedtetnék, ezt a mai társa­dalom körében is el lehetne érni. A Svájczban németek, francziák és ola­szok laknak és megélnek békésen egy­más mellett. Ily viszonynak Magyar­országon is uralkodóvá kell lenni, ha azt nem akarják, hogy hosszabb vagy rövidebb idő elmúltával a nemzetisé­­gek zűrzavaros osztozkodás után töre­kedjenek. Ezt a kulturális feladatot csak a szoczialisztikus párt — mert csak ez képes arra — vállalhatja m­a­­gára. A nemzetiségi gyűlöletnek el kell veszni, mert valódi érdekellentét a kü­lönféle nemzetiségek között nem léte­zik. E tény öntudatára Magyarország népei majd csak rájönnek, de nekünk kötelességünkben áll ennek minél előbb érvényt szerezni. Akkor az egyik nem­zetiség szegényei nem fogják a másik nemzetiség regényeiben ellenségeket látni, hanem természetes szövetségese­ket, sőt a különféle nemzetiségi pártok egy párttá, a kizsákmányolók pártjává fog alakulni, mert a különféle nemze­­tiségi pártok között valójában nem lé­­tezik elvi ellentét, ha csak azt nem veszszük tekintetbe, hogy az egyik a­z ­iL­U0Z 1. §zán. Egyes szám ára 5 kr. V. évfolyam Munkás Heti­ Krónika. Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi munkások közlönye.­llegjelen m­inden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob­ utcza 07. sz., a hova minden pénzküldemény intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények , legolcsóbban számittatnak. Budapest, 1877. január 7-én.

Next