Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)

1877-01-14 / 2. szám

illatszerészek, kőnyomdászok, cukrászok, vann­ak leginkább foglalkoztatva. Férfiszabóknál a salon­öltönyökre van a legtöbb megrendülé, Szűcsök­nél a munka alább szállt. Czipészek még mindig igen jó keresetnek örvendenek. Díszművesek, könyvkötők elegendőleg dolgoznak. Ellenben ácsok, kámivesek, lakatosok, övegesek, szobafes­tők, az építkezés szünete miatt munkahiányt éreznek. A kovácsoknak meglehetős, keresetük volt, különösen a néhány napig tartott fagy alatt. Kárpitosok és diszbútorkészítők középszerűen dol­goznak ; asztalosoknál sok a panasz; gombkötők­nek vékony sujtásneműekből van élénk megrende­lés. A fazekas ipar meglehetősen pang. Azon téli szövött áruk, melyek a nürrnbergi kereskedések­ben az ünnepek alatt keltek, már vesztik kelen­dőségüket. A gyáripar nem fejt ki nagy erőt, csak a malmok dolgoznak részint tél, részint há­­romnegyed erővel, vannak, melyek egész erővel is; a vasöntőgyárak már nem dicsekedhetnek nagy forgalommal, a mértékkészítás is körülbelül egészen megszűnt a külföldi behozatal túlnyomó volta miatt ; a szeszfinomító gyárakban némi len­dület tapasztalható. ­ W­eisz a hires rabszolgtakereskedő, ki oly sok szegény leányt juttatott fertőzet- és nyo­morba, különböző ürügyek alatt kicsalván őket tengerentúli országokba, s ki végre lépre kerül­vén, itt Budapesten várta elitéltetését — a mai napon börtönéből megszökött. Ügyében a végtár­gyalás a jövő hétre volt kitűzve. Tehát épen a kellő pillanatban oldott kereket.­­ Munkás- vesz­élyeztetés. 11 a k o 8 c h Hugo rézműves-segéd e héten a Stern- féle szeszgyárban egy üst helyreállításával volt elfoglalva; a kötél, melyen az üst a magas­ba vonatik, egyszerre ketté szakadt, s az üst a munkás lábát zúzta szét.­­ I r o d a l o m, Berettyó-Újfalun Vass Jenő szerkesztése és kiadása mellett „Falusi Könyvtár" czimü füzetkék jelennek meg havon­ként. Ára egy-egy füzetnek 10 kr„ vagyis előfi­zetés utján egész évre 1 frt 20 kr. ‹ Z 3 i­d •'» üldözés Oláhországban. A „P. Ll." nak távirják Bukarestből. Ide napon­­ként százával érkeznek zsidó családok, melyeket Neron és I.upsecu nevü kerületi főnökök Vaslui A romlottak. Erkölcsi rajz a jelenből ROCHEFORT HENRYTŐL. I. (Folytatás.) — Ugy fogok tenni, a mint ön kívánja Miksa úr, felelte a kapus. Miksa kinyitá az ablakot s husz frankot tett az asztalra, melyen a lakók gyertyatartóikat szokták elhelyezni. Vétkesnek érezte magát s nem találta bűnös dolognak, ha az elhagyottnak környezetében bűntársakat szerez magának. Alig ért az utczára, sűrü néptömeg közt találta magát, mely a Rue-Saint-Martin 73-dik számú házának járdáját elzárta két lépésnyire a kaputól, melyen épen kilépett; s midőn könyöké­vel megkisérlé utat törni magának a tompa zaj­­ból, ez érthető kiáltást hallá: — Igyekezzetek vele tovább menni. Látjá­tok, hogy megfúl­d. Az e szavakat követő visszatolulás megen­­gedte Miksának, hogy fejét előre tolja , egy nagy véres foltokkal tarkázott fehér lepedő alatt egy emberi test körvonalait vette észre. — Mi az? mi az? kiáltott az ifjú, kin rögtön heves izzadság cseppjei verődtek ki. — Egy nő a­ki épen az ablakból lezuhant, felelt egy hang. Miksa előre hajolt a mozdulatlan tömeg­ben, felemelte a lepedőt, mely alatt a legutolsó bizonytalanságnak is el kelle enyésznie. Egy hal­ványan az útra világító gázlámpa fénye a vérrel és az uti­za porával bemocskolt Genovéva fejét világitá meg. Miksa oly velőt és szivetrázó ijedt kiáltást hallatott, melyből mindenki megérté, hogy a ha­lott az övé. Balját a leányka dereka s jobb karját tér­dei alá tolta, a mint az oly gyakran tevé, midőn viszonyuk kezdetén a mezőn bolyongtak s három csókban fogadtak, hogy igy fél kilométernyire vi­szi őt. De ez alkalommal oly nehéznek taláta a leányt, hogy a földre hanyatlott, elveszte az egyensúlyt s a holttesttel földre zuhant. Annak koponyája tompa zajjal ütődött a járda köveze­téhez. Alig volt Genovéva előtt elég világos sor­ a midőn hallotta kedvesének a lépcsőkön lefelé siető lépéseit az éghez közel fekvő ötödik emeletről, felszakita az ablakot és leugrott onnét. Mihelyt teste a kövezetre ért, körül volt véve emberekkel, két nő ruhájának zsinórjait igyekezett elmetszeni és fűzőjét kitágítani, hogy lélekzetvételt megkünyitsék az esetre, ha végleg nem hagyta volna el az élet. Egy fehérneműkkel épen arra menő mosónő (Páris a fehérneműek városa; minden tíz egyén közt egy mosónővel találkozunk) kosarából egy fehér lepedőt húzott elő s a fiatal leányra borttá, hogy figyelmessé tegye az arra menőket, s hogy a csaknem meztelen testet elfedje. Az ifjú ember görcsösen összeszorított uj­jai elvesztek a lepedő ránczaiban. Ajkát tarték borttá, szemei kimeredtek üregeikből. — Segítség ! Ide hozzám ! kiáltá. Két munkás összenézett, felfogták a hullát kezei s lábánál és Miksának kövessetek kiáltására beléptek volt a 73 ik számú házba. Miksa előt­tük ment fel a lépcsőn, mintha megakarta volna ostromolni az épületet. — Jobb lett volna, mondá egyike a vivők­nek, ha egy gyógyszertárban teendettük őt le. De Miksa sietett, hogy Genovéva szobájá­ban lássa, ágyára helyezhesse és mellé terülve halhasson meg. — Uram, Uram! mondá egy hang a lép­csőn. Ő nem halt még meg. Imént vitte kezét fejéhez. községben a legbarbárabb módon bántalmaztak, s melyek összes ingóságaik hátrahagyása mellett­­ voltak kénytelenek menekülni. Azon kérésük: engedtetnék meg ingóságaikat legalább addig há­zaikban hagyhatni, mig azokat onnan elszállít­tathatják, kereken megtagadtatott; a lakásokat erőszakosan feltörték, s a bútorzatot az utczára dobták. A más vallású lakosság az elűzött zsidó­ság vagyonát gazdátlannak tartja, s kénye kedve szerint pusztítja és rabolja. A nagy hidegben menekülő családok szívszorító látványt nyújtanak. A román minisztérium meg sem akarja hallgatni panaszaikat, az osztrák-magyar konzulság pedig, mint rendesen, nem tesz egyebet, mint jó szóval biztatja őket. A kiűzettek legnagyobb része osz­trák-magyar alattvaló." elleneinel is. Bebel egy oly férfiú, ki ismeri a munkások sanyargattatásait és szükségeit, egy oly férfiú, ki meggyőződéséért fogságot is képes szenvedni és éveken keresztül szenvedett is fog­ságot. Bebel kisiparos, a többi kisiparosokkal érez, ismeri a kisipar küzdelmét a nagytőkével szem­­ben. A birodalmi tanácsban Bebel az egyedüli kézműiparos, s itt az alkalom újból egy kézmű­vest, egy képviselőt a magunk köréből választani. ­ A romániai zsidóüldözé­sekre érdekes világot vet a következő rende­let, melyet Vaslui moldvai kerület profectjének szóbeli meghagyásából egyik alattas hivatalnoka bocsátott ki, s a­mely szó szerint következőleg szól: „Uram! A mezei rendőrtörvény 10-ik czik­ke szerint önnek, mint zsidó nemzetiségű idegen­nek nincs megengedve a tartózkodás egy falusi községben a községi tanács előzetes engedélye nélkül. Három napi időközt tűzök tehát ki, mely­nek lefolyással a ki a mondott engedélyt nem képes előmutatni, semmi feltétel alatt nem ma­­radhat többé e köz­ségban. Ellenkező esetben a nyilvános hatalom alkalmazásával fognak önök lakásaikból kitétetni s a község határából eltá­volíttatni." A rendeletben idézett törvény kó­bor­lóknál kívánja meg ez engedélyt, s mégis jelenleg oly zsidók ellenében alkalmaztatik, kik már hu­szonöt év óta ugyanegy helyen vannak megtele­pedve. — Drezda. A szoczialisták a háromévi választási tartamra támaszkodva reményteljesen kezdték meg a harczot. Úgy vélik, hogy 3 év múlva az öntudat hatalmasabb emelkedésnek néz eléje. Hogy a szoczialisták mit akarnak, azt már számtalanszor részleteztük és még folyton részle­tezzük. Béke, szabadság és jólét, az emberi­ségnek az élet keltemeiben való ré­svételre tá­maszkodva, képezi a szoczialisták alapjait ; jelen­leg minden törekvést támogat, mely a becsületes munkát a szédelgéssel szemben pártolja, mindig több szabadságot igyekszik elérni, teljes igazsá­­got akar a nép számára, azaz sem sajtó-, sem egyesületi törvényt. Ennek jelöltje egy oly férfin, kinek szelleme és jelleme tiszteletet szerzett még — P­á­r­i­s, január 3. Mint a­­Droits de l'Homme (Emberi jogok) jelenti, Ferrari Fülöp úr, a meghalt Galliera herc­zeg fia, ki kedvtöltés­ből mint nyelvtanitó a College Chaptal-ban mű­ködik és „igen eléhaladott republikánus eszmék­nek hódol", azaz szoczialista, a politikai­ elitéltek családjainak segélyezésére Greppo képviselő elnöklete alatt fennálló bizottságnak 20 ezer fran­­kot (10 ezer frt) utalványozott. Ezt többnyire a kommün-elítélteket éri és ,magasabb körökben" nagyon zokon vették. . A­z orozs hadsereg megbíz­hatatlansága felől mindinkább kirívó ada­­tok jutnak napfényre.­­ Eddig csak arról érkez­tek jelentések, hogy a kezelő és főbb tiszek „muszkául" gazdálkodtak, s a hadsereg fölszere­lése nyomorult állapotban találtatott. Most egy sokkal veszedelmesebb baja kezd kitűnni az oroszt hadseregnek, az, hogy a katonaság között f­orradal­mi elemek vannak. Kitűnt, hogy a kazáni templom elő­ti tüntetés messzebb elterjedt mozgalomnak volt jele, mint az orosz hivatalos közlemények bevallották. Kisenenből ugyanis jelentik, hogy a csapatoknál szigorú motozást eszközöltek és sok katonánál oly irományokat talál­tak, melyek bizo­­nyítják, hogy összeköttetésben van­nak a ,vörös filkó" czímü titkos tár­sasággal. Egyik zászlóalj különösen nagyon kompromittálva volt­­tizenkét ember főle övezett, számosan lánczra veretve Szt.­­ Péter várra hurczoltattak, az egész zászlóalj pedig föloszlatta­tott. — Így majdnem az egész orosz hadserege kellene felosztani. · M a­d r i­d, jan. 4. Két év múlt el hogy a szűzies Izabella most 19 éves fia, Don Alfonzo Spanyolhon inogó trónjára lépett, anél­kül, hogy a monarchia megszilárdítására való remény emelkedett volna. Hová csak a szem lát, borzalmas képek tárulnak fel előtte. Az ország

Next