Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)
1877-01-14 / 2. szám
illatszerészek, kőnyomdászok, cukrászok, vannak leginkább foglalkoztatva. Férfiszabóknál a salonöltönyökre van a legtöbb megrendülé, Szűcsöknél a munka alább szállt. Czipészek még mindig igen jó keresetnek örvendenek. Díszművesek, könyvkötők elegendőleg dolgoznak. Ellenben ácsok, kámivesek, lakatosok, övegesek, szobafestők, az építkezés szünete miatt munkahiányt éreznek. A kovácsoknak meglehetős, keresetük volt, különösen a néhány napig tartott fagy alatt. Kárpitosok és diszbútorkészítők középszerűen dolgoznak ; asztalosoknál sok a panasz; gombkötőknek vékony sujtásneműekből van élénk megrendelés. A fazekas ipar meglehetősen pang. Azon téli szövött áruk, melyek a nürrnbergi kereskedésekben az ünnepek alatt keltek, már vesztik kelendőségüket. A gyáripar nem fejt ki nagy erőt, csak a malmok dolgoznak részint tél, részint háromnegyed erővel, vannak, melyek egész erővel is; a vasöntőgyárak már nem dicsekedhetnek nagy forgalommal, a mértékkészítás is körülbelül egészen megszűnt a külföldi behozatal túlnyomó volta miatt ; a szeszfinomító gyárakban némi lendület tapasztalható. Weisz a hires rabszolgtakereskedő, ki oly sok szegény leányt juttatott fertőzet- és nyomorba, különböző ürügyek alatt kicsalván őket tengerentúli országokba, s ki végre lépre kerülvén, itt Budapesten várta elitéltetését — a mai napon börtönéből megszökött. Ügyében a végtárgyalás a jövő hétre volt kitűzve. Tehát épen a kellő pillanatban oldott kereket. Munkás- veszélyeztetés. 11 a k o 8 c h Hugo rézműves-segéd e héten a Stern- féle szeszgyárban egy üst helyreállításával volt elfoglalva; a kötél, melyen az üst a magasba vonatik, egyszerre ketté szakadt, s az üst a munkás lábát zúzta szét. I r o d a l o m, Berettyó-Újfalun Vass Jenő szerkesztése és kiadása mellett „Falusi Könyvtár" czimü füzetkék jelennek meg havonként. Ára egy-egy füzetnek 10 kr„ vagyis előfizetés utján egész évre 1 frt 20 kr. ‹ Z 3 id •'» üldözés Oláhországban. A „P. Ll." nak távirják Bukarestből. Ide naponként százával érkeznek zsidó családok, melyeket Neron és I.upsecu nevü kerületi főnökök Vaslui A romlottak. Erkölcsi rajz a jelenből ROCHEFORT HENRYTŐL. I. (Folytatás.) — Ugy fogok tenni, a mint ön kívánja Miksa úr, felelte a kapus. Miksa kinyitá az ablakot s husz frankot tett az asztalra, melyen a lakók gyertyatartóikat szokták elhelyezni. Vétkesnek érezte magát s nem találta bűnös dolognak, ha az elhagyottnak környezetében bűntársakat szerez magának. Alig ért az utczára, sűrü néptömeg közt találta magát, mely a Rue-Saint-Martin 73-dik számú házának járdáját elzárta két lépésnyire a kaputól, melyen épen kilépett; s midőn könyökével megkisérlé utat törni magának a tompa zajból, ez érthető kiáltást hallá: — Igyekezzetek vele tovább menni. Látjátok, hogy megfúld. Az e szavakat követő visszatolulás megengedte Miksának, hogy fejét előre tolja , egy nagy véres foltokkal tarkázott fehér lepedő alatt egy emberi test körvonalait vette észre. — Mi az? mi az? kiáltott az ifjú, kin rögtön heves izzadság cseppjei verődtek ki. — Egy nő aki épen az ablakból lezuhant, felelt egy hang. Miksa előre hajolt a mozdulatlan tömegben, felemelte a lepedőt, mely alatt a legutolsó bizonytalanságnak is el kelle enyésznie. Egy halványan az útra világító gázlámpa fénye a vérrel és az utiza porával bemocskolt Genovéva fejét világitá meg. Miksa oly velőt és szivetrázó ijedt kiáltást hallatott, melyből mindenki megérté, hogy a halott az övé. Balját a leányka dereka s jobb karját térdei alá tolta, a mint az oly gyakran tevé, midőn viszonyuk kezdetén a mezőn bolyongtak s három csókban fogadtak, hogy igy fél kilométernyire viszi őt. De ez alkalommal oly nehéznek taláta a leányt, hogy a földre hanyatlott, elveszte az egyensúlyt s a holttesttel földre zuhant. Annak koponyája tompa zajjal ütődött a járda kövezetéhez. Alig volt Genovéva előtt elég világos sor a midőn hallotta kedvesének a lépcsőkön lefelé siető lépéseit az éghez közel fekvő ötödik emeletről, felszakita az ablakot és leugrott onnét. Mihelyt teste a kövezetre ért, körül volt véve emberekkel, két nő ruhájának zsinórjait igyekezett elmetszeni és fűzőjét kitágítani, hogy lélekzetvételt megkünyitsék az esetre, ha végleg nem hagyta volna el az élet. Egy fehérneműkkel épen arra menő mosónő (Páris a fehérneműek városa; minden tíz egyén közt egy mosónővel találkozunk) kosarából egy fehér lepedőt húzott elő s a fiatal leányra borttá, hogy figyelmessé tegye az arra menőket, s hogy a csaknem meztelen testet elfedje. Az ifjú ember görcsösen összeszorított ujjai elvesztek a lepedő ránczaiban. Ajkát tarték borttá, szemei kimeredtek üregeikből. — Segítség ! Ide hozzám ! kiáltá. Két munkás összenézett, felfogták a hullát kezei s lábánál és Miksának kövessetek kiáltására beléptek volt a 73 ik számú házba. Miksa előttük ment fel a lépcsőn, mintha megakarta volna ostromolni az épületet. — Jobb lett volna, mondá egyike a vivőknek, ha egy gyógyszertárban teendettük őt le. De Miksa sietett, hogy Genovéva szobájában lássa, ágyára helyezhesse és mellé terülve halhasson meg. — Uram, Uram! mondá egy hang a lépcsőn. Ő nem halt még meg. Imént vitte kezét fejéhez. községben a legbarbárabb módon bántalmaztak, s melyek összes ingóságaik hátrahagyása mellett voltak kénytelenek menekülni. Azon kérésük: engedtetnék meg ingóságaikat legalább addig házaikban hagyhatni, mig azokat onnan elszállíttathatják, kereken megtagadtatott; a lakásokat erőszakosan feltörték, s a bútorzatot az utczára dobták. A más vallású lakosság az elűzött zsidóság vagyonát gazdátlannak tartja, s kénye kedve szerint pusztítja és rabolja. A nagy hidegben menekülő családok szívszorító látványt nyújtanak. A román minisztérium meg sem akarja hallgatni panaszaikat, az osztrák-magyar konzulság pedig, mint rendesen, nem tesz egyebet, mint jó szóval biztatja őket. A kiűzettek legnagyobb része osztrák-magyar alattvaló." elleneinel is. Bebel egy oly férfiú, ki ismeri a munkások sanyargattatásait és szükségeit, egy oly férfiú, ki meggyőződéséért fogságot is képes szenvedni és éveken keresztül szenvedett is fogságot. Bebel kisiparos, a többi kisiparosokkal érez, ismeri a kisipar küzdelmét a nagytőkével szemben. A birodalmi tanácsban Bebel az egyedüli kézműiparos, s itt az alkalom újból egy kézművest, egy képviselőt a magunk köréből választani. A romániai zsidóüldözésekre érdekes világot vet a következő rendelet, melyet Vaslui moldvai kerület profectjének szóbeli meghagyásából egyik alattas hivatalnoka bocsátott ki, s amely szó szerint következőleg szól: „Uram! A mezei rendőrtörvény 10-ik czikke szerint önnek, mint zsidó nemzetiségű idegennek nincs megengedve a tartózkodás egy falusi községben a községi tanács előzetes engedélye nélkül. Három napi időközt tűzök tehát ki, melynek lefolyással a ki a mondott engedélyt nem képes előmutatni, semmi feltétel alatt nem maradhat többé e községban. Ellenkező esetben a nyilvános hatalom alkalmazásával fognak önök lakásaikból kitétetni s a község határából eltávolíttatni." A rendeletben idézett törvény kóborlóknál kívánja meg ez engedélyt, s mégis jelenleg oly zsidók ellenében alkalmaztatik, kik már huszonöt év óta ugyanegy helyen vannak megtelepedve. — Drezda. A szoczialisták a háromévi választási tartamra támaszkodva reményteljesen kezdték meg a harczot. Úgy vélik, hogy 3 év múlva az öntudat hatalmasabb emelkedésnek néz eléje. Hogy a szoczialisták mit akarnak, azt már számtalanszor részleteztük és még folyton részletezzük. Béke, szabadság és jólét, az emberiségnek az élet keltemeiben való résvételre támaszkodva, képezi a szoczialisták alapjait ; jelenleg minden törekvést támogat, mely a becsületes munkát a szédelgéssel szemben pártolja, mindig több szabadságot igyekszik elérni, teljes igazságot akar a nép számára, azaz sem sajtó-, sem egyesületi törvényt. Ennek jelöltje egy oly férfin, kinek szelleme és jelleme tiszteletet szerzett még — Páris, január 3. Mint aDroits de l'Homme (Emberi jogok) jelenti, Ferrari Fülöp úr, a meghalt Galliera herczeg fia, ki kedvtöltésből mint nyelvtanitó a College Chaptal-ban működik és „igen eléhaladott republikánus eszméknek hódol", azaz szoczialista, a politikai elitéltek családjainak segélyezésére Greppo képviselő elnöklete alatt fennálló bizottságnak 20 ezer frankot (10 ezer frt) utalványozott. Ezt többnyire a kommün-elítélteket éri és ,magasabb körökben" nagyon zokon vették. . Az orozs hadsereg megbízhatatlansága felől mindinkább kirívó adatok jutnak napfényre. Eddig csak arról érkeztek jelentések, hogy a kezelő és főbb tiszek „muszkául" gazdálkodtak, s a hadsereg fölszerelése nyomorult állapotban találtatott. Most egy sokkal veszedelmesebb baja kezd kitűnni az oroszt hadseregnek, az, hogy a katonaság között forradalmi elemek vannak. Kitűnt, hogy a kazáni templom előti tüntetés messzebb elterjedt mozgalomnak volt jele, mint az orosz hivatalos közlemények bevallották. Kisenenből ugyanis jelentik, hogy a csapatoknál szigorú motozást eszközöltek és sok katonánál oly irományokat találtak, melyek bizonyítják, hogy összeköttetésben vannak a ,vörös filkó" czímü titkos társasággal. Egyik zászlóalj különösen nagyon kompromittálva volttizenkét ember főle övezett, számosan lánczra veretve Szt. Péter várra hurczoltattak, az egész zászlóalj pedig föloszlattatott. — Így majdnem az egész orosz hadserege kellene felosztani. · M ad r id, jan. 4. Két év múlt el hogy a szűzies Izabella most 19 éves fia, Don Alfonzo Spanyolhon inogó trónjára lépett, anélkül, hogy a monarchia megszilárdítására való remény emelkedett volna. Hová csak a szem lát, borzalmas képek tárulnak fel előtte. Az ország